A színház a legkisebbeké is, ezért január 30. és február 1. között fesztivált szentelünk a csecsemőszínházi előadásoknak a Kolibriben. A műfaj meghonosításáról, a Small Size Napok programjáról és a Kolibri jövőjéről az igazgatót, Novák Jánost kérdezte a Bóbitanet.
Novák János
– A Kolibri Színház mindig is a kísérletezés terepe volt: 2005-ben például itt mutatták be az első csecsemőszínházi előadást, a TODÁ-t. Hogyan találtak rá erre a műfajra?
– Talán inkább úgy mondhatnánk, hogy a műfaj talált ránk. Egyszer felhívtak egy északi országból – nem is nagyon figyeltem, honnan –, hogy akarunk-e együttműködni velük egy hároméves projektben. Norvégok voltak, akik a „Glitterbird – művészet a legkisebbeknek” együttműködés keretében 0-3 éveseknek szerettek volna előadásokat csinálni. Kicsit megrémültem, mert akkoriban szinte axióma volt, amiben minden hazai pszichológus és színházi szakember egyetértett: hogy öt éves kor alatt gyereket színházba vinni veszélyes, mert számukra még túl erősek a fény- és hanghatások, ijesztő a sötétség, így kellemetlen emlék lehet nekik egy életre. Ijedtségemet látva, a szervezők lejátszottak egy saját, csecsemőszínházi előadásukról készült felvételt. A képeket nézve erős hatással volt rám a gyereküket átölelő szülők boldogsága és büszkesége, ahogy a játékra koncentráló kicsinyeikkel nézték a mozgásszínházi előadást. Így rövid idő alatt Saulusból Paulusszá változtam: művész társainkkal lelkesen láttunk hozzá az első magyar csecsemőszínházi előadások elkészítéséhez. Ebből a másfél-két éves próbaperiódusból született meg a TODA, amit azóta is műsoron tartunk, de közben bejártuk vele Japánt, Törökországot és Európa szinte minden városát.
– Miért fontos, hogy már ez az apró korosztály is járjon színházba?
– Először is: miért fontos a színház? Fel lehet nőni színházi élmény nélkül is, de azoknak az élete mindenképpen örömtelibb, teljesebb lesz, akik már gyerekkorukban is láthatnak életkoruknak megfelelő, értékes előadásokat. A színházi élmény gazdagabbá teszi az életünket, mind érzelmileg, mind egyfajta közösségi örömforrásként. Csecsemőkorban a színház a világ megismerésének fontos területe, a sűrített valóság megragadja a kicsik figyelmét, az egymást erősítő hatások segítik megérteni, átérezni a látottakat. Az élmény hatására hamarabb kezdenek beszélni és gazdagabb szókincsük lesz. Amit látnak, mélyen bevésődik a lelkükbe, az emlékezetükbe és ez az élmény később is előhívható, megalapozza egész emberré válásukat. Kell ennél szebb dolog, mint olyasmit létrehozni, ami épít, gazdagabbá tesz minket? Nekünk, alkotóknak is boldogság érezni a kicsik figyelmét, hökkenéseiket, kacagásukat, ahogy rácsodálkoznak arra a világra, amit mi teremtettünk. Csodálatos dolgok vannak a kezünkben, és ha jól használjuk őket, leírhatatlan az öröm, amit együtt élnek át kicsik és nagyok, nézők és az alkotók.
– Az elnevezés kicsit megtévesztő, hiszen nem csak 0-1 éves korig, hanem akár 3-4-5 éveseknek is szólhatnak ezek az előadások…
– Eleinte sokan nem szerették, hogy műfajteremtő előadásainkat csecsemőszínháznak neveztük el. Akkoriban azért ragaszkodtam ehhez, mert, ha tíz éve csak annyit mondok, hogy „színház a legkisebbeknek”, akkor az automatikusan azt jelentette volna, hogy négy évtől felfelé várjuk a gyerekeket. Főként tehát a pontos tájékoztatást szolgálta az elnevezés. Természetesen, ha a korosztály szemszögéből vizsgáljuk, akkor ez a 0-3 évesek csoportjára sem teljesen igaz. Ma már helytállóbb a 0-6 évig terjedő korcsoportokat egymásba foglaló „színház a legkisebbeknek” meghatározás, amibe a csecsemők ugyanúgy beleértendők, mint a 2-4 év közötti tipegők, vagy a 3-6 éves óvodások. A Kolibriben igyekszünk nézőinket pontosan tájékoztatni arról melyik korcsoportnak ajánljuk egyes darabjainkat. Akik hozzánk jönnek, bízhatnak abban, hogy mindig megtalálhatják gyermekük számára az életkoruknak legmegfelelőbb előadásokat.
– Létezik alsó korhatár, vagy akár már egy pár hónapos babával is lehet jönni?
– Nincs, a fél év alatti babáknál maximum az fordulhat elő, hogy elalszik, ha már elfáradt a figyelme, de őt is bátran el lehet hozni. A kisebb ijedtségeket az ölbe vevés, a cumi, vagy egy korty tea hamar orvosolja.
– Hogyan lehet lekötni egy pár hónapos csecsemőt egy színházi előadással? Feltétlenül interaktívnak is kell lennie?
– A legkisebbek reakciója a figyelem. Az óvodás visszadobja a labdát, de a csecsemő még nem. Ha kézbe veszi, esetleg megrágja, vagy magához szorítja. Lényegében minden interaktív, ami a színházban történik – a csecsemőknél pedig ez azon múlik, milyen intenzív figyelemmel követik a játékot. A kicsik figyelme az előadókra is hat, az ő játékukat is befolyásolja, ebben a körben ezt jelenti az interaktivitás. A figyelem megragadásának eszköze, a mozgások és zenei elemek összekapcsolása, a történések periodikus ismétlődése. Ezek segítik őket abban, hogy részesei legyenek a játéknak. Fontos, hogy ne legyen számukra túl hosszú az előadás, és ne érjen hirtelen véget. Az előadások integráns része, hogy a színpadi játékot követően maguk is kipróbálhassák, kézbe vehessék, megtapinthassák, megízlelhessék a tárgyakat, kellékeket. Hiszen a több érzék bekapcsolása ebben a korban a megismeréshez tartozik, kiegészíti, elmélyíti a színpadi történések hatását.
– Hogyan zajlik egy ilyen előadás?
– Sokféle csecsemőszínház van. Nálunk többnyire harminc perc hosszúságú egy-egy előadás, és negyedóra, húsz perc, amikor a kicsik maguk is kipróbálhatják a dolgokat, együtt játszhatnak a szüleikkel és a művészekkel. A Kolibriben kisebb körben, 50-60 néző előtt játszunk, de turnékon 150-200 gyerek előtt is jól működnek előadásaink. A külföldi vendégszerepléseinken ugyanolyan örömmel fogadják játékunkat, mint a hazai előadásokon.
– Milyenek a szülők visszajelzései?
– Egyszerű a képlet: amikor látom, hogy a gyerekem boldog, az az én örömömet megsokszorozza. Hogy együtt fedezhetjük fel a világot a legkisebbekkel, az alig hasonlítható más színházi élményhez. Ennyi boldog felnőttet színházi előadáson nem láttam még, mint a csecsemőszínházban. A szülőnek a hétköznapokban ezernyi gonddal kell megbirkóznia, ha jól akarja ellátni, nevelni kicsinyét. A színház kilépést jelent a hétköznapokból, olyan élményt, amire később játék, mese alkalmával mindenkinek jó visszaemlékezni.
– Nemsokára egy egész fesztivál szól majd a csecsemőszínházról: a Small Size Napok, amelyet január 30. és február 1. között tartanak itt, a Kolibriben.
– Nagy szerencsékre 2009-2014 között 11 országgal közösen részt vehettünk a Small Size – Big Citizens nemzetközi színházi együttműködésben, melynek keretében a TODA után, új produkciókat készíthettünk ennek a korosztálynak (például a Tekergőt, a Pont, pont vesszőcskét és a Kippkopp gyermekeit is – a szerk.). Sok országba tudtuk elvinni előadásainkat, de ezekben az években Győrtől Kecskemétig itthon is a legtöbb bábszínház kedvet kapott, hogy a legkisebbeknek is játsszon és sok, magas színvonalú csecsemőszínházi előadás született. 2015-ben, alighogy befejeztük az együttműködést, újabb négy éves lehetőséget kaptunk a folytatásra. A most induló Small Size-projektben 15 ország 17 társulatának együttműködésével fesztiválok, új darabok bemutatói, szakmai konferenciák várnak ránk. Ennek első lépése a Small Size Napok. Zárójelben mondom, hogy ősszel majd Győrben rendezünk Small Size-fesztivált magyar és külföldi előadásokkal, szakmai konferenciával. Most főként a Kolibri Színház legkisebbeknek szóló darabjaiból lesz válogatás, illetve meghívtuk a veszprémi Kabóca és a kecskeméti Ciróka Bábszínház egy-egy előadását is.
– Az előadások mellett pedig workshopot is hirdettek, Zene a gyerekszínházban címmel. Pontosan miről fog szólni és kiknek a jelentkezését várják a programra?
– Ingyenesen, de előjegyzéssel lehet jelentkezni óvónőknek, tanároknak, színházi embereknek és minden érdeklődőnek a programra. Először tavaly, Varsóban, az ASSITEJ Gyermekszínházi Világtalálkozón tartottam meg ezt az előadást, melyben a színházi zene különféle alkalmazási lehetőségeiről beszéltem, hogyan tükröződik ez a sokféle lehetőség színházunk repertoárjában. Mostani előadásomat a zene a csecsemőszínházi előadásokban betöltött különleges szerepe indokolja. A zenei hatások fantasztikus erejéről szeretnék beszélni, amelyek már a megszületés előtt, a mama pocakjában is hatnak a kicsinyekre. Valamint arról, hogy a mozgásnak, a zenének az összekapcsolódása mennyire természetes, fontos és mennyire mélyen emberi adottságunk.
– A Kolibri Színházat alapítása óta Ön vezeti és idén ismét benyújtotta a pályázatát. Hogyan képzeli el ennek az intézménynek a jövőjét?
– Van az a jövő, amit én szeretnék megvalósítani és van, amit az képzel el, aki szintén beadta a pályázatot – a fenntartó által felkért kuratórium fog dönteni arról, hogy melyik terv válhat valóra. Ami minket illet (itt azért indokolt a többes szám, mert terveimet a társulattal és alkotótársaimmal együtt szeretnénk valóra váltani), két újító kezdeményezést is elindítottunk idén. Az egyik a most induló Small Size, a másik a Platform shift+, amelynek keretében a kamaszoknak készítünk majd új bemutatókat. Itt azt tűztük ki célul, hogy az Y-generáció által használt social media, a digitális játékok és a közösségi háló hatásait úgy használjuk előadásainkban, hogy kedvet csináljunk a fiataloknak a színházba járáshoz. Meg kell találnunk ehhez a korosztályhoz is a kulcsot: a jövő színházba járó közönsége azokból lesz, akiket már gyermekkorukban is örömmel tölt el a színházlátogatás. Ha valakit korán elriasztanak ettől a műfajtól, vagy nem tanulja meg a színházi előadások nyelvét, kevesebb kulturális kincshez tud hozzáférni felnőtt korában. A mi színházunk az operától a musicalen át a táncszínházig, magyar klasszikusoktól a nemzetközi sikerekig sokféle műfajjal szeretné megismertetni a fiatalokat 0-tól egészen 18 éves korig. A fő feladat tehát az, hogy örömet szerezzünk és értékeket közvetítsünk – ha lehetőséget kapok rá, ezt a hivatásomat szeretném folytatni.
