Pályázati felhívás a Kolibri Színház büfé helyiségeinek üzemeltetésére

Kolibri Színház
pályázati felhívás a Kolibri Színház büfé helyiségeinek üzemeltetésére

AJÁNLATKÉRŐ
Az ajánlatkérő hivatalos megnevezése és címe
Cégnév: Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színház Közhasznú Nonprofit Kft.
Rövidített cégnév: Kolibri Színház Nonprofit Kft.
Cím: 1061 Budapest, Jókai tér 10.
Telefon: 06-1-269-1573
E-mail: gazdasagi@kolibriszinhaz.hu
Az ajánlatokat a megadott címre kell benyújtani!

A SZERZŐDÉS TÁRGYA
Meghatározása: Büfé bérleti szerződés
Teljesítés helye: 1061 Budapest, Jókai tér 10.
Szerződés időtartama:
kezdete: 2015. október 1.
lejárata: 2020. augusztus 31.

BÍRÁLATI SZEMPONTOK
Az összességében legelőnyösebb ajánlat a következő résszempontok alapján:

  1. az ellenszolgáltatás összege
  2. A Kolibri Színház igényeihez és a színházi arculathoz igazodó működési rend
  3. Referenciák

AJÁNLATTÉTELI HATÁRIDŐ
Időpont: 2015. szeptember 10. 12.00 óra

PÁLYÁZAT ELBÍRÁLÁSÁNAK HATÁRIDEJE
Időpont: 2015. szeptember 11. 10.00 óra

CSATOLANDÓ NYILATKOZATOK

  • Cégkivonat, aláírási címpéldány
  • Közös pályázat esetén a kötelezettség teljesítésének egyetemleges vállalására vonatkozó nyilatkozat

EGYÉB FELTÉTELEK

  • Pályázó átlátható szervezet legyen (Lásd a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tv.);
  • Fővárosi Önkormányzattal és a NAV-val szemben a pályázó(k)nak ne legyen lejárt esedékességű tartozása;
  • Pályázó ne álljon végelszámolás, felszámolás vagy csődeljárás alatt;
  • A pályázó cégnyilvántartásban szereplő tevékenységi körei között legalább a pályázat kiírását megelőző 1év óta szerepel a vendéglátási tevékenység (’56 TEÁOR főszám);
  • A szerződés tervezetet a pályázó magára nézve fogadja el kötelezőnek, vállalja az abban foglaltak teljesítését.

Amennyiben a jelentkezők további információkat igényelnek, azt a megadott telefonszámon elérhető Zigó Viktor gazdasági igazgatótól szerezhetik be.

Budapest, 2015. augusztus 26.

Novák János
ügyvezető igazgató

Büfé bérleti szerződés-tervezet

“Duplán örülünk” – Ismét jelölést kaptunk a Kritikusok Díjára!

A svéd Selma Lagerlöf – a Nils Holgersson írója, az első nő, aki 1909-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat – ebben a balladisztikus mesében a minden kultúrában létező váltott gyerek témáját járja körül, és ezzel ősi szülői és gyermeki félelmeket mozgat meg. Az erdőben sétálva egy boldog, jómódú házaspár szépséges, rózsaszín csecsemőjét elcseréli a maga csúf, visszataszító gyerekére egy troll­banya. Hogyan fogadja ezt a szűkebb és a tágabb környezet? Az anyában (Megyes Melinda) a kezdeti viszolygás ellenére felülkerekedik az együttérzés, ám az apa (Mészáros Tamás) képtelen elfogadni a rusnya teremtményt, a babonás falubeliek pedig legszívesebben agyonvernék. (A Magyar Narancs A trollgyerekről)

A Színházi Kritikusok Céhe idén 35. alkalommal nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A tizenöt kategória nyerteseinek névsora szeptember 20-án, a Trafóban megrendezett átadó ünnepségen derül ki, melyet idén Boross Martin rendez.

_MG_7485.photo_szlovakjudit

A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díjáért a tatabányai Jászai Mari Színház Kutyafül, macskakő, egérút (rendező: Kolozsi Angéla) és a Stúdió K Színház Maya hajója (rendező: Fodor Tamás) című produkciójával együtt A trollgyerek című darabunk is indul.

trollgyerekk

Novák János rendező, színházunk igazgatója a hír kapcsán úgy fogalmazott: “Duplán örülünk a jelölésnek. Ugyanis A trollgyerek a 2003-ban bemutatott Médea gyermekei című előadásunkhoz hasonlóan olyan súlyos családi konfliktusok színpadi feldolgozását vállalja, amelyek egyaránt foglalkoztatják a szülőket és a gyerekeket. Ezzel a produkcióval új utakat, új színházi jelentéstartalmakat és új formákat próbálunk találni. Nagyon örülünk, hogy ezt a törekvésünket a kritikusok is méltányolják. Szurkolunk az előadásnak”.

“Itt otthon érezzük magunkat” – A Terézvárosi Kurír a Kolibriről tudósít

Itt a Terézvárosi Kurír tudósítása színházunkról:

Kolibri a Terézvárosban

Terézváros egyik legszerethetőbb helye a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, amelynek művészei annak ellenére, hogy elsősorban gyereknek játszanak, soha nem gügyögnek. A színházat Novák János igazgató koncepciójának és sok éves, megalkuvást nem ismerő munkájának merész, de mindig megfontolt, újító szelleme jellemzi. Nem véletlen, hogy a „Terézvárosi Kurír exkluzív” sorozatunkat éppen Novák Jánossal indítjuk.

janosnovak_kurir

Mire készültök, mit láthatunk a következő szezonban?

Állandó műsoraink mellett szeptember 5-én, a Jókai téren ismét megrendezzük a Kolibri Fesztivált, melynek nagy része valóban kint, a téren zajlik, mindenki számára ingyenes, és csak egyes előadásokat játszunk bent a színházban, de természetesen, ha az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, az egész programot a színház épületében bonyolítjuk le. A védnökséget idén két kiváló hölgy, a főváros humánterületért felelős főpolgármester-helyettese, Szalay–Bobrovniczky Alexandra és Hassay Zsófia, Terézváros polgármester asszonya látják el, amit nagyon fontosnak tartok, mert ez nem csak megtisztelő, de nagy segítség is a munkánkhoz. Ebben az évben is fellépnek külföldi meghívottak, lesznek saját és meghívott előadások, zenei programok, és nagyon erősen képviseljük műsorunkban azt a fajta vásári bábjátékos hagyományt is, melyet Kemény Henrik neve fémjelzett, hiszen ő volt az alapítója és a spritus rektora nem csak ennek a fesztiválnak, de az induló Kolibri Színháznak is. A fesztivállal egy időben kezdjük árusítani a bérleteket a következő évadra, amiben 0-18 éves korig minden korosztály megtalálja a számára fontos és érdekes legkedvesebb előadást.

Azzal, hogy minden korosztályt meg akartok szólítani egyedülállóak, vagytok nem csak itthon, de talán egész Európában is.

Ez fontos törekvésünk. A másik izgalmas programunk szeptember 10-én, a Színházak éjszakája, ekkor egész nap, este és éjjel is várjuk a nézőket. Nap közben a gyerekeknek, este a felnőtteknek fogunk játszani Ez az esemény nagy népszerűségnek örvendett az elmúlt években. Fantasztikus sikerrel játszottuk felnőtt éjszakai közönségnek a Bors nénit, tavaly is tartottunk ifjúsági előadást sötétedés után, ezt a sorozatot a Trollgyerek zenés színházi bemutatónkkal szeretnénk folytatni az idén. A Színházak éjszakáján jómagam is a közönség elé állok azzal a Cseh Tamás és Ady-dalok programmal, amit eredetileg Hanák Gábor felkérésére hoztunk létre illetve amivel már turnéztunk Erdélyben és több alkalommal itthon is, a Cseh Tamás archívumban.

A két nagy rendezvényen túl mire készül a színház, milyen lesz a következő évad?

Előkészületben van egy mai magyar szerző, Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Kömörczi Györgynek hívnak című meséje, melynek adaptációján dolgozunk. Ősszel már kezdődnek is a próbák. Karácsony tájára gyönyörű témát, a hit erejét és csodáját feldolgozó mesével készülünk. Selma Lagerlöf tollából Horváth Péter írta színpadra a Karácsonyi rózsa legendája című mesét. Ezt családi interaktív programnak szánjuk. Januárban nagyon fontos produkcióba kezdünk egy nemzetközi együttműködés első fejezeteként, melynek keretében azt a célt tűztük ki magunk elé másik 11 európai országgal vállvetve, hogy olyan darabokat mutatunk be, amelyekben szerephez juttatjuk a social médiát, a Facebook-tól a Twitterig mindenféle hálózatot, illetve a digitális világ azon csodáit, amit ma már a színházban is elvárnak a fiatalok. Ez a Platform Shift+ produkció Vidovszky György rendezésében, nagyszerű fiatal magyar írók bevonásával januárra készül el. Terveink között szerepel még egy mese-opera is, ennek különlegessége, hogy a klasszikus Apuleius meséből, az Ámor és Psyche-ből úgy csinálunk operát, hogy Haendel áriákat applikálunk a mesébe, Oberfrank Péter válogatásában Fábri Péter magyar szövegével Horváth Péter színpadra alkalmazásában.

Ezek az extrák, de mi vár a legkisebbekre?

A legkisebbekre gondolva – 0-tól 3 éves korig Csip – csip csóka címmel készítünk előadást, amelyet Török Ági és Szívós Károly közösen rendez. Lesz másik bemutatónk is, a Small Size, Big Citizen Európai Uniós együttműködés keretében, melyben 15 ország 17 színháza dolgozik együtt. Közösen olyan alternatív formai megoldásokat keresünk, ahol a színházi alapelemekkel kapcsolatban próbálunk új történeteket, új formákat kitalálni. A mi művészeink, Ruszina Szabolcs és Tisza Bea a papírral, mint sokféle átváltozásra alkalmas anyaggal, készítettek etűdöket, melyeket továbbfejlesztve készítjük majd el az ötletekből a magyar előadást. Ennek a bemutatója még nincs kitűzve, jelenleg a munkafolyamat elején tartunk. Az együttműködés lehetőséget teremt egy hosszabb próbafolyamatra, melynek során többféle lehetőséget is kipróbálhatunk, mielőtt elkészül a végleges változat, az új bemutató.

A tizenéveseknek szóló osztályterem színház program folytatódik?

Mi mutattunk be az országban először ilyet, de kettéágazott a kezdeményezés. Kicsöppentünk az osztályterem színházak fesztiváljából, pályázataiból, mert ezeket alternatívoknak, illetve függetleneknek rendezik. Léteznek nagyszerű nevelési színházi társulatok, akik ingyen kínálják előadásaikat az osztályoknak, mi pedig ezt nem tehetjük, hiszen a mi fenntartónk arra adja a támogatását, hogy a színházunkban játsszunk nézőinknek. Továbbra is műsoron van Scherer Péter előadásában a Klamm háborúja, meghívásra utaztatni tudjuk még a Webáruház és a Kövek előadásokat, de új bemutatóra is készülünk. Az idei nyáron létrehoztunk Vidovszky György rendezésében, drámapedagógus munkatársaink és fiatal művészeink közreműködésével egy kifejezetten osztályterem színházi, színház pedagógiai produkciót, a 99-es busz-t, ahol a buszon utazás apropóján a fiatalok is alakíthatják a játékot, beszélhetnek mindenféle őket érdeklő aktuális problémáról, amivel saját életükben a hétköznapokban találkoznak. A nyári táborokban tartott előadások után, a tapasztalatok feldolgozásával készülünk ősszel új bemutatóra a 99-es busz-ból a Kolibri Pincében, ami tovább folytatja a saját ötletből kifejlesztett és megvalósított osztálytermi színházi ősbemutatók sorozatát színházunkban.

Tartjátok – e valamilyen speciális módon a kapcsolatot a terézvárosiakkal?

A Kolibri Fesztivál minden évben azt jelenti, hogy ingyen előadásokat kínálunk a kerület lakóinak. Ez részünkről több mint gesztus, mert itt otthon érezzük magunkat, nem csak a helyrajzi számunk okán, hanem azért is, mert az, hogy a pesti Broadway közelében létezhet egy gyerekszínház, magában is szimbolikus értékkel bír. Úgy érzem, hogy a kerület lakói is sajátjukként gondolnak a Kolibrire.
Terézváros támogatásával rendezzük meg a tanárok részére akkreditált képzési programunkat is, melynek keretében azzal igyekszünk segíteni a tanárokat, hogy a színházban látottakat hogyan tudják célravezetően beépíteni a nevelési munkába, hogy tudják a gyerekek érdekében a leghasznosabban felhasználni a látottakat. Nagyszerű pedagógusokat ismertünk meg a képzések során, akik azóta is lelkes híveink és mi nemkülönben lelkes hívei maradtunk a kerületi iskoláknak.

 
Köszönjük az interjút a Terézvárosi Kurírnak!

Jön a 4. Színházak Éjszakája – Elindult az online jegyvásár

Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 27 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját. Az esemény programja 2015. szeptember 1-én kerül nyilvánosságra, a belépésre jogosító karszalagok elővételben 20% kedvezménnyel már most megvásárolhatók a Jegy.hu weboldalon.

szihazakejszakaja

Résztvevő színházak: Átrium Film-Színház, Bethlen Téri Színház, Budapesti Operettszínház, Budapest Bábszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, József Attila Színház, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, MU Színház, Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Pesti Magyar Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon Arts&Café, Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház.

A korábbi évek programjai és rendezvénnyel kapcsolatos további információk a www.szinhazakejszakaja.hu  és  www.facebook.com/szinhazakejszakaja oldalakon olvashatók.

Tovább a jegyvásárláshoz.

 

 

“Jó más örömének alkotója lenni”- Interjú Bornai Szilveszter zenei vezetővel

Az évad lezárásaként a Kolibris színészek fúvószenei koncertet adtak a nagyszínpadon. Mi a története a produkciónak? Hogy jutottak el idáig?

Múlt évben Novák János úgy döntött, a norvég szerző, Jo Nesbo világhírű Doktor Proktor könyvei alapján fogunk bemutatni egy gyerekdarabot. Így született meg a sorozat harmadik kötete nyomán a Doktor Proktor és a Holdkaméleonok című vígjátékunk. A történetben szerepelt egy fúvószenekar is, amit mindenképpen meg kellett jeleníteni, így nem maradt más választás: a színészeknek muszáj volt megszólaltatniuk néhány hangot. Kerestem, honnan tudnánk hangszert bérelni, felvettem a kapcsolatot zeneiskolákkal, kiderült, hogy kölcsönzés helyett jobban járunk, ha be is iratkozunk. Mindenkinek megtetszett az ötlet. Így a színészek a Proktor dalai mellett olyan darabokat is gyakorolhattak, amelyek kedvükre valóak. Ebben Kőrösy Róbert, a 15. kerületi zeneiskola harsona, kürt, tuba és kamarazene tanára illetve egy rettentő ügyes klarinétos, Serdült Ádám volt a segítségükre, akik elkezdték okítani, lelkesíteni és gyakorlásra bírni őket. Ebből már egyenesen következett a gondolat, hogy legyen tétje a dolognak, legyen valami, ami egy kicsit megdobogtatja a szíveket, legyen egy vizsga, ahol az újdonsült zenészek megmutatkozhatnak. Az én feladatom volt biztosítani, hogy ennek ne a súlyát, hanem az örömét érezzék, azt, hogy kiállhatnak és bátran zenélhetnek, nem fogják őket tojással dobálni, ha elrontják. Idén már a második koncertre került sor.

IMG_8659 copy

Miért ennyire magától értetődő, hogy plusz feladatot vállalni nem teher, hanem öröm?

Egy kollégám fogalmazta meg jól, hogy amikor hangszeren gyakorol az ember, az agyának egy teljesen más részét használja, mint a hétköznapi feladatok megoldásakor, ezért a zenélés nagyban különbözik az összes többi tevékenységtől, kvázi kikapcsolódást jelent. Valószínűleg ez az oka annak, hogy mindenki igent mondott a lehetőségre, hogy gyakorolhat, annak ellenére, hogy ezt senki nem tette kötelezővé. Ráadásul az, hogy milyen zenei darabot tanulnak meg, rajtuk múlt. A tanár belőlük indult ki és abszolút hozzájuk igazodott. Szerintem nagyon inspiráló tud lenni, amikor az ember azt érzi, hogy van választása és saját magáért tesz úgy, hogy közben egy közös ügyet is szolgál.

Te a saját munkád kapcsán mennyire érzed ezt a fajta inspirációt? Mennyire érzed azt, hogy amit csinálsz az szinte nem is munka, hanem örömforrás?

Számomra nagyon nagy örömöt okoz, hogy a közreműködésemmel születik olyan zene, ami meg tudja szólítani a gyerekeket, fiatalokat, tehát a Kolibri közönségét. A zene élvezetét én is gyerekkorom óta ismerem és tudom, hogy milyen előnyökkel jár, ha valaki ezt megtapasztalja.

Mi az, ami téged olyan közel vitt a zenéhez, hogy zenei pályára lépj?

Az együttzenélés öröme. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesapám, Bornai Tibor – lévén zenész, zeneszerző, szövegíró – nagyon szerette volna, hogy belőlem is zenész váljon. Én pedig partner voltam abban, hogy megismertesse velem az ő világát, pláne, hogy vele a zenén keresztül lehetett a legjobban kommunikálni, kapcsolatot teremteni. Emlékszem, úgy tollasoztunk, hogy a zenei hangok neveit kellett sorolnom, amikor hozzáértem a labdához. Szóval meghatározta az életemet, biztosra lehetett venni, hogy zenével fogok foglalkozni.

Édesapád zeneszeretete épp ellenkező hatást is kiválthatott volna belőled…

Igen, de csak akkor, ha apámnak nem lettem volna annyira fontos. Akkor feltehetőleg megutáltam volna az egészet és másfele fordult volna az érdeklődésem.

Szerinted bárki tud rezonálni egy ilyenfajta hatásra, mint ami tőle érkezett?

Azt hiszem, igen. A zene mellett senki sem tud elmenni úgy, hogy ne hatna rá valamilyen módon, valószínűleg azért, mert a zene egy akció, egy organizmus, egy folyamat, ami az embert megindítja. Bárki rá tud hangolódni, be tud kapcsolódni. Nem véletlen, hogy divatos dolog futás közben zenét hallgatni. Ha a Margitszigeten jársz, azt tapasztalod, hogy mindenkinek a fülébe szól a kedvenc muzsikája, mert az egyszerűen hozzásegíti őt a haladáshoz. Mindenféle zene az élet dinamikáját tükrözi egy bizonyos aspektusból.

IMG_9528

Te egy olyan munkát választottál, ami nemcsak a szenvedélyedet, a zenélést teszi kötelezővé számodra, hanem egy sor gyakorlati feladatot is ró rád. Ezt hogy éled meg?

Valóban arról van szó, hogy a szenvedélyem lett a munkám és úgy alakult az életem a Kolibri Színházban, hogy egyre távolabb kerülök az aktív zenéléstől, mert sokszor csak koordinálok, papírozok meg odafigyelek mások zenéjére. Ezt próbálom ellensúlyozni azzal, hogy a szabadidőmben gyakorlok – még azokat a darabokat is előveszem, amelyekkel az egyetemen szigorlatoztam zongorából. Emellett pedig apukámmal és másokkal is gyakran játszom együtt.

A munkád elismeréseként az idei évad végén te kaptad a Kolibri Háttér Úr címet, amit a kollégák szavaztak meg neked. Mit szóltál hozzá?

Teljesen váratlanul ért a dolog, még mindig nem hiszem el. Rendkívüli és igazán megtisztelő, hogy sokan gondoltak rám a szavazáskor. Fel se merült bennem, hogy megkaphatom a címet, hiszen rengeteg kollégám van, aki háttérmunkásként szintén annyit vagy még többet dolgozik mint én. Ez növeli a felelősségérzetemet és arra ösztönöz, hogy a jövőben még nagyobb odaadással toljam a Kolibri szekerét.

… amit már több mint 15 éve tolsz. Miért tartottál ki ennyi időn keresztül a Kolibri mellett?

Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám, ennek az az oka, hogy sose tudtam munkát keresni, mert János annyi munkát adott, hogy nem jutott időm ilyesmire. De valójában a történetem ennél hosszabb és sokkal árnyaltabb. Zeneművészeti szakközépiskolába jártam és ilyen minőségemben mindenhol megfordultam, ahol csak zenélni lehetett, sokfelé harsonáztam, zongoráztam, tehát feltérképeztem a terepet. A jazz tanszakon Friedrich Károly egyszer csak szólt, hogy kéne neki egy váltótárs a Bors néni előadásba, amelyben harsonázott. Amint bekerültem, rögtön érzékeltem, hogy a Kolibriben valami olyan jellegű színházi és zenei kísérletezés folyik, ami a gyerek számára nagyon fontos eredményekkel jár és az valami igazi, amiben ők itt részesülhetnek. Ez nagyon vonzott, a János pedig úgy gondolta, hogy rámbíz még egy-két feladatot, amiben szintén jól éreztem magam. Amikor már a harmadik produkcióba akart bevonni, minden bátorságomat összeszedtem és azt kértem, hogy ha már ennyi munka adódott, egyezzünk meg egy havi fixben. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a Kolibriben maradok. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy elmenjek, mert itt a zene körül forog az életem, ráadásul sorra olyan lehetőségeket kapok, amikről álmodni se mertem. Szerintem máshol nem lenne magától értetődő, hogy én pont azt csinálhatom, amit szeretek.

Úgy tudom, az, hogy zenei vezető lettél véletlenül derült ki számodra…

(Kacag.) Egyszercsak felhívtak a gazdaságitól, hogy megérkezett a zongorahangoló a Kolibri Pincébe. Mondtam, hogy „igen, és?”. Hát, hogy felhangolja a zongorát… Azt válaszoltam, hogy ez nagyszerű, de én a Bornai Szilveszter vagyok, aki az úriemberrel szemben nem zongorahangoló. És akkor a vonal másik végén kértek, hogy mindenképpen menjek oda, ellenőrizzem, rendben megy-e a dolog. De miért én? Erre közölték velem, hogy azért, mert én vagyok a zenei vezető. „Igen? Akkor jó” – feleltem. Nagyon örültem.

IMG_8526 copy

Milyennek látod a Kolibri zenei kínálatát? Miért, hogy a gyerekek rezonálnak arra, amit az előadások közben hallanak?

Ezen a ponton kikerülhetetlen, hogy Novák János munkásságáról beszéljek, ugyanis ő zenészként dominánsan meghatározza a színház zenei világát. Ez a zenei világ pedig példátlan módon, teljes mértékben és majdhogynem megalkuvás nélkül alá van rendelve annak a történetnek, mondanivalónak, amit egy darab a gyerekek felé közvetíteni szeretne, legyen szó operáról vagy populáris rockzenéről. Kezdőként is nagyon sokat jelentett számomra, hogy itt nem öncélú zenélés folyik, hanem valódi alkalmazott zene születik egy-egy produkcióhoz. A hangszerválasztástól kezdve a zenei megoldásokon át minden az előadást szolgálja. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek befogadják és örömüket lelik abban, amivel a Kolibriben találkoznak.

És jó ennek tanúja lenni?

Nagyon jó más örömének alkotója és tanúja lenni! Még akkor is jó, amikor meghallok egy olyan zenei megoldást, aminél már ki tudnék találni jobbat. A Kolibri harminc darabból álló repertoárral dolgozik, sok produkció fut többszázas szériát, így gyakran csal mosolyt az arcomra, hogy újra és újra észlelem az apró hibákat. Ezek is kedvesek számomra.

 

Szerző: Tóth Berta

Kippkoppék jövőre is várnak – Marék Veronika szerint a mesék megmaradnak

Boribon és Kippkopp – olyan mesefigurák, akiknek történetein sokan nőnek föl. Kitalálójuk, Marék Veronika nevéhez még számos mese, animációs film, bábjáték, rádiójáték is fűződik. A Kolibriben a jövő évadban is láthatjátok a Kippkopp és Tipptopp és a Kippkopp gyerekei c. előadásunkat. A szerzővel pedig rövid interjút olvashattok itt.

A feol.hu interjúja:

– Idén hatvan éve, hogy megírta első meséjét, amelyet aztán ki is adtak. Hogyan emlékszik az indulásra?

– Mint minden kezdet, ez is különös volt: nem tudtam, hogy nagy dolog történik. Vagyis az történt, hogy unatkoztam. Otthon voltam, a szülők, a bátyám nélkül. Egyedül ténferegtem a lakásban, ki akartam találni valami jó játékot. Volt egy csomó fehér papír, leültem apukám asztalához, s eszembe jutott a mese. Pedig nem akartam ezzel foglalkozni, engem a színház érdekelt. Láttam azonban egy könyvet, aminek Mégiscsak jó iskolába járni volt a címe. Ez annyira megtetszett, hogy azt mondtam magamban: biztosan én is tudok ilyet csinálni. Elkezdtem rajzolni, s egy este alatt megszületett a Boribon a játékmackó – emlékezett vissza Marék Veronika.

Ön szerette az iskolát?

– Iskolába járni főleg az osztálytársak miatt szerettem, s ha beteg voltam, mindig elkeseredtem azért, hogy miből maradok ki. Nem szenvedtem az iskolától, és ha van pár nagyon jó tanár, akkor az egész csodálatos lehet.

marekveronika

 Marék Veronika (Fotó: Koppán Viktor)

– Honlapján rövid és frappáns szövegben foglalja össze eddigi életét, s azt írja: „Játszom egész életemben.” Úgy gondolja, ilyen szemlélettel, játékosan könnyebben lehet élni, és a meseírás is jobban mehet?

– Adódott egy pillanat az életemben, amikor nagyon komoly döntést kellett hoznom. Annyira komolyat, hogy szinte lehetetlenség volt határozni. Akkor azt gondoltam, az élet is egy nagy játék, legyen inkább így, próbáljuk meg. Ezt tettem, s nem bántam meg.

– Boribonról szólt az első meséje, s most, az évfordulóra újabb Boribon-történetet írt. A könyv nemrég jelent meg – ezt szándékosan tervezte így?

– Ezt nem lehet előre megszervezni. Akkor lesz új könyv, amikor összeáll a mese. Úgy alakult, hogy a kiadó szerkesztője elkezdett kicsit „piszkálni”, aztán jöttek az ötletek. Ezekből lett végül a mese, a könyv. A címről – Boribon tojást fest – egy séma jutott eszembe: Boribon lelocsolja Annipanni szépen megfestett tojásait, majd megpróbál helyettük szépeket festeni. Aztán rájöttem, hogy ez hazugság, hiszen Boribon nem tud tojást festeni. De hát akkor mit tud csinálni? Az jutott eszünkbe: van olyan gyerek, aki nem tudja, milyen a locsolás. Belekerült Boribon azzal, hogy neki is el kell magyarázni. Aztán van egy cica, egy kislány, aki azt kérdi: „Engem nem locsol meg senki?” Közben szépen kigömbölyödött az egész: Boribon is festett tojást, a cicát is meglocsolják.

– Boribont ide is magával hozta. Ő a legkedvesebb mesefigurája vagy mind egyformán kedves?

– Mindegyikhez más a kötődésem. Kippkopp majdhogynem felnőtt, gyerekei lesznek, Boribon pedig egy kis melák maci. Mondják is nekem, hogy az első kötetben még olyan kicsi, s aztán úgy megnő! Pedig nem akartam megnöveszteni, lehet, hogy egy kicsit nagyobb lett, de ő mindig ilyen marad: egy bumfordi kis maci.

– Készül önről egy portréfilm. Kik forgatják ezt, hol és mikor lesz látható?

– A filmet Murányi András fiatal filmrendező készíti, aki idén diplomázik. A barátaival forgat, megjelennek egy-egy helyen, s csinálnak néhány filmkockát. A honlapomra biztosan föltesszük majd a filmet, de azt nem tudom, mikor lesz kész.

– Japánban nagy sikere van a Laci és az oroszlán című meséjének. Többször járt az országban – meg tudja mondani, mi lehet a titka, hogy egy ilyen távoli, más kultúrában is ennyire működik Marék Veronika meséje?

– Japánban hasonló évforduló van, mint itthon. Ötven éve jelent meg ott a Laci és az oroszlán, s azóta minden évben kiadják. Rengeteg mai felnőtt ezen nőtt fel, s ha megtudják, hogy én vagyok a mese szerzője, akkor nagy japános lelkesedés közepette hatódnak meg. A gyerekek is nagyon szeretik a történetet. Életem nagy ajándéka, hogy van egy ország, ahol ugyanúgy ismernek és szeretnek, mint Magyarországon. Külföldön máshol is megjelenek, de ez az erőteljes figyelem, s az, hogy ötven éve újra és újra kiadják a könyvemet, csak Japánhoz köthető.

– Gyerekként színházzal akart foglalkozni. Az életében végül a könyvkészítésé, a mesélésé lett a főszerep, ám a bábszínházzal kapcsolatba került. Hogyan?

– Négy évig színész voltam a bábszínházban, s ezt a mesekönyv-készítés miatt hagytam abba. A sors viszont ismét megadta a lehetőséget, hiszen most játsszák nagy sikerrel a Boribon és Annipanni című darabot a Budapest Bábszínházban. A Kolibri Színháznak pedig két Kippkopp előadása van – így visszataláltam a bábszínházhoz, s ez nagyon jólesik.

– Egyik könyve a Vakáció 2500 címet viseli. El tudja képzelni, milyen lehet majd akkor a hazai gyerekirodalom, a mese?

– Ez a sci-fi imádatom szüleménye, a történet szerint egy vízalatti városban élnek a gyerekek, így nyilván a felszín feletti világ érdekli őket. A mesék szerintem a jövőben is megmaradnak, s olyanok lesznek, ahogyan változnak a körülmények.

Szerző: Bokros Judit

Forrás: Feol.hu