A Marczibányi Téri Művelődési Központ 2013. november 18-24. között ismét megrendezi a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlét. A rendezvény díszvendége a Kolibri Színház.

 

A szemlére a 2011. január 1. után bemutatott előadásokkal nevezhettek a társulatok, amelyek nem szerepeltek a Kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén. A fesztiválon – korosztályi és műfaji kötöttségek nélkül – igényes, formanyelvi gazdagságot tükröző, utaztatható, kis technikai igényű, kamarakörülmények között is játszható produkciókat mutatnak be, beleértve a csecsemőszínházi, a tantermi és beavató színházi, illetve a színházi nevelési előadásokat is.

 

 Sándor L. István 

 

A versenyprogramról a szemletanács, azaz Szakall Judit színjátszó-rendező, drámapedagógus, Kaposi László rendező, drámapedagógus és Sándor L. István kritikus döntöttek. „Az elmúlt 14 évben – mióta megrendezésre kerül a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szemléje – alapvetően megújultak a magyar gyerekszínházak. Ennek a folyamatnak az egyik inspirálója a Novák János vezette Kolibri Színház volt, ezért természetes, hogy az ide szemle díszvendégei ők lesznek. Olyan műfajokat, irányokat kezdeményeztek, amelyek azóta meghatározóvá váltak. Ők indították útjára a csecsemőszínházat, az osztályterem színházat, munkájuk nyomán váltak ismét aktív nézői réteggé a középiskolások, ők adtak új értelmet a zenés gyerekszínháznak” – nyilatkozta a válogatás kapcsán Sándor L. István.

 

Szakall Judit 

 

Novák János, a Kolibri Színház igazgatója a szemle sajtótájékoztatójén kiemelte: a színházi élet és a politikai figyelem is a gyerek- és ifjúsági színház felé fordul, ez inspirálja a művészeket. „A mi felelőségünk az érték mellé állni, ezért van óriási jelentősége a fesztiválnak és a folyamatosságnak, annak, hogy fel lehet mutatni, milyen értékek teremtődtek” – fogalmazott Novák János.

 

A Kolibri Színház három előadással képviselteti magát a rendezvényen, november 23-án. Elsőként új csecsemőszínházi produkciónkat, a Pont, pont vesszőcskét játsszuk, amelyben három színész, Tisza Bea, Czupi Dániel és Ruszina Szabolcs csupán agyaggal és faágakkal mesélnek a legkisebbeknek a világ keletkezéséről, a két anyag tulajdonságairól.

 

Ezt követi a Pinocchio, azaz volt egyszer egy fadarab, amely műfaji meghatározása szerint ‘kisopera egy színészre és egy klarinétra’. A darab, amelyet nyolc éves kortól ajánlunk, többek között arra keresi a választ, hogy miről ismerszik meg a hazug ember, ki az a Kékhajú lány, és mi kell ahhoz, hogy egy fabábú igazi kisfiúvá válhasson. Pinocchio szerepét Rozmán Lajos, generációja egyik legkitűnőbb klarinét-művésze alakítja, Gepettoként pedig Mult István a Kolibri Színház alapító tagja látható.

 

Novák János

 

Színre kerül még Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid szereplésével a Helló, náci! című ifjúsági produkció, amelyben egy verekedésért őrizetbe vett tizenéves neonáci és egy feketemunkás lengyel fiatal néz szembe egymással és várja sorsának jobbra fordulását egy őrszobán.

 

A szemle a Kolibri történelmét is megidézi az ‘Együtt növünk fel…’ című tárlattal, melynek fényképei, díszlettervei, jelmezei 21 év színházi pillanatait sűrítik, és betekintést engednek a színház rejtett zugaiba is.

 

A hetedik Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle programja november 27-én diplomaátadó ünnepséggel zárul. Az előadásokat elbíráló zsűri tagjai idén Uray Péter koreográfus, rendező, művésztanár, Réczei Tamás a Kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője és Rumi László rendező, bábszínész, utcai performer.

 

Az Együtt növünk fel! című kiállításról képekben:

1.

 

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

A rendezvény teljes programja a http://www.gyermekszinhaziszemle.hu honlapon olvasható.

 

 

 

November 11-én a Nemzeti Táncszínházban tartotta Színházi nevelési programok kézikönyve c. kötetének bemutatóját az InSite Drama. Bethlenfalvy Ádám és Cziboly Ádám munkáját a szerzők és felkért előadók ismertették, majd kerekasztal-beszélgetések reflektáltak a felvetett témákra. A rendezvényen többek között felszólalt Novák János, az ASSITEJ Magyar Központjának elnöke, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója.

 

Az elmúlt színházi évad második felében az InSite Drama egy kutatás keretében egységes szempontsor mentén felmérte, milyen főbb színházi nevelési gyakorlatok léteznek ma Magyarországon. Összesen 298 intézményt kerestek fel, és 118 programot néztek meg személyesen. Minden egyes program kapcsán összesen 6 különböző forrásból gyűjtöttek adatot: a programokon részt vevő gyerekektől vagy fiataloktól, a résztvevőket kísérő pedagógusoktól, a szervezetekkel kapcsolatban a szervezetek kapcsolattartóitól, a programokkal kapcsolatban a programok alkotóitól, a programok megfigyelésével és internetes másodlagos kutatással. Az első magyarországi Színházi nevelési programok kézikönyve ennek a kutatásnak az eredményeit mutatja be, többek között arról ad számot, hogy a 2010/2011-es évadban megduplázódott a színházi nevelési programok száma, 109-ről 200-ra emelkedett, és ez jelenleg évente százezer gyereket érint.

Ide kattintva meghallgathatják Cziboly Ádámot, aki a Kossuth rádiónak nyilatkozik.

 

Hogy értékelték a gyerekek a színházi nevelési programokat? – Apró részlet a könyvből:

 

„Minden alkalommal, amikor a résztvevőkkel beszélgettünk, ugyanazt a 8 kérdést tettük fel, ebből az egyik az volt, hogy „Mi tetszett nektek leginkább a mai napban?”. A válaszokat lejegyeztük, azokban bizonyos kulcsszavakat kerestünk, és ez alapján a résztvevők a leggyakrabban az alábbiakat említették:

48% az előadás szép, érdekes, izgalmas volt

46% színészi játék

36% az a probléma, amiről gondolkodhattunk

32% beszélhettünk a rendezővel, színésszel, ügyelővel, stb.

32% meghallgattak bennünket, kíváncsiak voltak a véleményünkre

30% partnerként kezeltek bennünket

29% beleszólhattunk, hogyan alakul a történet, hogyan cselekednek a karakterek

19% kipróbálhattuk a díszleteket, bábokat, jelmezeket stb.

10% nem voltunk iskolában

7% sokat tanultunk egy adott téma kapcsán

4% új környezet (bejöttünk a városba, szép nagy épület, stb.)

3% büfé, ruhatár

3% buli volt, haverokkal voltunk, stb.

(…)

Arra a kérdésre, hogy „segített-e a program abban, hogy egy másik színházi előadást jobban megértsetek?” a résztvevők 46%-ban egyöntetűen igent, 34%-ban egyöntetűen nemet mondtak, és 20%-ban nem volt közöttük egyetértés”.

Minden alkalommal, amikor volt lehetőségünk a résztvevőkkel beszélgetni, feltettük azt a kérdést is:  „A program alapján kedvet kaptak-e, hogy gyakrabban menjenek színházba?” Egészen meglepő volt, mennyire hasonlóan válaszoltak attól függetlenül, hol és milyen programon vettek részt: szinte mindenhol az volt a válasz, hogy  „ilyenre igen”. A résztvevők következetesen megfogalmazták, hogy szívesen mennek olyan interaktív programokra, ahol a színész, a színházpedagógus vagy a színész-drámatanár kíváncsi az ő véleményükre”.

 

Könyvbemutatóról képekben:

 1. Vasvári Csaba  (alelnök, Magyar Teátrumi Társaság), Kaposi József (főigazgató, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet), Kulcsár Viktória  (elnök, Független Előadó-művészeti Szövetség; elnök, FÜGE Produkció), Novák János  (elnök, ASSITEJ Magyar Központja; igazgató, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)

2.  Bethlenfalvy Ádám, a könyv egyik szerzője

3. Novák János

4.  Bethlenfalvy Ádám, Vasvári Csaba, Kaposi József, Kulcsár Viktória, Novák János

5. Vidovszky György (rendező, színházpedagógus, Szabad Kurzus Alapítvány, Bárka Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Karinthy Színház, Magyar Színház)

6. Végvári Viktória színházpedagógus

7. Bethlenfalvy Ádám,  Barda Beáta (művészeti vezető, Trafó Kortárs Művészetek Háza),  Réczei Tamás (művészeti vezető, kecskeméti Katona József Színház), Kulcsár Edit (dramaturg, Nemzeti Színház), Láposi Terka (a Játszószínház művészeti vezetője, Vojtina Bábszínház), Hajós Zsuzsa (programvezető, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ)

8. Drámapedagógusunk, Végvári Viktória

és a könyv.

 

 Zoi, a Mario és a varázsló című előadás előtt

 

 

Stúdiósunk, Zoi Efstrtiadu rövid írását tesszük közzé:

 

„Milyen érdekes egy péntek este… Mai élményem következik Békás Getto-cityből:
Éppen megyek le a sarki kocsmaközértbe, hogy bevásároljak a mai házibulimra magamnak. Először a lépcsőházban találkoztam egy kislánnyal, aki éppen világgá készült menni. Volt nála egy szatyor, amibe kekszet és kakaót csomagolt magának. Apukája kabátját és anyukája magassarkú csizmáját viselte. Kicsit beszélgettünk, aztán visszaküldtem fogkrémért és fogkeféért, mondván, én is csináltam ilyet gyerekkoromban és nagyon fontos dolog a fogkefe, menjen haza érte. (Remélem a szülei utána lebeszélték a világgá menésről… Egyébként egyszer majdnem a villanykapcsoló szekrényben aludtam, pont ezért, mert senki nem küldött haza, a büszkeségem meg nem engedte, ezért mentem haza én is a fogkefémért, aztán otthon marasztaltak. Szerencsére.)

 

Stúdiósaink, a Bors néni előadás előtt

 

Na, akkor végre lejutok a kisközértbe. Már éppen fizetnék, amikor eszembe jut, hogy popcorn is kell, de olyan magasan volt, hogy nem értem el, ezért a span közértes manusz segített, és alkalom nyílt egy kis csevegésre. Megjegyezte, milyen kalózos vagyok, mint Jack Sparrow El is mehetnék a Karib-tengerre. Erre mondtam, hogy sajnos csak Tallagalláig megyek holnap Bors nénivel.

És akkor a mögöttem álló, enyhén ittas állapotban lévő alkoholos páragőzt eregető hölgy elkezdi rekedtes mély basszus hangján: – Ami jóóó van a világon….!
Na, szóval… Békás city, így szeretlek!”

 

 

Szabi az első és a második, Viki a harmadik képen rejtőzik… 🙂

 

Viki és Szabi a Cirókában vendégeskedtek:

 

Drámapedagógusunk, Végvári Viktória és színészünk, Ruszina Szabolcs a Ciróka Bábszínházban tartottak drámapedagógiai workshopot, ugyanis a kecskeméti színház első tantermi színházi előadására készül, amely az Anyegin történetből készül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen frissen végzett Ivanics Tamás rendezésében.

A kurzus során színészeink a drámapedagógia elméleti alapjai mellett, gyakorlati tréningen ismertették meg a különböző játéktípusokkal és azok alkalmazási lehetőségeivel a Ciróka színészeit.

 

Végvári Viktória a színházpedagógia szerepéről a színházban:

 

„Sokat gondolkoztunk azon, hogy a színházpedagógia miért lett mostanra olyan jelentős. Egy nemrégiben ismertetett ifjúságkutatás a mostani tizenéveseket csendes generációnak nevezte. Ez válasz lehet arra, hogy miért fontos a színház- és a művészet pedagógia. A mai fiataloknál nem nagyon léteznek működő kisközösségek, ahol a saját kortársaikkal ki- és megbeszélnék az őket foglalkoztató témákat, problémákat.

Az előadások utáni 50-90 perces foglalkozásokon a látottakat a lehető legtöbb szempontból közösen átbeszéljük. A célunk az, hogy a kamaszok gondolkodásmódjában érjünk el valamiféle változást. Azt próbáljuk megmutatni, hogy bármilyen konfliktus jöhet az életben, a megoldásban az segít, ha átgondoljuk, átbeszéljük a problémát. Nem oldjuk meg a fiatalok helyett a konfliktusokat, nem kínálunk kész válaszokat, hanem a saját megoldás útját kívánjuk megmutatni”.

 

A workshopról képekben:

1.

2.

3.

4.

 

5.

6.

 

7.

Fotók: Ciróka Bábszínház

 

 

November 11-én 14 órától a Nemzeti Táncszínházban tartja Színházi nevelési programok kézikönyve c. kötetének bemutatóját az InSite Drama. A rendezvényen többek között felszólal Novák János, az ASSITEJ Magyar Központjának elnöke, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója.

 

 

 

 

Hogyan született a könyv?
Az elmúlt színházi évad második felében az InSite Drama egy kutatás keretében egységes szempontsor mentén felmérte, milyen főbb színházi nevelési gyakorlatok léteznek ma Magyarországon. Összesen 298 intézményt kerestek fel, és 118 programot néztek meg meg személyesen szakemberei.

Minden egyes program kapcsán, összesen 6 különböző forrásból gyűjtöttek adatot: a programokon részt vevő gyerekektől vagy fiataloktól, a résztvevőket kísérő pedagógusoktól, a szervezetekkel kapcsolatban a szervezetek kapcsolattartóitól, a programokkal kapcsolatban a programok alkotóitól, a programok megfigyelésével és internetes másodlagos kutatással. Az első magyarországi Színházi nevelési programok kézikönyve ennek a kutatásnak az eredményeit mutatja be.

 

Mit kínál a könyv az olvasóknak?

 

Egymással összehasonlítható leírásokat összesen 118 szervezet 171 programjáról, és rövid ismertetőt további kb. 250 kapcsolódó programról, a terület átfogó elemzését, a főbb trendek bemutatását, a főbb kérdések megjelenítését.
Olyan kategorizálási javaslatokat, amelyekben minden program könnyen elhelyezhető.

 

A 2000 forintos jegyár tartalmaz egy tiszteletpéldányt a kézikönyvből, amely a könyvbemutató után csak kereskedelmi forgalomban lesz kapható a jegyár kétszereséért.

 

 

 

 

A könyvbemutató részletes programja:

 

· 14:00-14:20 Köszöntő: Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója

 

· 14:20-15:20 A kutatásmódszertan és a kutatási eredmények részletes prezentációja (Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám, a kutatás vezetői)

 

A színházi nevelés kutatása a neveléstudomány és a társadalomtudományok kutatási eszközeinek segítségével (Németh Szilvia, szociológus, oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. ügyvezetője)

 

· 15:20-15:40 A kézikönyv és a hozzá kapcsolódó honlap bemutatása (Cziboly Ádám és Bethlenfalvy Ádám, a kutatás vezetői)

 

Mire és hogyan használhatják a kézikönyvet a pedagógusok? (Németh Mónika, a Mándy Iván Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola tanára)

 

· 15:40-16:00 Kávészünet

 

· 16:00-17:50 Három kerekasztal beszélgetés – mindegyiket rövid plenáris diszkusszió követi (moderátor: Bethlenfalvy Ádám és Cziboly Ádám)

 

1. Mi a szerepe a színháznak a nevelésben?
Kutatásuk során különböző pedagógiai célokat kitűző előadásokkal, programokkal találkoztunk. Az emberi/társadalmi problémákat felvető, vagy a színház rejtelmeibe beavató programok mellett találkoztunk prevenciós célokat megvalósító, ismeretátadó és készségfejlesztő programokkal is. A kerekasztal résztvevőitől azt kérdezzük, hogy szerintük mi a legfontosabb feladata a színházi nevelési programoknak.

 

Meghívott felszólalók:
Barda Beáta (művészeti vezető, Trafó Kortárs Művészetek Háza)
Hajós Zsuzsa (programvezető, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ)
Kulcsár Edit (dramaturg, Nemzeti Színház)
Láposi Terka (a Játszószínház művészeti vezetője, Vojtina Bábszínház)
Réczei Tamás (művészeti vezető, kecskeméti Katona József Színház)

 

2. Mennyire szólhat bele a néző/résztvevő a színházba?
Megfigyeléseink szerint a különböző programok más-más módon vonják be a közönséget. Van, ahol a nézőkkel beszélgetnek, máshol játékokat kínálnak nekik, megint más helyen szerepbe léptetik őket is, illetve van, ahol alkotótársként vannak jelen a fiatalok. Mibe és hogyan lehet/kell bevonni a nézőket? Ezzel kapcsolatos véleményükről kérdezzük a kerekasztal résztvevőit.

 

Meghívott felszólalók:
Madák Zsuzsanna (a Tantermi deszka program vezetője, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
Takács Gábor (szakmai vezető, Káva Kulturális Műhely)
Tárnok Marica (bábművész, programvezető, Közép-Európa Táncszínház, Bethlen Téri Színház, Gergye Krisztián Társulat)
Végh Ildikó (programvezető, ifjúsági program, budapesti Katona József Színház)
Vidovszky György (rendező, színházpedagógus, Szabad Kurzus Alapítvány, Bárka Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Karinthy Színház, Magyar Színház)

 

3. Merre tovább színházi nevelés?
A magyarországi színházi nevelés egy rendkívül színes, termékeny korszakában van. De vajon milyen irányba kellene tovább mennie, és milyen módon kapcsolódhat az oktatáshoz, mit várhat a közigazgatástól? Erről beszélgetünk a kerekasztal résztvevőivel.

 

Meghívott felszólalók:
Kaposi József (főigazgató, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet)
Kulcsár Viktória (elnök, Független Előadó-művészeti Szövetség; elnök, FÜGE Produkció)
Novák János (elnök, ASSITEJ Magyar Központja; igazgató, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)
Schilling Árpád (művészeti vezető, Krétakör)
Vasvári Csaba (alelnök, Magyar Teátrumi Társaság)

 

· 17:50-18:00 A raportőr összefoglalja az elhangzottakat. Raportőr: Ugrai István, Kultúrbrigád, a 7óra7.hu felelős szerkesztője

 

 

 

 

Novák Jánost a Spiritusz oldalán kérdezte Kovács Bálint a mai gyerek- és ifjúsági színházról. Részletet olvashattok a beszélgetésből.

 

 

(…)

 

– Ma már szinte minden vidéki és egyre több pesti színház kiemelten foglalkozik a gyerek- és ifjúsági színházzal. Ez jó, mert egyre nagyobb a figyelem a területen, vagy túl sok az olyan előadás, ahol nem megfelelő felkészültséggel nyúlnak a gyerekszínházhoz?

 

– Amikor az ember azt gondolja, hogy nála van a bölcsek köve, szívesen döntene arról, hogy mi a jó és mi a rossz, de ebben magamat is toleranciára intem. Weöres Sándor szerint különféle gyerekeket csinálunk – ez a megközelítés a színházakra is vonatkozik. Miért kéne mindenkinek úgy gondolkodni a gyerekszínházról, ahogy én? Hagyományos formákkal is lehet értéket teremteni és azt sem tagadnám meg senkitől, hogy erős nevelői attitűddel hozzon létre jó előadást. Arról faggattam két kedvenc, Kossuth-díjas, a Kolibriben nagy szerepeket játszó színésznőmet, hogy mi volt a legnagyobb gyerekszínházi élményük – és reméltem, hogy valami olyasmit mondanak, ami rímel az itteni tevékenységükre. Mindketten azt felelték, hogy leginkább arra emlékeznek boldogsággal, amikor gyerekkorukban a zenekari árokban megszólalt a nyitány, és lassan felgördült a függöny. Nincs jogunk tagadni, hogy egy nagyszínházi közösségi élmény, a por illata, a reflektorok fénye mennyire elementáris első színházi élmény lehet bárki számára. Igenis többféle megközelítés is érvényes lehet, csak a vacakság ellen kell tiltakozni. Csak az odadobott, maradék-elvből – maradékpénzből, maradékemberekkel – összegereblyézett gyerekelőadások lesznek kontraproduktívak.
(…)
– Ha már szóba került a gyerekcipő: milyen cipőben jár a mai magyar gyerek- és ifjúsági színház?

 

– Nem lehet arról beszélni, hogy le vagyunk-e maradva vagy sem, mert nem létezik valamiféle világtrend, amihez képest kapaszkodnunk kéne. Szerencsére egyre nagyobb a választék, és köztük egyre több az értékes előadás. Egymást is inspiráljuk a jó előadásokkal, így emelkedhet évről évre nálunk is a színvonal.  Ahhoz, hogy egy nemzetközi fesztiválon találjak három zseniális előadást, végig kell ülni 15-20 nézhetetlent. A nemzetközi színvonal is hullámzó, és mindig tükrözi az éppen adott politikai helyzetet (mennyire támogatják és mit támogatnak), és a strukturális hagyományokat (mennyire épül be a gyerekszínház az iskolai, óvodai rendszerbe). Nekünk Magyarországon kell eldönteni, hogy mi az, ami számunkra értékes, és ehhez mérten kell meghatározni, merrefelé törekedjünk. Külföldről azt kell elhozni, amire szükségünk van, amiről úgy érezzük, ez a magyar gyerekeknek is fontos. Az a kérdés, van-e erről érvényes gondolata az alkotóknak.

 

A teljes interjút itt olvashatja.