Gimesi Dóra Emma csöndje című színdarabja első díjat nyert a Kolibri Színház kortárs magyar szerzők számára hirdetett meghívásos drámapályázatán tavaly júniusban, ami a megítélt pályadíj mellett azzal jár, hogy ez a mű kerül elsőként bemutatásra színházunkban. (A drámapályázatról bővebben korábbi cikkünkben olvashattok.)

Az előadás rendezője Kuthy Ágnes, aki nem most dolgozik először a Kolibri Színház társulatával, hiszen 2015-ben színre vitte A medve, akit Vasárnapnak hívtak című produkciót, amely azóta is nagy sikerrel fut a Kolibri Fészekben.

A történet szerint a hét éves Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt. Az emberekkel nehezen kommunikál, ám a tengeri állatokat megérti. Szülei munkahelyén, a tengerbiológiai kutatóközpont állatkórházában barátja lesz a sebesült cápa, a narvál, a lamantin, a rája, a polip. Emma úgy képzeli, hogy a világ egy nagy akvárium, ő pedig egy pici tengeri uborka az akvárium fenekén. A tengeri uborkák ugyanis nem zavarnak senkit. A tengeri uborkák láthatatlanok. Egy nap végletesen legyengült, kicsi kardszárnyú delfin érkezik a kórházba. Egyedül Emma képes megérteni őt, de ahhoz, hogy segíthessen, muszáj másokkal is megértetnie, mi a baj. Ehhez pedig le kell győznie önmagát. Nem lehet többé kicsi, láthatatlan tengeri uborka az akvárium fenekén.  

Az előadás – amellett, hogy érinti a környezetvédelem és a klímaváltozás égetően aktuális kérdéseit – egy különös kislány történetén keresztül mesél az egyén felelősségéről, a barátságról és a bátorságról a kisiskolás korosztálynak. 

Emmát Alexics Rita alakítja, a további szerepekben Bodnár Zoltán, Erdei Juli, Fehér Dániel, Megyes Melinda, Mészáros Tamás, Mult István, Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Szívós Károly és Tisza Bea látható, valamint két KIMI-Kolibri Stúdiós növendék, Dömötör Anna Viktória és Bósz Tamás. 

Az előadás dramaturgja Horváth Péter, a tervező Michac Gábor, a zeneszerző Sáry Bánk, a zenei vezető Kecskeméti Gábor. Kuthy Ágnes rendező munkáját Vajdai Veronika segíti.

A bemutatót 2020. március 21-én 15 órakor tartjuk a Kolibri Színházban.

Paul Gallico Jennie, te drága! című világsikerű regényéből Horváth Péter írt sodró lendületű, fordulatos színdarabot, amely a háború utáni London utcáira, a nagyvárosi, gazdátlan macskák világába kalauzolja el nézőit. A macskává változott magányos kisfiú a vadóc kóbor cica, Jennie segítségével újra felfedezi maga körül a világot, és fantasztikus kalandjaik során bátor, tapasztalt „nagymacskává” érik. Kettejük története megmutatja, hogyan formál  nyitottabbá, teljesebbé minket az igaz barátság. 

Az élő zenés előadáshoz a fülbemászó dallamokat a darabot rendezőként is jegyző Novák János szerezte, és a nagyszabású produkcióban a Kolibri szinte teljes színészgárdája színpadra lép.

„Novák János rendezésében a kalandok sorából álló fejlődés- és felnövéstörténet jól elegyíti a szomorúságot a vidámsággal, az érzelmeket a mozgalmas-verekedős jelenetekkel. Semmi sincs túlbonyolítva. Például a népes szereplőgárda mellett nem is nagyon jutna hely terjedelmes díszleteknek, Orosz Klaudia azonban néhány egyszerű, könnyen mozgatható állvánnyal, és pár ötletes eszközzel jelzi az adott helyszínt, és hangulatot, legyen az hajó, egy öregember kiskertje vagy a macskaszemmel óriásnak tűnő emberi lábak, csizmák a londoni utcán. A macskajelmezek viszont minden apró részletükben igazodnak az adott szereplő jelleméhez és a macskatársadalomban elfoglalt helyéhez. Novák János szerezte a zenét is a darabhoz. A címhez írt dal garantáltan a fülünkbe mászik, és ott is marad, de a többi is pontosan passzol a szereplőkhöz és szerepekhez, és kiadnak egy egységes zenei világot” – méltatja az előadást Turbuly Lilla a 7óra7-ben. 

A kritikus szerint a főszerepet játszó Fehér Dániel jó párost alkot „Megyes Melinda Jennie-jével, aki az anyát is játssza, és macskaként is tanítgatja, óvja az új világában még elveszett és gyámoltalan, de később fokozatosan magára találó Petit. Izgalmas szerepösszevonás a katonatiszt apáé és a maffiózó macskáé, akiket Szanitter Dávid alakít, fekete macskaként erőből osztva az észt és osztva le a szerepeket.”

Hasonló véleményt fogalmaz meg Józsa Ágnes is a HelloArt-ban: „A két főszereplő – Fehér Dániel és Megyes Melinda– akárha a gerincüket ide-oda forgatni tudó macskák lennének, úgy mozognak. Egyáltalán az egész macskahad, az utcai, a híd alatt, az elhagyott pincékben tanyázó, kóbor cicák éneke és mozgása magával ragadó. A parányi színpad igazi bulizós és bunyózós hely, akrobatamozgású énekesekkel-táncosokkal.”

A Vasárnapi Hírek kritikusa, Csepelyi Adrienn úgy látja, hogy bár a színdarab ajánlása szerint 7-10 éves gyerekeknek készült, a felnőtteknek is legalább olyan jó szórakozást jelent. „A nyitó dal, az Ez itten Anglia valóságos kis gyöngyszem, egykét jellegzetes dallam pedig óhatatlanul benne marad a nézők fülében” – írja. „A színészek bámulatos gyorsasággal váltanak jelmezt és szerepet, Orosz Klaudia díszlete mindössze néhány okosan megtervezett fémállvány, ami számtalan funkciót betölt. A macskák kórusának mozgása, gesztuskészlete lelkiismeretesen kidolgozott – a főszereplők, Megyes Melinda és Fehér Dániel, valamint a három pletykás főmacskalány (Alexics Rita, Rácz Kármen, Rácz Kriszta) mozgása például néhol egészen cicaszerű: az a jellegzetes „macskaság”, amin könnyesre szoktuk röhögni magunkat a Youtube-videókon. Szanitter Dávid főkandúrja frenetikus sikert arat a nők körében, Krausz Gábor patkányát pedig a gyerekek imádják. A parányi epizódszerepek alakítói a maximumot hozzák: a premieren a két tűzoltó (Nizsai Dániel és Bárdi Gergely) kapta az első nyíltszíni tapsot, pedig a páros percekig van csak színen. Az angol-skót rivalizálás megjelenítése igazi felnőttcsemege. A helyzet- és jellemkomikum mellett az alapanyag bővelkedik a mélyebb mondanivalóban is (ember és házi-, illetve kóbormacskák viszonya, idős emberek magánya), így igazi többször nézős darabról van szó.”

A Színház folyóirat kritikusa szerint Horváth Péter és Novák János pompás gyerekmusicalt vitt színpadra. „A remek dalok, táncok, a mozgalmas jelenetek, a vicces macskamaszkok, a cintányérozó egerek, a kitűnő ötletek és karakterek lenyűgözik a nézőtéren ülő gyerekeket. A felnőttek pedig eltöprenghetnek, miért nevezik az angol macskákat skót társaik idegenszívűeknek” – írja Ferencz Zsuzsa.

A 2013. márciusi bemutatója óta töretlen sikerrel futó előadást legközelebb február 9-én és 10-én, majd március 14-én és 16-án láthatják nézőink a Kolibri nagyszínpadán.

A Cyber Cyrano a Kolibri Színház első nemzetközi ifjúsági színházi együttműködésében, a Platform 11+ keretében született 2010 novemberében. Olyan új kortárs darab létrehozása volt a feladat, amely a diákok életéből meríti témáját, az általuk felvetett ötletek, kérdések alapján. A színház felkérésére a kutatómunkában Vidovszky György és Tasnádi István vettek részt, akik végül egy megtörtént eseményt dolgoztak fel, miután találkoztak, interjút készítettek egy fővárosi iskola diákjaival. Az összegyűlt alapanyagból először Tasnádi István írt drámát, amelyet aztán a színészek közreműködésével tovább finomítottak.

A háromszereplősre sűrített történetet a diákokhoz korban közelálló amatőr fiatalok bevonásával vitték színre Vidovszky György rendezésében 2010-ben. A három fiatal közül ketten, Dér Zsolt és Varga Lili néhány évvel később egy időre elhagyták a produkciót, mert a Színművészeti Egyetem hallgatói lettek, de tanulmányaik befejezése után visszavették szerepeiket. Az előadásban Dér Zsolt (Katona József Színház) váltója Jerger Balázs (Spirit Színház) és Blahó Gergely voltak, Varga Lili (Székesfehérvári Vörösmarty Színház) pedig Tóth Eszterrel (Thália Színház) játszotta felváltva az előadást. A főszerepet játszó Nemes Anna, aki a darab készültekor a Képzőművészeti Egyetem elsőéves hallgatója volt, azóta már elismert képzőművész, több kiállítással a háta mögött, doktorandusz hallgató, valamint az utóbbi időben filmrendezőként is aktív, a kezdetektől játssza Zsuzsi szerepét.

 

Érdekesség, hogy az előadásban csak virtuálisan megjelenő egyik karakter modellje az azóta komoly népszerűségnek örvendő Vecsei H. Miklós volt.

A produkció egyedülálló látványvilágát Vicsek Viktor és Sárosi Anita készítették: a video-mapping technikával készült vetített felületek mellett külön szoftvert fejlesztettek az interaktív digitális elemek működtetéséhez.

Az előadás zenéjét Monori András szerezte, akinek ez volt az első munkája a színházban, azóta számos produkcióban működött közre (Delete, kettős:játék, Rövidzárlat). A jelmezeket Gyevi-Bíró Eszter válogatta, aki az előadáshoz kapcsolódó színházi nevelési program létrehozója is egyben.

A produkció, mint az évad legjobb gyermek- és ifjúsági színházi előadása 2011-ben elnyerte az ASSITEJ Magyar Központja Üveghegy-díját, a Színikritikusok Díját, valamint a VI. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle különdíját.

 

Az előadás több külföldi meghívásának köszönhetően a darabot számos nyelvre (német, angol, lengyel, spanyol) lefordították. Németországban a legjobb ifjúsági darab díjára jelölték 2012-ben, majd ezt követően több német, osztrák, lengyel és szlovák színház is bemutatta, többek között a brémai, a heidelbergi ifjúsági színház, Theater Aalen, salzburgi ifjúsági színház, a pozsonyi Arena Színház, a toruni Teatr Horcizy, bialystoki Lalek Színház. A darab több magyarországi bemutatót is megért, többek között Székesfehérváron, Miskolcon. A legnagyobb szériát a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban létrehozott, Madák Zsuzsa rendezte osztálytermi változat élte meg.

A kritika így látta az előadást:

Ha lehet, én ezt az előadás klónoznám, s ha fenntartó volnék, százszorta jobban támogatnám. (…) Kivételesen tehetséges produkció született, s nem közhelyekből és didaktikus igazságokból áll, hanem éles helyzetekből, kiváló, hiteles színészekből. Vidovszky György rendező és nagyszerű csapata mutatja be az előadást. (…) A darabot Tasnádi István jegyzi. Azon kevés színpadi szerzőink egyike (…), ki a szó legnemesebb értelmében alkalmazott drámaíró: darabjai a színházat szolgálják. – A legjobb hely – Színház.net, Tompa Andrea írása

A Plattform 11+ európai együttműködés keretében 2010 novemberében létrehozott előadás megtörtént esetet dolgoz fel. Vidovszky György rendezése megkapta az ASSITEJ Magyar Központja Üveghegy-díját az évad legjobb gyermek- és ifjúsági előadásáért, valamint a VI. Gyermek- és Ifjúsági Szemle díját a virtuális világban létrejövő kamasz dráma korszerű megjelenítéséért. – 25. Cyber Cyrano – Színház.hu, Tompa Andrea írása

Már ez az első perc tökéletesen kifejezi, hogy miről van szó: digitális bennszülöttekről, akik nem megtanulták a számítógép és internet használatát, hanem az első perctől épp olyan természetes számukra mindez, mint a játékautók, a tévé-távirányító vagy a papír meg a színes ceruza. És ha innen nézzük, nem is csoda, hogy a személyiségük is csak akkor áll össze teljesen, ha az online jelenlétüket is hozzávesszük a hús-vér valóhoz. (…) Ennek a megértése és színházi nyelvre fordítása az, ami az évad egyik legjobb rendezésévé teszi Vidovszky Györgyét. – Tasnádi István: Cyber Cyrano – Ellenfény.hu, Kovács Bálint írása

A Kolibri Színház előadása (…) nem fenyegető ellenségként, és nem is szürke eminenciásként mutatja a virtuális valóságot, hanem akként, ami: emberek által használt közeg, ami eszköz. S hogy minek az eszköze, azt mi magunk döntjük el, nem más. – Színház ajánló: Tasnádi István: Cyber Cyrano – 7óra7.hu, Ugrai István írása

Bármennyire is játszódik a hálón ill. a szereplők álomvilágában, a Cyber Cyrano életszerű, mivel igaz történeten alapszik és mivel párbeszédei is rendkívül életszagúak. – A cybertér entrópia törvénye – A Cyber Cyrano c. előadásról – Kultblog.hu, Deák Ági írása

„Vidovszky György rendezése a hús-vér valóság és a stilizáció tökéletes kevercse. Az érzések, érzelmek vagy azok hiánya kézzelfoghatóan jelennek meg a színészeken, miközben minden szituáció és helyszín mozgások, a vetített háttér, illetve a zajok és zenék remek montázsa által idéződik fel. A szereplők pedig kivétel nélkül remek munkát végeznek, összetett karaktereket mutatnak.” (Ugrai István: Semmi ikszdé, 7ora7.hu)

A Kolibri Pincében létrehozott eredeti produkció 10 év után a 200. előadással búcsúzik – legalábbis ebben a formájában – 2020. január 24-én

 

Kai Hensel német szerző 2002-ben Német Ifjúsági Színházi Díjjal elismert monodrámáját 2008-ban mutatta be a Kolibri Színház Novák János rendezésében, Scherer Péter főszereplésével. A Klamm háborúja nem csak az egri Nemzetközi Monodráma Fesztivál és a IV. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé fődíjait nyerte el, külföldi találkozókról is rangos díjakkal tért haza. Lengyelországban elnyerte a Wrocław-i Nemzetközi Monodráma Fesztivál egyik fődíját, valamint a Kłodzko-i Ütközések Fesztivál különdíját, 2010-ben a litván „Monobaltic” fesztivál elsődíjasa és közönségdíjasa lett, és szintén első díjjal jutalmazták a Belgrádban megrendezett 35. Monodráma és Pantomim Fesztiválon.

  

A Klamm háborúja egy elkeseredett, frusztrált irodalomtanár és az ellene teljes bojkottot hirdető osztály harcát viszi színre. A tanulók levélben tudatják a némettanárral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért, s ezért teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Scherer Péter tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj jellegzetessége, hogy a fiatalok valós életterében, iskolákban, tantermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi életük során találkozhatnak. A Kolibri Pincében valamint fővárosi és vidéki iskolákban ma is nagy sikerrel játszott előadásnak jelentős szerepe van a műfaj magyarországi meghonosodásában.

A kritika így látta a Klamm háborúját:

„„Minden tanár gyilkos!” Egy tanár szájából különös jelentéstartalmat és hitelességet kapnak ezek a szavak. Scherer Péter, alias Klamm tanár úr egy némaságba burkolózó osztály ellen száll harcba, akik egyik osztálytársuk haláláért az irodalomtanár kettesét teszik felelőssé. A humoros fordulatokban és poénokban gazdag előadás, egy megrázó rapszódia a tanári létezés mibenlétéről, és nem utolsó sorban a munka és az elhivatottság közötti dimenzionális különbségről. [… ] Scherer egy kérlelhetetlen tanárból indul, és a létezés legaljáig jut el. Szívfacsaró, mélyen ható előadás, amely hatásosságát legalább annyira köszönheti a fordító/dramaturg Kovács Kristófnak, mint Novák János rendezőnek, aki a kellő minimalizmussal, és a darab pontos ívének kijelölésével és végig vitelével elgörgetett minden akadályt Scherer útjából, egyértelmű keretet szabva a színészi játék maradéktalan kibontakozásához.” (7óra7)

 

 

Az előadásról bővebben ide kattintva olvashattok.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, augusztusban a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok 150 éves jubileuma alkalmából szervezett tíz napos körúton négy különböző tartományban vendégszerepelt a Kippkopp és Tipptopp, amelyet művészeink, Alexics Rita és Bodnár Zoltán japán nyelven adtak elő a helyi közönségnek.

A ma 300. jubileumát ünneplő előadás nem csak a japán gyerekek tetszését nyerte el: a két gesztenyegyerek története a 2009-es bemutató óta a Kolibri Fészek közönségének egyik legnagyobb kedvence.

Az alkotók és közreműködők a 300. előadás után – a hölgyek: Alexics Rita, Reymeyer Dóra, Tisza Bea, Horváth Csilla, és az urak: Pignitzky Ádám, Viosz Tamás, Bodnár Zoltán

Mi a Kippkopp sikerének titka? Erre is választ kapunk Tisza Bea rendező korábbi nyilatkozatából:

„Néhány éve tulajdonképpen evidencia volt itthon, hogy három évesnél kisebb gyerekeket nem szabad színházba vinni, mert nem kötik le a figyelmüket az előadások. A Glitterbird EU-s projekttel – melynek köszönhetően Magyarországon is megjelent a csecsemőszínházi műfaj – aztán kiderült, hogy bizonyos feltételekkel készíthetők olyan produkciók, amelyek egyaránt megadják a művészi értéket és a szórakozás élményét akár a féléves csecsemőknek is. Ha kerüljük a gyors fény- és hangváltásokat, ha az előadások lehetőséget adnak az elmélyült szemlélődésre és időtartamuk nem több, mint 25-30 perc, fenntartható a legkisebbek érdeklődése.”

Tisza Bea szerint a Kippkopp és Tipptopp nem csupán tartalmi szempontból ideális választás a 2-5 évesek színházi bevezetésére, hanem a Kippkopp-történetek népszerűsége miatt is. „A széleskörű ismertség azért nagyon jó, mert a kisgyerekek imádnak ismételni – gondoljunk arra, mennyire ragaszkodnak esténként a már számtalanszor felolvastatott mesékhez, vagy említhetjük a mondókákat, a gyerekversek, -dalok refrénjeit -, és egyszersmind ugyanazzal a dologgal más formában találkozni. Sok népszerű mese színrevitelénél tapasztaltuk, hogy azok, akik már ismerik a történetet könyv vagy rajzfilm formájában, felfedezve a különbségeket és azonosságokat, még nagyobb élvezettel nézik a színházi előadást.”

A kritika így látta az előadást:

„Hogyan találhat valaki barátra? Hát ha játszik! A Kolibri Fészekben Kippkopp története erről szól, a kisgyermekkor legfontosabb szociális kérdéséről: ki játszik velem? Az apró játéktérben komódnyi láda áll, rajta egy kosár, ebben alszik Kippkopp. Begurul egy dió, a hangja előcsalogat egy egeret, és felébreszti Kippkoppot. Az egér reszket, de meg akarja szerezni a diót, a gesztenyegyerek inkább focizna. Végül az egér félelme győz, Kippkopp futni hagyja a dióval, és inkább elindul más játszótársat keresni. A láda tetején, oldalain nyílnak újabb és újabb helyszínek (s ha kevés a láda, akkor a játszók ruháján), ahol különböző állatokkal találkozik, míg végre megleli, akit keresett: a katicát. Az előadás hűen adaptálja Marék Veronika klasszikus könyvét (Kippkopp a fűben), a rendező (Tisza Bea) és a játszók nem alkottak új jeleneteket, a dialógusokat sem írták újra, hanem a játéklehetőségeket keresték meg a jeleneteken belül. A könyv nyitott, kíváncsi, ám alapvetően szemlélődő hőse helyett Bodnár Zoltán gesztenyegyereke aktívan keresi a kapcsolatot azzal, amit meglát: megpróbálja játékba vonni. S ettől lesz ez az egész figura eleven, kedves, szerethető. No meg attól, hogy maga a báb is gyönyörű, élő: súlya és ragyogása van.

Kippkopp történetéhez egy másik, erre rímelő, szerkezetében hasonló (mert szintén a különböző állatokkal való találkozásokra épülő) történetet fűztek az előadás alkotói. Tipptopp találkozásainak alapkérdése: az vagyok-e, aminek látszom? Alexics Rita gesztenyelánya számára a kapcsolatteremtés eszköze a hasonulás, a tétje pedig az otthonra, társra találás, végső soron az életben maradás. (…)

Novák János dalai (Marék Veronika versikéire) egyszerűen kötik össze a jeleneteket, vezetik a figyelmet, és az ismétlések révén teszik egyre belakhatóbbá az előadást. Sőt napokkal később is felidézik azt, amikor a gyerekek dúdolni kezdik a dalokat”.

Az Ellenfény.hu teljes cikkét ide kattintva olvashatjátok.

 

Feladatok (teljesség igénye nélkül):

– A színház előadásaival és próbáival kapcsolatos világítási feladatainak ellátása.

– Szakképzettségének megfelelően közreműködés a produkciókhoz szükséges eszközök elkészítésében és működtetésében.

– A világítási eszközök megfelelő, biztonságos használata, tárolása, megóvása és karbantartása.

– Közvetlen részvétel az előadások lebonyolításában.

 

Elvárások:

– Minimum szakmunkás képesítés.

– Büntetlen előélet.

– Pontos, precíz munkavégzés, rugalmasság és terhelhetőség.

– Önálló és csapatban való munkavégzés.

 

Amit kínálunk:

– foglalkoztatás: teljes munkaidő (akár hétvégén és ünnepnapokon is)

– munkavégzés helyei: a Kolibri Színház Budapest VI. kerületi három játszóhelye

 

Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését, kérjük, küldje el önéletrajzát – fizetési igényének megjelölésével – a gazdasagi@kolibriszinhaz.hu e-mail címre, a levél tárgyaként pedig jelölje meg: világosító.