Gyönyörű őszi időben, erős napsütésben zajlott le október 11-én az idei Budapest Spar Maraton. (A rajt idején 29, célba érkezéskor 31 fok volt.)

 

Összesen 23 450-en indultak a futófesztivál hét különböző távján, és soha nem látott számban – több mint háromezren – érkeztek külföldiek is, 71 országból.

 

A Kolibri Színházat Megyes Melinda, Bárdi Gergő, Bodnár Zoltán és Fehér Dániel képviselték. A csapat eredménye 03:41:45 lett! Ezzel az idővel 23  színházi váltó közül a nyolcadikak lettünk!

 

Így örültünk, így szaladtunk:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

fotó: Kolibri Színház

Köszönjük, hogy szurkoltatok!

 

 

 

Már csak egy év, és újra Kolibri Fesztiválozunk… Addig is a Spiritusz portál beszámolóját ajánljuk figyelmetekbe az idei rendezvényről, Szűcs Katalin Ágnes tollából:

 

„Ha Kolibri Fesztivál, akkor kezdődik az évad – jó néhány éve rásegítő, ráhangoló élménye ez életemnek a dolgos, színházba járós hétköznapokra.

 

A Jókai téren minden fesztelen és magától értetődő. Az is, hogy székestül kell forogni egy-egy előadás előtt-után a közben bekészült következő produkció teréül szolgáló néhány négyzetméteres pódium felé, s hogy ha nem vagy elég szemfüles és nem ülsz elég közel a színpadhoz, akkor gátlástalan apukák-anyukák simán elállják előled a kilátást, belefeledkezve a látnivalóba.

 

Mindeddig a Kolibri Fesztivál volt a legdemokratikusabb intézmény, amit valaha láttam, ahol eltűntek a társadalmi különbségek: gyermeki önfeledtséggel élvezték a színházat hajléktalanok és jól öltözöttek, betévedtek és elszántak, mígnem a kerület vezetői körülkerítették  vasrácsokkal a játszóteret és padokat, barátságtalanabbá téve a miliőt,  nehézkesebbé a jövés-menést – ami pedig egy ilyen rendezvény természetes velejárója –, s tüskés díszcserjékkel tagolva a néző- és látóteret.

 

A Kolibri Fesztivál ettől persze még most is bárki számára elérhető – gyanítom, vannak, akik itt veszik magukhoz, ezen az ingyenes napon az egész évadra szóló színházi dózist, kitartóan megnézve egymás után 5-6 előadást is –, ám a homelesseket érzékelhetően elriasztották a műélvezettől a megváltozott körülmények s a rácsozat.

 

A fellépő bábművészek azért most is korlátlan szabadsággal teremtettek egész világokat az átalakítás miatt immár csak két kis színpadon – nagyon különbözőeket a bábtechnikákat, az előadásmódot tekintve, ötletességükben, igényességükben azonban erősen egymásra hajazókat.

 

A fesztiválon fellépők mértéket és rangot adnak egymásnak: fiatalok a friss szemléletükkel, örökifjak a naponta bővülő, megújuló mérhetetlen tapasztalatukkal, művészi erejükkel”.

 

Folytatást itt találtok.

 

 

„Meg kellett tanulnom, hogy Dajka egyszerűen nem tud hazudni, és hogy nem bírja, ha valaki hazugul oldja meg a szerepét.” (Horvai István, rendező, a Vígszínház egykori legendás igazgatója)

 

Dajka Margit pályájáról:

 

Édesapja, az elegáns világfi parasztleányt vett feleségül, de hamar kiderült, hogy nem bírja a kötöttséget, gyorsan gyarapodó családja (tizenhárom utóda született) alig látta. Gyermekeit, így a legidősebb Margitot is Dayka vezetéknéven anyakönyvezték, az ipszilont csak évtizedekkel később változtatta j-re.

 

Nagy szegénységben éltek, Margit hét-nyolcévesen már újságot árult, kilencéves volt, amikor liftesfiút játszott egy operettben. Megtetszett neki a pálya, a színi direktor magán színiiskolájának elvégzése után a helyi, majd a kolozsvári társulat tagja lett. 1927-től Hódmezővásárhelyen, később Miskolcon és Szegeden játszott. 1929-ben szerződtette a Vígszínház, és már bemutatkozáskor meghódította a közönséget és a szakmát. 1936-1940 között a Nemzeti Színház tagja volt, az ezt követő években szerepekre szerződött különböző fővárosi színházakhoz. Még viszonylag fiatalon is kiválóan alakított öregasszonyokat, közülük legemlékezetesebben a sunyi, kegyetlen Murzaveckaját Osztrovszkij Farkasok és bárányok című színművében.

 

 

Színpadon közel kétszáz darabban szerepelt, ötven mozifilmben és huszonhét tévéjátékban láthatta a közönség, számtalan rádiójáték főszerepét játszotta el. 

 

Dajka Margit a magánéletben rendkívül szeretetreméltó ember volt. Még a kollégái is szerették, pedig érzékeny, meg nem alkuvó lényéből fakadóan a munkában olykor bizony szigorú tudott lenni. Legendásan jó háziasszony volt, szeretett és tudott is főzni, az ebéd nyersanyagát maga válogatta össze a piacon. Tárkonyos bableveséről felsőfokban nyilatkoztak azok, akiknek alkalmuk volt megkóstolni.

 

A magyar színházművészet legnagyobbjai közé tartozott. 1951-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1952-ben kapta meg. 1986. május 24-én halt meg Budapesten. Harmadik férje a temetés után nem sokkal önként követte a halálba.

 

 

Dajka Margit így nyilatkozott színészetéről:

 

„Az én számomra nincs más lehetőség, én csakis úgy tudok játszani, ha szerepem minden mozzanatát szívvel-lélekkel átélem. Fiatalkoromban annyira ösztönös voltam, valósággal eszméletlenül játszottam, olykor még azt se tudtam, hogyan is fejeztem be az első felvonást. Régi módszerem szerint a rendelkező próbára teljes szövegtudással jelentem meg, de jó sokáig csupán szürkén mormoltam a szavakat, mindaddig, amíg a szerepem véremmé nem vált, s csak azután vetettem bele magamat teljes szenvedéllyel az alakításba. Volt rendező, aki ezt kifogásolta, és akkor én az ő tanácsára az ellenkező módszerrel kísérleteztem, rögtön belelendültem, kezdeti sebességgel igyekeztem birtokba venni a szerep lelkét-gondolatát, majd a főpróbáig lassan-lassan lefaragtam a magam túlzottra méretezett lobogásából. Egy ideig így kísérleteztem, próbálkoztam, de aztán rájöttem arra, ez nem én vagyok, ez nem az én igazi lényem, és visszatértem eredeti elképzelésemhez. Persze tudom, a módszerek különfélék, de nem jó, ha kibújunk a bőrünkből, és mások akarunk lenni, mint amilyenek vagyunk. Egyébként én csak az együttes munkában hiszek, a színház társasjáték, s egy disszonáns hang, egy rossz gondolat mindent fölborít”.

 

„Kevés a jó szerep, és én nem akarok mindenáron színésznő lenni. A rigolyás, kiállhatatlan, félelmet keltő öregasszonyokból meg elegem van már. Saját magamat megutáltam miattuk. Komédiázni szeretnék, ahhoz van a legnagyobb kedvem. És várok. Nekem van időm. És tennivalóm is van bőven. Magam mosok, magam főzök, magam takarítok. Bejárónőm nincs és nem is kell. Egyébként úgy élek, mint egy színész, aki lemondott a személyiségéről és feladta a magánéletét. Érti, amit mondok?”

 

„Az önirónia meg úgy támad az emberben, hogy nem hiszi el önmagáról, hogy szent vagy isten. Sok a hibánk, s amikor megpróbáljuk leküzdeni, korrigálni, hirtelen nevetségessé válunk önmagunk számára. Az öniróniát én is fontos elemnek érzem a művészetben, még a legnagyobb drámában is különleges fényeket villant föl. Ezt a légkört persze mesterségesen is meg lehet teremteni a színpadon, de ha a legmélyebb benső világunkból fakad, akkor alighanem magával ragadóbban hat.”

 

 

„Ha pályámra gondolok, csak az eszméletlen drukkra emlékszem. Ahány szerep, annyi kétségbeesés. Először azt hittem, még gyakorlatlan vagyok. De a lámpalázból halálfélelem lett. Sokszor két-három órával korábban bementem a színházba, magamra zártam az öltöző ajtaját, és csak az ügyelő sürgetésére jöttem elő. De még akkor is rettegtem, hogy nem jutok el a színpadig, már a folyosón összeesem, s ha mégis belépek a darabba, ott halok meg a nyílt színen. Móricz Zsigmond egyszer azt mondta: – Jegyezze meg, Margit, hogy aki lentről jön, abból sohasem pusztul ki a kisebbrendűségi érzés. Ezt a szorongást az őseink testálták ránk. Attól félek, hogy maga még éhen fog halni. – Hát éhen nem haltam. De azóta is félek.”

 

„Ha azt kérdezi, meg tudom-e magyarázni, amit csinálok, akkor azt felelem, hogy nem. A színész játssza el szerepét, az megmagyaráz mindent. Nyilatkozni is azért nem szeretek, mert nem tudok. De készülök szerepeimre. Sokat olvasok hozzájuk a korról, meg a kor irodalmát, erre szükségem van, mert nem tudom, hol és mikor, de felhasználom, valamiképp hat rám.”

 

„Minden napom ajándék az Úristentől, hogy ne azon csodálkozzak: néha nehéz az életem, hanem inkább azon, hogy boldog perceim is vannak.”

 

 

Novák János Dajkáról és a Bors néni történetről:

 

„Amikor megjelent Nemes Nagy Ágnes könyve, arról beszélgettünk egy baráti társaságban, hogy milyen jó lenne ebből a műből zenés darabot írni, de csak akkor lenne érdemes, ha Dayka Margit elvállalná a címszerepet. Horváth Péter barátom bíztatott, hogy hívjam föl Margitkát telefonon. A művésznő meg is hívott bennünket a lakására, azt hitte egyetemisták vagyunk, hiszen az Egyetemi Színpadra szántuk a játékot. Pénzünk nem volt, ő mégis érdeklődött a munka iránt. Amikor már Kútvölgyi Erzsébettel és Verebes Istvánnal is megbeszéltük a próbákat, Margitka úgy döntött, hogy nem vállalja, mert fáradt. Teljesen összeomlottam a hír hallatán, s ezt látva leültetett, kávét hozott, megvacsoráztatott, s ezen az estén fogadott el igazán. „Na jól van fiacskám, akkor megcsináljuk.”

 

„Tetszett neki a fiatalságunk, a lendületünk, a happening-szerű előadás. Vonzotta a bizonytalanság, amelyet a mindenkori gyerekközönség okozott váratlan reakcióival. És ez a nagymamaszerep már nemcsak szerep volt, hiszen gyereke, unokája lett minden néző, aki eljött a színházba. (.) Bár sokat nem játszottuk a Bors nénit, s a televízió később vette fel a műsort, híre ment az előadásnak a városban. Esemény lett. (.) Ha délelőtt volt előadás, már reggel hat órakor bent volt a színházban. Készült, várt és rettenetesen izgult minden alaklommal. Az előadás minden pillanatára erősen koncentrált, s amikor befejeződött a játék, kezdetét vette egy másik, hiszen Margitka ajándékot osztogatott a gyerekeknek, meghallgatta őket, tovább játszott és énekelt velük még egy órával az előadás „hivatalos” vége után is.”

 

 

A Bors néni ma is repertoárunk darabja, a címszerepet immár 20 éve a Nemzet Színésze,  Molnár Piroska alakítja. Az előadás jubileumi ünnepségét a Bajor Gizi Színészmúzeumban tartottuk. Erről bővebben itt olvashat.

 

Mi a színházpedagógia? Milyen formái, módszerei léteznek Magyarországon? Milyen eredményei vannak? Hogyan segíthetik a színházpedagógiai programok az iskolai munkát? Hogyan érdemes feldolgozni egy színházi előadást a gyerekekkel?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ 10 órás, gyakorlat-központú képzésünkön.

A résztvevők bepillantást nyerhetnek a Kolibri színházpedagógiai műhelyének működésébe, és reméljük, sok hasznos ötletet kapnak majd az iskolai munkához is.

A közös gondolkozáshoz az alapot új bemutatónk, a Trollgyerek című előadás szolgáltatja, a program részeként lehetőség lesz az előadás megtekintésére.

 

A műhelymunka vezetői Egervári György, Kálócz László és Végvári Viktória színházpedagógusok.

 

A műhelymunka időpontjai:

2014. november 22. 9.00-14.00

2014. november 29. 9.00-14.00

Helyszín: Kolibri Fészek

 

A jelentkezéseket folyamatosan fogadjuk!

Programunkat Budapest Főváros Önkormányzata támogatja, a műhelymunkán való részvétel ingyenes. Max. csoportlétszám 30 fő, regisztráció és részletes tájékoztatás: Végvári Viktória, vegvarivik@gmail.com

 

Várjuk szeretettel!

 

 

Az alábbiakban bemutatjuk színházunk 2014/15-ös évadának színházpedagógiai programját!

 

 

Novák János ajánlója

 

A gyerekek – már a legkisebbek is – keresik a kérdéseikre az őszinte válaszokat. Fel akarnak nőni, az igazat akarják. A felnőttek azért jönnek ilyenkor zavarba, mert saját tudásukat, tapasztalataikat, félelmeiket vetítik bele a gyerekek kérdéseibe, emiatt nem találják azokat az egyszerű válaszokat, melyek segíthetnék a fiatalokat gondjaik megoldásában. A meg nem válaszolt kérdésekből lesznek a tabuk. Ha a tabura hivatkozunk, jelezzük, ne is reménykedjenek abban, hogy segíteni tudunk, mert ezekről a kérdésekről nem szabad beszélni!

 

Amikor először voltam nemzetközi ifjúsági színházi fesztiválokon, megdöbbentem, mert az anorexiától a kábítószerezésen át az öngyilkosságig és az ifjúsági bűnözésig minden kényes témáról láthattam ifjúsági színházi előadást. Ezekben persze nem a leegyszerűsített pedagógiai üzenet volt a fontos, hanem az emberi sorsok. Nehéz felnőttként igazi emberi problémaként kezelni a fiatalok korosztályos problémáit. Legtöbben abban reménykedünk: pár év múlva, a pubertással együtt az életszakasszal kapcsolatos problémák maguktól is elmúlnak majd. A magukra maradt fiatalok kire számíthatnak, ha ránk nem? A rossz válaszokra sajnos ezernyi példát ismerünk…

 

Úgy gondolom, nekünk is csak akkor van jogunk ilyen témákról beszélni, ha megtaláljuk hozzá a művészi formát, hiszen nem egyszerűen rendőrségi eseteket akarunk ábrázolni, hanem valódi emberi sorsokat azzal a felelősséggel, hogy tudjuk, a negatív történetek is erősen hatnak a lelkekben. Korábban bemutatott Kócsag című előadásunk lepusztult környezetben élő, csúnyán beszélő fiatalokról szólt. Az előadás után a fiatalok úgy álltak föl, hogy nem akarnak többet káromkodni, mert nem szeretnének olyanná válni, mint a darabbéli figurák. Az ugyanis már az én választásom, hogy milyen viselkedési mintákat követek vagy utasítok el. Az erről való döntésben is segít az őszinte szó, a jó ifjúsági előadás. Ha katartikus az előadásunk, már az előadások művészi ereje, mondanivalója is gyógyító erejű. A hatást csak fokozza, ha avatott drámapedagógusok segítik a felvetett kérdések megválaszolását, továbbgondolását, a saját szempontokhoz igazított megoldáskeresést.

 

Több mint tíz éve vannak előadásainkhoz kapcsolódó színházpedagógiai programjaink, és ezek a foglalkozások legalább annyira segítséget nyújtanak a felnőttnek, a színészeknek, pedagógusoknak és a szülőknek, mint a fiataloknak. Ha fél a tanár, hogy nem tud mit kezdeni ezekkel a problémákkal és belehallgat egy előadás utáni beszélgetésbe, van úgy, hogy maga is döbbenten konstatálja, hogy azok a kamaszok, akiket ő ismer vagy ismerni vél, mennyire másképp szólalnak meg a színházi előadás után, mint az osztályteremben. Ennek az lehet az oka, hogy bár nálunk olyan történetekkel találkoznak, amelyekben érintettek, mégis kívülről tudják szemlélni a saját problémáikat, ezért nyíltan tudnak róluk beszélni, és miután közösen levonták a tanulságokat, gazdagodva találnak vissza a saját életükhöz, erőt nyernek a saját gondjaik megoldásához.

 

Ha van látható eredménye a Kolibri Színházi munkánknak, akkor az leginkább abban mutatkozik meg, hogy a felnőttek tudják, milyen értékek mentén születnek a produkcióink és bátran elhozzák a fiatalokat az előadásainkra.

 

A színházpedagógiai programról

 

Az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozások célja, hogy nézőink az előadások után együtt beszélgetve, játszva dolgozzák fel a színházi élményt. A dráma és a színház eszközeit kínáljuk véleményük, problémáik megfogalmazásához, remélve, hogy a játék valódi közösségi élménnyé teszi a színházlátogatást.

Programunkat képzett színházpedagógusok tervezik és vezetik a színház művészeinek közreműködésével.

 

Fontos tudnivalók

 

A foglalkozásokon előzetes egyeztetés alapján vehetnek részt a csoportok, osztályok. A regisztrációra a színházjegy vásárlásakor van lehetőség.

 

A foglalkozásokat

• meghatározott korosztályoknak, évfolyamoknak tervezzük és ajánljuk. Kérjük, a megjelölt korhatárokat vegyék figyelembe a jelentkezésnél!
• osztályoknak, vagy egymást ismerő közösségeknek tervezzük, minimális csoportlétszám 15 fő, maximális létszám 50 fő.

 

Foglalkozástípusok:

 

1. Színházolvasó program

Hogyan válik egy irodalmi mű színházi előadássá? Milyen alkotók vesznek részt abban a közös játékban, amit színháznak nevezünk? Minek van jelentése egy előadásban? Milyen titkokat rejt a színház világa? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a kisiskolásokkal a színházolvasó foglalkozásokon.

A foglalkozásokat alsó tagozatosoknak szervezzük a következő előadások után: Macska voltam Londonban, János vitéz, Locspocs, a kis tengeri szörny, Doktor Proktor

Foglalkozásvezető: Hajsz Andrea

 

2.             Iskolai feldolgozó órák: az iskolák igénye szerint lehetőség nyílik arra is, hogy a színházi előadás feldolgozása az iskolákban, iskolai tanóra keretében történjen. Az órákon egy-egy osztály vesz részt, 45 perces feldolgozást tartunk drámás eszközökkel a Kampókemp és a Mario és a varázsló c. előadásokhoz kapcsolódóan.

Drámatanárok: Egervári György, Gyevi-Bíró Eszter, Kálócz László, Pomlényi Attila

 

3. Színházi előadásokat kísérő drámafoglalkozások: színházi nevelési programunk központi eleme az előadásokat kísérő foglalkozás. A drámafoglalkozások idejét, szerkezetét, fókuszát az adott előadás határozza meg, közös elemük, hogy a nézők létszámához igazítva egy vagy két drámatanár munkáját minden esetben a színészek részvétele is segíti, erősíti; illetve hogy minden előadáshoz kapcsolódik foglalkozás. A

2014/15-ös évadban a következő előadásokhoz kapcsolódik drámafoglalkozás: Boni és Klájd kereket old, Helló,náci!, Klamm háborúja, Cyber Cyrano, Bunyósszív, Mario és a varázsló, Delete, Emlékezz rám!, Csöngő, Kampókemp, A trollgyerek, Háromnegyed, A mackó, akit Vasárnapnak hívtak

Foglalkozásvezetők: Egervári György, Gyevi-Bíró Eszter, Kálócz László, Pomlényi Attila, Végvári Viktória, Vidovszky György

 

4. Osztályterem-színházi előadások: a színházi nevelési program külön műfaját jelentik az osztályterem-színházi előadások, ahol az előadás és az azt követő beszélgetés/foglalkozás szerves egységként jelenik meg. Az előadások különlegessége, hogy osztálytermi megvalósításra készültek, tehát az előadások nagy része iskolákban, a fiatalok saját közegében jelenik meg.

Osztályterem-színházi előadások a 2014/2015-ös évadban: Klamm háborúja, Helló, náci!, A webáruház.

 

 

Programok pedagógusoknak

• Nyílt próbák

Új bemutatóinkhoz nyílt próbákat szervezünk, ahol a friss előadás megismerésén kívül lehetőség nyílik az alkotókkal való találkozásra, és a készülő pedagógiai programba való betekintésre is.

• Tanárműhely

2014 novemberében új Tanárműhelyt szervezünk, a gyakorlati jellegű képzés a színházpedagógia lehetőségeit és eszköztárát mutatja be a résztvevőknek.

• Pedagógiai segédanyagok

Előadásaink iskolai feldolgozásához folyamatosan készítünk segédanyagokat. A Cyber Cyrano, a Klamm háborúja, és a Webáruház c. előadásainkhoz Kalauz készült, októberben megjelenő színházpedagógiai műsorfüzetünk pedig teljes programunkat tartalmazza.

 

Várjuk szeretettel programjainkon!

 

 

További információ:

Szervezés: Pánti Éva, 311 08 70, 312 06 22

Szakmai vezető: Végvári Viktória, vegvarivik@gmail.com

 

A Kolibri Pince előadása jó írói munkán alapuló, erős színház, tiszta rendezői vonalvezetéssel, kiemelkedő színészi alakításokkal. Mindannyiunk érdeke, hogy minél több emberhez jusson el. (Gabnai Katalin , gyerekszínház.hu)

„A darab erénye, hogy elénk tárja mindennek a színét és fonákját. Nem ítél és nem ítélkezik, hanem azt a rést feszegeti, amelyen a szélsőséges érzelmektől mentes emberek ritkán bújnak át.” (Szemere Katalin, Népszabadság)

 

 4 éve műsoron

 

2010 januárjában mutattuk be Helló Náci! című produkciónkat, Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs és Szanitter Dávid szereplésével. A darabot Novák János igazgató ajánlotta színészünk, Tóth József figyelmébe, aki úgy döntött, megrendezi a két teljesen eltérő felfogású fiatal történetét.

„A darabra Halléban, a német gyerekszínházi műhelyek évente esedékes fesztiválján figyeltem fel, ahol ifjúsági darabok voltak a programban. A bemutatókhoz olyan beszélgetéseket szerveztek, melyekre a fiatal nézők mellett szociológusokat, szociális munkásokat, politikusokat, közéleti személyiségeket is meghívtak – ez sokféle aspektussal színesítette a látottak megközelítését. A Helló, náci! ebben az erős mezőnyben is az egyik legjobb előadás volt: nem csak engem fogott meg, a diskurzusba belehallgatva tapasztaltam, a diákokat is felkavarta” – nyilatkozta Novák János.

 

 

 

Drámafoglalkozással is megtekinthető

 

A Helló Náci! egy NDK kisváros rendőrőrsén játszódik, ahol előzetes letartóztatásban ül verekedés miatt, a német neonáci Rudi és a lengyel, illegálisan dolgozó Jan, akik ugyanabban a cellában várják a kihallgatást.

„A Helló, náci!-ban a fogva tartó Erich a katalizátor, aki először összeereszti Rudit és Jant, később pedig fokozatosan gerjeszti a feszültséget. Ettől olyan lesz a történet, mint az a videojáték, amiben ha elérsz egy szintet, jön egy nehezebb pálya, új feltételekkel. Minden alkalommal, amikor Erich megjelenik, hoz valami információt, ami átrendezi a szerepeket, viszonyokat. Rudit és Jant az egymás elleni parttalan vádaskodásból egy ilyen bejelentés mozdítja ki. A rendőr közli a hírt: a verekedés egyik lengyel résztvevője a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, Rudi ellen így már nem csoportosan elkövetett testi sértés, hanem gyilkosság lesz a vád” – árulta el Tóth József rendező.

A produkcióhoz drámafoglalkozás is kapcsolódik, ami lehetőséget nyújt a különböző álláspontok játékos formában történő megvitatására, továbbgondolására.

 

 

Új szereposztásban látható

 

„Mi nem politizálni, vagy provokálni akartunk a Helló, Náci! bemutatásával. Azt tapasztaljuk, hogy a tévét néző, internetező kamaszok naponta találkoznak az idegenekkel szembeni előítéletek és sztereotípiák különböző szintű megnyilvánulásaival. Ugyanakkor nem sok alkalmuk adódik a jelenséggel kapcsolatos véleményeik valóban átgondolt megformálására, megvitatására. Folytatva osztályterem-színházi előadásaink sorát, mi ezt az alkalmat, beszélgetési felületet szeretnénk megteremteni. Azt gondolom, hogy ez a darab ebben a témában erre tökéletesen alkalmas” – vallja Novák János.

Az idei évadban a Helló, Náci! új szereposztással mutatkozik be. Czupi Dániel a Náci, Fehér Dániel a lengyel fiú és Krausz Gábor pedig a rendőr szerepében lesz látható. A fiúk számára nem volt ismeretlen a darab, ugyanis korábban már mindannyian beugrottak az előadásba.

 

Október 3-án, 17 órakor a Kolibri Pincében újra Helló, Náci!!

Tudtátok?