‘A Jókai téren minden magától értetődő’ – A Kolibri Fesztiválról írták

2014. 10. 14.

Már csak egy év, és újra Kolibri Fesztiválozunk… Addig is a Spiritusz portál beszámolóját ajánljuk figyelmetekbe az idei rendezvényről, Szűcs Katalin Ágnes tollából.

gyerekek

 

 

Már csak egy év, és újra Kolibri Fesztiválozunk… Addig is a Spiritusz portál beszámolóját ajánljuk figyelmetekbe az idei rendezvényről, Szűcs Katalin Ágnes tollából:

 

“Ha Kolibri Fesztivál, akkor kezdődik az évad – jó néhány éve rásegítő, ráhangoló élménye ez életemnek a dolgos, színházba járós hétköznapokra.

 

A Jókai téren minden fesztelen és magától értetődő. Az is, hogy székestül kell forogni egy-egy előadás előtt-után a közben bekészült következő produkció teréül szolgáló néhány négyzetméteres pódium felé, s hogy ha nem vagy elég szemfüles és nem ülsz elég közel a színpadhoz, akkor gátlástalan apukák-anyukák simán elállják előled a kilátást, belefeledkezve a látnivalóba.

 

Mindeddig a Kolibri Fesztivál volt a legdemokratikusabb intézmény, amit valaha láttam, ahol eltűntek a társadalmi különbségek: gyermeki önfeledtséggel élvezték a színházat hajléktalanok és jól öltözöttek, betévedtek és elszántak, mígnem a kerület vezetői körülkerítették  vasrácsokkal a játszóteret és padokat, barátságtalanabbá téve a miliőt,  nehézkesebbé a jövés-menést – ami pedig egy ilyen rendezvény természetes velejárója –, s tüskés díszcserjékkel tagolva a néző- és látóteret.

 

A Kolibri Fesztivál ettől persze még most is bárki számára elérhető – gyanítom, vannak, akik itt veszik magukhoz, ezen az ingyenes napon az egész évadra szóló színházi dózist, kitartóan megnézve egymás után 5-6 előadást is –, ám a homelesseket érzékelhetően elriasztották a műélvezettől a megváltozott körülmények s a rácsozat.

 

A fellépő bábművészek azért most is korlátlan szabadsággal teremtettek egész világokat az átalakítás miatt immár csak két kis színpadon – nagyon különbözőeket a bábtechnikákat, az előadásmódot tekintve, ötletességükben, igényességükben azonban erősen egymásra hajazókat.

 

A fesztiválon fellépők mértéket és rangot adnak egymásnak: fiatalok a friss szemléletükkel, örökifjak a naponta bővülő, megújuló mérhetetlen tapasztalatukkal, művészi erejükkel”.

 

Folytatást itt találtok.