VITAMINDÚS KULTÚRÁT A GYEREKEKNEK!
TÁMOGASD A JÖVŐT, TÁMOGASD A KOLIBRI SZÍNHÁZAT!

Kérünk szépen Mindenkit, idén is gondoljatok ránk adótok 1%-ának felajánlásával!
Adószámunk: 23395778-2-42. Köszönjük!!! 

Nézzétek meg az erről készült videoklipünket!

 

6 nap alatt, 4 helyszínen, több mint 40 előadással, valamint számtalan ingyenes utcaszínházi produkcióval várunk mindenkit!

Az utcaszínházi programokról bővebben: http://babszinter.hu/

A műsorfüzet pdf formátumban letölthető innen:

VIII. Kaposvári Nemzetközi Assitej Gyermek-és Ifjúsági Színházi Biennálé műsorfüzet

Köszönet a támogatóknak:

                            

„Szakítani szeretnék veled. felkiáltójel-felkiáltójel-felkiáltójel

Ha nem veszed fel a telefont, akkor így. búsulós fej

És ennyi. feltartott hüvelykujj-integetés”

A budapesti Baár-Madas Református Gimnázium 11/C osztályából 20 diák – mintegy négy próba és a helyszínen tartott összejátszás után – tapintható izgalommal várta a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola 9/B osztályosait április 12-én a Kolibri Pincében.

Nagy volt az izgalom, sok volt a kérdés: érteni fogják, mit is akartunk a párbeszédeinkkel jelezni? Veszik az adást, hogy mit-miért mondunk fahangon vagy éppen túlozva?

Osztályfőnökük, Győri Katalin két hónapja azzal az elképzeléssel állt eléjük, hogy készítsenek közösen egy olyan kísérleti előadást, amelyben lányok és fiúk chatelnek egymással, és érzéseiket, gondolataikat elsősorban hangulatjelek formájában közlik a másikkal. A viselkedési attitűd és így a téma nem kizárólag magyarországi érdeklődésre tarthat számot, annál is inkább, mivel a kezdeményezés a drezdai Theater Junge Generation szövegkönyvére épül, amelyet a Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében tavaly júniusban Palmelában megrendezett színházi találkozó és kreatív fórum alkalmával mutattak be, s a forgatókönyvből egy magyar-angol kétnyelvű előadás készült.

Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri Színház színházi nevelési koordinátora, aki a diákok által előadott két jelenetet megrendezte, valamint Kámán Orsolya színházpedagógus a fiatalokkal együtt várta a több mint 30 fős „Nemeses” osztályt, akik drámás csapathoz méltó módon hatalmas energiával és kirobbanó kreativitással vetették bele magukat a nézői, majd alkotói szerepkörbe, hiszen nem csak végignézték a felkínált két élethelyzetet, hanem újabbakat is generáltak. A mini színházi előadások fókuszában az a kérdéskör állt, hogy mennyiben felel meg valós érzelmi állapotunknak az általunk leírt szöveg, valamint hogy a szöveg érzelemmentessége mennyi félreértésre adhat okot.

Két órán át tartott a közös játék, amely minden résztvevőben jó érzéseket keltett. Gyevi-Bíró Eszter színházpedagógus szerint csodálatos volt a mámorban úszó, vagy éppen elgondolkodó, sokszor túlhevült és könnyekkel kacagó arcokat látni. „Amikor elmentek, üresen kongott a színházi tér, de tele volt energiával, az új nemzedékek tavaszi frissességét éreztük mindnyájan.”

A performanszról képekben:

1.

2.

3.

 

4.

5.

6.

  

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

Fotó: Bottyán Marcell

 

Idén tavasszal pályázati támogatásból lehetőségünk nyílt arra, hogy a „99-es busz” című tantermi színházi nevelési előadásunkat számos budapesti szereplés után vidéki iskolákban is bemutassuk. A VIII. kerületi elhíresült 99-es buszjáraton játszódó darabot először a józsefvárosi egykori Kesztyűgyárban működő gyerektáborban mutatta be a Kolibri társulata 2015 nyarán, ám az előadás azóta túllépte a kerület, sőt a főváros határait is: márciusban Pécsre, áprilisban Ceglédre utazott, májusban pedig egy zalaegerszegi iskolában fog vendégszerepelni.

 

A darab kapcsán Vidovszky György rendező elmondta, hogy a „99-es busz” szimbolikus helyszíne magában sűríti mindazt a feszültséget, ami a különböző típusú emberek és társadalmi csoportok találkozását jellemzi napjainkban, és az előadás ezeket a konfliktusokat igyekszik feldolgozni a témában érintett fiatalok aktív bevonásával. Az interaktív, slam betétekkel és sok humorral színesített előadás legfontosabb célja, hogy a fiatalok nyelvén és velük együtt fogalmazza meg, hogyan tudunk emberségesebbek és toleránsabbak lenni egymással – hangsúlyozta Gyevi-Bíró Eszter drámapedagógus, a program vezetője.

Hogy az előadás mennyiben teljesítette céljait, kiderül a Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola diákjainak írásaiból, amelyekből alább részleteket olvashattok. (A véleményeket eredeti formájukban, javítás nélkül közöljük.)

„…nem egy szokványos előadás volt. Már a legelején éreztük, hogy itt nemcsak bámulni fogunk, mert minket is belevontak a dologba, kezdve azzal, hogy kis csoportokra oszolva megvitattuk egymás között álombuszunkat. […] Mivel álombusz volt a téma, így a történet egy ponton elágazott három irányba: a jegyellenőr, a közterület felügyelő és a bliccelő utas álmában (utóbbi esetében rémálmában) ismerhettük meg az egyes szereplők belső érzelmeit, elképzeléseit az eset megfelelő felgöngyölítéséről.

A történet befejezését követően, ismét csak csoportokban, az egyes színészek közül választva mehettünk megbeszélni a történetet, benyomásainkat, véleményünket, és ezzel lett teljes a „kellemeset a hasznossal” szituáció, ugyanis a darab nézésével járó kikapcsolódás mellett mélyebben is elmélyedtünk a helyzetben, és átéreztük, illetve saját fantáziánkat megosztva másokkal tettünk javaslatokat, hogy hogyan lehetne az ilyen konfliktusokat a későbbiekben megelőzni. […] Szórakoztató és elgondolkodtató volt egyben, és előhozta többünkből az együttérzést is az előítéletekkel bombázott kisebbséggel, jelen esetben Renátóval, a cigánnyal.” (Orosz Péter 11. c)

„…A darab fő célja a különböző utasok perspektívájának bemutatása. […] Krausz Gábor a buszsofőr Roland szerepében egy rövid zenés betét keretei közt megadta az alaphangulatot az elkövetkezendő két órának, majd „felszállt a buszra” Renátó, akit Rózsa Krisztián játszott. Egy roma származású fiatalt alakított, akit pont a származása miatt rengeteg támadás ér. Ez a jellemzés eleinte viszont nem feltétlen volt igaz, ugyanis akkor még csak azt az énjét láttuk, hogy kötekedik a buszsofőrrel, először csak szavakkal, majd kis híján tettlegességig fajult a helyzet.

Elsőként a buszsofőr gondolatait hallgathattuk meg egy monológ formájában. […] Ezután jelent meg Aranka és Jóska, az ellenőr páros, akiket Alexics Rita és Bárdi Gergő játszott. Rögtön civakodás kezdődött a sokat látott Aranka és a tékozló Renátó között, majd ismét csak valakinek a gondolataiba tekinthettünk bele – Jóskáéba. […]Ezután következett Aranka vágyálma, ami viszont már a lényeges mondanivaló vicces köntösbe való bujtatásának ékes mintapéldája volt. Végül pedig Renátó következett. Talán az ő álma volt a legtöbbet mondó, leghatásosabb az összes közül, ez volt az a rész, amiről utána a néző a legszívesebben gondolkozik. […]

Összességében teljesítette a célját az előadás – elgondolkodtatott, szórakoztatott. Több nézőpontot is képes volt úgy bemutatni, hogy tisztában volt azzal, hogy mit akar közölni, még akkor is, ha ehhez humoros elemeket használt fel.” (Németh Dominik 11. c.)

„…Úgy kezdődött az egész, hogy el kellett képzelni egy álombuszt. Miután ez megvolt, következhetett az előadás. Voltam oly szerencsés, hogy első sorban (azaz, a képzeletbeli busznak az első ülésében) ülhettem. Számomra teljesen új volt ez a koncepció, mivel eddig (mint az átlag színházakban) csak ülnöm kellett, és néznem, de itt interaktív előadás volt, tehát nekem is cselekednem kellett amellett, hogy néztem […]. Az előadás néhány mondatba foglalva nagyszerű volt, szívesen mennék többször ilyen előadásra […]. Hangulat kialakult, színészek tökéletesen alakítottak, mindent közösen megbeszéltünk a végén. Ha 10-es skálán kellene pontozni az előadást, bőven megadnám azt a tíz pontot nekik.” (Szabó Fanni 11. c)

Köszönjük szépen az írásokat!

Fotó: Hajsz Andrea

Az ASSITEJ Magyar Központ és a kaposvári Csiky Gergely Színház szervezésében immár nyolcadik alkalommal megrendezett egyedülálló seregszemlén az elmúlt két évben Magyarországon bemutatott gyermek- és ifjúsági színházi előadások, illetve színházi-nevelési programok vesznek részt. A versenyprogramban szereplő 28 előadás mellett a fesztivál „Small Size – Performing Arts for Early Years” nemzetközi fókuszprogramjában a legkisebbeknek szóló hazai előadásokon kívül egy finn és két belga társulat mutatkozik be, valamint versenyen kívüli kiemelt programokat is láthat a közönség.

A fesztivál kísérőrendezvényeiként filmvetítés, workshopok és szakmai viták, valamint a kaposvári BábSzínTér utcai programjai várják az érdeklődőket.

A részletes program az alábbi linkre kattintva letölthető: VIII. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Biennálé Program

Az ASSITEJ Magyar Központja a kaposvári Csiky Gergely Színházzal közösen 2002 óta kétévente rendezi meg a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléját. A versenyprogramban szereplő előadásokat szakmai zsűri értékeli, a legjobbnak ítélt produkciókat az ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díjával jutalmazzák.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Szabó Lőrinc

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

 

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,

s a lepke vígan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…

És felébredtem… és most nem tudom,

 

most nem tudom, – folyatta eltünődve, –

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? –

 

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!

Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –

Ő mosolygott: – Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! –

 

Ő mosolygott, én vállat vontam.

Aztán valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

 

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke őt és mindhármunkat én.

 

A valóság és nemvalóság kérdése, a realitás és illúzió határainak egymásba mosódása évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Amit a mai digitális kor technikai nyelvén virtuális valóságnak nevezünk, jóval tágabb és összetettebb szellemtörténeti-filozófiai jelentéskörbe ágyazható. Ez a gondolati hagyomány köti össze az ősi keleti filozófiákat a modern kvantummechanikai kísérletekkel, vagy a Mátrix című kultuszfilmet Szabó Lőrinc versével…

De ugyanez az alapgondolata a Kolibri Színház kettős:játék című új előadásának is, amely egy lány és egy fiú történetén keresztül mutatja be a virtuális és a valóságos világ szembenállását és összemosódását. „Amit látsz, az csak egy béna avatár!” – kiált fel a darab kamasz főszereplője, mintha a versbéli kínai filozófust visszahangozná elbizonytalanodásában: „mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?”