Utazik a „99-es busz”
Három vidéki városba is ellátogat a Kolibri Színház rendhagyó osztályterem-színházi előadása.
Idén tavasszal pályázati támogatásból lehetőségünk nyílt arra, hogy a „99-es busz” című tantermi színházi nevelési előadásunkat számos budapesti szereplés után vidéki iskolákban is bemutassuk. A VIII. kerületi elhíresült 99-es buszjáraton játszódó darabot először a józsefvárosi egykori Kesztyűgyárban működő gyerektáborban mutatta be a Kolibri társulata 2015 nyarán, ám az előadás azóta túllépte a kerület, sőt a főváros határait is: márciusban Pécsre, áprilisban Ceglédre utazott, májusban pedig egy zalaegerszegi iskolában fog vendégszerepelni.
A darab kapcsán Vidovszky György rendező elmondta, hogy a „99-es busz” szimbolikus helyszíne magában sűríti mindazt a feszültséget, ami a különböző típusú emberek és társadalmi csoportok találkozását jellemzi napjainkban, és az előadás ezeket a konfliktusokat igyekszik feldolgozni a témában érintett fiatalok aktív bevonásával. Az interaktív, slam betétekkel és sok humorral színesített előadás legfontosabb célja, hogy a fiatalok nyelvén és velük együtt fogalmazza meg, hogyan tudunk emberségesebbek és toleránsabbak lenni egymással – hangsúlyozta Gyevi-Bíró Eszter drámapedagógus, a program vezetője.
Hogy az előadás mennyiben teljesítette céljait, kiderül a Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola diákjainak írásaiból, amelyekből alább részleteket olvashattok. (A véleményeket eredeti formájukban, javítás nélkül közöljük.)
„…nem egy szokványos előadás volt. Már a legelején éreztük, hogy itt nemcsak bámulni fogunk, mert minket is belevontak a dologba, kezdve azzal, hogy kis csoportokra oszolva megvitattuk egymás között álombuszunkat. […] Mivel álombusz volt a téma, így a történet egy ponton elágazott három irányba: a jegyellenőr, a közterület felügyelő és a bliccelő utas álmában (utóbbi esetében rémálmában) ismerhettük meg az egyes szereplők belső érzelmeit, elképzeléseit az eset megfelelő felgöngyölítéséről.
A történet befejezését követően, ismét csak csoportokban, az egyes színészek közül választva mehettünk megbeszélni a történetet, benyomásainkat, véleményünket, és ezzel lett teljes a „kellemeset a hasznossal” szituáció, ugyanis a darab nézésével járó kikapcsolódás mellett mélyebben is elmélyedtünk a helyzetben, és átéreztük, illetve saját fantáziánkat megosztva másokkal tettünk javaslatokat, hogy hogyan lehetne az ilyen konfliktusokat a későbbiekben megelőzni. […] Szórakoztató és elgondolkodtató volt egyben, és előhozta többünkből az együttérzést is az előítéletekkel bombázott kisebbséggel, jelen esetben Renátóval, a cigánnyal.” (Orosz Péter 11. c)
„…A darab fő célja a különböző utasok perspektívájának bemutatása. […] Krausz Gábor a buszsofőr Roland szerepében egy rövid zenés betét keretei közt megadta az alaphangulatot az elkövetkezendő két órának, majd „felszállt a buszra” Renátó, akit Rózsa Krisztián játszott. Egy roma származású fiatalt alakított, akit pont a származása miatt rengeteg támadás ér. Ez a jellemzés eleinte viszont nem feltétlen volt igaz, ugyanis akkor még csak azt az énjét láttuk, hogy kötekedik a buszsofőrrel, először csak szavakkal, majd kis híján tettlegességig fajult a helyzet.
Elsőként a buszsofőr gondolatait hallgathattuk meg egy monológ formájában. […] Ezután jelent meg Aranka és Jóska, az ellenőr páros, akiket Alexics Rita és Bárdi Gergő játszott. Rögtön civakodás kezdődött a sokat látott Aranka és a tékozló Renátó között, majd ismét csak valakinek a gondolataiba tekinthettünk bele – Jóskáéba. […]Ezután következett Aranka vágyálma, ami viszont már a lényeges mondanivaló vicces köntösbe való bujtatásának ékes mintapéldája volt. Végül pedig Renátó következett. Talán az ő álma volt a legtöbbet mondó, leghatásosabb az összes közül, ez volt az a rész, amiről utána a néző a legszívesebben gondolkozik. […]
Összességében teljesítette a célját az előadás – elgondolkodtatott, szórakoztatott. Több nézőpontot is képes volt úgy bemutatni, hogy tisztában volt azzal, hogy mit akar közölni, még akkor is, ha ehhez humoros elemeket használt fel.” (Németh Dominik 11. c.)
„…Úgy kezdődött az egész, hogy el kellett képzelni egy álombuszt. Miután ez megvolt, következhetett az előadás. Voltam oly szerencsés, hogy első sorban (azaz, a képzeletbeli busznak az első ülésében) ülhettem. Számomra teljesen új volt ez a koncepció, mivel eddig (mint az átlag színházakban) csak ülnöm kellett, és néznem, de itt interaktív előadás volt, tehát nekem is cselekednem kellett amellett, hogy néztem […]. Az előadás néhány mondatba foglalva nagyszerű volt, szívesen mennék többször ilyen előadásra […]. Hangulat kialakult, színészek tökéletesen alakítottak, mindent közösen megbeszéltünk a végén. Ha 10-es skálán kellene pontozni az előadást, bőven megadnám azt a tíz pontot nekik.” (Szabó Fanni 11. c)
Köszönjük szépen az írásokat!
Fotó: Hajsz Andrea