Nyakunkba vettük a várost! – Bodnár Zoltán beszámolója

Színházunk művészei azaz Alexics Rita, Bodnár Zoltán, Gazdag László, Kecskeméti Gábor és Ruszina Szabolcs ”A báb az utcán hever” című produkciójukkal három budapesti helyszínen –  a Hollán Ernő utcában,  a Bazilika előtt és a Liszt Ferenc téren, az Ady-szobornál – lepték meg a járókelőket. Azt szerették volna bizonyítani, hogy bárhol, bármikor, bármiből válhat báb a közönség és a véletlen segítségével.

Bodnár Zoltán megírta nektek, milyen is volt ez a Bábszínházi Világnap…

IMG_4067

Egy lépéssel közelebb – Bodnár Zoltán beszámolója a Bábszínházi Világnapról:

Nyakunkba vesszük a várost! … meg a táblákat, asztalt, szerencsekereket, bőröndöket  tele limlommal és elindulunk. Lépés-számláló bekapcsolva!

A Kolibri Színház öt művésze (Alexics Rita, Bodnár Zoltán, Gazdag László, Kecskeméti Gábor és Ruszina Szabolcs) nem kis feltűnést keltve menetelünk végig a nagykörúton, hogy aztán első állomásunkon– a Hollán Ernő utcában –megkezdjük előadásunkat.

IMG_4198

„A báb az utcán hever!“ Ez a jelmondatunk a „Bábszínházi Világnap“ alkalmából és ennek megfelelően hulladékból: újságpapírból, ócska, kidobott használati tárgyakból, üres italos dobozokból „castingoljuk“ majd keltjük életre a szereplőgárdát. Játszunk Hófehérkét, Gyalog galoppot és Csillagok háborúját, annak megfelelően, hogy a néző gyerekek éppen mit forgatnak ki a szerencsekerekünkön. Szép számban gyűlnek körénk, élvezik a játékot kicsik, nagyok és szüleik egyaránt. De indulunk is tovább! 3 órakor már a Bazilika előtti téren a városnéző turisták lepődnek meg harsány játékunkon és élvezettel figyelik az általuk is jól ismert mese -, és filmrészleteket. De látszik, hogy sokan érkeztek kifejezetten a mi programunkra, hiszen kezükben a programfüzet.

IMG_4200

Így talán az sem a véletlen műve, hogy a Liszt Ferenc téren már egy birodalmi osztag katonájának jelmezét viselő fiatalember is bekapcsolódik a játékunkba: ő adja le a lövéseket a Leia hercegnő által vezetett menekülő csapatra, akik a szemétledobóban keresnek menedéket és esnek átmenetileg csapdába.

Végül előkerül egy bevásárlószatyor, tele zöldséggel, gyümölccsel, úgyhogy János vitézt kukoricából, Iluskát kelkáposztából, a mostohát gyömbérből, a francia királyt hagymából (leánya új hagyma), a török pasát karalábéból, a sárkányt pedig ananászból megformálva játszunk egy keresztmetszetet Petőfi remekművéből, úgy gondolom mindenki nagy-nagy örömére.

IMG_4149

7686 lépést tettünk meg a városban ezen a délutánon és a „Bábszínházi Világnap“ remek alkalmat nyújtott idén is arra, hogy ezt az általunk művelt és szeretett műfajt még egy lépéssel közelebb hozzuk az utca emberéhez.

Talán felkeltettük az érdeklődését és legközelebb, mint nézőt üdvözölhetjük őt színházunkban.

Bodnár Zoltán

„Belesni oda, ahová nem szabadna” – Itt a színházi világnapi üzenet

Az idei színházi világnapi üzenetet Krzysztof Warlikowski jegyzi.

 

Warlikowski

 

SZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENET 2015

 

A színház igaz mestereit a színpadtól távol a legkönnyebb megtalálni. Őket nem érdekli az olyan színház, ami gépiesen másolja a konvenciókat és termeli újra a kliséket. Ők inkább az impulzusok forrását keresik, az élő áramlatokat, amelyek gyakran elkerülik a színháztermeket és azokat, akik valamiféle világok utánzásával bajlódnak. Utánzunk, ahelyett, hogy saját elmélyült világot teremtenénk, ami a közönséggel folytatott párbeszédre és a felszín alatt áramló érzelmekre épül, sőt, mindez létezésének feltétele. Hiszen a színháznál semmi sem képes jobban megmutatni a szenvedélyeket.

 

Gyakran a próza mutat irányt nekem. Nap nap után olyan írókon tűnődöm, akik mintegy száz évvel ezelőtt leírták, megjósolták az európai istenek hanyatlását, az enyészetet, ami civilizációnkat időtlen sötétségbe taszította. Franz Kafkára gondolok, Thomas Mannra és Marcel Proustra. De közéjük sorolom kortársunkat, John Maxwell Coetzeet is.

 

Közös bennük a világvége elkerülhetetlen érzése – és itt nem bolygónk megszűnésére gondolok, hanem az emberek közötti kapcsolatok és társadalmi rendszer felbomlására, ami fájdalmas kísérőjelensége életünknek. Mindnyájunk életének, akik a világvégét követően létezünk. Bűntények és konfliktusok kereszttüzében, amik gyorsabban robbannak ki, minthogy a mindenütt jelenlévő média tudósításaiból értesülhetnénk róluk. Ezek a tűzvészek amúgy gyorsan unalmassá válnak, és örökre eltűnnek a sajtóhírekből, mi pedig tehetetlennek, rémültnek, sarokba szorítottnak érezzük magunkat.

 

Nem vagyunk már képesek tornyokat építeni, a falak pedig – amelyeket megrögzött makacssággal húzunk fel -, már nem védenek meg semmitől, éppen ellenkezőleg, maguk is védelemre és gondoskodásra szorulnak. És mindez életenergiánk nagy részét felemészti. Már nincs erőnk, hogy észrevegyük, mi van a kapuk, a falak mögött. És éppen ezért kell a színháznak léteznie, éppen ebből kellene merítenie az erejét. Hogy belessen oda, ahová nem szabadna.

 

„A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni. Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie” – e szavakat, amelyeket Kafka a Prométheuszról szóló mondák kapcsán fogalmazott meg, én erősen arra vonatkoztatom, milyennek kellene lennie a színháznak. Valóságra épülő és újra a megmagyarázhatatlanságban végződő színházat kívánok minden munkatársnak – a színpadon lévőknek, és a nézőtéren ülőknek egyaránt – teljes szívemből.

 

Krzysztof Warlikowski

 

Fordította: dr. Pászt Patrícia / Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja

 

KRZYSZTOF WARLIKOWSKIRÓL

 

„Warlikowski ma Európa egyik legfelkapottabb rendezője, aki rangos színházi fesztiválok sorának segítségével nemzetközi koprodukcióban ké- szíti gigantikus előadásait. (…) Warlikowski feltűnésekor a konzervatív lengyel társadalom állóvizébe hatalmas sziklát hajított, amikor tabutémákról, így a holokausztról, a homoszexualitásról, identitásválságról és generációs konfliktusokról kezdett beszélni. (…)
A román származású francia színházteoretikus, Georges Banu szerint Warlikowski mindig laboratóriumokat épít színpadán, ahol aztán könyörtelenül kutatja az emberi létezés titkait: jeges könnyekre épül ez a magányos, kietlen világ, s hiányzik belőle a német színház szkepszise.8 Warlikowski azzal provokál, hogy látszólag részvét nélkül, hűvös távolságtartással szemléli szereplőit, alaposabban megfigyelve azonban elbizonytalanodik a néző afelől, hogy a rendező empatikusan vagy a megfigyelő távolságtartásával közelít-e témáihoz. Vagy Forgách András szemléletes megfogalmazásában: „…teljesen kifordítja az emberi testet és lelket, mint egy kesztyűt vagy szárítani kitett ruhát”. (Forrás: Jászay Tamás, Tiszatáj)

 

 

 

 

„Felébreszti szívünkben a gyermeket” – Bábszínházi világnapot ünnepeltünk

„Meggyőződésem, hogy a báb feltalálása olyan jelentős hatással bírt, mint a kerék feltalálása, és legalább annyira segít a köztünk levő távolságok és kommunikációs határok leküzdésében. Talán azért van ez, mert egy mélyen filozofikus bábelőadás is felébreszti a nézőben a gyermeket, kiszakítja térből és időből, hogy felfedezhessen egy olyan fantasztikus világot, ahol a fából és más halott anyagokból készült tárgyak életre kelnek. Talán ez a bábművészek legnagyobb felelőssége nyelvtől, állampolgárságtól és háttértől függetlenül: hogy felébresszük a világot vérrel és erőszakkal szennyező embertársaink millióinak szívében a gyermeket. ” (Részlet Behrooz Gharibpour világnapi üzenetéből)

„(…) Ezek a fadarabok játszottak volna? De hiszen én élőlényeket láttam mozogni, beszélni, nevetni! Mi történhetett? Minden bizonnyal csoda.” (Részlet Bródy Vera bábművész világnapi üzenetéből)

 6900390a

 A képre kattintva beszámolót olvashattok Szemere Katalin tollából. 

Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben a bábművészeti világszervezet, az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) indítványozta, hogy március 21. legyen a bábosok ünnepe. Ehhez az időponthoz kapcsolódva 2003 óta szerte a világon, így Magyarországon is zajlottak események.  2015-ben mintegy negyven bábszínház, független társulat, oktatási intézmény és szakmai szervezet ünnepelt, egyedi produkcióikkal üres üzlethelyiségeket, városi tereket vettek birtokba.

Színházunk művészei azaz Alexics Rita, Bodnár Zoltán, Gazdag László, Kecskeméti Gábor és Ruszina Szabolcs „A báb az utcán hever” című produkciójukkal három budapesti helyszínen –  a Hollán Ernő utcában,  a Bazilika előtt és a Liszt Ferenc téren, az Ady-szobornál – lepték meg a járókelőket. Azt szerették volna bizonyítani, hogy bárhol, bármikor, bármiből válhat báb a közönség és a véletlen segítségével. 

A produkcióról képekben:
IMG_4059
1.
IMG_4067
2.
IMG_4095
3.
IMG_4104
4.
IMG_4162
5.
IMG_4176
6.
IMG_4171
7.
IMG_4181
8.
IMG_4200
9.
IMG_4185
10.
IMG_4215
11.
Fotó: Tóth Berta / Kolibri Színház

„A színház eszközeivel adunk fogódzót” – Novák János nyilatkozott

A Magyar Hírlap cikkéből:

 

„A művészi szabadságra hivatkozva sem feledkezhetünk meg a gyerekek iránti felelősségünkről” – hangsúlyozta lapunknak Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház öt évre újjáválasztott igazgatója. A teátrumot immár 23 éve vezető szakember folytatja az európai színházakkal az együttműködést, amelyben a legkisebbeknek és a fiataloknak készítenek új bemutatókat. Az utóbbi korcsoportnál a közösségi média és a színház kapcsolatát vizsgálják fiatal magyar szerzők bevonásával.

 

janos

 

A Kolibri Színház Novák János vezetése alatt folyamatosan változott, sok újdonságot próbált ki, így gyakran úttörő szerepet vállalt a gyermek- és ifjúsági teátrum. „Alternatív bábszínházként alapított minket a főváros, amibe bőven belefért a gyerekszínházi működési forma. Akkoriban például újdonságnak számított még, hogy nálunk a bábszínészek kiléptek a paraván mögül. A világon mi állítottuk először színpadra a Monty Python Gyalog galopp című filmjét – ekkor megéreztük, hogy milyen igazi sikerdarabot csinálni” – mondta el lapunknak Novák János, aki hozzátette, hogy bár a színház megpróbált felnőtteknek szóló darabokat is bemutatni, hamar rájöttek, hogy nem ez lesz a főprofiljuk.
A színház működésében fontos lépés volt, hogy megpróbálták a legsikeresebb külföldi ifjúsági darabokat bemutatni többek között svéd, ausztrál, német vendégrendezőkkel, hogy drámapedagógiai foglalkozásokat szerveztek az előadások feldolgozására és meghonosították az osztályterem- és csecsemőszínházat.

 

A színház hagyományai mellett Novák János mandátumának újabb öt évvel való meghosszabbítása lehetőséget ad két 2014-ben befejezett európai uniós együttműködés, a Platform 11+ és a Small Size Big Citizens újabb négyéves folytatására Platform Shift+ és Small Size néven. „A program során újabb ifjúsági és csecsemőszínházi előadások születhetnek a teátrumban. A korábbi projekt arra adott módot, hogy kortárs magyar szerzőkkel működjünk együtt és rávegyük őket arra, hogy dolgozzanak fel olyan témákat, amelyekben a mai fiatalok magukra ismernek. A különböző korosztályokkal való kommunikációból a szerzők is gazdagodtak, műveiket ráadásul több európai színház is műsorra tűzte” – emelte ki Novák János.

 

A Platform 11+ program utolsó ifjúsági premierjére március 23-án kerül sor, amikor Háromnegyed – Apa, Anya, Fiú, Lány címmel Holger Schober Apa, Anya, Fiú, Lány és Oláh-Horváth SáraHáromnegyed című művének adaptációját láthatja a közönség. Utóbbi a Kolibri Színház ifjúsági drámapályázatának díjnyertes alkotása.
A történet egy kamasz testvérpárról, egy lányról és egy fiúról szól, akik édesanyjukkal maradnak szüleik válása után, így lesz az addig biztonságérzetet adó „négynegyedes” családból „háromnegyedes”, csonka család. Tóth József rendezése arra keresi a választ, hogy miért és hogyan történt a szakadás, illetve ki a „felelős”.
A Small Size projekt kapcsán, amely a Kolibri legkisebbeknek szóló előadás-sorozatát támogatja, Novák János elmondta: a csecsemőszínháznak már komoly irodalma alakult ki Magyarországon.

 

kolibri

 

„Jelentős elvárás, hogy a csecsemő- előadásokon ne legyen sötét, kerüljük az éles hangokat, és ismétlésekkel segítsük elmélyíteni a színpadi látnivalókat.
Mindemellett a legfontosabb, hogy tudatosan használjuk a fényeket és a hangokat, és úgy irányítsuk a kicsik figyelemét, hogy megragadható legyen számukra az előadás minden mozzanata” – ismertette az igazgató, aki kiemelte, hogy bár az ember általában nem emlékszik a hároméves kora előtt átéltekre, a színházi élmény kivétel, még évek múlva is felidézhető az egy-két évesen látott előadás. A Kolibri csecsemőszínházi előadásai eljutottak már Európán kívül Amerikába és Japánba is. Ahogy a szakember vallja, a színészi hitelesség korosztályonként más és más feladatok elé állítja művészeket. „Ez már azon is lemérhető, ahogyan egymással kommunikálunk, a művészi eszközök tudatos alkalmazása tükröződik a mozgáskultúrában és az előadások zenei dimenziójában is. Alapvetően nincs különbség egy gyermek- és egy felnőttszínházi forma között, de annak örülnék, ha előbbi szakmai presztízse visszatükrözné azt a magas színvonalat, ami évek óta jellemzi előadásainkat, művészeink teljesítményét. Mi élő, érvényes színházi nyelven fogalmazunk, nem lehetnénk sikeresek, ha a gyermeküket hozzánk hozó felnőttek nem élveznék az előadásainkat” – hangsúlyozta Novák.
A színház működése mögött felelősségteljes felkészülés, rendszeres szakmai konzultációk is állnak, hiszen a színház előadásai gyakran érintenek olyan problémákat, amelyek általában tabuként szerepelnek a gyerekek életében.

 

„Amikor számunkra merész, új dolgot próbálunk ki, előfordul, hogy pszichológusokkal, családterapeutákkal egyeztetünk, de 2003 óta szakképzett drámapedagógusok segítik színházunkban az előadásokban felvetett kérdések megbeszélését, elmélyítését. Sok problémát feloldunk már előadás közben, sok kérdés továbbgondolását az előadások utáni foglalkozások segítik, így a szorongó gyerekek közelebb kerülnek saját gondjaik megértéséhez, feloldásához, megfogalmazzák saját véleményüket olyan kérdésekben, mint az öngyilkosság, a fiatalkori bűnözés, családi konfliktusok. Úgy gondoljuk, gyermek- és ifjúsági színházként nem fogalmazhatunk sem lilán, sem kioktatva nézőinket, nem hivatkozhatunk sikertelenség esetén saját művészi szabadságunkra. Örömteli élményeken keresztül hozzá kell járulnunk nézőink egész emberré válásához, felelősséget kell vállalnunk a színpadi hatásokért” – hangsúlyozta az igazgató. A legmodernebb színházi, drámapedagógiai törekvések találkoztak a szülői, pedagógusi igényekkel.

 

Novák János szerint a felnőtteknek is példát mutatnak, hogy a kényes kérdések megbeszélése milyen módon segít hozzá ezek megoldásához.
”Nem felemelt ujjal osztogatunk pedagógiai parancsokat, hanem arra törekszünk, hogy megértsük, megjelenítsük azokat a gondokat, amelyeket a fiatalok még egymás között sem tudnak megbeszélni. Nemcsak színházra nevelünk, színházat magyarázunk, de a színház egyedülálló eszközeit arra használjuk, hogy mindennapi életükben fogódzót adjunk, segítsük őket önmaguk és a világ megismerésében” – fogalmazott Novák János.

 

Forrás: Magyar Hírlap

A Háromnegyed – Apa, Anya, Fiú, Lány képekben

Március 21-én Háromnegyed – Apa Anya Fiú Lány címmel két egyfelvonásost mutattunk be Tóth József rendezésében a Kolibri Pincében. A produkció Oláh-Horváth Sára Háromnegyed és Holger Schober Apa Anya Fiú Lány című művéből készült Kovács Kristóf fordításában.

 

Az előadásról képekben:

IMG_3390

1.

IMG_3427

2.

IMG_3462

3.

IMG_3505

4.

IMG_3788

5.

IMG_3547

6.

IMG_3658

7.

IMG_3703

8.

IMG_2991

9.

IMG_3182

10.

IMG_3103

11.

IMG_2926

12.

IMG_3272

13.

IMG_3184

14.

IMG_3343

15.

„A gyerek álmodjon” – Itt a Gyermekszínházi Világnapi Üzenet

Az idén fennállásának 50. évfordulóját ünneplő ASSITEJ (ejtsd: asszitezs) a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete. Március 20-án a világszervezet által meghirdetett gyermekszínházi világnapon az öt földrész minden gyerekelőadása előtt ismert művészek üzenetét olvassák fel a nézőknek.

 

Ez az üzenet pár percre összekapcsolja a világon mind az öt földrész valamennyi gyerekelőadásának alkotóit, a művészeket és a közönséget, fiatalokat és öregeket, pedagógusokat és a szülőket.

 

Idén, 2015-ben egy Nobel-békedíjas, egy Unesco „művész a békéért” nagykövet és az ASSITEJ világszervezet vezetőjének gondolataival köszöntjük a gyerekszínházi világnapot.

 

 

A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai és Guila Clara Kessous, az UNESCO “Művész a békéért” címet viselő nagykövetének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:

 

Én, Te, Ő – Mi, Ti, Ők

 

A „tegyünk úgy, mintha igaz lenne” pillanatok összekapcsolják a gyerekkort és a színházat. A színházban valóssággá válik az elképzelt jövő, az elképzelt szereplők, a kitalált történetek. Pont úgy, mint a gyerekek játékaiban. Ezért is életbevágóan fontos, már a legkisebb gyerekek számára is, a színház.

 

A színpadon megjelenő „én” azt játssza, hogy minden, ami a színpadon történik valóságos. Akik a nézőtéren nézik az előadást, az „ők”, ugyanúgy valóságosnak élik meg a játékot, mint a szereplők. Így válnak a nézők és szereplők a „te”, vagy még inkább a „ti”, , az „én”, „te”, a”mi” és „ti” közösséggé. Olyan közösséggé, amelyik egy nyelven beszél. Az előadásokkal egységes színházi nyelvet teremtünk. A színházban elmosódhatnak a határok a színészek és a nézők között, – ahogy erre Augusto Boal a neves brazil rendező a spactator – spect/actor, kifejezésekkel utal.

 

A képzeletünk által teremtett világ valóságossá válik.

 

Az előadás nem tiltásokkal, a követendő minták kijelölésével, és szabályokkal nevel, hanem a színházban teremtett sűrített valóság apró, pillanatnyi élményeivel, erős benyomásaival. Ha a gyereknéző felnőttet lát a színpadon, játszótársként tekint rá. „Ő” játszik velem – gondolja. A felnőtt művész akkor felel meg legjobban gyerekszínházi hivatásának, ha ugyanúgy, mint a nézők hinni mer a szépségben, az álmokban, a mesékben, a csodákban és bátran repül a gyerekekkel a hétköznapi valóságtól messze, kitalált tájak felé. Nem szolgálunk gyűlöletet, nem hirdetünk háborút, csak a világ jobb megértésére törekszünk.

 

Nincs jobb és élvezetesebb nevelési eszköz, mint a jó gyerekszínházi előadás.

 

„Abrakadabra” – a gyerek álmodjon, a felnőtt pedig értse meg őt. Az ASSITEJ világszervezete tisztában van azzal, mekkora megtiszteltetés számunkra, hogy mi lehetünk a remény, ifjúság, tanulás és művészet hírvivői – büszkék vagyunk rá, hogy hivatalosan is megnyithatjuk a gyermekszínházak ünnepét. Reméljük, hogy összefogással képesek leszünk átadni a következő generációnak a tanulás fontosságát a színházban és a művészetben, olyan világot teremtve ezzel, melynek alapja a béke, a kölcsönös tisztelet és a társadalmi igazságosság.

 

kepp

 

Yvette Hardy, az ASSITEJ elnökének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:

 

A szerencsések egyikének mondhatom magam… és ha olvasod ezt az üzenetet, akkor vélhetően Te is a szerencsések közé tartozol.

 

Egészen kisgyermekkoromtól kezdve vannak emlékeim arról, hogy a szüleim színházba visznek. Mindenfélét láttam: gyerekelőadást, musicalt, balettet, komoly darabokat, operát egyaránt. Egy különleges élmény azonban kiemelkedik a többi közül. Egyszer elmentünk egy interaktív színházi előadásra, ahol a színészek és a közönség közös utazáson vettek részt – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az előadás egy farmon játszódott, egy csodaszép völgyben, s a mai napig fel tudom idézni az izgalmat, amit akkor éreztem. Teljes, aktív részese voltam az előadásnak – együtt éltük át az utazás veszélyeit, sodortak magukkal az események, melyeknek mi is résztvevői voltunk. A történet magával ragadott, együtt éltem vele. Amit így, hat évesen is megértettem, hogy a színház valódi átformáló, mély közösségi élmény, ahol közösen formálunk jelentést.

 

Azóta sok idő eltelt, sok különféle színházi előadást volt szerencsém látni a világ minden táján. Voltak köztük felejthetőek, de számos előadás rendkívül nagy hatást gyakorolt rám. Mindig azon kapom magam, hogy alig várom azt a különleges pillanatot, amikor a valóság átlényegül, és a közönség közösséggé válva nyitottá válik az új élmények befogadására, értelmed adva az eseményeknek.

 

Nem minden gyermek ilyen szerencsés. Idén az ASSITEJ 50 éves fennállását ünnepli. Az elmúlt fél évszázadban hosszú utat tettünk meg, új kontinensekre jutottunk el, nyelvi, társadalmi, gazdasági, vallási, politikai és személyes hidakat építettünk, biztosítandó, hogy minél több helyen minél több gyerek érezhesse magát szerencsésnek, találkozhasson igazán neki való gyerekelőadással. Még hosszú út áll előttünk. Az elmúlt 50 évben a világ számos területen rengeteget fejlődött, de még mindig rengeteg kihívással kell szembenéznünk, ha a gyerekek művészethez való hozzáférésének jogáért küzdünk. Művészként/színházi embereként, hiszünk a művészi hatások emberformáló erejében, az ASSITEJ munkáján keresztül szeretnénk elérni, hogy minél több gyerek részesüljön a színházi „együtt-lélegzés” varázslatos pillanataiban, hogy ezek a közösségi élmények egész életükben elkísérjék, sose hagyják el őket. Ünnepeljetek hát velünk ezen a különleges, kerek évfordulón, csatlakozzatok a „Vigyél el egy gyereket színházba” akciónkhoz – hogy egyre több gyerek részesüljön életre szóló színházi élményben. Hogy a színházzal való találkozás ne csak az egyes gyerek szerencséjén és a véletlenen múljon, de mind az öt földrészen mindannyiunk számára elérhető legyen, boldogabbá téve mindennapi életünket.