Kai Hensel német szerző 2002-ben Német Ifjúsági Színházi Díjjal elismert monodrámáját 2008-ban mutatta be a Kolibri Színház Novák János rendezésében, Scherer Péter főszereplésével. A Klamm háborúja nem csak az egri Nemzetközi Monodráma Fesztivál és a IV. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé fődíjait nyerte el, külföldi találkozókról is rangos díjakkal tért haza. Lengyelországban elnyerte a Wrocław-i Nemzetközi Monodráma Fesztivál egyik fődíját, valamint a Kłodzko-i Ütközések Fesztivál különdíját, 2010-ben a litván „Monobaltic” fesztivál elsődíjasa és közönségdíjasa lett, és szintén első díjjal jutalmazták a Belgrádban megrendezett 35. Monodráma és Pantomim Fesztiválon.

  

A Klamm háborúja egy elkeseredett, frusztrált irodalomtanár és az ellene teljes bojkottot hirdető osztály harcát viszi színre. A tanulók levélben tudatják a némettanárral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért, s ezért teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Scherer Péter tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj jellegzetessége, hogy a fiatalok valós életterében, iskolákban, tantermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi életük során találkozhatnak. A Kolibri Pincében valamint fővárosi és vidéki iskolákban ma is nagy sikerrel játszott előadásnak jelentős szerepe van a műfaj magyarországi meghonosodásában.

A kritika így látta a Klamm háborúját:

„„Minden tanár gyilkos!” Egy tanár szájából különös jelentéstartalmat és hitelességet kapnak ezek a szavak. Scherer Péter, alias Klamm tanár úr egy némaságba burkolózó osztály ellen száll harcba, akik egyik osztálytársuk haláláért az irodalomtanár kettesét teszik felelőssé. A humoros fordulatokban és poénokban gazdag előadás, egy megrázó rapszódia a tanári létezés mibenlétéről, és nem utolsó sorban a munka és az elhivatottság közötti dimenzionális különbségről. [… ] Scherer egy kérlelhetetlen tanárból indul, és a létezés legaljáig jut el. Szívfacsaró, mélyen ható előadás, amely hatásosságát legalább annyira köszönheti a fordító/dramaturg Kovács Kristófnak, mint Novák János rendezőnek, aki a kellő minimalizmussal, és a darab pontos ívének kijelölésével és végig vitelével elgörgetett minden akadályt Scherer útjából, egyértelmű keretet szabva a színészi játék maradéktalan kibontakozásához.” (7óra7)

 

Az előadásról bővebben ide kattintva olvashattok.

A színházi nyelvek gazdagsága és inspiráló eszmecsere jellemezte az idei Biennálét – mondta Sándor L. István, színikritikus, az ASSITEJ elnökségi tagja a több mint negyven produkciót bemutató színházi találkozó záróünnepségén a Csiky Gergely Színházban, külön kiemelve Novák János, az ASSITEJ Magyar Központ elnökének, a Biennálé művészeti vezetőjének a fesztivál megszervezésében nyújtott egyedülálló érdemeit.

Az ország legnagyobb, immár nyolcadik alkalommal megrendezett gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválján az elmúlt két évben Magyarországon bemutatott gyermek- és ifjúsági előadások, illetve színházi-nevelési programok vettek részt. A versenyprogramban szereplő 28 előadás mellett a Biennálé „Small Size – Performing Arts for Early Years” nemzetközi fókuszprogramjában a legkisebbeknek szóló hazai produkciókon kívül egy finn és két belga társulat mutatkozott be, valamint versenyen kívüli, kiemelt programokat is láthatott a közönség. A fesztivál kísérőrendezvényeiként filmvetítés, workshopok és szakmai viták, valamint a kaposvári BábSzínTér utcai programjai várták az érdeklődőket.

A versenyprogramban szereplő előadásokat szakmai zsűri értékelte: Takács Katalin Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes Művész és Andai Katalin, Déryné-díjas színművész, az ASSITEJ elnökségi tagja elsősorban a gyermekszínházi előadásokért voltak felelősek, míg Horváth Péter József Attila-díjas író, rendező, a Kolibri Színház dramaturgja és Tóth Miklós színházi rendező az ifjúsági színházi előadásokat, Hegedűs Sándor tánckritikus, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára pedig a táncművészeti előadásokat kísérte kiemelt figyelemmel.

A zsűri a gyerekszínházi előadások közül az ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díjával jutalmazta a Ciróka Bábszínház Lúdas Matyi című előadását, a legjobb ifjúsági színházi előadások közül pedig a Mentőcsónak Szociopoly című előadását.

Az ASSITEJ Magyar Központja a társszervező Csiky Gergely Színházzal közösen 2002 óta kétévente rendezi meg Kaposváron a gyermek- és ifjúsági színházak biennáléját. A szervezet munkájában részt vevők a hazájukban azért dolgoznak, hogy minden gyerek évente legalább egyszer eljusson színházba, vagy hozzájuk eljusson a színház.

A díjazottak:

Budapest Főváros Önkormányzatának és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának felajánlásával:

ASSITEJ MAGYAR KÖZPONT ÜVEGHEGY-DÍJ

A legjobb ifjúsági színházi előadásnak

Mentőcsónak: Szociopoly

Rendező: Fábián Gábor

 

ASSITEJ MAGYAR KÖZPONT ÜVEGHEGY-DÍJ

A legjobb gyerekszínházi előadásnak

Ciróka Bábszínház: Lúdas Matyi

Rendező: Vidovszky György

 

Budapest Főváros Önkormányzatának felajánlásával:

KOVÁCS ILDIKÓ-DÍJ

A legjobb gyerekelőadás rendezőjének

Rumi László (Az égigérő fa – Mesebolt Bábszínház)

Fige Attila (Hókirálynő – Budapest Bábszínház)

 

LENGYEL PÁL-DÍJ

A legjobb ifjúsági előadás rendezőjének

Hoffer Károly (Az időnk rövid története – Vaskakas Bábszínház, ESZME)

Fándly Csaba (Becsületbeli ügy – Csiky Gergely Színház)

 

KELETI ISTVÁN-DÍJ

Színészi díj ifjúsági színházi előadásban nyújtott teljesítményért

Simkó Katalin (Soha senkinek – Nézőművészeti Kft.)

 

KOÓS IVÁN-DÍJ

gyerekszínházi előadás kiemelkedő alkotói teljesítményéért

Boráros Szilárd (Az égig érő fa, A hideg szív, A Hős Miklós)

 

BÉKÉS PÁL-DÍJ

ifjúsági színházi előadás kiemelkedő alkotói teljesítményéért

Juhász Kata és Társulata

 

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

A Kutyafül, macskakő, egérút című előadás alkotóinak (Jászai Mari Színház, Tatabánya)

Az új nagyi című előadás alkotóinak (Vaskakas Bábszínház, Győr)

 

A Korngut-Kemény Alapítvány felajánlásával:

KEMÉNY HENRIK-DÍJ

Színészi díj gyerekszínházi előadásban nyújtott teljesítményért

Lehőcz Zsuzsanna (A hideg szív, Az égigérő fa – Mesebolt Bábszínház)

 

A díjátadóról a VIII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé honlapján is olvashattok – ide kattintva.

 

Szívből gratulálunk a díjazottaknak és az összes résztvevőnek!

Május 2-én kezdődött Kaposváron az ország legnagyobb, kétévente megrendezett gyermek- és ifjúsági színházi seregszemléje, a VIII. Kaposvári ASSITEJ Biennálé. A kezdeti izgalmak után az első nap nagy lendülettel, sok résztvevővel, sok remek előadással indult.

Erről olvashattok az alábbi blogbejegyzésben – a többi bejegyzést pedig ide kattintva találhatjátok meg.

Blog – május 2. hétfő

A Biennálé első napja a felelősségről szólt. A szülő, a gyerek, a társadalom, a hatalom és ugyanígy a színházcsináló felelősségéről. Melyik az a korosztály, amelyik már be tudja fogadni, sőt igénye van rá, hogy valamilyen formában szembesüljön azzal, mit jelent végignézni egy családtag lassú kifele lépegetését az életből? A győri Vaskakas Bábszínház Az új nagyi című előadása a kisiskolások számára beszél arról, hogyan változik meg egy kislány élete, ha egyszer csak gondoskodnia kell a nagyiról, akire addig mindenben támaszkodhatott. Három nő, csonka család. Anya dolgozik, folyton csörög a telefonja, ha felveszi, szó szerint odaragad a füléhez. Idegesen felcsattan a nagymamára, ha az kitalált történetekkel vagy fantasztikus utazásainak részleteivel tömi a gyerek fejét. De az anyának lassan rá kell jönnie, hogy pont ez a kalandos, kanyargós birodalom, ahol a megélt élmények az emlékezetben új színeket kapnak; hogy pont a mese nyelve, ami mégis segít megérteni a megérthetetlent. A finom szimbolikával átszőtt előadás – amit konkrétan is megjelenítenek a színpadot behálózó piros szalagok, amelyekre ugyanúgy ráaggathatók régmúlt emlékek és új motívumok – fájdalommentesen vezeti végig a nézőt a visszafordíthatatlan változás, az elmúlás útján.

Az új nagyi (Fotó: Orosz Sándor)

Az Akárkik című színházi nevelési foglalkozás általánosságban teszi fel a kérdést: van-e olyan, hogy kötelesség – például erkölcsi értelemben – vagy az ember teljesen szabad? Meddig terjed a felelősség köre? Észreveszem-e, hogy mellettem valaki segítségre szorul, még akkor is ha ezt minden eszközzel próbálja eltitkolni? A helyzet kicsit fiktív maradt, mert gyerekcsoport helyett most felnőttek vettek részt a foglalkozáson, akik számára nyilván mást jelent a kérdés: mitől válik valaki felnőtté?

A Kövek indulása kicsit Mrozek Mulatságát idézi, ahol három figura időn és téren kívül kopog és dörömböl az ajtón, ami mögött a mulatságot sejtik: mert valahol kell lennie, olyan nincs, hogy ne legyen semmi. Az unalom agressziót szül, ha nincsenek hatásai, következményei a cselekedeteinknek, messzebb megyünk, akár a Kövek két kamasz szereplője. Lerúgjuk azt a követ a felüljáróról, ami betöri a kocsi ablakát és halálos balesetet okoz. És még ha a bíróság fel is menti a fiúkat, a tettük terhét egész életükben magukkal viszik. A „bűn és bűnhődés” párhuzamos létezését jeleníti meg az a dramaturgiai megoldás, hogy a főszereplők kettős szerepet játszanak: egy baseball sapka megfordítása jelzi, hogy éppen a kamasz elkövetőt vagy az őt felelősségre vonó rendőrt látjuk-e a színpadon.

Kövek (Fotó: Szántó Fanni)

A céltalanság, az ürességgel való szembenézés a témája a dán Janne Teller angolul 2010-ben megjelent, és szinte azonnal botrányos világhírre jutott ifjúsági regényének, a Semminek is, amelyet tanterem-színházi előadásként vitt színpadra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. Az élet érteméről kegyetlenül frivol módon kérdező mű láthatóan nem sokkolta a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tizenhárom éves diákjait: simán „vették az adást”, élénken érdeklődve figyelték a Tantermi Deszka színház remek előadását, és aktívan vettek részt a történet fordulópontjain megtartott „feldolgozó foglalkozásokon”.

A Sociopoly című interaktív színházi társasjátékban a néző végig résztvevővé válik. Itt már nem felelősségről vagy felelőtlenségről van szó, ezt a lehetőséget felváltja a kényszerűség: a játék konstruálta „valóságshowból” kiderül, hogy nem azért él napról napra egy borsodi család, nem azért költi el rögtön azt a pár ezer forintot, amihez hozzájutott, mert nem tanulta meg beosztani a pénzét, hanem mert a mélyszegénységben élők számára a takarékoskodás nem opció. A gyerek nem tud iskolába járni, ha nincs cipője, ha nem megy iskolába, ötven igazolatlan óra után kicsapják, ha kicsapják, a lehetősége is megszűnik a kitörésnek. Az ördög ügyvédjeként minden lépés mögött ott lopakodik az uzsorás, hogy végső reménytelenségünkben az ő segítségét kérjük. A túlélés esélye szinte a nullához konvergál: a játék nyertes családjának számláján a hónap végén kétezer forint maradt.

Újvilág

Szintén a valóság problémáit vállalja magára a kiemelt programként bemutatott Újvilág, amely egy 16 éves lázadó kamaszlány szemszögéből láttatja a válás és a család szétbomlásának nehézségeit. A szülők válását követően Kata kiszakad a régi környezetéből és a szimbolikus elnevezésű Újvilág lakótelepen kezd új életet anyjával. A változással járó külső és belső konfliktusokat mindenki a maga – esendő, emberi – módján igyekszik megoldani. A lány két érzelmileg szintén sebzett lakótelepi srácban talál társakra, akik szélsőséges ideológiákban keresik a világ és saját életük értelmét. Amikor az eszme fizikai valósággá válik és erőszakos tettet szül, a főszereplő kénytelen szembenézni saját választásának következményeivel. A szembeszegülő indulatokkal és finom árnyalatokkal ábrázolt jellemek szinte mindegyikével bizonyos fokig azonosulni tudunk – ezt az érzelmi azonosulást erősíti az a rendezői koncepció is, hogy a szereplők végig köztünk ülnek, és onnan lépnek be a jeleneteikbe, mintha bármelyikünkkel megtörténhetne az, amit a színpadon látunk.

Írta: Rupp Anikó és Varga Zsófi

A Biennálé honlapját az alábbi linkre kattintva tekinthetitek meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a fesztiválon, és jó olvasást kívánunk a bloghoz!

VITAMINDÚS KULTÚRÁT A GYEREKEKNEK!
TÁMOGASD A JÖVŐT, TÁMOGASD A KOLIBRI SZÍNHÁZAT!

Kérünk szépen Mindenkit, idén is gondoljatok ránk adótok 1%-ának felajánlásával!
Adószámunk: 23395778-2-42. Köszönjük!!! 

Nézzétek meg az erről készült videoklipünket!

 

6 nap alatt, 4 helyszínen, több mint 40 előadással, valamint számtalan ingyenes utcaszínházi produkcióval várunk mindenkit!

Az utcaszínházi programokról bővebben: http://babszinter.hu/

A műsorfüzet pdf formátumban letölthető innen:

VIII. Kaposvári Nemzetközi Assitej Gyermek-és Ifjúsági Színházi Biennálé műsorfüzet

Köszönet a támogatóknak:

                            

„Szakítani szeretnék veled. felkiáltójel-felkiáltójel-felkiáltójel

Ha nem veszed fel a telefont, akkor így. búsulós fej

És ennyi. feltartott hüvelykujj-integetés”

A budapesti Baár-Madas Református Gimnázium 11/C osztályából 20 diák – mintegy négy próba és a helyszínen tartott összejátszás után – tapintható izgalommal várta a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola 9/B osztályosait április 12-én a Kolibri Pincében.

Nagy volt az izgalom, sok volt a kérdés: érteni fogják, mit is akartunk a párbeszédeinkkel jelezni? Veszik az adást, hogy mit-miért mondunk fahangon vagy éppen túlozva?

Osztályfőnökük, Győri Katalin két hónapja azzal az elképzeléssel állt eléjük, hogy készítsenek közösen egy olyan kísérleti előadást, amelyben lányok és fiúk chatelnek egymással, és érzéseiket, gondolataikat elsősorban hangulatjelek formájában közlik a másikkal. A viselkedési attitűd és így a téma nem kizárólag magyarországi érdeklődésre tarthat számot, annál is inkább, mivel a kezdeményezés a drezdai Theater Junge Generation szövegkönyvére épül, amelyet a Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében tavaly júniusban Palmelában megrendezett színházi találkozó és kreatív fórum alkalmával mutattak be, s a forgatókönyvből egy magyar-angol kétnyelvű előadás készült.

Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri Színház színházi nevelési koordinátora, aki a diákok által előadott két jelenetet megrendezte, valamint Kámán Orsolya színházpedagógus a fiatalokkal együtt várta a több mint 30 fős „Nemeses” osztályt, akik drámás csapathoz méltó módon hatalmas energiával és kirobbanó kreativitással vetették bele magukat a nézői, majd alkotói szerepkörbe, hiszen nem csak végignézték a felkínált két élethelyzetet, hanem újabbakat is generáltak. A mini színházi előadások fókuszában az a kérdéskör állt, hogy mennyiben felel meg valós érzelmi állapotunknak az általunk leírt szöveg, valamint hogy a szöveg érzelemmentessége mennyi félreértésre adhat okot.

Két órán át tartott a közös játék, amely minden résztvevőben jó érzéseket keltett. Gyevi-Bíró Eszter színházpedagógus szerint csodálatos volt a mámorban úszó, vagy éppen elgondolkodó, sokszor túlhevült és könnyekkel kacagó arcokat látni. „Amikor elmentek, üresen kongott a színházi tér, de tele volt energiával, az új nemzedékek tavaszi frissességét éreztük mindnyájan.”

A performanszról képekben:

1.

2.

3.

 

4.

5.

6.

  

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

Fotó: Bottyán Marcell