Óriási érdeklődés mellett sikeresen lezajlott május 6-10. között a XI. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, ahol 25 előadás, valamint változatos szakmai- és kísérőprogramok közül válogathatott a közönség. A Kolibri Színházban működő ASSITEJ Magyar Központ és a kaposvári Csiky Gergely Színház szervezésében immár tizenegyedik alkalommal megrendezett seregszemlére Cziráki Judit dramaturg, művészeti tanácsadó  válogatta a versenyprogramban szereplő 22 előadást és színházi nevelési programot. A versenyelőadások mellett neves külföldi társulatok produkciói és utcaszínházi programok gazdagították a Biennálé műsorát.

A május 10-én pénteken este megrendezett díjátadó ünnepséget Dr. Pintér Rómeó Kaposvár Megyei Jogú Város alpolgármestere nyitotta meg, majd Novák János, az ASSITEJ Magyar Központ elnöke és a Biennálé művészeti vezetője üdvözölte a fesztivál résztvevőit és köszönetet mondott a szervezőknek és a fellépőknek a színvonalas rendezvényért. A Szűcs Mónika vezette szakmai zsűri – Csató Kata, Perényi Balázs, Lőrinc Katalin és Keszte Bálint – a három fődíj mellett hét külön kategóriában osztott ki elismeréseket.

Markó Róbert A lány, aki nem beszélt rendezőjeként vette át az Üveghegy-díjat

A XI. Kaposvári ASSITEJ Biennálé díjazottjai:

ASSITEJ MAGYAR KÖZPONT ÜVEGHEGY-DÍJ

A legkisebbeknek szóló legjobb előadásnak

Füge Produkció – Jurányi Ház: A legcsinosabb óriás (rendező: Bánki Gergely, Fekete Anna)

A legcsinosabb óriás

ASSITEJ MAGYAR KÖZPONT ÜVEGHEGY-DÍJ

A legjobb gyermekszínházi előadásnak

Aranyszamár Színház: A lány, aki nem beszélt (rendező: Markó Róbert)

A lány, aki nem beszélt

ASSITEJ MAGYAR KÖZPONT ÜVEGHEGY-DÍJ

A legjobb ifjúsági színházi előadásnak

Budapest Bábszínház: Nem félünk a sötétben (rendező: Podlovics Laura, Gajda Anna)

Nem félünk a sötétben

KOVÁCS ILDIKÓ-DÍJ

Színészi díj gyermekszínházi előadásokban nyújtott alakításért

Szőts Orsi (Az osztály vesztese, Vacok – Budaörsi Latinovits Színház)

Az osztály vesztese

KELETI ISTVÁN-DÍJ

Színészi díj ifjúsági színházi előadásban nyújtott alakításért

Lipták Ildikó (Felejthetetlen – Kerekasztal Színházi Nevelési Központ)

Felejthetetlen

KEMÉNY HENRIK-DÍJ

A legmegragadóbb mesélőnek

Reschofsky György (Vas Laci, Vojtina Bábszínház)

Vas Laci

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

Az előadás minden alkotójának kimagasló együttes munkájáért

Kabóca Bábszínház – Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Veszprémi Petőfi Színház: Bánk

Bánk

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

A legjobb színházi nevelési előadásnak

Káva Kulturális Műhely: Jégföld

Jégföld

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

Határokon átívelő közösségépítésért és kultúramentésért

Kárpátaljai Megyei Magyar Színház

A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

A legjobb zeneszerzőnek

Cseri Hanna (Kócos macskaember-kölyök, Bánk)

A HALLGATÓI ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

A legjobb újgenerációs előadásnak

Budapest Bábszínház: Nem félünk a sötétben

A HALLGATÓI ZSŰRI KÜLÖNDÍJA

A színészek kivételes alakításáért

Kerekasztal Színházi Nevelési Központ: Felejthetetlen

Gratulálunk valamennyi díjazottnak és köszönjük minden társulatnak a fesztiválon való részvételt !

A Biennálé sikerét és népszerűségét nem csak a magas színvonalú előadások és a díjak jelzik, hanem az alábbi számok is:

Fotó: Berkesi Ágota, Tóth Zsombor, Renata Tamayo, Rupp Anikó

 

A Vidovszky György rendezésében készült Urbán legendák – A tartozás a színházi térből kilépve a városba invitálja a nézőket, akik fejhallgatóval a fülükön egy rendhagyó, több helyszínen zajló „színházi audio-sétán” vehetnek részt. A darab alapjául Fehér Renátó Kaleidoszkóp című írása szolgált, amely eredetileg a Budapest Nagyregény terézvárosi fejezeteként jelent meg, és amelyből a Nagyregény szerkesztője, Tasnádi István írt színdarabot a Kolibri számára.

A történet szerint apa és fia elindulnak, hogy behajtsanak egy tartozást. Bejárják Terézváros utcáit a Jókai tértől a Nyugatiig, de csak a múlt szilánkjait találják: egy elveszett rendszerváltás korabeli kiállítás tárgyait, egykor jobb időket megélt hajléktalant, egy-egy pillanatot az örökké változó, sokat látott Nyugati tér eseményeiből. A meglepetésekkel teli, szürreális séta a pályaudvar melletti bevásárlóközpont megidézett megnyitójával ér véget. “Hazaértünk. Itthon vagyunk.”

A főbb szerepekben Ruszina Szabolcs, Csernák Norbert, Kőszegi Mária m.v., Mészáros Tamás, Krausz Gábor, Nizsai Dániel, Kormos Gyula, Darvas Benedek és Erdei Judit látható, valamint közreműködnek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium drámatagozatos diákjai.

A díszlet- és jelmeztervező Pajor Patrícia és Herman Anett, a zeneszerző Monori András, az audio-séta technikai koordinátora Marius Zoschke (DE), a kiterjesztett valóság (AR) tervezője Királyházi Csaba. A helyspecifikus koreográfia Agnija Šeiko (LT), az interaktív hang Marton Péter munkája; a motion capture dublőz Laura Waltz (DE/FR), a műszaki kivitelező Farkas István, a rendezőasszisztens Hajsz Andrea.

A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül a Budapest Nagyregény rendezvénysorozat részeként valósult meg. Az előadás a ’PlayOn! – New Ways of Storytelling with Immersive Technologies’ európai uniós színházi együttműködés támogatásával jött létre, a Kolibri Színház koprodukciós partnere a dortmundi Akademie für Theater und Digitalität.

Fotó: Horváth Judit

                          

A Kolibri Színházban működő  ASSITEJ Magyar Központ és a kaposvári Csiky Gergely Színház immár tizenegyedik alkalommal rendezi meg az ország legnagyobb gyermek- és ifjúsági színházi seregszemléjét. A versenyben szereplő előadások és színházi-nevelési programok mellett meghívott külföldi előadásokat is láthat, valamint változatos szakmai- és kísérőprogramokon vehet részt a közönség – amint erről korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk. 

A Biennálé teljes programját tartalmazó, kétnyelvű műsorfüzet ide kattintva letölthető:

XI. Kaposvári ASSITEJ Biennálé programfüzet

A műsorfüzet digitális, lapozható formában is hozzáférhető – az alábbi linkre kattintva:

https://assitej.hu/biennale/biennale-2024/

Lapozzatok bele a műsorfüzetbe és válogassatok a jobbnál jobb előadások közül!

Szeretettel várunk mindenkit a Biennálén!

         

Kincskeresés és sétaszínház, divatbemutató és hajókirándulás, közös festés és tánc – mindezeket és még ennél is többet ígérnek azok a tervezetek, amelyek a Budapest Nagyregény fejezeteinek performatív feldolgozásához kaptak támogatást. A májustól szeptemberig megvalósuló események belakják a várost Újpesttől Erzsébetligetig, Kelenföldtől Kőbányáig.

A 10 projekt alkotói között pályakezdők és közismert alkotócsoportok egyaránt találhatók, s a pitch-fórumon mindannyian bemutatják elképzeléseiket. Az egyenként 6-8 perces prezentációkkal bejárjuk a helyszíneket és megidéződnek a kiváló kortárs szerzők írásai. A házigazda Kolibri Színház másnap mutatja be a VI. kerületi fejezetet feldolgozó különleges produkcióját, Urbán legendák címmel.

A program a Füge Produkcióval együttműködésben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósul meg, a részvétel ingyenes, regisztrációhoz kötött:

Regisztrálni ITT lehet.

Helyszín: Kolibri Színház (VI. ker. Jókai tér 10.),
Időpont: 2024. május 3. 15:00

Filmes látásmód a színházi audio-séta alapja 

Beszélgetés Agnija Šeikóval, az Urbán legendák helyspecifikus koreográfusával, a Litván Kortárs Táncszövetség elnökével

Elismert koreográfusként dolgozol Litvániában, és bár sokszor hívnak külföldre is, de ez az első magyarországi munkád. Honnan érkezett a felkerés, hogy részt vegyél az Urbán legendák előadásban?   

Az előadás rendezője, Vido (Vidovszky György – a szerk.) tavaly ellátogatott a vilniusi Spot Színház Fesztiválra, ahol az én egyik előadásom, a Szigetek (Islands) is szerepelt. A fesztivál részeként különböző prezentációkat is tartottuk a munkáinkról, és mivel elég sok tapasztalatom van a helyspecifikus előadások létrehozásában, felkért, hogy dolgozzunk együtt. Az én feladatom elsősorban az előadás mozgás-betéteinek kidolgozása, valamint, segítek a színházi audio-séták során szerzett tapasztalataim alapján.   

Te eredetileg koreográfus vagy, aki kortárs táncprodukciókat állít színpadra. Hogyan írnád le a főbb különbségeket, amikor az utcán vagy a szabadban dolgozol a színpadi munkához képest?  

Az egyik legfontosabb különbség a szöveg. Az audio-séták során általában használunk szöveget, míg a legtöbb színpadi produkciónkban csak zene szól. Ebben az előadásban pedig valós színházi szituációk is vannak, csak éppen az utcán vagy az aluljáróban és nem a színpadon. Sőt, ezúttal nem csak narratíva van, hanem egy konkrét – bár elég szürreális – történet. A mozgással nem illusztrálni szeretném a szöveget, hanem egy plusz réteget adni hozzá, meglepetést okozni a közönség számára, akik pontról pontra járnak majd a kijelölt útvonalon. Mivel nincs világítás, mint a színpadon, sőt a városi forgatag miatt elég sok zavaró, kizökkentő körülmény lehet a néző számára, fontos, hogy szinte filmes látásmóddal helyezzük el a jeleneteket és vezessük a néző figyelmét. 

Volt beleszólásod a helyszínek kiválasztásába?  

Az előadás története alapján az író (Tasnádi István – a szerk.) és Vido már eldöntötték az útvonalat, de bizonyos megállókat én javasoltam benne. Az egyik ilyen – ami maradjon egyelőre meglepetés – valószínűleg azért juthatott eszembe, mert semmi helyi előtudásom nincs az épületekről, vagyis nem korlátozta semmi a fantáziámat. Szerencsére a Kolibri Színház munkatársai mindent, még az ilyen őrült ötleteket is el tudnak intézni. Vannak olyan helyszínek is az előadásban, amik adottak voltak, például a Nyugati tér, ahol annak idején a West Balkán volt, ahol az a szörnyű tragédia történt. Ezt az eseményt a helyszínen idézzük meg.   

Mi a legnagyobb kihívás számodra ebben a munkafolyamatban?   

Az egyik a nyelv, hogy sajnos nem értek magyarul, és bár megkaptam a szövegkönyvet angolul, de mégis, sokszor úgy érzem, hogy még többet tehetnék, ha pontosan érteném, érezném a szöveget. A másik kihívás, ami ugyanakkor élvezet is, hogy fiatal diákokkal dolgozom ebben az előadásban (A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Iskola drámatagozatos diákjai – a szerk.). Én főleg általam ismert, profi táncosokkal dolgozom, akikkel közös színházi nyelvet beszélünk. Itt az a feladat, hogy a diákok olyan dolgokat csináljanak, amik a meglepetésen túl belesimulnak az előadás szövetébe. Vido fontosnak érezte, hogy a fiatalok nézőpontját beleépítsük ebbe a sajátos történelmi utazásba.   

Nemrég a Litván Kortárs Táncszövetség elnökének választottak. Ez azt jelenti, hogy feladod a koreográfiai munkádat? Vagy milyen feladatok várnak Rád?  

A táncszövetség elnökként a litván kortárstánc fejlődésének jobb feltételeiért kell dolgoznom, új utakat találni, ha kell politikusokat meggyőzni. De emellett természetesen továbbra is vezetem a saját társulatomat. Ezt nem adom fel. És remélhetőleg az alkotói pályafutásomat is tudom folytatni. Például a jövő évadban jön hozzánk egy finn koreográfus, akinek az előadásban táncolni is fogok, valamint meghívtak a Vilniusi Old Theatre-be, hogy az ottani színészekkel koreográfusként csináljak egy nagyszabású produkciót. Az Urbán legendák bemutatója után nem sokkal pedig az egyik helyspecifikus előadásunkkal, a Drifted-del a spanyolországi Tac Fesztiválra utazunk, vagyis folytatom a fejhallgatós sétálgatást csak egy másik darabbal egy másik helyszínen.  

Kevin Chester

2003 óta ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot a bábművészeti világszervezet, az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette / Nemzetközi Bábművész Szövetség) kezdeményezésére március 21-én. Az azóta hagyománnyá vált ünnepen szerte a világon, így Magyarországon is zajlanak események, amelynek az a célja, hogy bemutassák a műfaj sokszínűségét és képviselőit a legfiatalabb generációtól a már régóta a pályán levőkig. Az esemény kapcsán minden évben két – egy nemzetközi és egy magyar – színházi  alkotó osztja meg gondolatait.

A Bábszínházi Világnap alkalmából idén Meczner János Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, egyetemi tanár, érdemes művész sorait olvashatjátok:

Meczner János (fotó: Éder Vera)

Amikor harminc évvel ezelőtt a Budapest Bábszínház igazgatója lettem, a prózai színház felől, kívülről érkeztem a bábművészet világába. 

Lenyűgözött a műfaj sokszínűsége, rácsodálkoztam korlátlan lehetőségeire, féktelen szabadságára, és hamar megértettem, hogy a bábszínház életre szóló élmény, elköteleződés, felelősség. 

A műfaj új formáinak folyamatos keresése, a kísérletezés, a hagyományok megőrzése és felfrissítése, a bábművészek új generációinak kinevelése, a más művészeti ágakkal való összekapaszkodás és együttműködés olyan új utakra vezettek, melyeket prózai színházi alkotóként talán sohasem tapasztalhattam volna meg.

A műfaj sok csodája közül talán a legnagyobb, hogy minden korosztályt 0-99 évesig egyformán képes lenyűgözni és megszólítani. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy a legkisebbek kacagnak, izgulnak, lelkesednek egy bábelőadáson: az ő szemükben a fából faragott, papírból kasírozott vagy textilből megvarrt figura nem csupán él, de létezésének valódi tétje van. Később a csoda születése válik a legérdekesebbé: hogyan mozdul meg egy báb, mi a trükkje, honnan jön a fény. Mozgatók és bábok közös jelenléte, a színház születése része lesz a hatásnak. A modern színház összes jelentős felfedezése – a brechti V-effekttől a képzőművészeti absztrakcióig, a stilizált mozgástól a különböző kortárs narratív megoldásokig – a legtermészetesebb módon van jelen a bábszínházban, bármilyen korosztályhoz szóljon is az adott előadás. 

Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak, amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is megsokszorozódik. 

Ha visszagondolok pályám elmúlt harminc évére, elsősorban hálát érzek. Hálás vagyok, hogy a bábszínház az életem és a színházi gondolkodásom elidegeníthetetlen részévé vált. Szerencsések azok az alkotók, akik már ifjúkorukban rátaláltak a műfajra, hiszen a bábszínház lehetőségei kimeríthetetlenek: a folyamatos változás, megújulás frissen és fiatalon tartja ezt a színházi formát, amely egyidős az emberi kultúrával.

Örömteli alkotást, felszabadult kísérletezést, izgalmas új utakat kívánok minden bábszínházi alkotónak és nézőnek a Bábszínház Világnapján!

***

A 2024-es világnap nemzetközi üzenetét Ms.C. Blanca Felipe Rivero kubai drámaíró, tanár, színikritikus, az UNIMA kubai központjának alelnöke fogalmazta meg:

Ms.C. Blanca Felipe Rivero (fotó: UNIMA)

„A bábok makacsok, de a bábosok a világon minden figyelmüket rájuk fordítják.
Makacsul kitartanak. Akár szomorúak vagyunk, akár bátrak, akár boldogok vagyunk, akár melegünk van, akár valami finomságra vágyunk.
Kitartanak reménytelenségben és apátiában. Belépnek a bábosok bőrébe, és úgy öltöznek, mint ők, mert makacsok.
Ezért szoktak a bábosok is találkozni egymással, ezért van mindig szükségünk egymásra.
Ez a szomjúság a szépségre, a szimbolizmusra, az utalásokon keresztüli kommunikáció sürgetősége megszállottsággá válik. Ragaszkodunk a rejtélyükhöz, mert a létezés végtelenségében léteznek, és felismertetik magunkat rajtunk kívül egy másik dimenzióban, ahol a bábok laknak, a világ emlékezetének emlékezetében.
Ez a szomjúság a figurák létrehozására, létük birodalmának felépítésére ébren tart minket, és habozás nélkül az álmok tulajdonosaivá válnak.
Mi bábosok, szeretjük egymást, ha együtt vagyunk, megszokjuk, hogy találkozunk és megöleljük egymást, csak azért is, mégha járványok, háborúk vagy gazdasági dilemmák dúlnak is körülöttünk.
Mert a bábuk a makacsságuk által elcsábítanak és kézen fogva vezetnek, mint a gyerekeket. Nem számít, miből készülnek, kinek a kezében vannak, honnan jönnek, vagy hogyan öltözködnek, épek-e vagy sem, nagyok vagy vékonyak, nehezek vagy könnyűek, egyszerűek vagy bonyolultak. Levetkőztetik magukat olyannak, amilyenek, kilátszó varrásokkal, trükkjeikkel és vezérlőikkel, mert tudják, hogy így is szeretjük őket.
Mi, a kubai bábosok, biztosíthatom önöket, hogy a szeretett kék bolygó bármely szegletéből érkezőnek, aki szereti a bábukat, megadjuk a figyelmet… a világ összes figyelmét.”
Tanúsítom.

(Fordította: Csató Kata)