Az ASSITEJ, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezete azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a világ gyermekszínházait, művészeit. A szövetség művészi, kulturális és pedagógiai céljai között szerepel a nemzeti határokon átívelő együttműködések, információ- és tapasztalatcsere, valamint a kölcsönös megértés és fejlődés megvalósítása az egyenlőség és a gyermekek művészethez való joga jegyében.
Az ASSITEJ március 20-át hirdette meg Gyermekszínházi Világnapnak. Ezen a napon jeles színházi alkotók világnapi üzenetét teszik közzé, amelyet az öt földrész minden gyerekelőadása előtt felolvasnak a nézőknek. Az üzenet így pár percre összekapcsolja a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket. 2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!” – a világnapon nyomatékosítjuk az elkötelezettségünket, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez.
Yvette Hardie, az ASSITEJ elnökének üzenete a 2021-es Gyermekszínházi Világnap alkalmából:
Az ASSITEJ International 2001. március 20-a óta ünnepli ezt a napot, ami 2012-ben kiegészült a „Vigyél el egy gyereket színházba!” mottóval. Ez az összefogásra ösztönző felhívás arra irányul, hogy minden gyermek számára teremtsük meg a művészethez való hozzáférés lehetőségét, hangsúlyozva egyben a szponzorok, döntéshozók és jegyvásárlók felelősségét, akiknek nagy szerepük van abban, hogy a fiatalok megtapasztalhassák a művészet és a kultúra erejét.
Azonban ebben a zűrzavaros évben, mikor az általunk ismert világ kizökkent a megszokott pályájáról, és oly sok minden megváltozott a művészek, a színházak, a fesztiválok, a családok, az iskolák, és ami a lényeg: a gyerekek és fiatalok életében, úgy tűnik, már nem mondhatjuk ugyanazzal a magabiztossággal, ahogyan eddig, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba!”
S ez nem azért van, mert a művészet vagy a színház kevésbé fontos lenne, mint korábban – ellenkezőleg: ha a mondanivalónk igaz és őszinte, akkor ez a mondanivaló fontosabb, mint valaha, azonban tapasztalataink megosztására más, a jelenlegi körülményekhez alkalmazkodó módokat kell választanunk.
Így hát az idei Gyermekszínházi Világnapon szeretném, ha a tehetséget, a kreativitást, a rugalmasságot, az alkalmazkodókészséget, a kitartást és az elszántságot ünnepelnénk, aminek segítségével a művészek új utakat találtak a közönségükkel való kapcsolattartásra.
A művészek világszerte történeteket meséltek a Facebookon, melyeket chaten keresztül tettek interaktívvá; rögzített felvételek vagy élő közvetítések formájában juttatták el az előadásokat a gyerekek otthonába; parkokban, kertekben, kocsifeljárókon, ablakokban csináltak színházat; felfedezésre váró, varázslatos színházi terekké alakítottak át egyszerű hálószobákat és nappalikat a képzelet erejével; a fiatalok számára digitális alkotóközösségeket és online könyvtárakat hoztak létre, letölthető színházi anyagokkal; a hétköznapi technológiák, mint a mobiltelefon, kiaknázásával beletanultak a Whatsapp, a TikTok és az Instagram használatába; postai csomagban küldtek szét színházi élményeket; kreatív eszközökkel támogatták az otthoni tanulást; inspirációt merítettek a járványhelyzetből, előadásokat álmodtak meg és hoztak létre, melyeket majd egyszer élő közönség előtt játszhatnak; az online térben rendeztek fesztiválokat, felolvasásokat, workshopokat és nyári táborokat; lobbiztak és felszólaltak, tüntettek és petíciókat írtak: kiálltak egymásért. Szolidáris közösséget teremtettek, utcára vitték a művészetet. Ezernyi módon mutatták meg velük született kreativitásukat.
Ezért amikor együtt nekivágunk az ’ismeretlen jövőnek’, mindazokhoz szólunk, akik szívükön viselik, hogy a gyerekek és fiatalok számára a művészet egyedülálló élménye elérhetővé váljon: találjanak újabb és újabb utakat a színház és a fiatal közönség találkozásához. Hiszen egy dolog biztos: a színházra minden eddiginél nagyobb szükség van. A színházban újrakapcsolódunk, újra teret adunk a képzeletnek, az emlékezésnek, a jótékony együttlétnek. Újraépítjük és újraéljük az emberi közösséget.
Mindezt a bennünk élő művész teszi lehetővé.
***
Yvette Hardy üzenetéhez idén négy ifjú művész csatlakozott a világ négy kontinensének országaiból. Most az ő gondolataikból idézünk, melyben a színház fontosságáról beszélnek.
Malaika Hlatshwayo világnapi üzenete:
Miért fontos a színház a fiatalok életében? Először is, a színház egyesíti magában a szórakoztatás legtöbb formáját: színészkedést, táncot, költészetet, zenét. Mindezek alapvetően meghatározzák a színházat, és egyúttal különféle módon gyógyítják a résztvevők – az előadók és a nézők – lelkét. A színház segít felismerni, hogy mi zajlik velünk a való életben, és mindezt sokszínűen és érdekesen mutatja be. Hiszen az embereket különböző dolgok érdeklik. Van, aki szereti a zenét, de a táncot unalmasnak találja. A másik érdeklődik a színjátszás iránt, miközben a költészet bonyolult és nehezen érthető számára. Ám amikor ezek az emberek eljutnak a SZÍNHÁZBA, mindegyikük kikapcsolódhat és élményhez juthat, mert a Színház az összes fent felsorolt művészeti ágat magában foglalja. A színház tehát mindannyiunk érdeklődési körét figyelembe veszi. Ahogy felnövünk, mindannyian szembesülünk erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Van, aki beszél, és mindenki rá figyel. Van, aki táncol, és mindenki őt nézi. Van, aki elmesél egy történetet, és mindenki hallani akarja. A színház segít a fiataloknak kiutat találni múltbeli és jelenlegi traumatikus helyzeteikből. Menekülési utat mutat a Covid-19 által létrehozott újfajta valóságból is. A színház segít nekünk, hogy észrevegyük a hibáinkat és tegyünk ellenük. A SZÍNHÁZ azt kiáltja, „MŰVÉSZET”, s ezzel arra ösztönöz minket, hogy kapcsolatot létesítsünk egymással. A színház segít elkerülni mindazt a borzalmat, ami az utcákon zajlik, az erőszakot, a drogokat. A színház a gyerekek hangja, akik úgy érzik, nem hallják meg őket, és nem számít a véleményük. A színház a kapcsolatteremtés útja.
SZ – Szeretünk
Í – Írunk
N – Nézünk
H – Hallunk
Á – Átélünk
Z – Zenélünk
A 14 éves Malaika Hlatshwayo a Dél-Afrikai Köztársaságban él. Előadóművész, imádja a színházat, és nemrég jelent meg első könyve, The Belly Button (A köldök) címmel.
Luísa Crobelatti világnapi üzenete:
A színház az a hely, ahol észrevesznek minket, ahol meghallanak, ha kiáltunk, ahol álmodozhatunk, s ez az álmodozás a mindennapi életünk részévé válhat. Mi, fiatalok, vágyakozva figyeljük a világot, és a színház amellett, hogy az életünk elengedhetetlen része, tükröt tart elénk, amelyben ráismerhetünk a környezetünkre, szembesülhetünk önmagunkkal és másokkal, őszintén és kritikusan. A tavalyi évben a színház olykor a menekülés esélyét nyújtotta a szakadék szélén egyensúlyozó világ számára. A színház által sikerült megragadnunk a remény – talán utolsó – fonalát, a segítségével szeretetért, támogatásért kiálthattunk, ugyanakkor figyelmeztetett minket arra, amire az elnökünk képtelen volt: a világjárvány valódi helyzetére.
A világon uralkodó káosz közepette a művészet mentett meg minket az őrülettől.
Csak a színházban mesélhetjük el a múltat, beszélgethetünk a jelenben és építhetjük a jövőt a saját hangunkkal és testünkkel.
Miénk a jövő.
Luísa Crobelatti 20 éves, São Paolóban él. 2014 óta a Paideia tagja, álma, hogy színésznő legyen.
Suzanne Versele világnapi üzenete:
Ideje van a figyelemnek.
Előre, hátra tekinthetek.
Az előadás mozgó pixelekké változik, elnyelem.
Ideje, hogy az ablakomon át figyeljem a világ történéseit.
A szomszédot, a szomszéd feleségét, a szomszéd kutyáját.
A világ összezsugorodott.
Vergődünk a hullámok felett.
Történeteinket későbbre tartogatjuk.
Nyár. A válság szünetet tart. Fellélegezhetünk.
Október. Hiszen csak most kezdtem el. Hazatérni!
A maszkom viszketni kezd. A gyomrom is viszketni kezd.
A színház kong az ürességtől, szétfeszítenek az ötletek.
Visszatartjuk őket. Milyen is volt játszani?
Vissza akarok ülni melléd egy vörös bársonyszékbe. Dühös akarok lenni.
A kultúra az ordítás legjobb módja.
De mi van, ha maszkot húzunk rá?
Többre vágyunk, mint valaha.
Új lehetőségeket keresünk. Online, az utcán.
Újrateremtjük a reményt. Tovább tart, mint a karantén.
A tanács új tájékoztatója zenévé válik.
Kultúra! Ünneplés! Egy üveg pezsgő.
A dugó kipattan. Bugyborékolunk.
Köpésre készen.
Suzanne Versele 23 éves, egy brüsszeli művészeti iskola hallgatója. Tavaly szerepelt a ’DROP BY DROP’című előadásban, amely a résztvevők Izraelben és Palesztinában szerzett élményeiről szólt.
Hinata Sakai világnapi üzenete:
Nagyon szeretem a színházat, mert nagyon jó móka színészkedni és színdarabokat nézni. Amikor színpadon vagyok, a testem és a szívem önkéntelenül összekapcsolódik. Miközben egy színdarabot nézek, beleképzelem magam a történetbe és teljesen átélem a szereplők érzéseit. Ha nem lenne színház, az életem háromnegyed részét elveszíteném, és nagyon szomorú lennék. Ezért a színház számomra nélkülözhetetlen – maga az életerő!
A 10 éves Hinata Sakai Kanagawa prefektúrában él, Japánban. Tagja a városi színtársulatnak. Négyéves korában állt először színpadon, egy fekete récét játszott, teljes átéléssel.
(A világnapi üzeneteket Szántó Fanni és Rupp Anikó fordította)
***
A Kolibri Színház az idei Gyermekszínházi Világnap alkalmából három, online elérhető előadással is készül:
a legkisebbeknek ajánljuk a Marék Veronika népszerű gesztenyehőseit megelevenítő Kippkopp és Tipptopp című bábelőadást; a januárban online debütált Emma csöndje elsősorban a kisiskolásoknak szól; míg a Rövidzárlat az egyik legkedveltebb ifjúsági előadásunk.
Az előadásfelvételek március 19. péntek 18 órától március 21. vasárnap éjfélig tekinthetők meg.
Jegyek az InterTicket (jegy.hu) rendszerén keresztül vásárolhatók:
https://online-kolibriszinhaz.jegy.hu/#/event
Minden kedves nézőnknek önfeledt szórakozást és tartalmas közös élményeket kívánunk a Gyermekszínházi Világnap alkalmából!
