CSECSEMŐSZÍNHÁZ – NOVÁK JÁNOS ÍRÁSA

 

Az elnevezés pontosabb lenne így: színház a legkisebbeknek. De ezt a meghatározást a kétezres évek elején még félreérthették. Akkoriban a művészek és a pszichológusok úgy gondolták, hogy az öt évesek a legkisebbek, akiket érdemes már színházba vinni, a fiatalabbak számára ártalmas lehet a túl korai élmény. Kezdetben mi is így éreztük. Mikor az oslói egyetem munkatársai felkértek, hogy vegyünk részt a Glitterbird – művészet a legkisebbeknek pályázatban, mindent megpróbáltunk, hogy a 0-3-éves korig meghatározott cél közönség életkorát legalább négy éves korig feltornázzuk. Az első saját tapasztalatok megváltoztatták a véleményünket. Szerencsénkre részesei lehettünk annak az első hullámnak, amikor formálódott, divatba jött Európa szerte a legkisebbeknek szóló színház. A csecsemőszínház kifejezés abban segített, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tette: igen, mi a legkisebbekre gondolunk, és igen, ez egy új színházi műfaj. Ám, ha a legkisebbek még nem énekelnek, nem táncolnak közösen, nem mesélnek, nem dobják vissza a labdát, nem válaszolnak a kérdésekre, mégis, mivel töltik az idejüket a színházban? Figyelnek!

 

Roberto Frabetti, a bolognai La Baracca színház vezetője – ott már a 80-as évek óta rendszeresen játszanak ennek a korosztálynak  – nyilatkozta egyszer: „A sűrű figyelem csendje az a csoda, amivel csak csecsemőszínházi előadáson találkozhat a művész.” A kicsik odaadása a felnőtteket is magával ragadja. Társaságukban ők is újra átélhetik a világ felfedezésének örömét. (Soha annyi boldog felnőttet nem látni színházban, mint ezeken az előadásokon!)

 

De mivel találkozik a gyerek?

 

A jó csecsemőszínházi előadás nem mesejáték. A színpadi cselekvés nem történetet illusztrál, minden művész az általa választott színházi eszközökből teremt új világot. Az előadások témája: maga a világ. Hogyan működnek benne a dolgok? Hogyan bújik ki egy friss hajtás a földből? Merre szállnak a zenére billenő tollpihék? Miként lesz egy agyaggombócból vagy építőkockákból állatot vagy embert formázó figura? Mi történik két dolog találkozásánál? Egy háromszög elbújhat egy négyzetben? Mi a mozgás, a mozdulatlanság, a hang, a ritmus, a némaság?

 

A legkisebbek még nem tudnak követni nagy ívű történetet, az ő figyelmük a cselekvésekhez kötődik. Számukra nem a mese, hanem a jól megfigyelhető elemekből álló cselekvések füzére jelenti a színházi előadást.

 

Ha fél óránál nem sokkal hoszszabb a játék, ha nincs teljes sötétség, és az eltotyogó kicsik is visszatalálhatnak szüleikhez, ha nincsenek váratlan erős hang- és fényeffektusok, ha az előadás után a kicsik maguk is kipróbálhatják a látott játékokat, tárgyakat – csecsemőszínházi előadást láttunk.

 

Az országban elsőként bemutatott előadásaink között a Kolibri Színházban, 2005-ben bábszínházi elemekből (a Kolibri Színház művészei: TODA), mozgásszínház formanyelvéből (Bozsik Yvette: Négy évszak), és népi gyerekjátékokból építkező előadás (Rácz Attila: Erdőn, mezőn, udvaron) is volt. Kétéves próbafolyamat során, egymás munkáját segítve, kísérletezve ki-ki a saját művészi világának eszközeiből építette föl első csecsemőszínházi előadását. A nézőkkel való első találkozások után volt még lehetőségünk a változtatásokra. Az átlagosnál hosszabb, kísérletező próbafolyamat alapozta meg előadásaink máig ható érvényességét. Egy ilyen csecsemőszínházi előadás felér egy színházi alapkutatással, melyben a színházi hatásokra kérdezünk.

 

Mi az a velünk született képesség, ami lehetővé teszi számunkra a színházi élmény befogadását, és mi az, amit csak később, felnőtté válásunk során sajátítunk el?

 

Kérdéseinkre 2009 és 2014 között a tizenegy országgal közös Small Size, Big Citizen együttműködés során új bemutatókkal, szak- értők bevonásával fesztiválokon és konferenciákon kerestünk válaszokat. Mintha egy minden országban, mindenki számára érvényes színházi ősnyelv és grammatika kidolgozásán fáradoztunk volna a közös munka során.

 

A mi „hozzáadott értékünk” volt, hogy felhívtuk a többiek figyelmét a nyugati zenekultúrából kiszorult, a gyermeki lélekhez legközelebb álló pentaton hangsorok jelentőségére – melyek bőségesen megtalálhatóak még a magyar népzene ősi rétegében – és az anyanyelv fontosságára, a mondókák, varázsszövegek világára, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Marék Veronika munkásságára.

 

A legkisebbek – a felnőttekhez hasonlóan– két dolgot keresnek a színházban: fontos, hogy találkozzanak ismerős, megnyugtató elemekkel, de elvárják, hogy meglepetésekkel is szolgáljon a játék. Ha csak ismerős dolgokat látnak, unalmas, ha csak ismeretlen elemekből áll a cselekmény, riasztó az előadás. Az egyensúly csak intuícióval teremthető meg. Ez az a terület, ahol színházi emberként fontossá válhatnak a megérzéseink.

 

A barátságos környezet megteremtéséhez hozzájárulnak a harmonikus képzőművészeti elemek: a fények, színek és anyagok, a variálható nézőtér, a gyerekléptékű ülések, párnák, kispadok. A színpadi rituális tér kialakítása, a mozgás, a zene és a „varázsszövegek” összekapcsolása a figyelem fókuszálását segítik.

Mindezek együtt olyan sűrített valóságot teremtenek, melyek bizonyos pontokon fölülírják az eddig axiómának tekintett tapasztalatokat. Egyetértés van abban, hogy hároméves kor előtti élményeket idősebb korunkban nem tudunk felidézni. A csecsemőszínház kivétel lehet. Több előadásunk nézői is jelezték, hogy az egy éves korban látottakról kétévesen, vagy még ké- sőbb kezdtek el otthon beszélgetni szüleikkel a gyerekek. A bevonódás is mást jelent számukra, mint később, óvodás korban. A néző és a művész cselekvésekre irányuló közös figyelme teremti meg előadásainkban az interaktivitást. Mára bebizonyosodott, hogy hamarabb tanul meg beszélni, nagyobbszókinccsel rendelkezik az a gyerek, aki csecsemőkorában színházi előadást látott, mint „színháztalan” kortársaik. Ez is jelzi, hogy varázserő van a kezünkben! A felelősségünk is ebből a varázserőből fakad.

 

Mikor 2005-ben a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban először szerveztünk fesztivált és országos turnét a magyar, francia, finn és norvég csecsemőszínházi előadásoknak, a magyar bábszínházak is kedvet kaptak a saját bemutatókhoz. Mára már olyan gazdag és magas színvonalú a hazai választék, hogy a legutóbbi Kaposvári ASSITEJ Biennálén a fiataloknak és a gyerekeknek szóló előadások mellett csecsemőszínházi produkció is fődíjat, Üveghegy-díjat kapott. (Kolibri Színház, Barbara Kölling:Pont, pont, vesszőcske). Toda című előadásunkat Japánban és Törökországiban is értették és szerették a legkisebbek. Tekergő és Pont, pont vesszőcske produkciónkkal Európa számos országában sikerrel szerepeltünk, Kippkopp és Tipptopp előadásunkkal októberben indulunk japán turnéra.

 

Sikereink és tapasztalataink birtokában szeretnénk elérni, hogy 0–18 éves korig minden gyerek számára megteremtődjön Magyarországon a lehetőség évente legalább egyszer színházi előadást látni, legyen bár kamasz, kisiskolás, óvodás vagy éppen – csecsemő.

 

Novák János

 

Az írás a  Magyar Krónikában jelent meg.

 

 

 

„A dramaturg, Horváth Péter a lehető legjobb arányokkal adaptálta Nesbø regényét, rendezőként Novák János pörgő, tempós előadást rakott össze, amelynek adekvát részét képezik az Orosz Klaudia tervezte díszletek, jelmezek és bábok. A szcenikai tűzijáték kiterjed vetítésre, árnyjátékra, bábozásra, élőben megszólaló fúvószenekarra, a hátsó nézőtéri kijárattól a színpad mélyéig valamint a plafontól a süllyesztőig bejátszott térre.” (A KULTIFILTER Doktor proktor és a holdkaméleonok kritikájából)

 

 

A Színházi Kritikusok Céhe idén 34. alkalommal nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját.

 

A céhtagok legalább évi 90 premier megtekintése után voksolhatnak, s aki a legtöbb szavazatot kapja, az viheti haza a díjat. A tizenöt kategória mindegyikében a három legjobb szerepel , s hogy közülük kié a díj, az csak 2014. szeptember 21-én, a Trafó – Kortárs Művészetek Házában megrendezett átadó ünnepségen derül ki.

 

 

A kéttagú szavazatszámláló bizottság összesen 898 voksot számolt össze. A kritikusok 73 társulat, illetve színház 148 produkciójára szavaztak a különböző kategóriákban, a szavazólapokon összesen 120 színész neve szerepelt. A legtöbb jelölést, összesen tizenkettőt független csapatok kapták, míg az Örkény Színház nyolc jelölést, a Vígszínház négy, a Katona József Színház három nominációt szerzett.

 

 

A Kolibri Színház idén egy jelölést kapott: Novák János rendezése, a Doktor proktor és a holdkaméleonok a Budapest Bábszínház és a Mesebolt Bábszínház koprodukciójában készült Tíz emelet boldogság (rendező: Kovács Petra Eszter), illetve a Boribon és Annipanni (rendező: Ellinger Edina) című előadásaival versenyez a legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díjáért.

 

Drukkoljatok nekünk!

 

Aki ott volt az idei, VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén májusban, annak az emlékek felidézését segítheti, aki csak hírből hallott a fesztiválról, az most utólag belekóstolhat a hangulatba azoknak az írásoknak a segítségével, amelyekben fiatal, leendő bábművészek, -színészek, -rendezők, -tervezők, dramaturgok, kritikusok fogalmazták meg élményeiket, gondolataikat az előadásokról, a beszélgetésekről, a kísérőrendezvényekről, a fesztiválozás „nehézségeiről”, a felejtés elleni küzdelemről stb.

 

 

Az érdeklődők ízelítőt kaphatnak felolvasó-színházi előadáson megszólalt új színpadi szövegből, a fesztiválon látható volt kiállításokból, s megismerkedhetnek az élményeiket rögzítő fiatalokkal, a NeXt GeneRation Program résztvevőivel, akiket pályázat útján választottak ki a biennálé szervezői az ASSITEJ Magyar Központja kezdeményezésére, a Kaposvári Egyetem közreműködésével a jelentkező budapesti, kaposvári, kolozsvári és marosvásárhelyi művészeti egyetemek hallgatói közül. Olyan diákok ők, akiknek a munkáival remélhetőleg hasonló rendezvényeken s a bábszínházakban, gyermekeknek és fiataloknak szóló előadásokban találkozhatunk hamarosan.

Az írásaikból készült kiadvány itt olvasható.

 

 

Sikerekben gazdag évadot zárt a Kolibri Színház. Hat bemutatót tartottunk, tizenhat előadással utaztunk belföldre és külföldre egyaránt – hangzott el csütörtöki  évadzáró ülésünkön.

 

 

 

Novák János igazgató arról is beszámolt, hogy a teátrum három játszóhelyén összesen 487 előadást játszott, közel 48 ezer néző előtt, így 100,7 százalékos nézettséget produkált.

 

Színházpedagógiai programunk idén több mint 7000 gyerekhez jutott el, ugyanis a színészek részvételével tizenkét előadáshoz 104 drámafoglalkozást kapcsoltunk és 82 drámaórát tartottunk különböző iskolákban.  Az Emlékezz rám illetve a Kampókemp című produkciókhoz kapcsolódva nyílt próbát és tanárműhelyet is szerveztünk, ahol az érdeklődőknek lehetősége volt az alkotókkal való találkozásra, beszélgetésre.

 

Novák János felidézte, hogy a 7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemle díszvendégeként szerepelt a Kolibri Színház, és a sikerek között említette, hogy három előadásunk: a Pont, pont, vesszőcske című új csecsemőszínházi előadás, Kiss Márton Csöngő című darabja, és a Thomas Mann művéből készült Márió és a Varázsló  Üveghegy-díjat nyert a VII. Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén. A Csöngő a Poszt Off programjában is sikerrel szerepelt júniusban, a Pont, pont vesszőcske pedig négy előadásos turnén járt Németországban.

 

Elmondta, hogy a teátrum augusztustól újra játszik, hiszen a Kippkopp, a Kövek és a Klamm háborúja című előadásokkal jelen lesz Kapolcson.

 

A következő évadról szólva elárulta, szeptemberben sor kerül a 23. Kolibri Évadnyitó Fesztiválra, amelyre ismét gazdag programmal készülünk, és megnyílik a Bors néni kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban, amelyet a Molnár Piroska főszereplésével játszott emblematikus előadásnak szentelnek.

 

A Kolibri Színház jövőre három bemutatót tervez, novemberben Selma Lagerlöf A Trollgyerek című művéből készül zenés előadás Novák János rendezésében, 2015 februárjában a színház művésze, Tóth József rendezi Oláh-Horváth Sári írásából a Háromnegyed című produkciót, márciusban Kuthy Ágnes viszi színre A medve, akit Vasárnapnak hívtak címmel Axel Hacke művét.

 

„A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház legfőbb művészi jellegzetessége a nagy repertoár -33 darabot tartunk műsoron-, mely 0-18 éves korig minden korcsoportnak szellemi és érzelmi fejlődésének megfelelő darabokat kínál. Ennek életben tartása, megújítása legfőbb művészi feladatunk. Ezt szolgálják az új bemutatók, a sokoldalú nemzetközi kapcsolatok: a négyéves Platform 11+, valamint az idén záruló öt éves Small Size, Big Citizen együttműködés is. Célunk, hogy a legkisebbek, a gyerekek, az ifjak és a szüleik, nevelőik is úgy érezzék, minden nézőt komolyan veszünk, minden korosztály gondjait emberi problémaként állítjuk színpadra, és szórakoztatva, elgondolkodtatva nevelünk” – fogalmazott Novák János.

 

Arról is szót ejtett, hogy 2015 januárjában lejár igazgatói mandátuma. „Újra fogok indulni a Kolibriért. Az igazgatói pályázat kiírásának időpontja azonban még nem ismert” – közölte a direktor.

 

A Kolibri Színház társulata minden évben választ egy Kolibri Hölgyet, egy Kolibri Urat, egy Kolibri Háttér Hölgyet és Kolibri Háttér Urat, akik kiemelkedő munkájukért a következő évadban viselhetik a címet. Idén Alexics Rita és Szanitter Dávid, illetve Koronczai Ágota sminkes, fodrász és Beke Ferenc díszítő érdemelte ki a kollégák elismerését.

 

Várunk benneteket jövőre is! Találkozzunk a Kolibriben!

 

Június 13-án pénteken társulatunk színészei és munkatársai megmutatták, mi mindent tudnak még azon kívül, amit előadásainkban csinálnak.

A vizsgakoncerten fúvós hangszereket szólaltattak meg, és örömmel jelentjük, hogy mind „átmentek”, mindenki jól fújt.

Ezen a kivételes napon a közönség ráadásként megnézhette a színészek, illetve a műszaki kollégák festményeit, rajzait, saját készítésű jelmezeit, ékszereit, dísztárgyait is, melyeket az előcsarnokban és a nézőtéri folyosón állítottunk ki.

 

 

 

 

Czupi Dániel, Ruszina Szabolcs és Tisza Bea

Útra kel társulatunk egy része, hogy az Üveghegy-díjas Pont, pont, vesszőcske című csecsemőszínházi előadásunkat eljátssza Németországban. A VI. Nemzetközi „hellwach” Fesztivál keretében június 15-én és 17-én két-két alkalommal láthatja a  közönség Bergkammen és Lünen városában a produkciót, amelyet  Barbara Kölling, a Helios Theater művészeti vezetője rendezett.

Az előadás zenésze, Bornai Szilveszter a VII. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé Különdíjában részesült.