Ahogy arról már az áprilisban megrendezett magyarországi találkozó kapcsán beszámoltunk, ez év januárjában csatlakoztunk az európai uniós együttműködésben létrejött Erasmus-EuropeFiction Project-hez, amelynek lényege, hogy öt Ruhr-vidéki német színház öt európai uniós színházzal együttműködve három év alatt öt olyan közös produkciót hoz létre, melyek célkorosztálya és szereplői tinédzserek. 

 

A Kolibri Színház német partnere a Small Size projektekből már ismert hammi Helios Theatre, a fiatal résztvevőket partnerintézményünk, az újbudai Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium biztosítja. 

A gelsenkircheni táborban a Kolibri részéről színházi nevelési koordinátorunk Gyevi-Bíró Eszter, valamint Eck Attila drámatanár és Vancsó Éva nemzetközi referens vesz részt.

Gyevi-Bíró Eszter és Eck Attila (jobbra) a diákokkal

Naponta, a reggeli színházi bemelegítő után a partnerek bemutatják párban készült előadásaikat – a magyar-hammi koprodukcióra pénteken kerül sor. 

Gyevi-Bíró Eszter és a reggeli tornázók 

Az előadásokat beszélgetések követik, délután pedig workshopokon és közös színházi projektmunkán vesznek részt a fiatalok.

A tábor remek hangulatát, izgalmas, kreatív pillanatait Szélesi Sándor fotói hozzák el nekünk:

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Cravero Róbert emlékére

Az őrangyalok örökké élnek!

A Kolibri Színház korai éveinek egyik gazdaságilag nehéz pillanatában, baráti javaslatra, reménytelen helyzetünket szakmai kihívásnak érezve, mentőangyalként érkezett hozzánk. Dolgos keze alatt kisimultak a gondok, lépésről lépésre közelebb kerültünk a kibontakozáshoz. Akkor már nyugdíjas volt. Annyit sikerült megtudnom róla, hogy korábbi éveiben munkatársai közül több későbbi pénzügyminiszter nála tette meg az első szakmai lépéseket. Aztán elvállalta nálunk a gazdasági igazgatói állást. Nevelési képességei itt is érvényesültek. A nálunk induló fiatal szakemberek később nagyobb színházaknál is kamatoztatták az ő keze alatt szerzett tapasztalataikat. Máig barátaink. Róbert továbbra sem eresztette el a kezünket, szakértői munkájával, tanulmányaival máig segített minket. Most olyan mondatokat kellene leírnom, amilyeneket szerénységből mindig visszautasított. Pótapám volt. Vakon bízhattam benne. Keményen bírált, de meghallgatta érveimet, mellettem állt döntéseimben. Távolságot tartva beszélt velem, társulatunk tagjaival, szerzőkkel és vendégművészekkel. Kiállása, szakmai érvekkel alátámasztott, őszinte véleménye hallatlan biztonságot adott. Kevés emberről lehet elmondani anélkül, hogy túlzásnak ne éreznénk, de őt valóban mindenki kedvelte. Ha rá gondolunk, ma is érezzük támogatását, szemérmes szeretetét.

Őrangyalunk, vigyázz ránk ezután is!

Pótapám, kedves munkatársam!

Könnyű legyen Neked a föld!

Barátod, János