Rajzokon köszön vissza A trollgyerek

November 28-án, a Nobel-díjas Selma Lagerlöff A trollgyerek című művéből tartottunk bemutatót. Nézőinket megihlette a darab.

November 28-án, a Nobel-díjas Selma Lagerlöff A trollgyerek című művéből tartottunk bemutatót.

Ebben a költői mesejátékban egy troll banya cseréli el emberi szemnek visszataszító gyermekét egy erdőn átutazó fiatal pár szép, egészséges csecsemőjére. Az anya észreveszi, hogy kisbabája megváltozott, furcsa, ellenszenves tulajdonságai lettek, mégis sajátjaként bánik vele. Férje és a falusiak azonban nem tudnak megbékülni a rút jövevénnyel. Azt gondolják, ha megölik, visszatérhet hozzájuk az elcserélt kisfiú. A darab többek között azt a kérdést járja körül, kinek van igaza, annak, aki gyilkolni akar, vagy annak, aki a szívére hallgat.

A trollgyereket legközelebb március 23-án és 24-én 15 órakor játsszuk a nagyyszínpadon.

A kritika így látta a produkciót:

A Magyar Narancs írásából:

Selma Lagerlöf: A trollgyerek Ha a Rév Fülöp a gyerek­előadások könnyed, szórakoztató vonalát képviseli, akkor A trollgyerek a súlyosabb témákat feszegető, szűkebb közönséghez szóló művészszínház. A svéd Selma Lagerlöf – a Nils Holgersson írója, az első nő, aki 1909-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat – ebben a balladisztikus mesében a minden kultúrában létező váltott gyerek témáját járja körül, és ezzel ősi szülői és gyermeki félelmeket mozgat meg. Az erdőben sétálva egy boldog, jómódú házaspár szépséges, rózsaszín csecsemőjét elcseréli a maga csúf, visszataszító gyerekére egy troll­banya. Hogyan fogadja ezt a szűkebb és a tágabb környezet? Az anyában (Megyes Melinda) a kezdeti viszolygás ellenére felülkerekedik az együttérzés, ám az apa (Mészáros Tamás) képtelen elfogadni a rusnya teremtményt, a babonás falubeliek pedig legszívesebben agyonvernék. A szülők közt mélyül a konfliktus, barátaik elmaradnak, a családi birtok ügyei lejtmenetbe fordulnak. Egyik sorscsapás a másikat éri, és az apa nem tud szabadulni a gondolattól, hogy mindennek a váltott gyerek az oka – ami annál kínosabb, hisz a kis troll vésze­sen emlékeztet egy közönséges kölökre: naphosszat üvölt, de elége­detten szuszog, ha megkapta a maga gilisztaadagját, rühelli a körömvágást, de rá lehet venni, ha cserébe belenézhet a varródobozba. Slágergyanús dalok árnyalják a karakterrajzokat Novák János és Fábri Péter szerzésében (ilyen például a „Nem kell ez a tej, kiborít ez a tej…” kezdetű nóta), és jelentősen oldja a feszültséget Fehér Dániel remeklése a trollfióka (illetve az embergyerek és a mesélő) szerepében. (Forrás: Magyar Narancs)

A 7óra7 írásából: 

Fehér babagrimaszai élénkek és játékosak, jól kiegészítik egymást Megyes Melinda szeretet és undor között ingadozó anya figurájával és Mészáros Tamás gyűlölködő apájával. Az Alexics Rita és Czupi Dániel által játszott cselédek mellékszála alkalmanként feleslegesen megakasztja a cselekményt, de az ő játékukra sem lehet panasz. És a színészi jelenlétre szükség is van: semmi felesleg nincs a színpadon, a nézőknek maximálisan ki kell aknázniuk a fantáziájukat, ami elsősorban a színészeken múlik. A díszlet (Orosz Klaudia) lényegében két-három piros bútordarabból, pár jelzésértékű kellékből és a teret elválasztó falakból, valamint tükörből áll, amelyek hol épület belsőként, hol erdőként funkcionálnak. A lényegében üresnek ható színpadon kinyílik az előadás, elfér egymás mellett a mesebeli erdő és a realisztikusabban ábrázolt, feszült családi miliő is.

Ráadásul találkozunk pár egészen érdekes megoldással is: az egyik jelenetben, ahol kigyullad a család háza, a földön fekvő színészek egy megdöntött tükör segítségével sokszorozódnak meg, mintha sziluettjeik fekvő önmaguk mögött állnának, ezzel fokozva a felfordulás és a káosz érzetét. Más módon, de hasonlóan érzékletes, amikor a színpadon lévő pár bútordarabot, látszólag nem túl stabilan egymásra rakják, és a szereplők azon egyensúlyoznak, mintha csúszós hegyi ösvényen, a szakadék szélére kapaszkodnának fel.

Mindehhez Novák János rendező pergő ritmust diktált, gyors jelenetváltásokkal és rövid, könnyed zenei betétekkel, amelynek az instrumentális részét a nézőtér mellé bezsúfolt háromfős zenekar biztosította. Így lett A trollgyerek egy sodró, fantáziadús gyerekszínházi előadás, amelynek egy-egy színpadi megoldását kifejezetten élvezhetik a felnőttek is. (Forrás: 7óra7)

Így köszön vissza rajzokon A trollgyerek:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

Köszönet a rajzokért közönségünknek!