“Minden fiatalnak joga van a színházhoz!” – Itt a 2016-os Gyermekszínházi Világnapi üzenet

2016. 03. 20.

Március 20-a a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe. Az idei világnapon Jenny Sealey, a Graeae Theatre Company művészeti vezetője, a 2012-es londoni paralimpiai játékok társrendezőjének, valamint Yvette Hardie, az ASSITEJ elnökének üzenete járja be a világot.

Az ASSITEJ, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezete, amely tavaly ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, március 20-át hirdette meg Gyermekszínházi Világnapnak. Ezen a napon az öt földrész minden gyerekelőadása előtt ismert művészek üzenetét olvassák fel a nézőknek. Az üzenet pár percre összekapcsolja a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket.

Idén a Kolibri Színházban a Locspocs, a kis tengeri szörny című előadásunk előtt Tisza Bea színművésznő tolmácsolja a nézőknek a londoni Graeae Theatre Company művészeti vezetőjének, a 2012-es nyári paralimpiai játékok társrendezőjének, valamint az ASSITEJ világszervezet vezetőjének gondolatait.

Jenny Sealey, a Graeae Theatre Company művészeti vezetője, a 2012-es londoni paralimpiai játékok társrendezőjének üzenete a Gyermekszínházi Világnap alkalmából:

Képtelen vagyok elképzelni egy színház és művészet nélküli világot!

Fiatal, siket lányként a balett óráim jelentették számomra a biztonságot. Végre nem kell szájról olvasnom ahhoz, hogy megértsek dolgokat. Imádtam gyakorolni, történeteket, koreográfiákat kitalálni – és előadni őket. A tánc számomra a történetmesélés örömének első megtapasztalása volt. Idősödve aztán egyre közelebb kerültem a színház, különösen a fiatalok színházának világához. Micsoda fantasztikus gyakorlóterepe ez egy színésznek! Milyen nagyszerű lehetőség, hogy gyerekekkel és fiatalokkal oszthatjuk meg a kreativitás terét! Megismerjük a történeteiket, eljátszatjuk velük saját élményeiket, életük fontos eseményeit, kihívásait, nagyszerű pillanatait!

A napokban rendezem Mike Kenny „Alvó kövek” című darabját, melynek John Palmerrel voltam társrendezője 18 évvel ezelőtt. A mostani előadást a Graeae színház 20-22 éves, siket és sérült művészeinek új társulata mutatja be a szintén sérült, siket, vak és egészséges fiatalokból álló közönségének. A munka örömét a jelnyelvi kommunikáció játékos lehetőségei adják. Az audionarráció, a hangok és a hangulat – minden azon a hitünkön alapszik, hogy MINDEN fiatalnak egyformán joga van a színházi élményhez.

Nagyon leverő dolog megélni, hogy a fiataloknak szóló színházi munka sok helyen még mindig kevéssé elismert és kevéssé támogatott. Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy számos ország sérült gyerekei nem jutnak érdemi, minőségi oktatáshoz. Ugyanakkor erősen remélem, hogy a világot átszelő utazásaim mindenütt emlékeztetnek arra, hogy a gyerek- és ifjúsági színház művelőinek szenvedélye igazi biztosíték arra, hogy a világ nem marad színház nélkül, hiszen a színház az életre nevelés alappillére.

2016-ban lesz 10 éve, hogy az ENSZ elfogadta a Fogyatékkal Élők Jogairól Szóló Egyezményt. Az ünnepi évforduló remek alkalom arra, hogy világszerte megfogjuk egymás kezét, és egymást bátorítva, szenvedélyes közösségként dolgozzunk együtt. Bizonyítsuk be, hogy képesek vagyunk érvényes színházat csinálni nem csak a hozzánk hasonlóan sérült fiatalok számára, de mindenki más számára is.

ASSITEJ Gyerekszínházi Világnap 2016 copy

Yvette Hardie, az ASSITEJ elnökének üzenete a Gyermekszínházi Világnap alkalmából:

„Vigyél el ma egy gyereket színházba!”

5 éve kezdtük ezt a kampányt, amit azóta a föld számos pontján ünnepelnek március 20-án, a Gyermek-és Ifjúsági Színházi Világnapon. Az ünnep alkalmából számtalan beszédet tartottak, cikkek és üzenetek százai születtek arról, miért kell elérhetővé tennünk a színházat a gyerekek és a fiatalok számára.

A gyerekek állampolgári joga, hogy kulturális élményhez jussanak. A színház nevelő hatású, fejleszti az intelligenciát. Élénkíti a kíváncsiságot. Reményt ad a csalódásokkal teli világban. Segít megérteni a művészet különféle nyelveit. Közösséget formál, kapcsolatokat épít, együttérzésre serkent. A színház „itt-és-most” képessége révén élővé teszi a világgal való szembenézést, a megismerést, a tapasztalást és a különféle nézőpontok elfogadásának szükségességét…

De vajon van-e a felsoroltaknál alapvetőbb oka is annak, hogy a színház művészei miért készítenek előadásokat gyerekek és fiatalok számára?

Azt hiszem, az a bizonyos ok sokkal személyesebb a fentieknél. Ha gyerekeknek és fiataloknak játsszunk, képessé válunk arra, hogy életben tartsuk és erősítsük a bennünk élő gyermeket.

Mikor egy fiatal dél-afrikai művészcsoport dolgozni kezdett egy kisgyerekeknek szánt előadáson, megértették, hogy újra fel kell fedezniük magukban a gyöngédség, az ártatlanság, az érzékenység és a kiszolgáltatottság már-már elfeledett érzéseit. Ezzel olyan gyógyulási folyamat indult el bennük, amely arra sarkallta őket, hogy tovább kutassanak ezen a színházi területen.

Ilyen mélyen megélt, személyes szükségletből fakad, hogy képesek vagyunk hatni másokra. Ha teljesebb életet élünk, akkor teljesebb kapcsolatba kerülünk a közönségünkkel. Lehetőséget kínálunk szülők, gyerekek, családok, tanárok, nevelők számára, hogy a legfiatalabbak szemével lássák a világot.

A színházból kilépve gyakran hallom a gyereküket kísérő szülők mondatait. „Nem hittem volna, hogy a fiam ilyen sokáig tud egy helyben ülni!” „Nem gondoltam volna, hogy az én kislányom így tud kacagni…!” Igen, ilyenkor fedezik fel, hogy ki is az ő gyermekük valójában.

Talán a legnagyobb ajándék, amelyet a gyermek-és ifjúsági színház adhat számunkra – legyünk akár művészek, akár a közönség soraiban ülő nézők, tanárok, szülők, gyerekek – az a részletekben rejlő teljesség, amely segíti önmagunk igazi felfedezését.