Vigyél el egy gyereket a színházba ma, vagy a színházat hozd el neki!

Kampányunk célja, hogy minden gyermek és fiatal számára lehetővé tegyük a színházhoz és az előadásokhoz való hozzáférést. Ebben elismerjük a felnőttek szerepét – mégpedig kettős fókusszal: a gyermekekről vagy fiatalokról gondoskodó felnőttekét, akik elérhetővé teszik számukra a kultúrát; és a művészekét, akik olyan alkotásokat hoznak létre, amelyek eljutnak a gyermekekhez és fiatalokhoz.

Ezen a napon, 2024. március 20-án, különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy nemzetközi szövetségünk tagjai a világ minden tájáról megvizsgálják, hogy mi történik az ágazatunkban, a saját társadalmukban és közösségükben. Globális szervezetként a színházi szakemberek egyesítéséért, valamint a gyerekek és fiatalok színházhoz és előadóművészetekhez való jogaiért dolgozunk, így elengedhetetlen feltenni magunknak azokat a kérdéseket, amelyekben mindannyian érintettek vagyunk. Az érdekérvényesítés azt jelenti, hogy saját befolyási körünkön és személyes érintettségünkön túlra kell tekintenünk. Ily módon nyithatunk nagyobb, az emberi jogokkal és a gyermekek és fiatalok értékével kapcsolatos kérdések felé – mind saját környezetünkben, mind a világhoz való viszonyunkban. Mi az, ami közös bennünk, minden kontextusban?

Hiszünk a színház és az előadások erejében. Olyan gondolatok felfedezését teszik lehetővé, amelyek az agy, a szív és a lélek más részeire is kiterjesztik mindazt, amit látunk és értelmezünk.  Emberi kapcsolódásokat biztosítanak számunkra. Inspirálják a fantáziavilágunkat és a képzelőerőnket; segítenek a nehezebben feldolgozható témákat is játékosan, szívből megközelíteni. A fiatal nézőket érzékenységre tanítják, és elősegítik mind az egyéni, mind a kollektív átalakulást.  Az intelligencia minden formáját és az összes érzékszervet bevonva varázslatot teremtenek és csodálkozásra ösztönöznek. Ezt tesszük világszerte mindannyian – bárhol is gyűljenek össze a tagjaink – szakértelemmel és kreativitással. Tesszük ezt az utcán és a nagy színházakban, iskolákban, otthonokban, színpadokon. Gyermekeknek és fiataloknak, velük, általuk és róluk készítünk előadásokat, bárhol is vannak. A gyerekeknek és fiataloknak szükségük van a színházi élményre, de mivel nekik nem áll módjukban megvalósítani a művészetekhez való hozzáférést, a felnőtteknek kell hozzásegíteni őket.

Az idei Gyermekszínházi Világnap közeledtével egyre mélyebben tudatosul bennünk a munkánk, amelyet a háború, a terror, a nemzetközi és belpolitikai konfliktusok, a szegénység, az erőszak, a kitelepítés, a hajléktalanság és a diszkrimináció áldozataivá vált fiatalokért és családokért, velük együtt végzünk.  Néhányan feltették a kérdést: „Hogyan lehetséges, hogy a mai világban még mindig beszédtéma a színházak jövője? Mit számít mindez a minket körülvevő tragédia és igazságtalanság mellett?” Meggyőződésem, hogy amikor színházi előadást készítünk gyerekeknek és fiataloknak, illetve velük együtt, folyamatosan a remény jegyében cselekszünk.

Művészeti formánk közvetlenül olyan témákkal foglalkozik és olyan helyzeteket interpretál, amelyekkel a gyerekek a mindennapi életükben szembesülnek – értő és megértő hangon szólva hozzájuk. Mindezzel a saját helyzetükre való reflexiójukat segítjük: biztonságos közegben feltárjuk az őket érintő problémákat, igazságot kínálunk a lehetőségek mellett, és olyan jövőt vagy utat vetítünk eléjük, ami elképzelhetővé teszi számukra a változást. Az alkotás aktusa reményteli.

Nekünk, művészeknek és nekünk, felnőtteknek, akik lehetővé tesszük a gyermekek és fiatalok számára a művészethez, a kultúrához és a kreativitáshoz való hozzáférést, elengedhetetlenül fontos, hogy kérdéseket tegyünk fel.  Megérthetjük-e magunkat anélkül, hogy felismernénk és értékelnénk a gyerekek jártasságát a játék és a képzelet birodalmában; felfedeznénk a történeteiket, az öröm, a szórakozás és a menekülés lehetőségeit; a kedvességet és az emberiességet, ami ennek a közönségnek a sajátja? A gyermekek és fiatalok valódi cselekvőképességének és részvételének fejlesztése nélkül vajon ébren tudjuk-e tartani magunkban a reményt?

Talán ideje ráébrednünk, hogy mindez nem csak rajtunk múlik: hogy a gyermekek és fiatalok mellett haladva erőt és inspirációt meríthetünk kiapadhatatlan fantáziájukból és a lehetséges utakat felismerő velük született, ösztönös képességükből.