Szerda este, a Magyar Kultúra Napján, Cseh Tamás születésének évfordulóján Szevasz Tamás! címmel rendeztünk emlékkoncertet… Köszönjük, hogy sokan eljöttetek!
Január 22-én már 25. éve emlékezünk országszerte arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. A Magyar Kultúra Napján van Ybl Miklós és Weöres Sándor halálának, illetve Cseh Tamás születésének évfordulója is. Ez alkalomból Szevasz Tamás! címmel emlékkoncertet adnak az énekes pályatársai a Kolibri Színházban. Az est műsorát Hanák Gábor történész-filmrendező, a Cseh Tamás Archívum vezetője szerkesztette, fellépnek az Ad Libitum együttes tagjai, valamint Másik János, és látható lesz egy titkos felvétel, amelyen Cseh Tamást láthatjuk viszont.
Novák János így nyilatkozott az estről:
Cseh Tamás pályájáról röviden:
A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző 1970 körül kezdett dalokat írni. Alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett, egy kivételével ő írta valamennyi Cseh Tamás-lemez szövegét: négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Az előadóművész 2009. augusztus 7-én Budapesten hunyt el. Idén szeptembertől bronzszobor őrzi emlékét a Gellért téren.
Fotó: Tóth Tibor
Cseh Tamásról saját szavaival:
„Képzőművészeti főiskolára szerettem volna járni, festő szerettem volna lenni. Rókautakon előbb a tanítóképzőt, aztán a tanárképzőt, végül a képzőművészeti főiskolát is sikerült elvégeznem. Tanítottam. Közben felbukkant az életemben Bereményi Géza, és a hetvenes években elkezdtünk dalokat írni. Ezekről a dalokról kiderült, hogy fontosak. Nekem, Gézának, sőt, másoknak is. Otthagytam a festőállványt, a tanári pályát, és elkezdtem énekelni”.
„Minden dalnak története van, de ezeket nem mesélhetem el. Ez nem anekdotaest, hanem… magam sem tudom, micsoda. Ezt kérdezem magamtól naponta ötvenszer. „Mi ez? Mit csinálsz, Tamás?”
„Ha el tudom énekelni ezt a sok száz dalt, ha lesz hozzá torkom és lelkierőm, mérlegre lehet tenni az elmúlt három évtizedemet. Toporgok, mert bizonytalan vagyok. A dalokban biztos vagyok, de abban nem, hogy a mai világban szükség van-e rájuk. Kiállok majd, és megpróbálok úgy énekelni, mint annak idején. Lehetséges, hogy ez a gesztus a fiatalok számára nem lesz több, mint egy furcsa kiállítás. Múzeumlátogatás.”
„…Ha azt érezném, hogy már nem vagyok érdekes, azonnal abbahagynám. Ha az ember egyszer megszagolja – mint a róka messziről -, hogy nem érdekli a közönséget, attól fogva nem érdemes fellépni…”
„… Tudniillik én nem vagyok hajlongó. Amikor színházhoz kerültem, láttam, hogyan csinálják a színészkollégák. Várták a tapsot. Nem is értettem a kifejezést, hogy „még van benne taps”. Akkor kell ugyanis kimenni, amikor lanyhul a taps. Hát én akkor megyek, amikor kizavarnak… Gátlásos vagyok, nem tudok a tapssal mit kezdeni!”
„Mélyponton nem voltam. De ezért legalább küzdöttem. Az egész életemet erre áldoztam. Nem szórakozásból kezdtem énekelni. Én igenis akartam ezeket a dalokat énekelni, mert fontosak voltak. Így már talán érthető, miért nem érzem a tapsot a fellépések végén. Csak a dolgomat tettem… Akármennyire is szeretném, nem tudok úgy reagálni, hogy érezzék, lássák, nagyon boldog vagyok. Csak ott belül..”
„Szeretek tartozni emberekhez, sőt csapathoz is jó kötődni. Most biztosan nagyon férfiasan hangozna, ha azt mondanám, jó egyedül, de valójában nagyon szar”.
„Én nem vagyok zeneszerző. A dalok énekese vagyok. Egy füttyös cipészinas, akinek néha helyes dallamok jutnak az eszébe. Aki ögyesen bóklászik a lehetséges dallamok sokaságában. Van itt minden: két világháború közti sláger, beat, tangó, keringő, siralmak, bánatok. Rájuk támaszkodik a szöveg, és így mennek, együtt.”
“- Hogyan lehet megölni egy embert? – Hogyhogy hogy?! – A legtökéletesebben! – Hát. – Én először rágugliznék, melyik a leghumánusabb megoldás….”
Mire készülünk?:
Februárban Kiss Márton Csöngő című darabját mutatja be színházunk a szerző rendezésében.
A közelmúltban történt brutális kamaszgyilkosság „ihlette” darab kíméletlen őszinteséggel keresi a választ arra a kérdésre, hogy napjainkban, mikor az erőszak népszerűsége a Facebook-éval vetekszik, miként lesz valakiből gyilkos, másból pedig (talán nem is egészen ártatlan) áldozat az elit gimnáziumba járó tinédzserek közt. Az alkotók annak is utánajárnak, van-e felelőse a tragédiáknak – rajtunk kívül?
A 14-18 éves korosztálynak szánt produkció színházunk Platform 11 + drámapályázatának díjnyertes alkotásából készül, és drámafoglalkozás kíséri majd.
Az előadásban színre lép Alexics Rita, Mészáros Tamás, Mult István, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, a látványért Polgár Péter, a zenéért Lázár Zsigmond felel, a dramaturg Horváth Péter, az asszisztens Tóth-Gábor Anna.
A rendező a darabról:
„A Csöngő az első olyan színdarabom, melynek története valós eseményeken alapszik, de nem célom, hogy dokumentarista drámát állítsak színpadra. A megtörtént eset kiindulási pontként szolgál a rendezéshez, amely egy fiktív történeten keresztül kíván mesélni a mai tizenévesekről, tizenéveseknek.
Bizonyára sokan emlékeznek a 2008-as kaposvári diákgyilkosságra, arra, amikor két kamasz fiú megölte egy társát. Akkoriban mindenkit megrázott ez az esemény, mert nem volt semmiféle racionális magyarázat arra, hogy miért tették ezt a fiatalok. A bulvár média felfújta az ügyet, és vadabbnál vadabb magyarázatokkal állt elő. Maga a nyomozás és a vallomások viszont azt az abszurd tényt erősítették meg, hogy a fiúk csak azért öltek, mert „egyszerűen idegesítőnek vélték” egykori barátjukat és osztálytársukat.
Olvasva az internetes kommenteket megdöbbentett, hogy magukat józannak és megfontoltnak tartó állampolgárokból milyen perverz indulatokat képes kihozni egy ilyen kegyetlen gyilkosság, hogy a halálbüntetés állandó felemlegetése mellett mennyire kegyetlen büntetésformákat javasolnak. Mintha az ötleteken keresztül ugyanaz a mélyen jelen lévő agresszió mutatkozott volna meg, amelynek áldozatává vált a megölt fiú és a két gyilkos is. Ez a felismerés volt az, ami miatt érdekelni kezdett a történet.”
Nyilvános főpróba: 2014. 02. 21., péntek, 17.00 óra
BEMUTATÓ: 2014. 02.22. szombat, 17.00 óra
További előadások: február 24. hétfő, 17.00 óra
március 28. péntek, 17.00 óra
március 31. hétfő, 17.00 óra
Megtartottuk a Doktor Proktor és a holdkaméleonok bemutatóját. A darab főbb szerepeiben Bárdi Gergő, Tóth József, Megyes Melinda, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, és a Radnóti Színház színésznője, Andrusko Marcella láthatók. A díszlet, a jelmez, és a bábok Orosz Klaudia munkái. A rendező és a zeneszerző Novák János.
A bemutató után január 12-én, 13-án, 15-én, illetve február 2-án, 11-én, és 14-én is játszani fogjuk új előadásunkat.
Az előadásról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30.
További fotókat Facebook oldalunkon találtok.
Vajon….
Vajon mi ez a sok szín?
Vajon mi ez a sok cucc?
Vajon mit válogatnak?
Vajon kié ez a nagy nyelv ?
Vajon mit keres ott az a pók?
Vajon miféle csinadratta készül?
Vajon ki ez a hipnotizőr?
Vajon kik ezek az árnyak?
Vajon ki ez a szörny?
Vajon kik ezek a szörnyek?
Vajon ki ez a két gyerek?
Vajon ők egy ikerpár?
Vajon hogy jön ide a világháború?
Vajon mi ez a nagy bummmm?
Vajon ki lesz a megmentő?
Vajon ki itt a király?
Vajon hova repül ez a négy alak?
Vajon a nézőkre mi vár?
VÁLASZT KAP, AKI ELJÖN A KOLIBRIBE ÉS DOKTOR PROKTORRAL TART!
A Doktor Proktor avagy a holdkaméleonok január 11-i bemutatója után
január 12-én, vasárnap 15 órakor
január 13-án, hétfőn 15 órakor
január 15-én, szerdán 10 órakor
február 2-án, vasárnap és 11-én, kedden 15 órakor,
illetve február 14-én pénteken 10 órakor is játszani fogjuk új előadásunkat.
„Mélyponton nem voltam. De ezért legalább küzdöttem. Az egész életemet erre áldoztam. Nem szórakozásból kezdtem énekelni. Én igenis akartam ezeket a dalokat énekelni, mert fontosak voltak. Így már talán érthető, miért nem érzem a tapsot a fellépések végén. Csak a dolgomat tettem… Akármennyire is szeretném, nem tudok úgy reagálni, hogy érezzék, lássák, nagyon boldog vagyok. Csak ott belül…” (Cseh Tamás)
Cseh Tamás pályatársaival immár több, mint 40 éve kezdett énekelni, 1973 márciusától az Ad Libitum együttessel, melynek tagjai akkoriban Novák János, Márta István, Kecskeméti Gábor voltak. 1976-tól Másik Jánossal a 25. Színházban adta elő a Levél nővéremnek első számait.
Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján Cseh Tamás születésnapján egykori társai adnak koncertet a Kolibri Színházban, felidézik a közös dalokat és a Cseh Tamás emlékére született újabb szerzeményeket is a közönség elé tárják.
Negyedszázaddal ezelőtt, a rendszerváltás idején születtek az Új dalok, amelyeket Dömölky János filmrendező -eddig titkos- felvétele is megőrzött. Az újonnan rekonstruált videót is bemutatja a Szevasz Tamás! című est, így a Bereményi Gézával írt dalokat énekelve, talán Cseh Tamás is jelen lesz a Kolibri megemlékezésén.
AZ EST RÉSZLETES PROGRAMJA
Elsőként az Ad Libitum zenél, azaz Novák János, Kecskeméti Gábor, Bornai Szilveszter, Darvas Kristóf.
1. rész
Cseh-Bereményi: Új dalok (1990-es felvétel)
1. Gyerekdal
2. Polka
3. Népdal II.
4. Gróf Széchenyi István
5. Kelet-Európa
6. Csönded vagyok
7. A jobbik részem
Ezt követően Másik János dalai szólalnak meg.
2. rész
Cseh-Bereményi: Új dalok (1990-es felvétel)
1. De jó, hogy látlak végre fiú
2. Kamasz
3. Amikor begerjed a jóindulat
4. A képzelet szálfái között
5. Népdal III.
6. Rajtam maradt télikabát,
7. Lánchíd
Végül Másik János és Novák János közösen zenél.
A műsort a Kolibri Színház és a Cseh Tamás Archívum állította össze
Szerkesztő: Hanák Gábor
JEGYEK MÁR KAPHATÓK!
Arról, hogy tudtok jegyet vásárolni hozzánk, itt tájékozódhattok.