Amíg élt, játszott – 89 éves lenne Kemény Henrik

„Csak tessék, csak tessék,
csak orra ne essék!
Ide, ide kicsik és nagyok!
Ide, ide emberek…
Csak folyvást, csak folyvást…”

 

kemenyhenrik

 

KEMÉNY HENRIK PÁLYÁJÁRÓL:

 

Kemény Henrik 1925. január 29-én Budapesten született. Kemény a család bábosbódéjában nőtt fel, hatéves korában kezdett játszani. A bábozó családban már a nagyapa is a vásárokat járta bábjaival, a New Yorkban az MGM-nek dolgozó apja 1926-ban Hűvösvölgyben nyitott bádogbódét, és itt adták elő Paprika Jancsit.

Kemény első figuráját 1935-ben faragta ki, apjától a bábszínházat a munkaszolgálatban eltűnt apjától 1945-ben vette át. A családi bábszínházat az ötvenes években államosították, ezért Kemény Henrik kénytelen volt az Állami Bábszínházban dolgozni az Andrássy úton, ahol bábokat tervezett és készített, játszott, majd visszatért a vándorszínházhoz.

Kemény alapította az első vidéki bábszínházat is Győrben. Közben folyamatosan járta az országot.

2002-ben kiváló művész címet kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a hazai vásári bábjáték legtisztább hagyományainak őrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, hét évtizedes, országszerte ismert és elismert legendás művészetéért. 2008-ban Prima-díjat kapott.

A Kossuth-díjat először visszautasította, de a nyolcvanadik születésnapján elfogadta, és megalapította belőle a Korngut–Kemény Henrik Alapítványt. 2008-ban felröppent a hír, hogy Kemény visszavonul, de ezt később cáfolta: „Amíg fel tudom emelni a kezemet, addig játszani akarok” – mondta.

A Népligetben a Mutatványos téren működött Kemény Henrik Bábszínháza, melyet 1982-ben kultúrtörténeti emlékké nyilvánítottak, de Kemény Henrik halála után leégett.

 

novakjanossal

 

KEMÉNY HENRIKRŐL SAJÁT SZAVAIVAL:

 

Mindig: Mindig az a kedvenc, ami a legújabb, amit éppen csinálok. Ha nem szereti az ember azt, amit csinál, megette a fene.

 

Otthon: Amikor a papa a hűvösvölgyi Nagyréten megalapította a kis színházát, a mama a karján vitt ki. De a Hűvösvölgyben csak vasárnaponként volt közönség, ezért amikor a Népligetben kezdett kialakulni a Mutatványos tér, a papa áttette oda a székhelyét, felépített egy szoba konyhát is, ott laktunk.

 

Miki egér: Még nem jártunk iskolába az öcsémmel, Matyival, amikor a papa készített nekünk egy Miki egeret, amivel játszogattunk. Láttam a papától, hogy a színpadon mit csinál a Miki egerekkel, ezért spárgát kötöttem a mi kis figuránkra, és segítségével próbáltam mozgatni, húztam a földön, ide döntöttem, oda döntöttem. Amikor a papa látta, hogy a kis Miki egér már meg tud állni a lábán, fölzsinórozta a színpadi méretre és beállított az előadásba. A papa táncjátékot mutatott be az ő Miki egerével, én pedig csetlettem-botlottam az enyémmel.

 

Elsős: Elsős koromban karácsonykor nem tudtam leírni még az „a” betűt sem. Sokat rajzolgattam viszont, s amikor a tanító néni lerajzolta nagyban a betűket, én telerajzoltam bábfejekkel. Az is egy jó játék volt nekem. Később arra emlékszem, hogy negyedikes elemista koromban, karácsonykor bemutattuk Mark Twain Koldus és királyfiját. Elég gyorsan meg kellett tanulnom a szerepemet, bebújtattam hát a szövegkönyvet a füzetekbe, tankönyvekbe, és az iskolában, a pad alatt olvasgattam. Egyszer csak lefülelt a tanító, elvette az írógépelt papírt és jól ledorombolt, hogy miért olvasok órán „piff-puff” regényt. Hiába magyaráztam neki, hogy ezt nekem meg kell tanulni, nem adta vissza. Másnap bement az iskolába a papa és megkérdezte a tanítót, megnézte-e, mit olvasott a fia. Próbálta elmagyarázni neki, hogy nekem dolgozni kell, és ez a munkám. Nem nagyon értette meg a tanító, meg is buktatott a félév végén. Pedig a karácsonyi szünet után nagyon sokat tanultam, egyfolytában jelentkeztem, de nem szólított fel. Viszont karácsonyra összeállt a műsor, és olyan siker volt, hogy mindenért kárpótolt. A következő évben átkerültem egy másik tanítóhoz, és nála egyből kitűnő lettem.

 

Nagypapa és Vitéz László: Vitéz László a magyar népi bábhős, ugyanúgy, mint az angol Punch, vagy a német Kasperl, a francia Guignol vagy az orosz Petruska. Nagyapám (eredeti szakmáját tekintve cipészmester, Korngut Salamon – a szerk.), több mint száz évvel ezelőtt még a saját cirkuszával járta az országot. Az 1897-ben kelt hivatalos papírján egyébként „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására kapott engedélyt. Valamilyen artista produkció hirtelen kimaradt a műsorból, gyorsan pótolni kellett. A környező országokból már jártak erre bábosok, és nagyapa látta, hogy ezeknek nagy sikerük van. Gondolt egy nagyot, s azt a bizonyos elmaradt produkciót elbábozta. Lassan rájött arra, hogy a bábok nem kérnek kenyeret, és átalakította cirkuszát utazó bábszínházzá, amelynek műsorán már feltűnt Vitéz László figurája is.

 

Mutatványos tér: Nem tudom, hogy a mai gyerekek képesek-e erre, de mi azt játszottuk a srácokkal, hogy a madarak hangját utánoztunk, vagy ugattunk, nyerítettünk. A vásári komédiákban remek hangutánzó művészek voltak. Tőlük lestünk el sok mindent. De én mindenhová odamentem a Mutatványos téren. A Molnáréknak volt például egy céllövöldéjük. Molnár néni azt mondta, “nem szeretem, hogy ez a gyerek ide jön, mert a szemével mindent ellop.”

 

Háború: A színpadon a háború alatt akna robbant, be kellett stoppolni a kulisszákat, az elszíneződött háttereket újra festettem, külön kikevertem minden színt. Annak ellenére, hogy Matyi fogolytáborban volt, május elsején nekem ki kellett nyitni. Egyedül játszottam. Hogy ezt megtehettem, annak is köszönhetem, hogy korábban, amikor fegyver nélküli szolgálatra vittek be, megszöktem a katonaságtól. Kárfigyelők, riasztók, mentők voltunk, rohangáltunk jobbra-balra. Közeledtek az oroszok, ezt is jelentettük. Azt a parancsot kaptuk, hogy azonnal vonuljunk vissza a körletbe. Azt javasoltam a srácoknak, menjünk külön-külön, így biztonságosabb. Német egyenruhában voltunk, ha csoportosan megyünk, könnyebben meglátnak minket, mondtam. Részemről ez sóder duma volt. Amikor már láttam, hogy elég távol vannak a társaim, indultam hazafelé. Szépen leléptem.

 

1952-ig: Államosították a Városligetet. A városligeti mutatványos teret beolvasztották az Angol parkba, amit szintén államosítottak, ekkor nevezték el Vidám Parknak. Az igazgatója azt mondta, hogy “a kizsákmányoló mutatványosok a Népligetben, elvonják a közönséget. Erre egy évre rá, augusztus 21-én megjelentek az ávósok, körülvették az egész Városligetet. Én akkor már az Állami Bábszínházban is dolgoztam, ott tudtam meg, hogy mi történik. Bod László, a kinevezett igazgató, 1950-ben keresett meg. Elmondta, tudja, hogy mindent a saját kezünkkel csinálunk, és megkérdezte, vállalnám-e, hogy a Bábszínházban, a bábmechanikákat én csináljam. Színésze van elég, de a bábműhelyben szükség lenne rám. Azt mondtam, próbáljuk meg. De az volt a feltételem, hogy csak délután háromig dolgozom, mert négykor-ötkor már játszanom kell a Népligetben, ahonnan biciklivel jártam be. Hétvégén pedig természetesen egész nap játszottam. Éppen a műhelyben dolgoztam, amikor az ávósok kezdték a cirkuszt. Miután megtudtam, mi történik, rohantam a Népligetbe. A pribékek először a mechanikus módon működő mutatványos üzemeket vették leltárba. Például a dodzsemet, a körhintát. Így Matyinak volt rá ideje, hogy telefonáljon, azt mondta, “azonnal gyere haza, áll a bál.” Nem merte kimondani, hogy államosítanak. Én, mint az őrült ott hagytam csapot-papot. A kollégáim balhéztak is, “hogy-hogy a Heni akármikor hazamehet, itt hagyhatja a munkáját?”, kérdezték. Nem sokra rá, hogy hazaértem, jöttek az ávósok. Körülnéztek, és az egyik hülye pasas azt kérdezte, “mondja, hogy megy itt ez a marhaság?” Elkezdtem neki megmutatni, hol a színpad, a paraván, és mondtam, hogy kézbe kell venni a bábukat, és játszani kell velük. Erre azt tudakolta, hogy “gépi, mechanikai dolgok nincsenek?” Mondtam, hogy ott van a gramofon. Erre elmentek azzal, hogy akkor ezt most hagyják, a leltárt holnap veszik föl. Egy nap haladékot kaptunk.

 

kemenyhenrik2

 

Vitéz László: A tiltás ellenére Vitéz Lászlót játszottam. Csak nem Vitéz László neve jelent meg a plakátokon, hanem az, hogy Bohócverseny. Tersánszki Józsi Jenő írt hat kedves jeleneteket két bohócról, akik azon versengenek, melyikük tudja jobban megnevettetni a közönséget. És az előadás végén pedig én játszottam Vitéz Lászlót. Győrbe azzal a feltétellel mentem, ha Gáti György, a Kisfaludy Színház igazgatója, lehetővé teszi, hogy a színház kasszájára, a vidéket járva, nagypapa nyomdokain játszhassam Vitéz Lászlót. Ez nem volt kis dolog, előadásonként száz forintot kaptam a fizetésem mellett.

 

Színészképző: Amikor köteleztek a képzésre, megkérdeztem, hogy “mit akartok? A magyar bábtörténet picike darabkája vagyok. Mondjatok olyat, amit én a bábszínpadon nem tudok megcsinálni!” Írtam a minisztériumba, hogy már nem sokkal az Állami Bábszínház megalakulása után itt dolgoztam. És akkor a tegnap az utcáról bejött fiatalok között ott kell ülnöm a bábszínészképzőben? Sok dologról többet tudtam, mint a tanárok.

 

Furkálás után: Bató Laci is többször összetűzésbe került a Bábszínház vezetésével, és mivel elérte a hatvanadik évét, nyugdíjazták. Mi nagyon jó barátságban voltunk, egy csoportban játszottunk. Amikor nyugdíjba küldték, nem tudta, hogy mi a fenéhez is kezd. Olyan szomorú lett, hogy az, csuda. Azt mondtam neki, hogy erre ne legyen gondja, ha hajlandó fölvállalni az adminisztrációt, meg a vidéki utakon felváltva vezetjük a Trabantot, és időnként még a paraván mögött is segít nekem, akkor jól elleszünk. Sőt, nem csak Vitéz Lászlót adtam elő, hanem kitaláltunk egy közös jelenetet is. Ő egy medvét játszott, én pedig manócskát. Úgy kidolgoztuk ezt a játékot, hogy akár önálló előadás is lehetett volna belőle, ha valamivel hosszabb.

 

Trabanttal: Volt egy Trabantom, bőröndlakó bábokkal egymagam jártam az országot. Azokban a kis falvakban, ahol nem volt művelődési ház, az istállóban, szalmakupacokon ülve élvezték a darabot. Egyes helyeken nem volt villany, ott a háború után talált tábori aggregátoromat indítottam be, autólámpát szereltem a paravánra, azzal világítottam.

 

Munka: Már a nagyapámtól kezdve nálunk a bábelőadáshoz szükséges összes bábot, kelléket, mechanikai eszközt, a színpadot és minden más munkát magunk végeztük, és én ma is így végzem.

 

Eleven: Ahogy a papa a nagyapától, és én tőle átvettem a bábozást, abban a formában már nem viszi tovább senki ezt az örökséget. Családom sajnos nincs. Tanítványok vannak ugyan, de – nem akarok kritizálni senkit – ők a saját képükre alakítanák dolgokat. Megkaptam a Kossuth-díjat. Az ehhez járó összegből létrehoztam egy alapítványt, amelynek célja egy élő bábmúzeum megvalósítása. Amíg élek, addig játszani akarok. Utána már csak a múzeum lesz.

 

KEMÉNY HENRIK EMLÉKÉT TÁBLA IS ŐRZI SZÍNHÁZUNKBAN:

 

Az interjúrészletek Bóta Gábor és Balla István interjújából származnak.

 

„A dalok énekese vagyok” – Cseh Tamásra emlékezünk

create

 

Január 22-én már 25. éve emlékezünk országszerte arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. A Magyar Kultúra Napján van Ybl Miklós és Weöres Sándor halálának, illetve Cseh Tamás születésének évfordulója is. Ez alkalomból Szevasz Tamás! címmel emlékkoncertet adnak az énekes pályatársai a Kolibri Színházban. Az est műsorát Hanák Gábor történész-filmrendező, a Cseh Tamás Archívum vezetője szerkesztette, fellépnek az Ad Libitum együttes tagjai, valamint Másik János, és látható lesz egy titkos felvétel, amelyen Cseh Tamást láthatjuk viszont.

 

Novák János így nyilatkozott az estről:

 

Cseh Tamás pályájáról röviden: 

 

A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző  1970 körül kezdett dalokat írni. Alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett, egy kivételével ő írta valamennyi Cseh Tamás-lemez szövegét: négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Az előadóművész 2009. augusztus 7-én Budapesten hunyt el. Idén szeptembertől bronzszobor őrzi emlékét a Gellért téren.

 

csehtamas

Fotó: Tóth Tibor

 

Cseh Tamásról saját szavaival:

 

„Képzőművészeti főiskolára szerettem volna járni, festő szerettem volna lenni. Rókautakon előbb a tanítóképzőt, aztán a tanárképzőt, végül a képzőművészeti főiskolát is sikerült elvégeznem. Tanítottam. Közben felbukkant az életemben Bereményi Géza, és a hetvenes években elkezdtünk dalokat írni. Ezekről a dalokról kiderült, hogy fontosak. Nekem, Gézának, sőt, másoknak is. Otthagytam a festőállványt, a tanári pályát, és elkezdtem énekelni”.

 

Minden dalnak története van, de ezeket nem mesélhetem el. Ez nem anekdotaest, hanem… magam sem tudom, micsoda. Ezt kérdezem magamtól naponta ötvenszer. „Mi ez? Mit csinálsz, Tamás?”

 

„Ha el tudom énekelni ezt a sok száz dalt, ha lesz hozzá torkom és lelkierőm, mérlegre lehet tenni az elmúlt három évtizedemet. Toporgok, mert bizonytalan vagyok. A dalokban biztos vagyok, de abban nem, hogy a mai világban szükség van-e rájuk. Kiállok majd, és megpróbálok úgy énekelni, mint annak idején. Lehetséges, hogy ez a gesztus a fiatalok számára nem lesz több, mint egy furcsa kiállítás. Múzeumlátogatás.”

 

„…Ha azt érezném, hogy már nem vagyok érdekes, azonnal abbahagynám. Ha az ember egyszer megszagolja – mint a róka messziről -, hogy nem érdekli a közönséget, attól fogva nem érdemes fellépni…”

 

„… Tudniillik én nem vagyok hajlongó. Amikor színházhoz kerültem, láttam, hogyan csinálják a színészkollégák. Várták a tapsot. Nem is értettem a kifejezést, hogy „még van benne taps”. Akkor kell ugyanis kimenni, amikor lanyhul a taps. Hát én akkor megyek, amikor kizavarnak… Gátlásos vagyok, nem tudok a tapssal mit kezdeni!”

 

Mélyponton nem voltam. De ezért legalább küzdöttem. Az egész életemet erre áldoztam. Nem szórakozásból kezdtem énekelni. Én igenis akartam ezeket a dalokat énekelni, mert fontosak voltak. Így már talán érthető, miért nem érzem a tapsot a fellépések végén. Csak a dolgomat tettem… Akármennyire is szeretném, nem tudok úgy reagálni, hogy érezzék, lássák, nagyon boldog vagyok. Csak ott belül..”

 

Szeretek tartozni emberekhez, sőt csapathoz is jó kötődni. Most biztosan nagyon férfiasan hangozna, ha azt mondanám, jó egyedül, de valójában nagyon szar”.

 

„Én nem vagyok zeneszerző. A dalok énekese vagyok. Egy füttyös cipészinas, akinek néha helyes dallamok jutnak az eszébe. Aki ögyesen bóklászik a lehetséges dallamok sokaságában. Van itt minden: két világháború közti sláger, beat, tangó, keringő, siralmak, bánatok. Rájuk támaszkodik a szöveg, és így mennek, együtt.”

Megtörtént esemény alapján… – Elindultak a Csöngő próbái!

“- Hogyan lehet megölni egy embert? – Hogyhogy hogy?! – A legtökéletesebben! – Hát. – Én először rágugliznék, melyik a leghumánusabb megoldás….”

 

IMG_7656

 

Mire készülünk?:

 

Februárban Kiss Márton Csöngő című darabját mutatja be színházunk a szerző rendezésében.

 

A közelmúltban történt brutális kamaszgyilkosság „ihlette” darab kíméletlen őszinteséggel keresi a választ arra a kérdésre, hogy napjainkban, mikor az erőszak népszerűsége a Facebook-éval vetekszik, miként lesz valakiből gyilkos, másból pedig (talán nem is egészen ártatlan) áldozat az elit gimnáziumba járó tinédzserek közt. Az alkotók annak is utánajárnak, van-e felelőse a tragédiáknak – rajtunk kívül?

 

A 14-18 éves korosztálynak szánt produkció színházunk Platform 11 + drámapályázatának díjnyertes alkotásából készül, és drámafoglalkozás kíséri majd.

 

Az előadásban  színre lép Alexics Rita, Mészáros Tamás, Mult István, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, a látványért  Polgár Péter, a zenéért Lázár Zsigmond felel, a dramaturg Horváth Péter, az asszisztens Tóth-Gábor Anna.

 

IMG_7614

 

A rendező a darabról:

 

„A Csöngő az első olyan színdarabom, melynek története valós eseményeken alapszik, de nem célom, hogy dokumentarista drámát állítsak színpadra. A megtörtént eset kiindulási pontként szolgál a rendezéshez, amely egy fiktív történeten keresztül kíván mesélni a mai tizenévesekről, tizenéveseknek.

 

Bizonyára sokan emlékeznek a 2008-as kaposvári diákgyilkosságra, arra, amikor két kamasz fiú megölte egy társát. Akkoriban mindenkit megrázott ez az esemény, mert nem volt semmiféle racionális magyarázat arra, hogy miért tették ezt a fiatalok. A bulvár média felfújta az ügyet, és vadabbnál vadabb magyarázatokkal állt elő. Maga a nyomozás és a vallomások viszont azt az abszurd tényt erősítették meg, hogy a fiúk csak azért öltek, mert „egyszerűen idegesítőnek vélték” egykori barátjukat és osztálytársukat.

 

Olvasva az internetes kommenteket megdöbbentett, hogy magukat józannak és megfontoltnak tartó állampolgárokból milyen perverz indulatokat képes kihozni egy ilyen kegyetlen gyilkosság, hogy a halálbüntetés állandó felemlegetése mellett mennyire kegyetlen büntetésformákat javasolnak.  Mintha az ötleteken keresztül ugyanaz a mélyen jelen lévő agresszió mutatkozott volna meg, amelynek áldozatává vált a megölt fiú és a két gyilkos is. Ez a felismerés volt az, ami miatt érdekelni kezdett a történet.”

Nyilvános főpróba: 2014. 02. 21., péntek, 17.00 óra

BEMUTATÓ: 2014. 02.22. szombat, 17.00 óra

További előadások: február 24. hétfő, 17.00 óra

március 28. péntek, 17.00 óra

március 31. hétfő, 17.00 óra

Megtartottuk a Doktor Proktor bemutatóját

Megtartottuk a Doktor Proktor és a holdkaméleonok bemutatóját. A darab főbb szerepeiben Bárdi Gergő, Tóth József, Megyes Melinda, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, és a Radnóti Színház színésznője, Andrusko Marcella láthatók. A díszlet, a jelmez, és a bábok Orosz Klaudia munkái. A rendező és a zeneszerző Novák János. 

 

A bemutató után január 12-én, 13-án, 15-én, illetve február 2-án, 11-én, és 14-én is játszani fogjuk új előadásunkat.

 

Az előadásról képekben:

1

1.

2

2.

3

3.

4

4.

5

5.

7

6.

8

7.

9

8.

10

9.

13

10.

12

11.

17

12.

20

13.

21

14.

23

15.

27

16.

26

17.

29

18.

30

19.

38

20.

39

21.

44

22.

41

23.

51

24.

55

25.

rita2

26.

arnyak

27.

47

28.

52

29.

42

30.

További fotókat Facebook oldalunkon találtok.

 

Vajon megmentik-e Doktor Proktorék a világot?

Vajon….

IMG_6413

Vajon mi ez a sok szín?

IMG_6416

Vajon mi ez a sok cucc?

IMG_6484

Vajon mit válogatnak?

IMG_6418

Vajon kié ez a nagy nyelv ?

IMG_6442

Vajon mit keres ott az a pók?

IMG_6454

Vajon miféle csinadratta készül?

IMG_6469

Vajon ki ez a hipnotizőr?

IMG_6488

Vajon kik ezek az árnyak?

IMG_6493

Vajon ki ez a szörny?

IMG_6515

Vajon kik ezek a szörnyek?

IMG_6474

Vajon ki ez a két gyerek?

IMG_6429

Vajon ők egy ikerpár?

IMG_6434

Vajon hogy jön ide a világháború?

IMG_6586

Vajon mi ez a nagy bummmm?

IMG_6532

Vajon ki lesz a megmentő?

IMG_6596

Vajon ki itt a király?

IMG_6592

Vajon hova repül ez a négy alak?

IMG_6593

Vajon a nézőkre mi vár?

 

VÁLASZT KAP, AKI ELJÖN A KOLIBRIBE ÉS DOKTOR PROKTORRAL TART! 

A Doktor Proktor avagy a holdkaméleonok január 11-i bemutatója után

január 12-én, vasárnap 15 órakor

január  13-án, hétfőn 15 órakor

január  15-én, szerdán 10 órakor

február 2-án, vasárnap és 11-én, kedden 15 órakor,

illetve február  14-én pénteken 10 órakor is játszani fogjuk új előadásunkat.