A Kolibri Színház idei első bemutatója a Pont, pont, vesszőcske volt, amelyet a német Helios Theater művészeti vezetője, Barbara Kölling rendezett. A 35 perces csecsemőszínházi darabban a színészek csupán agyaggal és faágakkal mesélnek a legkisebbeknek a világ keletkezéséről, a két anyag tulajdonságairól. Ennek kapcsán közölt interjút a rendezőnővel a Színház.hu.
Miért kezdtek el foglalkoztatni a legkisebb korosztálynak szóló előadások?
Barbara Kölling: 2002-ben, egy nemzetközi gyerekszínházi fesztivál előkészítésén dolgoztam, ennek kapcsán volt alkalmam sokat utazni, így történt, hogy Franciaoszágban találkoztam egy olyan színházi előadással, ami egészen piciknek szólt. Rettenetesen elkezdett érdekelni amit láttam, egyrészt azért, mert az újdonság erejével hatott, hiszen otthon, Németországban még soha nem készült csecsemőszínházi produkció, másrészt azért, mert a darab nyelvezetét közel éreztem ahhoz a játékos színházi formához, amivel a saját gyerekelőadásaim során kísérleteztem. Én is szerettem volna rátalálni olyan eszközökre, amelyekkel a legkisebbeket lehet megszólítani. Arra jutottam, hogy egy-egy anyag –mint például a fa, a víz, az agyag- nem csak a saját természetéről tudna sokat mesélni, hanem a világról is, a gyerekek pedig ismerősnek érezhetik, ugyanakkor újat is tanulhatnak általa. Ezért a színészeimmel elkezdtem különböző matériákkal foglalkozni, megpróbáltuk felfedezni melyik milyen játék-lehetőségeket rejt, milyen asszociációs mezőket nyit. Azt vizsgáltuk, hogy tudjuk a kicsik figyelmét lekötni szavak nélkül. Hamar rájöttünk, hogy nem kell mindig arra a kérdésre keresnünk a választ, hogy ’miért’, mert absztrakt módon dolgozhatunk. Ezt a fajta kutatómunkát már az első alkalommal is nagyon élveztem.
Milyen tanulságokkal járt az első csecsemőszínházi próbafolyamatod?
Barbara Kölling: Bebizonyosodott az, amit már a franciáknál is tapasztaltam, hogy a tipegőknek még nem olyan fontosak a szavak, mint nekünk, felnőtteknek. Sokkal inkább olvasnak a testbeszédből, a kis mozdulatokból, az őket körülvevő színekből, fényekből, hangokból, tehát az összes érzékük egyaránt fontos, teljesen nyitottak. Ahhoz, hogy megértsük, mivel lehet őket elvarázsolni, ezt kellett szem előtt tartanom, és ez másfajta gondolkodásra késztetett, mint egy prózai darab feldolgozása. Feltárult előttem egy egészen új világ, amelyben minden képes a gyors átalakulásra. Azt is megértettem, hogy az aprók nem igénylik, hogy egy dramaturgiai vonal mentén haladjunk, hogy történetet meséljünk nekik, mert ők képesek továbblépni és elengedni a pillanatot, teljesen a jelenben léteznek. Amint valami elmúlt, már új kezdődik a számukra. A Pont, pont, vesszőcske című előadásban csak botokat és agyagot használtok… Barbara Kölling: Ennek az az oka, hogy eddig fával, vízzel és gyapjúval dolgoztam, és most úgy gondoltam, mivel a Kolibri színészei jó képességű bábosok, két anyagot is bevállalhatunk. (Mosolyog.) Az agyag különösen izgalmas anyag, hiszen rugalmas, szabadon formálható.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a gyerekközönségtől?
Barbara Kölling: Szerencsére jól fogadták a produkciót. Azokon a részeken, amelyeknél megingott a figyelmük, változtattunk. A darab a Kolibri aulájában kezdődik, a három színész, Tisza Bea, Czupi Dániel és Ruszina Szabolcs muzsikával kíséri be a gyerekeket a nagyszínpadra, ahol már várja őket zenészünk, Bornai Szilveszter. Azt tapasztaltuk, hogy a fogadtatás valódi bevezetés tud lenni, a piciknek van idejük megérkezni, ezért a színészeknek is könnyebb dolguk van, amikor elkezdik a Pont, pont, vesszőcskét. Gyertek el, nézzétek meg! Találkozni a gyerekekkel az ő világukban különleges élmény…
A Pont, pont, vesszőcskét legközelebb október 13-án, vasárnap, 9:30-kor és 11:00-kor, illetve november 17-én, vasárnap, 9:30-kor és 11:00-kor láthatják a Kolibri nagyszínpadán.
