Visszajövünk még, ugye? – Nézői levelek legutóbbi előadásainkról

2017. 06. 01.

Örömmel osztjuk meg veletek is azokat a köszönő leveleket, amelyeket legutóbbi Játsszunk Háry Jánost! és Bűn és bűnhődés című előadásaink kapcsán írtak nekünk nézőink – sőt, az utóbbihoz még egy Kovács Gergely portrét is kaptunk!

Az egyik bábokat és énekeseket felvonultató nagyszabású daljáték, a másik osztályteremszínházi monodráma – mégis mindkét előadás különleges, gazdagító élmény volt a gyerekeknek és a pedagógusoknak egyaránt, ahogy az alábbi írásokból kiderül:

“Kedves Társulat!

Ma délelőtt a Tamási Áron iskola diákjaival jártunk nálatok és nagy örömmel vettünk részt a Háry János előadáson! Gratulálunk ehhez a nagyszerű interaktív összművészeti darabhoz és külön köszönjük a közös énekléseket, jól jött a lehetőség, hiszen a dalok egy részét ének órákon már tanultuk. A “Szegény vagyok” kezdetű népdal pedig idén a XII. kerületi Dalostalálkozó egyik közös éneke volt, ugye nem bántátok, hogy a kórustagjaink abba is bekapcsolódtak? Remélem tetszett… 🙂

Köszönettel és üdvözlettel:

Opánszki Dávid
Ének-zenetanár
Tamási Áron Általános Iskola és
Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium”

 

 

“Kedves Novák János és a Társulat!

Először is szeretném megköszönni ezt a tanévet (is), hálás vagyok, hogy a gyerekekkel annyi kitűnő produkcióban vehettünk részt.
De különösen hálás vagyok a Bűn és bűnhődésért. Olyan élményben volt része mind a két diákcsapatnak, ami szavakkal kifejezhetetlen.

Most szeretnék megemlékezni pár szóban a legutóbbi látogatásunkról. Én harmadszor láttam a darabot, s most is megrázott. Elképesztő volt.
A gyerekeimnek nagyon mélyre ment, ismét volt, aki sírt, összeomlott. De annyira szép és megható volt, ahogy Gergő átölelte a zokogó kislányt, annyira meg tudta őt nyugtatni …Ez a kislány még aznap este írt nekem, hogy az az ölelés mennyire jót tett a lelkének.


Az előadás után még egy órán át beszélgettünk a darabról az egyik közeli fagyizóban. Este egymás után írtak nekem a lányok, hogy milyen jó volt, hogy megnézhették az előadást.
A héten és a jövő héten vesszük az orosz realizmust – újra és újra utalunk az előadásra.
Köszönöm Balázsnak (Czukor Balázs rendezőnek, a szerk.), hogy beszélgetett a lányokkal, Novák Jánosnak is,  s annyira jó volt hallani, hogy ugyanazokat mondta a lányoknak, amiket én is mondtam mindkét előadás után. Hogy ez a katarzis és ez a szeretet.
Különösen lényegesnek tartom ezt a “sokkot” a mi vallásos giminkben. Hogy egy kicsit a megszokott, állóvízszerű “kegyességük” meg legyen zavarva. Hogy érezzék, mi is a megbocsátás. Az igazi megbocsátás és elfogadás. Milyen is egy tett mögött meglátni az egész embert.

Még egyszer köszönöm, hogy nekünk ajándékoztátok ezt az előadást.
S kell-e annál nagyobb dicséret, mint amit a lányok mondtak: ugye jövőre is jövünk még előadásokra?

Nagyon jó pihenést kívánunk Nektek a nyárra, és persze jövünk jövőre is.

Mindenkit szeretettel üdvözöl:
Tasi Kata tanárnő”

… és végül egy rajz, amelyet Kovács Gergelyről készített az egyik diák,  Király Rita:

 

Köszönjük a kedves, köszönő sorokat!

Találkozunk a jövő évadban!