Szívós Károly és Török Ági nézőkkel-játszókkal
Megtartottuk a bemutatót – április 5-én Bóbita beköltözött a Kolibri Fészekbe. Várjuk szeretettel a 3‒6 éveseket a Weöres Sándor verseinek felhasználásával készült zenés társasjátékra! Ha elég ügyes pillangók, gombák, kishalak lesztek, segíthettek Bóbitának megtalálni a hazafelé vezető utat!
Novák János az Inforádiónak nyilatkozott a produkcióról – Itt meghallgathatják.
Aki szeretne bekukkantani az előadásba, itt megteheti:
Bőröndökbe bújtatott apró mesék elevenednek meg április 12-én, délelőtt 11-től 12 óráig, no nem az Üveghegyen is túl, hanem éppen az Üvegteremben, a Művészetek Palotájában. A Kolibri Színház és a Keleti István Művészeti Iskola másodéves hallgatói Török Ágnes rendező-tanár irányításával kalauzolják el óvodás és kisiskolás korú nézőiket a mesék birodalmába, magyar költők klasszikus gyerekversei alapján, Kaláka-dallamokra.
Már csak nyolcat kell aludni, és jön Bóbita! A 3‒6 éveseknek szóló bemutató április 5-én 15 órakor lesz a Kolibri Fészekben.
Kérünk benneteket, idén is támogassátok adótok 1 százalékával a Kolibri Gyermek és Ifjúsági Színházat !
Adószámunk: 23395778-2-42
Egy százalékért cserébe dalolunk:
A dalt ide kattintva meghallgathatjátok az 1%-os dalt!!
1962 óta ünnepeljük a Színházi Világnapot. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. LegelőszörJean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadán. Idén Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező fogalmazta meg gondolatait. Az 1967-ben született művész a hagyományos dramaturgiát szétrobbantó darabjaiban, előadásaiban a posztkoloniális világ kérdéseit feszegeti.
Brett Bailey színházi világnapi üzenete 2014 :
Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme.
Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét.
Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elválasztó határokat.
Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk.
Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában.
Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell?
Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható? Mi, az arénák és színpadok művészei, vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?
Forrás: ITI Magyar Központ
Nemcsak a diák nézőknek okozott fejtörést a Kampókemp a Kolibri Nyílt Napján.
Középen drámapedagógus kollégánk, Kálócz László
A főpróbát követő beszélgetésen kiderült, hogy az alkotók, az ausztrál szerző- és színészpáros, Tom Lycos és Stefo Nantsou is tele van kérdésekkel a darabban felvetett témával, a „kezelhetetlen” kamaszok és szüleik viszonyával kapcsolatban. A válaszokat közösen kerestük, és kereshetik az előadás nézői minden alkalommal.
Kovács Kristóf fordító, Stefo Nantsou és Tom Lycos rendezők
Aki szívesen jönne beszélgetni, vagy elhozná diákjait, az keresse fel a színház drámapedagógusát, Végvári Viktóriát a vegvarivik@gmail.com elérhetőségen!
Középen: Egervári György
Az előadásról bővebben itt olvashattok.
