A hétfői évadnyitó társulati ülésen tartott köszöntő beszédében Novák János színigazgató kiemelte, hogy a 2017/2018-as évad a 25 éves jubileum jegyében fog telni. Az állandó programok – a szeptember 2-án megrendezésre kerülő évadnyitó Kolibri Fesztivál és a szeptember 16-i Színházak Éjszakája – mellett a következő szezonban nyolc premier várja a Kolibri Színház nézőit, ebből kettő szorosan kapcsolódik a negyedszázados évfordulóhoz.

A társulat alapító tagjainak személyes történeteire épül Czukor Balázs Visszatérő című, októberben debütáló előadása, míg Vidovszky György a társulat fiatalabb művészeivel készíti el a generációs élményeikből építkező Mondj egy mesét című produkciót, amely a második félévben lesz látható a Kolibri Pincében. Megtartják a Vidovszky György rendezésében Drezdában bemutatott Rövidzárlat hazai premierjét, ami az internetes „sütik” világát jeleníti meg különleges technikával. A Kolibri Fészekben sor kerül a Small Size – Performing Arts for Early Years (Előadóművészet a legkisebbeknek) nemzetközi projekt keretében készült Mi újság? című előadás bemutatójára is az alkotók Ruszina Szabolcs és Tisza Bea közreműködésével. A legfiatalabb korosztályt hívja a nagyszínház előcsarnokába Török Ágnes és Szívós Károly alkotása, a Hengergő, amelyet 2018 tavaszán mutatnak be. Ezt követően Andrusko Marcella viszi színre a Kolibri Fészekben Bartos Erika Bogyó és Babóca című népszerű történetéből készült mesejátékot. Dobd vissza almával címmel láthatja a közönség jövő tavasztól a svéd Anders Duus, a Boni és Klájd című korábbi sikerdarab szerzőjének a színház felkérésére írt ősbemutatóját Benedek Judit rendezésében. Az évad végén Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című operáját, operaénekesekkel és a színház művészeivel együttműködésben Novák János állítja színpadra a Kolibri Színház és az Armel Opera koprodukciójaként, amelynek tervezett bemutatója a bécsi MuTh Theaterben lesz 2018 júliusában.

Novák János hangsúlyozta, hogy a jubileumi évadban különös figyelmet szentelnek a több mint egy évtizede működő nemzetközi kooperációk eredményeinek is. Az évad második felére tervezett showcase alkalmával korosztályok szerinti bontásban mutatják be a hazai és külföldi szakmai közönségnek a Kolibri legsikeresebb előadásait – a hozzájuk kapcsolódó kiadványokkal és könyvbemutatókkal – valamint a nemzetközi partnerszínházak korosztályos produkcióit. Így előreláthatóan vendégük lesz a drezdai Theater Junge Generation egy csecsemőszínházi előadással, valamint a francia Theatre Massalia és a portugál Teatro O Bando This Is (Not) Europe című koprodukciója. A Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében 2018 áprilisában egy magyar-norvég-cseh hármas koprodukció készül, amelyet egy tavaszi turné során mutatnak be a partnerországokban. Az észt VAT Teater a 2018. májusi Kaposvári ASSITEJ Biennáléra hozza el Faust című előadását, az olasz Teatro Testoni Ragazzi – La Baracca társulat pedig az évadnyitó Kolibri Fesztivál programját gazdagítja.

„A nemzetközi elismertség mellett mégis a legfontosabb számunkra az a több generációt felölelő hazai közönség, akik évről-évre a Kolibri Színház előadásait választják – immár 25 esztendeje” – összegzett az igazgató.

Méhes Csaba nemzetközi hírű pantomimművész és a bolognai La Baracca gyermekszínház is vendégszerepel a jubileumi évadát ünneplő Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház évadnyitó fesztiválján, amelyet a hagyományokhoz híven szeptember első szombatján rendezünk meg a Jókai téren.

Kolibri Fesztivál 2016

Az egész napos, ingyenes fesztiválon idén is a hazai báb- és utcai előadóművészet legkiválóbb hazai és külföldi képviselői várják a közönséget. A váltott színpadokon zajló, non-stop rendezvényre az ország minden tájáról érkeznek produkciók a kicsik és nagyok szórakoztatására. Az idei vendégfellépők között szerepel a pécsi MárkusZínház, a miskolci Csodamalom Bábszínház, a Majorka Színház, az Aranyszamár Bábszínház, a szlovákiai Árgyélus Színház Écsi Gyöngyi mesemondóval, valamint Méhes Csaba előadóművész. A hazai társulatok mellett bemutatkozik a Small Size nemzetközi együttműködésben résztvevő La Baracca – Testoni Ragazzi olasz partnerszínház is. A házigazda Kolibri Színház a Mi újság? című premier előtti előadással készül. Az előadások között a Kolibri Harsona Quartet játszik, a színház bejáratánál pedig a hagyományokhoz híven a Vitéz László bábjáték automata fogadja a gyerekeket.

MárkusZínház – Az égigérő fa

Novák János, a Kolibri Színház igazgatója elmondta, hogy a fesztivált a színház megalakulása óta Vitéz László világhírű megelevenítője, Kemény Henrik köré szervezik, aki egyben a fesztivál alapítója és a társulat egyik alapító tagja. A Kemény Henrik által megteremtett vásári bábjátékos hagyomány ezúttal a győri Vaskakas Bábszínház és a kaposvári BábSzínTér produkcióiban elevenedik meg. Idén is átadják a Kemény Henrik alapította Michel Indali díjat, amelyet minden évben a műfaj egy-egy kiemelkedő képviselője érdemel ki. A fesztiválzáró szakmai beszélgetést Szűcs Katalin Ágnes kritikus vezeti. A védnökséget ebben az évben a főváros humánterületért felelős főpolgármester-helyettese, Szalay-Bobrovinczky Alexandra és Hassay Zsófia, Terézváros polgármester asszonya látják el.

A fesztivállal egy időben már megvásárolhatók az új évad előadásaira szóló jegyek és bérletek.

A Kolibri Fesztiválra a belépés díjtalan – mindenkit szeretettel várunk!

Tatay Színház – Vitéz László vándorúton

ITT OLVASHATJÁTOK A RÉSZLETES PROGRAMOT:

Helyszín: VI. kerület, Jókai téri játszótér és a Kolibri Színház (VI., Jókai tér 10.)

Konferál: Erdei Juli és Ruszina Szabolcs

9.30     Hubay Jenő Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara (vezényel: Kőrösy Róbert) – szabadtéri produkció

9.30     Mi újság? – Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház – a színház előcsarnoka

10.20   Köszöntő

10.30   Róka szolga – Majorka Színház – szabadtéri produkció

11.30   A világ kenyere – Árgyélus Színház (Szlovákia) – szabadtéri produkció

12.30   János vitéz – Csodamalom Bábszínház – szabadtéri produkció

 12.30   Girotondo – La Baracca-Testoni Ragazzi (Olaszország) – színházterem

 13.30   Ebédszünet 

 14.30   Az állatok nyelvén tudó juhász – Aranyszamár Színház – szabadtéri produkció

15.30   Mimióka – Méhes Csaba – szabadtéri produkció

16.30   Kemény Henrik emléktábla koszorúzás

17.00   Pulcinella és a varázskút – Vaskakas Bábszínház – szabadtéri produkció

17.50   Mátyás király szárnyai – MárkusZínház – szabadtéri produkció

19.00   Vitéz László és az elátkozott malom – Báb-Szín-Tér – szabadtéri produkció

19.50   Michel Indali-díj átadás                                               

20.30   Szakmai beszélgetés – a beszélgetést Szűcs Katalin Ágnes kritikus vezeti – színházi előcsarnok

 

AZ ELŐADÁSOK KÖZÖTT A KOLIBRI HARSONA QUARTET JÁTSZIK,

A VITÉZ LÁSZLÓ AUTOMATA VÁRJA A GYEREKEKET A SZÍNHÁZ BEJÁRATÁNÁL

 

A fesztivál fővédnökei:

Szalay-Bobrovniczky Alexandra – Budapest főváros humán területért felelős főpolgármester-helyettese

Hassay Zsófia – Terézváros polgármestere

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

 

  

 

Novák János pályájáról röviden:

Novák János a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett 1973-ban, csellóművászként. 1972–től számos zenei műsorban szerepelt televíziókban és színházakban, emellett zeneszerzőként dolgozott a 25. Színházban, a Thália Színházban és a Madách Színházban. 1975-1976 között a müncheni Zeneművészeti Főiskolán tanult, majd 77-ben a Radnóti Színház zenei vezetője lett.  1992-ben megalapította a Kolibri Színházat, melynek azóta igazgató-rendezője.

2000 óta a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szövetségének Magyar Központjának elnöke.

„Úgy gondolom, a véletlenek kiemelkedő szerepet játszottak az életemben, ugyanakkor az a sok minden, amibe több-kevesebb sikerrel belekaptam, végül a Kolibri Színházban került a helyére, hiszen itt zeneszerzőként, rendezőként, társulatformáló személyiségként is dolgozhatom. A zene és a színház mellett nagyon fontosnak tartom a képzőművészet iránti vonzódásomat és a gyerekek iránti felelősségérzetet” – fogalmazott korábban a direktor.

Novák Jánosról saját szavaival:

Színház: A hetvenes évek elején a színház kitüntetett hely volt. Az ember úgy érezte, hogy ott történtek a fontos dolgok. Sok olyan társadalmi mozgás, ami máshol el volt fojtva, a színházban megjelenhetett. A színházban egymásra találtak a művészek és az új gondolatok. Én valahogy ebbe a pezsgésbe kerültem bele.

Játék: Ne higgyünk azoknak, akik a játékot léhaságnak gondolják. (…) A fiatalon, közösségben átélt színházi pillanatok szakrális ereje, intenzitása kiragad minket a hétköznapok valóságából, a magányból, elszigeteltségből, formálja személyiségét, megszilárdítotja erkölcsi világképet.

Zenész: Zenésznek készültem, és a nagy fordulatot az hozta, hogy egyszer csak szólt valaki, hogy keresnek egy basszusgitáros csellistát egy zenekarba, mert egy hét múlva Köllő Miklós mozgásszínházával Wroclawba, az egyetemi színházak fesztiváljára utaznak. Nem sokat tudtam róluk, de gondoltam, kipróbálom a lehetőséget. És már ott is ültem a vonaton, és játszottam a fesztiválon. Hihetetlen levegője volt annak a világnak… A sarkon volt színház, a pincében volt színház, a padláson volt színház. És a sztárok, Grotowski, a Bread and Puppet társulat, lengyelek, amerikaiak és japánok… Egyszer csak azt éreztem, ha ilyen a színház, akkor ehhez nekem nagyon mély közöm van.

Ösztöndíj: A 25. Színházban egymás után születtek a szerzői estek. Én Ady-dalokat kezdtem írni, amit be is mutattunk. De pont ugyanabban az időben egy isteni véletlen folytán egy DAAD csellista ösztöndíjat kaptam Münchenbe, a Zeneművészeti Főiskolára. (…) A tavaszi szünetben autóstoppal egészen Hamburgig jutottam. Legnagyobb hatással az évad végi bérlettoborzó bochumi színházi fesztivál volt rám, ahol akkoriban Peter Zadek egy triumvirátus tagjaként vezette a színházat. Még Jirzi Menzel próbájára is benézhettem, aki a Bacchánsnőket rendezte. Vele az igazgatói irodában is összefutottam, abban várt segítséget az igazgatótól, hogy hol lehet olcsón farmert venni a városban. Ezt a problémát minden keleti utazó ismerte akkoriban. Döntő hatással mégis egy francia vándortársulat, Jerome Savary Le Grand Magic Circusa volt rám, amit Münchenben, egy sátorban többször is megnéztem. Táska méretű kismagnómat kabát alatt rejtegetve még hangfelvételt is készítettem az előadásról. Úgy éreztem, ilyen színházat szeretnék én is egyszer, s talán nincs is olyan távol ettől az álomtól a mai Kolibri Színház. (…)

Radnóti: Professzorom megkedvelt, bármikor dönthettem volna úgy, hogy maradok, mert felajánlotta, szívesen egyengetné csellista karrieremet. De egyszer csak Másik Jancsitól jött a hír, hogy Latinovits elénekelné az Ady-dalokat. Akkor már biztosan tudtam, hogy hazajövök. Mire hazaértem, Latinovits nem élt. A 25. Színházban már Márta Pista se játszott, helyette mások zenéltek. Nekem mindenki nagyon örült, de nem volt semmi dolgom. (…) Aztán egyszer csak kiderült, hogy zenei vezetőt keres a Radnóti. (…) Így hát egyszer csak állásban találtam magam.

Cselló: Cseh Tamással beutaztam az országot, de nem volt olyan ambícióm, hogy beüljek egy zenekarba. Egyszer, mikor katonának akartak vinni, akkor gondoltam arra, hogy talán a Honvéd Zenekarban játszani mégis jobb lenne, mint katonai kiképzésben részt venni. Aztán úgy éreztem, hogy a színházhoz már több közöm van, és még a csellót sem kell letennem. (…) Tisztelem a hangszert, tudom, hogy lelke van annak, amit a kezembe fogok. Azt hiszem, hogy minden másnak is a lelkét keresem, azt, amit a csellóban egyszer már megtaláltam.

Kolibri: Mi a Kolibri Színházban bízunk előadásaink pozitív hatásaiban. Mi más nevelne színházra, mint az intenzív, örömteli élmény? Nevelési célunk azonban ennél ambiciózusabb: hiszünk abban, hogy a színház eszközeivel már itt és most is lehet és kell is tenni valamit a gyerekekért. A gyerekszínházakról vallott elképzelések együtt változtak világszerte a gyerekekről, a nevelésről vallott hagyományos elképzelésekkel. Az agy réteges rezonancia vizsgálatából leszűrhető tudományos tények csak megerősítették azt a meggyőződésünket, hogy a gyerekeket ne pusztán nevelési alanynak, megrendszabályozni való vadembernek tekintsük, de sokkal inkább hozzánk felnőttekhez hasonlóan, minden megszorítás nélkül: embernek. Igyekszünk sajátos igényeiket is tiszteletben tartva küzdeni azért, hogy már legkisebb koruktól kezdve hozzáférhessenek a felnőtt társadalom által felhalmozott kulturális kincsekhez.

Új formák: Nálunk ki lehet próbálni az új formákat, mert van közönségünk. Talán azért készítettek már a hetvenes években is gyerekelőadásokat a független megszólalási lehetőségeket kereső, béklyóiktól szabadulni vágyó művészek, mert az új formákhoz új közönségréteget találtak a gyerekekben. A Bors néni volt az első az életemben, ami csúcsokat döntött, kereteket feszegetett, és mégis színpadot kapott.

Bors néni: Ma is minden nap igaz ünnep, mikor műsorra kerül ez az előadás, immár Molnár Piroskával a főszerepben. (…) Először bedobtam a Bors néni könyvét Dajka Margit postaládájába, hátha elolvassa. Pár nap múlva becsöngettem hozzá. Miért jöttetek? – kérdezte, mert Horváth Péterrel mentem, egyedül nem mertem volna odamenni. Hát a Bors néni miatt – válaszoltam. De nem tudta, hogy miről van szó. Mint kiderült, kilopták a levélszekrényből a könyvet, mert túl nagy volt, kilógott belőle. Azért leültetett bennünket, megetetett, megitatott, és kérte, meséljük el a Bors nénit. Én egyszerűen úgy gondoltam, hogy ő lesz Bors néni, mesél és játszik a gyerekekkel, én meg énekelek, és mindenki jól érzi majd magát. Jó – mondta –, de ki lesz a partnerem? Te jó Isten, hát ki lesz? Kútvölgyi Erzsébetet ismertük akkoriban, mondtam hát, hogy a Zsike. Nagyon jó, nagyon jó – mondta, de ki lesz a férfi partner? Te jó ég, még férfi partnert is kell! A Verebes akkor jött el Kaposvárról, én pedig már jó ideje ismertem, tehát fölhívtam, hogy kit tudna ajánlani. Kérdezte, hogy mire? Mondtam, Dajkának kellene férfipartner. Hát akkor ő jön – válaszolta. Hoppá! …  Volt tehát már férfi színész is, csak azt nem tudtam, hogy milyen szerepet fog játszani, és miről szól majd a darab. Bors néni mellett Lackó volt az egyetlen nevesített ember, de azt a szerepet már Zsikének ígértem. Akkor legyen ő Titilla, Bors néni macskája – jutott eszembe a megoldás. (…) Akkor az Egyetemi Színpadon épp a Madách Színház próbált (mert felújították a Madách Kamarát), de mikor Ádám Ottó meghallotta, hogy Dajka Margit szeretne valami amatőr produkciót próbálni, hamarabb átadta nekünk a színpadot. Mindig akadt egy kis segítség. Margitka maga varratott ruhát, cipőt, fodrászt hívott, mert az egészre egy vas sem volt.

Gyerekszínház: A gyerekszínház későbbi, felnőttkorra gyakorolt hatását tudományosan már bizonyították: a korai életszakaszban látott színházi előadások, benne a látvány, a mozgás, a zene, elősegítik többek közt a fejlődő percepciót, a kommunikációs készségeket, a kreativitást, az ön- és valóságismeretet.

Mesék: A klasszikus mesék férfi és nő mintákat adnak, segítenek legyőzni a belső és külső szörnyeket, és megerősítik azt a hitet, hogy belőlük, a legkisebbekből lesznek azok a hősök vagy hősnők, akik mindenkinél szebbek, mindenkinél erősebbek, s akik majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A gyerekszínház rangja: Az zavar, hogy mindig a művészet felől próbáljuk ezt a dolgot magyarázni, pedig nem elsősorban a művészi, hanem a társadalmi presztízse az alacsony azoknak, akik gyerekekkel foglalkoznak. Sokan a gyerekek jövőjére gondolva csak arra várnak, hogy minél hamarabb felnőtt legyen belőlük, én pedig úgy gondolom, hogy a gyerekkor önmagában is érték, és egy gyerek akkor is ember, ha három hónapos vagy teszem azt, harmincéves. Ha csak azokat a társadalmi rétegeket tekintjük fontosnak, amelyek a saját életük irányításába beleszólhatnak, akkor a gyerekek mindig másodlagosak lesznek. Az ő emancipációjuk lehetetlen, hiszen mindig rá lesznek szorulva a felnőttekre. Valahányszor kiszorított helyzetben volt az irodalom, vagyis nem jelenhettek meg politikai okokból bizonyos költők vagy írók, az ő mentsváruk a gyerekirodalom volt. Egy sereg zseniális művet írtak a gyerekek számára az ötvenes-hatvanas években. Weöres Sándortól Tamkó Sirató Károlyig és Nemes Nagy Ágnesig mindenkinek vannak kedvencei ebből a korszakból. Ma is reneszánsza van a gyerekek számára írt verseknek és meséknek. Ma inkább az eladhatóság teszi vonzóvá ezt a közönségréteget az írók és a kiadók számára, de a nagy színházak is szeretnek gyerekeknek játszani. Vonzóak a gyerekelőadások, mert jó kísérletezési terepet jelentenek a fiatal művészek számára, de miután ez egy átmeneti terület, a dilettánsoknak is óriási lehetőségeket kínál. Ez komoly veszély, de ma már ezt se hangoztatom túl hangosan. Most ott tartunk, hogy ami élő és személyes, az csak jobb lehet, mint amit a médiumok közvetítenek.

Csecsemőszínház: A csecsemőszínház kifejezés abban segített, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tette: igen, mi a legkisebbekre gondolunk, és igen, ez egy új színházi műfaj. Ám, ha a legkisebbek még nem énekelnek, nem táncolnak közösen, nem mesélnek, nem dobják vissza a labdát, nem válaszolnak a kérdésekre, mégis, mivel töltik az idejüket a színházban? Figyelnek! Roberto Frabetti, a bolognai La Baracca színház vezetője – ahol, már a 80-as évek óta rendszeresen játszanak ennek a korosztálynak  – nyilatkozta egyszer: „A sűrű figyelem csendje az a csoda, amivel csak csecsemőszínházi előadáson találkozhat a művész.” A kicsik odaadása a felnőtteket is magával ragadja. Társaságukban ők is újra átélhetik a világ felfedezésének örömét.

Másik út: Mi, felnőttek a művészi hatásokkal is úgy vagyunk kicsit, mint a drogokkal. Ha hozzászokunk, egyre erősebb adagokat igényel szervezetünk. A fogyasztáshoz kapcsolt művészi tevékenységek megadják nekünk ezeket az egyre durvuló, erős hatásokat. A csecsemőszínház arra mutat példát, van másik út is. Vissza kell találni a gyökerekhez, szemléletünket s világlátásunkat újra meg lehet tölteni emberi tartalmakkal.

Érték: Ma már egyre többen felismerik a gyerekkor értékét, s ezzel együtt talán a mi munkánkat is kezdik jobban megbecsülni. Mégis óhatatlanul egysíkúvá válik az a művész, aki csak kisgyerekeknek játszik, s csupán egyféle stilizációban szerezhet jártasságot teljes szakmai élete során. Ez a felismerés is hozzásegített minket ahhoz, hogy bár lemondtunk a csak felnőtteknek szóló előadásokról, de szakmailag mégis továbbléptünk, és rátaláltunk az addig színházi értelemben elhanyagolt nézőrétegre, az ifjúságra.

Paradigmaváltás: Sose felejtem el a Kézdy Gyurival való közös munkát. A Retemeteszt csináltuk, mikor megtudta, hogy gyerekek fognak ülni a Kolibri Fészek nézőterén, és frászt kapott. Egyszerűen nem hitte el, hogy itt nem csúzlival fogják lövöldözni, ordibálva és verekedve, de odafigyelnek rá, és megértik Lázár Ervin csodálatos meséit. Majdnem szakításra került sor, mert én nem mondhattam le arról, hogy gyerekek is jöjjenek az előadásra. Azt kérte, hogy csak a barátai gyerekeit hívjuk el, ne legyenek ott idegenek, mert ő azokban nem bízik. Az előadásnak óriási sikere lett, a gyerekek körülülték, mint egy apát vagy nagyapát, és csodálattal figyelték, ahogy játszik, ahogy mesél. Ez is paradigmaváltás volt, bár Gyurit a kelleténél jobban meggyötörte az ezzel járó izgalom. Én bízom az idegen gyerekekben, és azt szeretném, ha a magyar művészek is bíznának bennük. Ha elhinnék, hogy érvényes és fontos gondolataikat a gyerekek számára érthetően is érdemes megfogalmazni… A mi nézőterünkön csönd van és figyelem. Nem mindig olyan csönd, mint egy felnőtt színházban. Néha nagyobb.

Tisztelet: Jung azt mondja, hogy csak akkor lehetek boldog, ha a saját életemből, életkoromból fakadó problémákra választ találok, nőként vagy férfiként teljes életet élek, megtalálom a hivatásomat, a páromat, és elfoglaltságaimban örömöt találok. Ha olyan intenzíven tudok részt venni mindennapi tevékenységeimben, hogy az elégedettséggel tölt el. Ez nemcsak a felnőttekre, de a gyerekekre is érvényes. Ők is megérdemlik, hogy teljes értékű emberként tekintsünk rájuk, még akkor is, ha rászorulnak a felnőttekre. Ettől ők nem rosszabb vagy értéktelenebb emberek. Hány felnőtt van, aki szintén rászorul mások támogatására? Ha a társadalomban fontosabbá válik, hogy tiszteljük a fogyatékkal élőket vagy azokat, akik gazdaságilag rosszabb helyzetben élnek, akkor ugyanezt a tiszteletet meg kellene adni a gyerekeknek is.

Életbevágóan fontos: A fiatalság humanizálásával csökkenthető a deviancia, az agresszió, és ebben a művészeteknek és ezen belül a színháznak óriási szerepe lehet. Érdemesebb kultúrára, mint új börtönök építésére költeni az adófizetők pénzét. (…) Ha nem nevelünk fel egy olyan új generációt, amelyik a mainál szélesebb körben érezheti, hogy a színház életbevágóan fontos, személyes ügye, akkor veszélybe kerül a jelenlegi struktúra, a virágzó színházi élet Magyarországon.

A színház örömforrás: Csíkszentmihályi professzor, aki a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékét vezette, a tökéletes élmény pszichológiájának megalkotójaként vált világhírűvé.6 Mi az, ami boldoggá teszi az embert? – kérdezte. Véletlenszerű időpontokban tesztelte a vizsgálatában szereplőket, írják le, mit éreznek. Az eredmény mellbevágóan érdekes volt. Kiderült, hogy az emberek intenzív munkavégzés közben sokkal boldogabbak, mint pihenés, nyaralás, tévénézés idején. Ilyenkor hiába törnek kielégülésre, relaxációra, a passzív befogadó attitűd eredménye szorongás lesz. Ezzel szemben az eszkimó asszony vagy a Nobel-díjas professzor munkája közben egyformán úgy érzi, áramlatba kerül, szinte lebeg, mikor igazán boldognak érzi magát. Ezt az érzést nevezte el Csíkszentmihályi flow-nak. Minél nagyobb intenzitással, minél több érzékszervünkkel veszünk részt tevékenységünkben, annál nagyobb örömöt érzünk, annál nagyobb esélyünk lesz, hogy érezzük az áramlást, a flow-t. Korunk reklámjai mind könnyű, azonnali, erőfeszítések nélküli gyönyöröket ígérnek. Elszigetelnek valódi környezetünktől, valódi énünktől, virtuális világba száműznek, kiszolgáltatottá tesznek a mindenkori manipulációval szemben. Az az ember, aki boldogságáért megtanulja legjobb képességeit latba vetni, kitör elszigeteltségéből, megkeresi a számára is fontos tartalmakat hordozó előadásokat. Aki a kultúra elsajátításáért hajlandó erőfeszítéseket tenni, az más módon is felelősséget vállal saját életéért. Ezért érdemes és fontos a kultúrát minden módon támogatni.

Novák Jánossal itt olvashatnak hosszabb interjút.

Forrás: Ellenfény, Novák János: Paradigmaváltás a gyermekeknek és az ifjúságnak játszó színházakban, A csellós kolibri, Origo

A Kolibri Színház azonnali belépéssel 1 fő videós-világosító, 1 fő világosító és 1 fő takarító munkatársat keres teljes munkaidőben.

Videós-világosító és világosító munkakörben bruttó 180.000,-Ft alapfizetést, még takarítói munkakörben bruttó 130.000,-Ft alapfizetést tudunk felkínálni.

Ezen túl negyedévenként 24.000,-Ft béren kívüli juttatást biztosítunk dolgozóinknak.

Önéletrajzot a kolibri.allas@gmail.com címre várunk.

A Kolibri Színház társulata (fotó: Novák Emil)

Minden kedves nézőnknek és munkatársunknak jó pihenést és élményekben gazdag nyári szünetet kívánunk!

Találkozunk a 2017/2018-as évadban!

 

Ahogy Novák János igazgató a június 16-án tartott évadzáró társulati ülésen elmondta, az összeszokott, jó társulat és a generációk közti konstruktív párbeszéd az alapja a Kolibri Színház folytatódó sikerének, amit az előző szezonhoz képest megnövekedett nézettség, a hazai közönség töretlen érdeklődése és a sikeres külföldi fesztiváljelenlét is jelez.

Néhány napja érkezett haza a társulat a Platform Shift+ európai uniós együttműködés keretében Drezdában megrendezett Your Story Nemzetközi Színházi Fesztiválról, ahol nagy sikerrel mutatta be Rövidzárlat című, észt-magyar koprodukcióban létrejött új ifjúsági előadását Vidovszky György rendezésében. A színház az eddigi eredmények megtartása mellett formai és tartalmi újítások jegyében zajló törekvéseit nem csak a külföldi partnerek, hanem a hazai közönség visszajelzései is igazolták – hangzott el az évadzárón. A 2016/2017-es évadban három játszóhelyén több mint 45 ezer néző előtt 479 előadást – köztük hat bemutatót: Nincsenapám, seanyám (rendező: Vidovszky György), Bűn és bűnhődés (rendező: Czukor Balázs), A bagoly, aki félt a sötétben (rendező: Szívós Károly), Már megint kezdik! (rendező: Laboda Kornél), Mágikus állatok iskolája (rendező: Novák János), Minden dolgok könyve (rendező: Kiss Márton) valamint két előbemutatót: Mi újság? (alkotók: Tisza Bea és Ruszina Szabolcs) és Rövidzárlat (rendező: Vidovszky György) – vitt színre a Kolibri Színház.

Novák János kiemelte, hogy a Kolibri Színház továbbra is feladatának tartja a társadalmi felelősségvállalást és a humánus szemlélet erősítését: az idei évadban 4,4 millió forintos közlekedési támogatást nyertek pályázaton, amiből 114 fővárosi és vidéki csoportot, összesen több mint 6000 gyermeket tudtak hozzásegíteni ahhoz, hogy eljussanak előadásaikra. A színház tovább bővítette audionarrációs előadásainak kínálatát is: a Locspocs, a kis tengeri szörny és a Macska voltam Londonban mellett a 2016/2017-es évadban az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak és a János vitéz című előadásokhoz is készült audionarrációs kíséret a vak és gyengénlátó gyermekek számára.

Macska voltam Londonban audionarrációs előadás

A Kolibri színházpedagógiai programja Gyevi-Bíró Eszter vezetésével lendületesen fejlődött tovább: idén már 20 előadáshoz kapcsoltak dráma- illetve színházolvasó foglalkozást drámatanárok és színészek részvételével, ezen kívül továbbképzést és nyílt próbát tartottak pedagógusok számára. A teljes évadot tekintve összesen 270 színházi nevelési foglalkozást tartottak, ami havi 30 színházi nevelési eseményt és évente 6200 gyerekkel történő találkozást jelent!

Novák János a sikerek között említette, hogy a Kolibri Színház számos fesztiválon vett részt a 2016/2017-es évadban, köztük a Besztercebányai Bábfesztiválon, a Magyarországi Bábszínházak XIII. Találkozóján Kecskeméten, a braunschweigi Internationalen Festival mit Figuren találkozón, a Small Size Napokon és a Platform Shift+ Your Story fesztiválján Drezdában.

Hazai együttműködéseik közül kiemelte a K.V. Társulattal koprodukcióban készült Függésben című előadást, a Művészetek Palotájában bemutatott Ládafia-mesék című bábjátékot (alkotók: Török Ágnes, Bodnár Zoltán és Majoros Gyula), a Magyar Állami Operaház és a MoltOpera és koprodukciójában, a Kolibri Színház művészeinek közreműködésével megvalósult Szökdelés a szerájból című gyerekeknek szóló vígoperát, valamint a Babilon Kiadóval közösen szervezett fellépést a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol a Kolibri társulata a Mágikus állatok iskolája című mesejáték dalaiból adott elő válogatást.

A színház több produkciója jubilált, köztük a Játsszunk Háry Jánost!, a Bóbita és A medve, akit Vasárnapnak hívtak 50. előadását, a Cyber Cyrano 150. előadását, a Macska voltam Londonban pedig 100. előadását ünnepelte ebben az évadban.

Cyber Cyrano

A 2017/2018-as évad a 25 éves jubileum jegyében fog telni. A következő szezonban hét premier várja a Kolibri Színház nézőit, ebből kettő szorosan kapcsolódik a negyedszázados évfordulóhoz: a társulat idősebb – sok esetben alapító – tagjainak személyes történeteire épül Czukor Balázs Visszatérő című előadása, míg Vidovszky György a társulat fiatalabb generációjával készíti el a Mondj egy mesét című produkciót, amely a második félévben lesz látható a Kolibri Pincében. Megtartják a Drezdában debütált Rövidzárlat hazai premierjét Vidovszky György rendezésében, a Kolibri Fészekben pedig sor kerül a Small Size – Performing Arts for the Early Years (Előadóművészet a legkisebbeknek) nemzetközi projekt keretében készült Mi újság? című előadás bemutatójára Ruszina Szabolcs és Tisza Bea közreműködésével. Szintén a legfiatalabb korosztálynak szól a nagyszínház előcsarnokában Török Ágnes és Szívós Károly alkotása, a Hengergő, amelyet 2018 tavaszán mutatnak be. Ezt követően Andrusko Marcella viszi színre a Kolibri Fészekben Bartos Erika Bogyó és Babóca című meséjét. Az évad végén Vajda Gergely Óriáscsecsemő című operáját Novák János állítja színpadra a Kolibri Színház és az Armel Opera koprodukciójaként, amelynek tervezett bemutatója a bécsi MuTh Theaterben lesz. Az előadáshoz már megkezdődött a szereplőválogatás, az Armel Opera castingján Novák János, Török Ágnes és Szívós Károly közreműködésével kiválasztották a női főszereplőt, Agathe de Courcy francia operaénekesnőt – árulta el a jövő évadra vonatkozó terveket a színigazgató.

Novák János hangsúlyozta, hogy a jubileumi évadban különös figyelmet szentelnek a több mint egy évtizede működő nemzetközi kooperációk eredményeinek is. Az évad második felére tervezett showcase alkalmával korosztályok szerinti bontásban mutatják be a hazai és külföldi szakmai közönségnek a Kolibri legsikeresebb előadásait és a nemzetközi partnerszínházak produkcióit. Így előreláthatóan vendégük lesz a drezdai Theater Junge Generation egy csecsemőszínházi előadással, valamint a francia Theatre Massalia és a portugál Teatro O Bando This Is (Not) Europe című koprodukciója. Az észt VAT Teater a jubileumi mustrára, vagy a 2018. májusi Kaposvári ASSITEJ Biennáléra hozza el Faust című előadását, az olasz La Baracca társulat pedig az Évadnyitó Kolibri Fesztivál programját gazdagítja.

This Is (Not) Europe

A pénteki évadzárón a társulat belső művészeti elismeréseit is kiosztották. A színház társulata minden évben választ egy Kolibri Hölgyet és egy Kolibri Urat, illetve egy Kolibri Háttér Hölgyet és egy Kolibri Háttér Urat, akik kiemelkedő munkájukért a következő évadban viselhetik a címet. A kollégák szavazatai alapján idén Erdei Juli és Ruszina Szabolcs színészek, illetve Hajsz Andrea rendezőasszisztens és Temesvári Attila hangosító érdemelte ki az elismerést. Az évadban a legtöbbször – 240 alkalommal – Alexics Rita lépett színpadra, őt 187 fellépéssel Ruszina Szabolcs, majd 186 előadással Megyes Melinda követték. Külön büszkeség a Kolibri Színház számára, hogy az ifjúsági és bábszínházakban legtöbbet játszó színészek országos listáját Alexics Rita vezeti, míg Ruszina Szabolcs a harmadik helyen áll.

 

Az évadzáró végén a társulat örömmel tapsolta meg az idei fúvósvizsga okleveleseit és Molnár Zsófia Boróka színésznőt, aki a napokban egészséges kislánynak adott életet!

Fotók: Nemes Sándor