Igazgatónkat köszöntöttük!

 

novak_janos

 

Augusztus 16-án ünnepli születésnapját Novák János. Pályáját és gondolatait idézi meg a Színház.hu összeállítása.

 

Fordulat: Zenésznek készültem, és a nagy fordulatot az hozta, hogy egyszer csak szólt valaki, hogy keresnek egy basszusgitáros csellistát egy zenekarba, mert egy hét múlva Köllő Miklós mozgásszínházával Wroclawba, az egyetemi színházak fesztiváljára utaznak. Nem sokat tudtam róluk, de gondoltam, kipróbálom a lehetőséget. És már ott is ültem a vonaton, és játszottam a fesztiválon. Hihetetlen levegője volt annak a világnak… A sarkon volt színház, a pincében volt színház, a padláson volt színház. És a sztárok, Grotowski, a Bread and Puppet társulat, lengyelek, amerikaiak és japánok… Egyszer csak azt éreztem, ha ilyen a színház, akkor ehhez nekem nagyon mély közöm van.

 

Lélek: Cseh Tamással beutaztam az országot, de nem volt olyan ambícióm, hogy beüljek egy zenekarba. Egyszer, mikor katonának akartak vinni, akkor gondoltam arra, hogy talán a Honvéd Zenekarban játszani mégis jobb lenne, mint katonai kiképzésben részt venni. Aztán úgy éreztem, hogy a színházhoz már több közöm van, és még a csellót sem kell letennem. (…) Tisztelem a hangszert, tudom, hogy lelke van annak, amit a kezembe fogok. Azt hiszem, hogy minden másnak is a lelkét keresem, azt, amit a csellóban egyszer már megtaláltam.

 

Indulás: Sokan azzal vádoltak a Kolibri indulása idején, hogy kiszolgáltatottá teszem a bábszínészeket, ha kihozom őket a paraván elé. Akkor még a paraván előtti színészi játék újdonságnak számított, ezért is meg kellett küzdenünk egymással. Mára ezen a kérdésen az „igazi” bábszínházakban is túlfutott az idő. Amit nem tudtak rólam az alapító tagok, és csak lassan vált számukra is nyilvánvalóvá, hogy azért lehettek ők az ideális munkatársaim, mert anyanyelvi szinten értették, érezték a gyerekközönséget. Nem tekintették, mint sok prózai színész, missziónak, leereszkedésnek vagy kényszerpályának, hogy gyerekeknek kell játszaniuk. Számomra ma is ez az attitűd a legfontosabb.

 

Kolibri: Ebben a pillanatban hivatalosan a Kolibri az egyetlen olyan színház az országban, amely azt írhatja a homlokzatára, hogy gyermek- és ifjúsági színház. 2008-tól már a nevünkben is szerepel ez a meghatározás, azóta hivatalosan is Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház vagyunk. Ugyanakkor természetesen valamennyi bábszínházat, városi nagyszínházat, ahol évtizedek óta gyerekbérleteket hirdetnek, ugyanúgy joggal gyerekszínházi műhelynek tekinthetjük, mint azokat a független színházakat vagy családi formációkat, melyek gyerekeknek is játszanak. Nagyon sok kitűnő gyerekszínházi formáció működik ma Magyarországon, olyanok, melyek az elmúlt évek során saját művészi arculatot, önálló, csak rájuk jellemző gyerekszínházi stílust teremtettek. Miközben konkurensek vagyunk, nagyon jól ki is egészítjük egymást.

 

Kézdy Gyuri története: Sose felejtem el a Kézdy Gyurival való közös munkát. A Retemeteszt csináltuk, mikor megtudta, hogy gyerekek fognak ülni a Kolibri Fészek nézőterén, és frászt kapott. Egyszerűen nem hitte el, hogy itt nem csúzlival fogják lövöldözni, ordibálva és verekedve, de odafigyelnek rá, és megértik Lázár Ervin csodálatos meséit. Majdnem szakításra került sor, mert én nem mondhattam le arról, hogy gyerekek is jöjjenek az előadásra. Azt kérte, hogy csak a barátai gyerekeit hívjuk el, ne legyenek ott idegenek, mert ő azokban nem bízik. Az előadásnak óriási sikere lett, a gyerekek körülülték, mint egy apát vagy nagyapát, és csodálattal figyelték, ahogy játszik, ahogy mesél. Ez is paradigmaváltás volt, bár Gyurit a kelleténél jobban meggyötörte az ezzel járó izgalom. Én bízom az idegen gyerekekben, és azt szeretném, ha a magyar művészek is bíznának bennük. Ha elhinnék, hogy érvényes és fontos gondolataikat a gyerekek számára érthetően is érdemes megfogalmazni… A mi nézőterünkön csönd van és figyelem. Nem mindig olyan csönd, mint egy felnőtt színházban. Néha nagyobb. − A sűrű figyelem, ami a nézőtéren van, semmi máshoz nem hasonlítható – mondta Roberto Frabetti, az olasz La Barracca színház vezetője. Szívemből beszélt. Ezért hiszem, hogy mindenkinek, aki a gyerekeknek játszik, tudatában kellene lennie, mennyire értékes és fontos, amit csinál. Ezt gondolom paradigmaváltásnak.

 

Folytatást itt találtok: http://szinhaz.hu/multidezo/53188-masnak-is-a-lelket-keresem-novak-janost-koszontjuk

Jövőre a Pont, pont, vesszőcskével kezdünk

Elindultak legújabb csecsemőszínházi előadásunk próbái Barbara Kölling rendező irányításával. A világhírű gyerekszínházi szakember a németországi Helios Színház művészeti vezetője.

 

IMG_8487b

 

A rendkívül intim hangulatban, elindított próbafolyamatról így nyilatkozott a rendezőnő:

“Egy workshop után döntöttem el, hogy ki lesz az a három színész, akivel nekilátunk a próbáknak. A darabban Tisza Beával, Ruszina Szabolccsal és Czupi Dániellel, valamint a zenész és egyben zeneszerző Bornai Szilveszterrel, illetve a látványtervezővel, Orosz Klaudiával dolgozunk együtt. Egyenrangú partnerek vagyunk ebben a munkában, közösen gondolkodunk, érzünk és hozunk létre mindent. Csupán eszközeink, az agyag és a fa instruálnak minket, a történet a hozzá tartozó hangokkal és képekkel együtt a két anyag természetének megismerésével alakul”.