Tisza Bea, a Kippkopp és Tipptopp rendezőjének szavaival:
„Néhány éve tulajdonképpen evidencia volt itthon, hogy három évesnél kisebb gyerekeket nem szabad színházba vinni, mert nem kötik le a figyelmüket az előadások. A Glitterbird EU-s projekttel – melynek köszönhetően Magyarországon is megjelent a csecsemőszínházi műfaj – aztán kiderült, hogy bizonyos feltételekkel készíthetők olyan produkciók, amelyek egyaránt megadják a művészi értéket és a szórakozás élményét akár a féléves csecsemőknek is. Ha kerüljük a gyors fény- és hangváltásokat, ha az előadások lehetőséget adnak az elmélyült szemlélődésre és időtartamuk nem több, mint 25-30 perc, fenntartható a legkisebbek érdeklődése.”
Tisza Bea szerint a Kippkopp és Tipptopp nem csupán tartalmi szempontból ideális választás a 2-5 évesek színházi bevezetésére, hanem a Kippkopp-történetek népszerűsége miatt is. „A széleskörű ismertség azért nagyon jó, mert a kisgyerekek imádnak ismételni – gondoljunk arra, mennyire ragaszkodnak esténként a már számtalanszor felolvastatott mesékhez, vagy említhetjük a mondókákat, a gyerekversek, -dalok refrénjeit -, és egyszersmind ugyanazzal a dologgal más formában találkozni. Sok népszerű mese színrevitelénél tapasztaltuk, hogy azok, akik már ismerik a történetet könyv vagy rajzfilm formájában, felfedezve a különbségeket és azonosságokat, még nagyobb élvezettel nézik a színházi előadást.”
Kritikus szemmel a darabról:
‘Hogyan találhat valaki barátra? Hát ha játszik! A Kolibri Fészekben Kippkopp története erről szól, a kisgyermekkor legfontosabb szociális kérdéséről: ki játszik velem? Az apró játéktérben komódnyi láda áll, rajta egy kosár, ebben alszik Kippkopp. Begurul egy dió, a hangja előcsalogat egy egeret, és felébreszti Kippkoppot. Az egér reszket, de meg akarja szerezni a diót, a gesztenyegyerek inkább focizna. Végül az egér félelme győz, Kippkopp futni hagyja a dióval, és inkább elindul más játszótársat keresni. A láda tetején, oldalain nyílnak újabb és újabb helyszínek (s ha kevés a láda, akkor a játszók ruháján), ahol különböző állatokkal találkozik, míg végre megleli, akit keresett: a katicát. Az előadás hűen adaptálja Marék Veronika klasszikus könyvét (Kippkopp a fűben), a rendező (Tisza Bea) és a játszók nem alkottak új jeleneteket, a dialógusokat sem írták újra, hanem a játéklehetőségeket keresték meg a jeleneteken belül. A könyv nyitott, kíváncsi, ám alapvetően szemlélődő hőse helyett Bodnár Zoltán gesztenyegyereke aktívan keresi a kapcsolatot azzal, amit meglát: megpróbálja játékba vonni. S ettől lesz ez az egész figura eleven, kedves, szerethető. No meg attól, hogy maga a báb is gyönyörű, élő: súlya és ragyogása van.
Kippkopp történetéhez egy másik, erre rímelő, szerkezetében hasonló (mert szintén a különböző állatokkal való találkozásokra épülő) történetet fűztek az előadás alkotói. Tipptopp találkozásainak alapkérdése: az vagyok-e, aminek látszom? Alexics Rita gesztenyelánya számára a kapcsolatteremtés eszköze a hasonulás, a tétje pedig az otthonra, társra találás, végső soron az életben maradás. (…)
Novák János dalai (Marék Veronika versikéire) egyszerűen kötik össze a jeleneteket, vezetik a figyelmet, és az ismétlések révén teszik egyre belakhatóbbá az előadást. Sőt napokkal később is felidézik azt, amikor a gyerekek dúdolni kezdik a dalokat”.
Forrás: ellenfeny.hu
Nézői szemmel az előadásról:
„Nagyon tetszett a kis bábdarab nekem is és kislányomnak is. Korábban már jártunk a Kolibri Fészekben, de eddig csak babaszínházi előadásokon voltunk, amelyek 20-25 percesek, és kifejezetten a 3 év alattiaknak szólnak (ld. Tekergő, Négy évszak, Toda). A Kippkopp és Tipptopp azonban már 3 év felettieknek ajánlott, a hossza pedig 45 perc. Bár kisleány csak pár hét múlva tölti be a hármat, szóval még icipicit a javasolt korosztály alatt voltunk, ez nem volt gond. Figyelmesen végignézte a bájos kis mesét, együtt nevetett a gesztenyebábukkal, és itthon is színházast játszottunk.
Úgyhogy elmondhatom, részt vettünk az első igazi gyerekszínházas előadásunkon”.
Az előadást legközelebb január 24-én, 10:30-kor láthatják a Fészekben!
