Szereplők:

Török Bernadett, a CÉG főosztályvezetője  – Tisza Bea

„Amit átélünk, valóban ‘interaktív’ és valóban ‘nyomozójáték’, ahogy a műfaji meghatározás mondja. Izgalmas, élvezetes, aktuális, fontos, elgondolkodtató, és – egy művet tudni kell befejezni – az utolsó pillanataiban még katartikus is. A ‘multimédiás’ feldolgozás (élő színház, videó, mobiltelefon) minden elemében funkcióval bír. Választásaink jelentőségével szembesít minket. Gratulálok az alkotóknak, valamennyien remek munkát végeztek” – Harmat György filmkritikus Facebook posztja

„A digitális interakció sokkal jobban megmozgatja a nézőt a Kolibri Pince Áruló című ifjúsági előadásában, mint a hagyományos részvétel. Már csak emiatt is megéri látni a produkciót. (…) Sötét, mégis stílusos térbe érkezünk, ahol a kivetítők, a videó, alapvetően a technológia dominál, a látvány- és jelmezterv Pajor Patrícia és Herman Anett nevét dicséri. A kosztümök egyszerre maiak és kissé jövőszerűek, jól illeszkednek a darab kérdésköréhez. A szereplők nagyjából fele-fele arányban tűnnek föl a színen és a felvételeken, így az előadás két térben valósul meg. A térfigyelő kamera snittjei leképezik az állandó megfigyeltség érzetét, emellett Monori András gépzenéje és az imázsfilmek örökké emlékeztetnek minket a virtuális létre. A négy színész játékát valójában egy egész stáb munkája egészíti ki még a színpadon is. (…) Vidovszky György rendezését érdemes többször megtekinteni, hiszen a játék minden alkalommal közönségéhez igazodik. A színészgárda munkáján érződik az állandó készenlét, hiszen kevés az esély rá, hogy kétszer ugyanaz az akciómese születik meg a színpadon” – „Akciómese a föld alatt” – Népszava, Rosznáky Varga Emma írása

„Mondható ifjúsági thrillernek, ugyanakkor ennek az előadásnak van egy sokkal fontosabb vetülete – ami egyben meg is indokolja, hogy miért építettük be az okostelefonokat. A történet digitális eszközök segítségével történő megfigyelésről szól. A nézőnek menetközben ezzel kapcsolatban kell kisebb-nagyobb döntéseket meghoznia, sőt, a legvégén is az ő kezében van a legfontos döntés. Az egész előadás erről szól: a döntésről, a felelősségről, arról, hogy nem lehet kibújni ezek alól” – Vidovszky György rendező a Deszkavíziónak adott interjúban (“Fontosnak tartom, hogy egy előadás ne állításokat fogalmazzon meg, hanem kérdéseket tegyen fel” – Interjú Vidovszky Györggyel) 

„A Kolibri Pincében minket, nézőket is bevonnak a történet alakításába, amely azt a kérdést feszegeti, hogy milyen célból és milyen határig fogadható el az emberek megfigyelése. És ha már a Pegazus programok korában élünk, az alkotók sem a kőkorszaki, kézfeltartással szavazós módszert választották a bevonásunkra (…). A kütyüzés és a szabadulójátékokra hajazó építkezés nyilván közel áll a kamasz célkorosztályhoz, az animáció és a nézői közreműködés élménye plusz izgalmat, érdekességet visz az előadásba” – „Szokatlan szemszögek” – Színház.net, Turbuly Lilla kritikája

„Nemcsak Nizsai, hanem a többi szereplő is jól alkalmazkodik a közönség által befolyásolt jelenetsorokhoz. Felkészültségük, árnyalt jelenlétük fokozzák a nézők részvételi aktivitását. Nyirkó Krisztina Emmája öltözékével és habitusával is azt a fiatal forradalmárt sugallja, aki szembeszáll az anyja vezette szoftverfejlesztési projekttel. (…) Hasonlóan kiváló arányérzékkel dolgozik anyja, Török Bernadett, akit Tisza Bea alakít. Kétszínű, elegáns és sportos jelmeze finoman jelzi a karakterben megbúvó kettőséget. (…) Jó cím az Áruló. Ugyanis annyit elöljáróban is elárulhatok, hogy nincsen biztos jó vagy biztos rossz választás. Az előadás által felkínált helyzetekben létrejött, adott pillanatban meghozott döntések vannak. Akárcsak a mindennapi életünkben” – „Mondd, te kit választanál? – Kritika az Árulóról” – Deszkavízió, Németh Fruzsina Lilla írása

„Vidovszky György a színház digitalizációját illetően abszolút ‘early adopter’-nek számít Magyarországon: a rendező bátran és magabiztosan használ számítógépes eszközöket az előadásaiban” – Rádai Andrea kritikája az Árulóról, Magyar Narancs 2022/47.

„A színházi élmény kiemelkedő eleme, hogy nézőként is aktív résztvevői vagyunk a darabnak, így a figyelmünk nem lankad, ami különösen fontos, hiszen az utolsó percekben merülnek fel a leginkább olyan gondolatok, amiket a nézőtéren helyet foglaló fiataloknak érdemes hazavinniük” – „Egy ezerarcú történet margójára” – Spiritusz Online, Kalinowsky Virág írása