Egy évvel ezelőtt új vezetés kezdte meg munkáját a Kolibri Színház élén. Azóta új arculat, új programok és egy fenntarthatóbb működési modell alapjai születtek meg. Zalán János igazgató és Kósa Péter operatív igazgató arról beszélnek, mi minden történt az elmúlt tizenkét hónapban, és hogyan sikerült lépésről lépésre új lendületet adni a színháznak.
„Nem rombolni, hanem építeni jöttünk”
– Egy év telt el azóta, hogy átvették a Kolibri Színház vezetését. Hogyan emlékeznek vissza az indulásra?
Zalán János:
Nagyon intenzív időszak volt. A vezetőváltás körül sokféle vélemény fogalmazódott meg, és természetesen számos előzetes feltételezés is. Mi azonban már az első pillanatban világossá tettük, hogy nem rombolni, hanem építeni jöttünk. A Kolibri egy fontos és szeretett intézmény, amelynek komoly hagyománya van a magyar gyerekszínházi kultúrában. A mi feladatunk az volt, hogy ezt az értéket megerősítsük, és egy korszerűbb működési modell felé mozdítsuk el.
Kósa Péter:
Az első hónapok leginkább azzal teltek, hogy pontos képet kapjunk az intézmény működéséről. Egy színház egyszerre művészeti műhely és gazdálkodó szervezet. Ha a működés nem átlátható és nem stabil, akkor a művészi munka is kiszolgáltatottá válik. Ezért az operatív oldalon az volt a legfontosabb, hogy rendet tegyünk a folyamatokban, és megalapozzuk a hosszú távon fenntartható működést.
„A piaci szemlélet nem ellensége a művészetnek”
– A kezdeti kritikák egyik visszatérő eleme az volt, hogy a piaci gondolkodás idegen a gyerekszínháztól.
Zalán János:
Igen, sokszor hallottuk ezt az érvet. Pedig mi soha nem arról beszéltünk, hogy a művészetet kell piacosítani. Arról beszéltünk, hogy egy kulturális intézménynek felelősen kell gazdálkodnia, és tudatosan kell kapcsolatot építenie a közönséggel. Egy gyerekszínház különösen érzékeny terület: egyszerre kell magas művészi színvonalon dolgozni és elérni a gyerekeket, családokat, pedagógusokat. Az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy a tudatos közönségépítés és a marketing valójában segíti a művészeti munkát, mert több emberhez jutnak el az előadások.
Kósa Péter:
A piaci alapú működés első lépése valójában a józan gazdálkodás. Átlátható költségszerkezet, tervezhető működés és olyan programok, amelyek valóban találkoznak a közönség igényeivel. Az elmúlt évben elkezdtük felépíteni ennek a rendszerét. Ez nem egyik napról a másikra történik, de az első lépések már láthatóak.
Új arculat, új struktúra
– A változások a színház arculatában is megjelentek.
Zalán János:
Fontosnak tartottuk, hogy a Kolibri identitása világos legyen. Ennek részeként megújult az arculatunk, amely a kolibri madár motívumára épül. Emellett egy úgynevezett „branded house” struktúrát vezettünk be, amely világosabbá teszi a különböző játszóhelyek és programok szerepét.
Így jött létre például a Kolibri Fészek, a Kolibri Pince, a Kolibri Mobil vagy a Kolibri Workshop. Ez nemcsak vizuális megújulás, hanem egyfajta gondolkodásmód is: a színház különböző programjai különböző korosztályú közönségréteghez szólnak.
A közönség reakciója
– Mit tapasztaltak a nézők részéről?
Kósa Péter:
Nagyon biztató visszajelzéseket kaptunk. A nézőszámok stabilak, sok új család érkezik a színházba, és erősödtek az iskolai kapcsolataink is. Ez kulcsfontosságú, mert a gyerekszínház egyik legfontosabb feladata, hogy élményt adjon azoknak a fiataloknak is, akik talán ritkábban találkoznak a kultúrával.
Zalán János:
Az is fontos volt számunkra, hogy a Kolibri nyitottabb intézmény legyen. Több közösségi eseményt szerveztünk, új programokat indítottunk, és nagy hangsúlyt fektettünk az érzékenyítésre és a tartalmi akadálymentesítésre.
Előadások és új irányok
– Az elmúlt évadban több bemutató is nagy figyelmet kapott.
Zalán János:
A Táncórák bemutatója például egy különleges vállalás volt. Egy olyan történetet mesél el, amely az autizmus és az emberi kapcsolatok témáját érinti, mégis humorral és empátiával közelít a nézőkhöz. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk.
Emellett természetesen továbbra is fontosak a klasszikus gyerekelőadások – például a Bogyó és Babóca vagy a Kippkopp gyerekei –, amelyek generációk számára jelentenek meghatározó színházi élményt.
„A bizalom visszatérése a legnagyobb eredmény”
– Ha egy dolgot kellene kiemelni az elmúlt évből, mi lenne az?
Kósa Péter:
Számomra az, hogy stabilabbá vált a színház működése. Egy intézmény akkor tud jól dolgozni, ha kiszámítható keretek között működik.
Zalán János:
Én inkább a bizalomról beszélnék. A kezdeti időszakban sokan szkeptikusak voltak. Ma már inkább az látszik, hogy a Kolibri új lendületet kapott, és a közönség is nyitott az új kezdeményezésekre.
„Most kezdődik az igazán izgalmas időszak”
– Hogyan tovább?
Zalán János:
Ez az első év az alapok megteremtéséről szólt. A következő időszakban szeretnénk tovább erősíteni a színház szakmai és közösségi szerepét, új produkciókat létrehozni, és még több gyerekhez eljutni.
Kósa Péter:
Az operatív oldalon pedig folytatjuk a fenntartható működés felépítését. A cél egy olyan intézmény, amely művészileg erős, ugyanakkor stabilan és kiszámíthatóan működik.
Zalán János:
Ha egy év után valamiben biztosak vagyunk, az az, hogy a Kolibri előtt komoly lehetőségek állnak. És most kezd igazán izgalmassá válni a történet.
