A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház nem kíván személyes vitába bocsátkozni sem Nagy Ervinnel, sem a színház egykori alkotóival, akik rendszeresen minden alkalmat és felületet megragadnak arra, hogy sértettségüknek hangot adjanak. A megjelent írás ugyanakkor olyan állításokat tartalmaz, amelyek ténybeli pontosítást igényelnek, különösen akkor, amikor ezek a nyilvánosság előtt kérdőjelezik meg egy intézmény működését és vezetésének legitimitását.
A Kolibri jelenlegi működése nem tagadja a múlt értékeit, ugyanakkor nem köteles egyetlen, korábban domináns szemlélet kizárólagos folytatására. Meggyőződésünk, hogy a gyermek- és ifjúsági színházi területen – különösen közpénzből fenntartott intézményként – nem egyetlen esztétikai irány vagy intézményi modell létezik, hanem több, egymással vitában álló, mégis legitim szakmai út. A valódi párbeszéd nem az eltérő gondolkodás elutasításával, hanem annak tudomásul vételével kezdődik.
Az „einstand” valódi jelentése a Kolibriben
Az „einstand” kifejezés súlyos állítás. Éppen ezért fontos világosan kimondani: az igazi einstand nem a Kolibri jelenlegi működésében, hanem az azt megelőző időszakban történt.
A Vidovszky György, Nizsai Dániel és Gyevi-Bíró Eszter nevével fémjelzett korábbi vezetés – a társulat itt maradt tagjainak állítása szerint – folyamatos megfélemlítéssel és nyomásgyakorlással élt mindazokkal szemben, akik nem az ő álláspontjukat képviselték. Az általuk kialakított működési és kommunikációs gyakorlat toxikus légkört teremtett az intézményben.
Munkatársak kerültek tartós bizonytalanságba, folyamatos pszichés nyomás alá, és olyan helyzetek alakultak ki, amelyek sokakat a felmondás kényszerének terébe sodortak. Ez nem szakmai vita volt, hanem felelőtlen bánásmód egy gyermek- és ifjúsági színház teljes közösségével szemben.
Mindezt azok a kollégák erősítik meg, akik az intézményben maradtak. Számukra – a korábbi időszakban átélt traumák feldolgozását segítő – integrált pszichológiai szakemberek bevonásával biztosítunk támogatást.
A „kampány” kérdése
A „kampány” kifejezés használata nem retorikai túlzás. A kinevezéssel összefüggésben közpénzből, az intézmény állami támogatásából finanszírozott Facebook-hirdetések jelentek meg, célzott eléréssel, időzített üzenetekkel és egyértelmű narratívával. Ezek nehezen értelmezhetők másként, mint szervezett kommunikációs kampányként.
Amennyiben ezt Vidovszky György, vagy bárki más cáfolni kívánja, a hirdetések megrendelésével, számlával és dokumentumaival kapcsolatban a Kolibri Színház kész a nyilvánosság számára bemutatni a rendelkezésre álló adatokat.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Nizsai Dániel közeli hozzátartozója által szerkesztett Színház Online a kinevezést megelőző és követő időszakban folyamatosan, egyoldalúan és szakmai kiegyensúlyozottságot mellőzve közölt a jelenlegi vezetéssel szemben kritikus, lejárató tartalmakat. Ezek nem vitacikkek és nem elemzések voltak, hanem következetesen azonos irányba mutató állítások, érdemi ellenpont vagy megszólaltatás nélkül. Maga Nizsai Dániel is részt vett korábban a portál működésében.
További kérdéseket vet fel, hogy a Színház Online technikai szerkesztője megegyezett a Kolibri korábbi weboldalának szerkesztőjével, ami – a fenti tények fényében – morális és etikai aggályokat vethet fel, különösen az adatkezelési és jogosultsági kérdések kapcsán.
Mindezek együttesen nem értelmezhető pusztán szakmai véleménynyilvánításként, hanem tudatosan felépített nyilvános nyomásgyakorlásként, amelynek hatása a Kolibri Színház megítélésében és működési környezetében ma is érzékelhető. Mindezt „széles szakmai felháborodásként” bemutatni az önámítás magasiskolája.
A pályázatról és a felnőtt színházzá alakításról
A pályázatban szereplő forgatókönyvek feltételes lehetőségek voltak, nem programadó szándéknyilatkozatok. A Kolibri Színház csőd közeli állapotban volt, amit a fenntartó és a korábbi időszakban működő felügyelőbizottság is elismert. Vidovszky György, Nizsai Dániel és Gyevi-Bíró Eszter erről tudtak, mégsem tettek lépéseket a helyzet rendezésére, sőt a problémákat a közvélemény előtt eltitkolták. Több fórumon is hangoztatták, ők az alkalmas vezetők, hiszen kívül-belül ismerik az intézményt.
A korábbi felügyelő bizottság kérésére jelenleg teljes körű gazdasági, jogi és műszaki átvilágítás zajlik, amely során már most több súlyos szabálytalanság és jogsértés gyanúja merült fel, amelyeknek akár jogi következményei is lehetnek. Ez magyarázatot adhat arra, miért kiemelten fontos az érintettek számára, hogy a figyelmet a jelenlegi vezetés munkájáról eltereljék.
A Kolibri Színház nem vált felnőtt színházzá, nem változtatta meg alapfeladatát, és nem lett más intézmény gyakorlóhelye. Ugyanakkor számos fiatal alkotónak biztosít munkalehetőséget és bemutatkozási teret, akik jól érzik magukat az intézményben – még ha ez nem is illeszkedik a bukott pályázók narratívájába.
A tények lassan egy éve folyamatosan a fentieket igazolják. Utólag úgy beállítani, mintha egy el nem indult forgatókönyv „meghiúsítása” lenne az elmúlt év legfőbb eredménye, szakmailag nehezen értelmezhető, de ahogy látjuk nem is ez a célja a szerzőknek.
Nézőszám, jegybevétel
A Kolibri Színház eredményei nyilvános, ellenőrizhető, számszerű adatokon alapulnak. A 2025-ös naptári évben – a tavaszi események ellenére – nőtt a nézőszám és ami még fontosabb, jelentősen nőtt a jegybevétel, közel 30%-kal. Ez a tendencia igaz a színház korábbi működéshez képest is, amit a cikk szerzői lényegében maguknak tulajdonítanak. A növekedés nem a kihasználtság százalékában, hanem abszolút értékben mérhető: több fizető néző, magasabb jegybevétel, szélesebb közönség réteg.
A Lázár Ervin Program nem „ingyenes közönség”, hanem államilag finanszírozott, elszámolt előadásforma, amely nem torzítja, hanem kiegészíti az intézmény működési adatait. Érdekes módon sem Nizsai Dánielnek nincs problémája, amikor a Kultup körül kell legyeskedni (Déryné program szervezése), sem Gyevi-Bíró Eszternek, amikor a Déryné Programnak kell bedolgoznia, hiszen a férje is a Déryné társulat megbecsült tagja. Csak az nincs rendben, ha más használja az egyébként mindenki számára pályázható, nyitott támogatást a Lázár Ervin program keretében, amit egyébként még egyszer hangsúlyozva a Déryné Program koordinál.
A Kolibri korábban is és jelenleg is elsősorban iskolai csoportokra építi közönségét, amelyet a változatlanul működő, kiváló szervezési osztály biztosít. A különbség az, hogy a jelenlegi vezetés erre a stabil alapra tervez, figyelembe véve a közönség valós igényeit, nem pedig egy zárt, öncélú művészeti ideológia mentén működik.
A számok értelmezése – mit mutat valójában a Kolibri teljesítménye?
A két naptári év adatait összevetve nem puszta növekedésről, hanem tudatos működési modell váltásról beszélhetünk.
Nézőszám: valódi közönség növekedés
- Nézőszám: +6% (39 416 → 41 821)
Ez önmagában is pozitív adat, de különösen figyelemre méltó úgy, hogy közben szervezeti és kommunikációs turbulenciák zajlottak. A közönség nem elmaradt, hanem növekedett, ami erős bizalmi és relevancia jelzés.
Egy előadásra jutó nézőszám: kulcsmutató
- Egy előadásra jutó néző: +11% (93 → 104)
Ez az egyik legfontosabb menedzsment mutató, mert közvetlenül jelzi a műsorpolitika és az értékesítés hatékonyságát, kizárja az „előadásszám-felhígítás” vádját.
Jegybevétel: strukturális áttörés
- Bruttó jegybevétel: +30% (90,0 M → 116,7 M Ft)
Ez a növekedés nem magyarázható pusztán nézőszám-emelkedéssel, hiszen az csak +6%. A bevételnövekedés mögött tudatos ár- és pozicionálási stratégia áll.
A Kolibri nem csak több jegyet adott el, hanem jobban árazta a termékeit.
Átlag jegyár: értéknövekedés, nem kizárás
- Átlagár: +22% (2284 → 2790 Ft)
Ez az adat különösen fontos, mert az emelés nem járt nézőszám-csökkenéssel, sőt: a nézőszám nőtt. Ez azt jelenti, hogy a közönség elfogadta és visszaigazolta az értéknövekedést. Nem „kiszorítás”, hanem érték alapú pozicionálás történt.
Összkép: mit bizonyítanak ezek a számok?
Ezek az adatok együtt azt mutatják, hogy nőtt a közönség, nőtt az egy előadásra jutó kihasználtság, jelentősen nőtt a bevétel. Ez nem mennyiségi trükk, hanem professzionális minőségi intézményvezetés.
A számok egyértelműen azt mutatják, hogy nem a túltermelés, hanem a tudatos műsorpolitika, az értékalapú árazás és a hatékony közönségelérés vált az intézmény működésének alapjává. Mindez különösen szép eredmény azon prognózisok mellett, amit a szerzők és érdekköreik próbáltak előre jelezni.
Vendégelőadások és műsorpolitika
A vendégelőadások minden repertoárszínház életének természetes részei. Ezek szakmailag kuráltak, szerződéses rendben működnek, és nem helyettesítik, hanem kiegészítik a saját produkciókat. A Kolibri alap repertoárja, játszóhely-struktúrája és korosztályos profilja változatlan.
A szabad kapacitások kihasználásával az éves előadásszám a korábbi 400 körüli értékről 500 előadás közelébe emelhető, ami az emelt jegyárak mellett a bevételekre is pozitív hatással van. Az elmaradt előadásokat szeptember és december között dupla előadásokkal pótoltuk.
Vidovszky György és csapata által interpretálva egy színház működését kizárólag nézőszámok vagy százalékok alapján értelmezni leegyszerűsítő, félrevezető és szakmaiatlan. Ilyet csak olyan állít, akik még nem vezetett intézményt. Reméljük levelünk segít mindenkinek megérteni az eredményesség valódi kontextusát.
Vidovszky Györggyel ellentétben a Kolibri Színház nem minősít repertoárt ízlés, politikai vagy esztétikai felsőbbrendűség alapján. Éppen ellenkezőleg, tudatosan a közönség felé forduló, szolgálatként értelmezett működésben gondolkodunk. Ha ebben a szemléletben kevesebb a gőg, az tudatos intézményi döntés és reményeink szerint hosszú távon kifizetődőbb stratégia. A befogadott előadásokban szereplő kollégák a független szféra szabad alkotói. Az ő munkájukat “hakniként” beállítani színház szakmai szempontból morálisan elfogadhatatlan, etikátlan. Már csak abból a szempontból is, mert a Kolibriből távozott színész kollégák egyike sem tudott a főállásban a “kőszínházi” struktúrában elhelyezkedi, mind a mai napig a független szférában dolgoznak, alkotnak, mi mégsem tekintjük jelenlegi munkásságukat “hakninak”.
A Kolibri színház továbbra is segíteni és támogatni kívánja a független szabad alkotók munkáját, oly módon is, hogy előadásaikat befogadjuk, a kollégáknak munkát biztosítunk. Hisszük, hogy érdemesebb sokkal szerényebben fordulni a közönséghez és a többi független szférában tevékenykedő alkotóhoz, mintsem egyszerűen munkásságukat “hakniként” beállítani, minősítve nagyjából mindenkit, ahogy azt tette írásában Vidovszky György, Gyevi-Bíró Eszter és Nizsai Dániel.
Az pedig, hogy az új vezetés által kitalált és megvalósított Szilveszteri gyermek programunk teltházzal ment 14-15.000 forintos jegyáron talán a legjobban mutatja azt, hogy van helye a piacon annak, amit gondolunk a színházi működésről.
Gazdasági vádak és jogi helyzet
A cikkben vélhetően megjelölt eljárás ismeretlen tettes ellen indult. A Kolibri Színház jelenlegi vezetésével szemben semmilyen vádemelés vagy elmarasztaló döntés nem született és irányukba semmilyen nyomozóhatósági lépésre, adatkérésre, stb…nem került sor. Az ártatlanság vélelme nem kommunikációs eszköz, hanem jogállami alapelv. Érdekes helyzetben érezzük magunkat, mivel a hamarosan nyílvános jelentésekben elég sok furcsaságra derülhet fény, címszerepben Vidovszky György, Gyevi-Bíró Eszter, és Nizsai Dániellel. Reméljük a morális iránytű akkor sem fog gellert kapni a szakmában.
Felmondások és működés
A felmondások ténye nem vitatott, száma azonban ismét nem tényszerű. Ezek jellemzően egyoldalú felmondások voltak az előző vezetés által gründolva, egyeztetve, kerülve minden párbeszédet az új vezetéssel. Az együttműködés lehetősége nyitva állt; sajnálatos, ha valaki inkább a bizonytalan ígéreteknek hisz, mint a saját józan ítélőképességének. Az pedig, hogy egy színház igazgatóját nem a társulat választja szerintünk ténykérdés. Szeptember 1-ig 34 munkavállaló távozott, minden más szám helytelen ezzel kapcsolatban, többek között a szerzők által említett 60 fő.
Egy intézmény megítélése nem kizárólag személyi döntések, hanem működési stabilitás, gazdasági és művészi munka eredményének, valamint a fizető közönség visszajelzése alapján történik. Tény, hogy a Kolibri ma is működik, játszik, növekszik, és szakmailag kiváló kollégákkal erősödött meg a műszaki, művészeti és menedzsment területeken egyaránt. Ezek a szakemberek a kulturális piacról érkeztek, nagy tapasztalattal rendelkeznek, jól érzik magukat, integrálódtak az új rendszerbe az itt maradt kollégákkal együtt. Minden egyes megüresedett álláshelyre több, mint tízszeres túljelentkezés volt és a jelenlegi létszámunk is jóval meghaladja a Vidovszky György vezetői éra munkavállalói létszámát.
„Einstand” vagy intézményvezetés
Egy kulturális intézmény fenntartójának alapvető elvárása a gazdaságos működés biztosítása a művészeti célok megvalósítása mellett. A fenntartó által kitűzött célokat pedig a Kolibri Színház jelenleg is teljesíti.
A Kolibri ma is gyermekszínház. A Kolibri ma is telt házakkal játszik. A kolibri ma is szabad alkotók otthona. A Kolibri ma mérhetően jobban teljesít, mint korábban.
A számok nem ideológiai állítások. A sikeres működés nem személyes vélemény, hanem számokkal alátámasztott tény kérdése. Ez nem einstand. Ez elvégzett munka.
