Kritikus szemmel a Pont, pont, vesszőcskéről

2013. 09. 25.

Szeptember 14-én mutattuk be a Pont, pont, vesszőcske című csecsemőszínházi előadásunkat. Az első kritikák már megérkeztek.

 

Turbuly Lilla írásából:

 

Ami az eszközhasználatot illeti, ez egy organikus előadás, csupa természetes anyaggal, de főleg agyaggal: a színészek fehér lenvászon ruhában gyúrják-formálják a vörös agyagot, emellett még göcsörtös faágaknak jut fontos szerep és a víznek. Amikor pedig mindez elegyedik: a fehér ruha vörösödik és a padló is egyre maszatosabb, az külön öröm a gyerekeknek. Nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett cselekményről. Tisza Bea, Ruszina Szabolcs és Czupi Dániel játszanak és teremtenek. (…)  A Pont, pont, vesszőcskét Barbara Kölling, a németországi Helios Theater művészeti vezetője rendezte, aki pontosan tudja és érzi, hogy mi az, ami a színházból az 1–5 éves korosztály számára (mert a színlapon nekik ajánlják az előadást) izgalmas és megragadó lehet, mi az, ami úgy köti le őket, hogy abból a saját koruknak megfelelően tovább tudják építeni a világról eddig szerzett tudásuk óriáspuzzle-jét.

 

A teljes kritikát a 7óra7-en érhetik el.

 

pont3_photo_juditszlovak

 

 

Gáspár-Singer Anna írásából:

Agyag, egy vödörnyi víz, faágak, semmi több. Színek is alig: a színészek világos ruhája beleolvad a lecsupaszított, natúr színpadi környezetbe. A főszerepet ugyanis nem az általuk megformált karakterek, hanem a darabban felhasznált természetes anyagok, illetve a hozzájuk kapcsolódó, azokat folyamatosan alakító, megmunkáló emberi mozdulatok játsszák.

 

A teljes kritikát a prae.hu-n olvashatják.

 

pont2_photo_juditszlovak

 

 

Szoboszlai Annamária írásából:

A színen játékba kezdő előadók keze közt kezd megelevenedni egy agyagból gyúrt világ. Elválasztódik ég a földtől, működésbe lép a gravitáció, a dróttal fölhasogatott agyagtömb darabjai hegyekként magasodnak előttünk, s hamarosan megjelenik az élet: előbb mintha madár kapna előttünk szárnyra; aztán egy különös, csaknem ijesztő arc/maszk, mélyen ülő szemekkel, orr és száj nélkül. Később újabb arc születik, immár emberi. Majd két, öklömnyi agyagfej elevenedik meg a színen. Büszkén ugrándoznak egy szál lábaikon, mindaddig, amíg egy harmadik figura be nem sétál két gally-lábán…

 

A teljes kritikát a kutszelistilus.hu-n érhetik el.

 

pont1_photo_juditszlovak

 

Kovács Bálint írásából:

Miről is mesélhetne egy előadás, amely a színházba talán életükben először látogató kisgyerekeknek szól, ha nem a fantázia teremtő- és láttató erejéről, azaz arról, hogy hogyan teremtődik meg színpadból, színészekből, tárgyakból és elsősorban játékból egy új világ? Erről szól a Kolibri egytől öt éves korig ajánlott, “csecsemőszínházi” előadása, a Pont, pont vesszőcske is: három, fehér ruhás ember játéka révén a nagy agyagkockákból labdák, abból testrészek, fejek és arcok jönnek létre, majd néhány bot segítségével már járni is képes figura. És készen is van az emberke – ahogy a címben idézett mondóka is utal rá.

 

A teljes kritikát az Egyfelvonás-on érhetik el.