A Kolibri Színház segít otthont teremteni a sérült gyerekeknek

A Színházak Éjszakáján megrendezett jótékonysági sütivásár bevételét a Kolibri Színház a sérült gyermekeket és családjukat támogató PatRóNa Egyesület javára ajánlotta fel. Az egyesületnél tett látogatásról képes beszámolót készítettünk.

A PatRóNa Egyesületet három család hozta létre, amely sérült gyermekei jövőjére gondolva összefogott, és Budapest XVII. kerületében létrehozta a Völgyzugolyházat. Céljuk, hogy a közösségi, fejlesztő- és gondozóház felépítésével életük végéig támogassák a fogyatékkal élőket és családjukat.

Végvári Eszter, a Kolibri Színház művészeti titkára és Alexics Rita színésznő személyesen adták át Somlai Zsuzsannának, a PatRóNa Egyesület elnökének a Színházak Éjszakáján a Kolibri dolgozói által készített süteményeket és más házi finomságokat kínáló büfé – a Kolibri Kóstoló – becsületkasszájába befolyt pénzösszeget.

Az alábbiakban Alexics Rita és Végvári Eszter beszámolóját olvashatjátok a PatRóNa Egyesületnél tett látogatásukról:

„Vidéki-külvárosi nyugalom, napsütés, egy épülő kis ház, még semmi sincs kész, de a helyet már most belengi a nyugalom és békesség érzete. Rengeteg ablak a még málladozó falakon és egy kis graffiti Imiről, a ház egyik „alkotójáról”. Tervek, hogy hol lesz fejlesztő részleg, hol lesz a kis játszó sarok, hol fogyasztják majd a sütit, kávét megpihenés gyanánt, és hol rendel majd a pszichológus… Játék, pihenés, fejlesztés a cél. És egy közösség, ahol együtt lehetnek.

Zsuzsanna, az egyesület vezetője fogad minket, a gyerekek nevetgélve hangoskodnak, játszadoznak az építkezés kezdetleges romjain. Ők láthatóan már most jól érzik itt magukat, szeretik a leendő otthonukat.

Mindenki másképp örül: Bánk körbeszalad és takarít, „szerel, fúr, farag”, mindenkitől kérdez valamit, mindenhez hozzányúl. Panka (tetőtől talpig rózsaszínben) szintén örül a vendégeknek és mindenen kacarászik, talán egy kicsit zavarban is van, ahogy ez már a kislányokkal lenni szokott… Nimcsi (azaz Nimród, Bánk ikertestvére) mindig a társasággal van, és csendben figyel.

Lassan szállingóznak az apukák is. Kiderül, hogy ők maguk építik a házat, ezért haladnak egy kicsit lassabban, mint tervezték, hiszen csak pénteken munka után és szombaton tudják csinálni az építkezést. Mindenki beleadja, amije van. A legnagyobb segítség persze a kétkezi munka és a jókedv. Itt senki se kesereg vagy szitkozódik. Teszi a dolgát, hogy valami értékeset hozzon létre.

Újabb család érkezik. Ők láthatóan még kicsit zavarban vannak, szokatlan nekik a „tömeg”: idegenek és ismerősök sokasága, fényképezőgépek és kérdések csattognak mindenütt…Ám ahogy a közelükbe lép Adrienne (Rózsa Adrienne, az egyesület alapító tagja és titkára, gyógytornász – a szerk.) a szülők máris feloldódnak, a kislány is nevet és megfogja Adrienne kezét, együtt ugrálnak, táncolnak. Különleges kapcsolat van kettőjük között, ez azonnal látszik. Megtudjuk, hogy Adrienne a legtöbb gyereket születése óta ismeri.

Még rengeteg a tennivaló, de a ház épül és már most jó pár „lakója” van – kicsik és nagyok egyaránt. A tervek szerint tavasszal használatba veszik a Völgyzugolyházat. Addig még sok munka és sok-sok együtt töltött vidám óra vár az alkotókra. Egy kis közösségre, akik saját birodalmat építenek…”

Köszönjük a PatRóNa Egyesületnek a szívélyes vendéglátást és további jó munkát kívánunk!

Fotó: Alexics Rita, PatRóNa Egyesület