A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.

Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub egyiptomi színésznő, aki művészi pályafutása során csaknem százhetven színházi előadásban, több filmben és televíziós műsorban szerepelt, fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak.

“Miközben boldog vagyok, hogy hozzátok szólhatok, minden porcikám remeg a nyomasztó feszültségek és zűrzavaros érzések súlya alatt, amelyektől a világ mai állapotát látva mindannyian szenvedünk – színházi és nem színházi alkotók egyaránt” – fogalmaz a művész üzenetében, amelyet az ITI Magyar Központja.

Soha ezelőtt nem volt meg a lehetőségünk ilyen szorosan kapcsolódni, mint ma, és még soha nem voltunk ennyi ellentétben, ennyire távol egymástól. Ezt a drámai paradoxont a mai világunk kényszeríti ránk – hangsúlyozza.

A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. A nagy úttörő, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavaival élve: “soha ne gyere be a színházba sáros lábbal. A port és a koszt hagyd kint. Az aggodalmaid, civakodásaid, kicsinyes nehézségeid, mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről – tedd le az ajtóban” – írja a művész.

A színházi munkáról szólva úgy fogalmaz, “amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában.
“Mi a művészet fényét használjuk a tudatlanság és a szélsőségesség sötétsége ellen” – hangsúlyozza, hozzátéve: hitet teszünk amellett, hogy az élet megérdemli, hogy éljük.

“Arra hívlak titeket, hogy álljunk össze mindannyian, kéz a kézben és vállvetve, engedjük szabadjára a hangunkat, ahogy a színpadon szoktuk, hogy felébresszük a világ lelkiismeretét és megkeressük magunkban az ember elveszett lényegét. A szabad, toleráns, szerető, együttérző, gyengéd és elfogadó embert. Utasítsuk el a brutalitás, a rasszizmus, a véres konfliktusok, az egyoldalú gondolkodás és szélsőségesség aljas képeit” – írja a művész.

“Rajtunk kívül senki más nem képes így terjeszteni az életet. Úgyhogy terjesszük együtt a világ és az emberiség érdekében” – zárja szavait Samiha Ayoub.

A Színházi Világnap alkalmából a Kolibri Színházban Madách Imre klasszikusát, Az ember tragédiáját tűzzük műsorra, Novák János rendezésében.

2003 óta ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot a bábművészeti világszervezet, az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette / Nemzetközi Bábművész Szövetség) kezdeményezésére március 21-én. Az azóta hagyománnyá vált ünnephez számos bábos esemény kapcsolódott és kapcsolódik világszerte, amihez hozzátartozik a színházi és bábszínházi szakmára való reflektálás és az aktuális valóságunkról való gondolkodás is. Az esemény kapcsán minden évben két – egy nemzetközi és egy magyar – színházi  alkotó osztja meg gondolatait.

Az idei, 2023-as világnap nemzetközi üzenetét az UNIMA felkérésére Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő fogalmazta meg. Nina Malíková a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett színháztörténet és színházelmélet szakirányon. Munkássága jelentős a cseh bábszínházi világban, színdarabokat fordít és bábszínházi folyóiratokat gondoz. Az UNIMA prágai színházi intézetének kortárs cseh bábszínházi szakértője. Fontos bábszínházi kiállítások koncepcióját dolgozta ki hazájában és külföldön egyaránt, amelyek közül a legfontosabb a Strings attached: the Living Tradition of Czech Puppets című kiállítás volt, amely 2013-ban nyílt meg az Egyesült Államokban, a Columbus Museum of Artban. A DAMU színművészeti főiskola bábszínházi tanszékének, és az alternatív színház és bábszínház (Katedra alternativního a loutkového divadla) tanára, ahol bábszínháztörténetet tanít.

Nina Malíková világnapi üzenete:

Az elmúlt évek világjárványa, háborús konfliktusai és a fokozódó gazdasági problémák mindannyiunk életét megnehezítették, hiszen mindez a nyugtalanság feszültséget, félelmet és aggodalmat kelt a jövővel kapcsolatban. Az aggodalom az elménkbe telepedett és az arcunkra ült. Nem tudom elképzelni, milyen volt az előző évszázadokban, de ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a történelmet, azt látjuk, hogy hasonló helyzetek – bár más formában és világrendben – korábban is léteztek. Az emberek mégis hittek a szerelemben, gyereket szültek, és nem csak túlélni, hanem boldogulni is igyekeztek. A legsötétebb időkben is mindig volt valami, ami segített az embernek, és számos történelmi forrásból tudjuk, hogy ennek az ősrégi varázserővel bíró bábszínház is része volt. Ez az erő a bábszínház alapjaiban rejlik. A bábszínház stilizált, saját metaforával rendelkező színházi formaként az emberi tevékenységet reprezentálja, de egyúttal – hol humorral, hol teljes komolysággal – megoldásokat keres. A bábszínház az életünk reprezentálására tett kísérlet során gyakran lázadt a sors megváltoztathatatlansága ellen. Művészetként a legnehezebb élethelyzeteket tükrözi, legyen az személyes vagy társadalmi, karikatúrán vagy dicsőítésen keresztül. A bábszínház lehetőségei az utóbbi időben bővültek, művészetét ma már világszerte elismerik, mint a 20. és 21. századi színházi kultúra szerves részét. A bábszínház éppúgy szól a hagyományos kifejezésről, mint az új technológiák alkalmazásáról, a multimédiás lehetőségek kiaknázásáról vagy a szórakoztatásról. Azonban bátran megvédi büszkén megszerzett pozícióját. A világ jobb hely lesz általa, mint amilyennek látszik. Mindannyian hiszünk ebben, és mindannyian hinni akarjuk ezt. Tehát félelmeink miatt ne fosszuk meg magunkat az életörömtől! Higgyük el, hogy Pulcinellában, Punchban, Guignolban, Kašpárekben, Karagözben, Vidushakában, Mobarakban és a többi hősünkben az emberi komédiát megformáló bábfigurák e végtelen sorában még mindig bízhatunk! És mint annyi előttünk álló generáció, higgyük el, hogy győzelmet aratnak a halállal szemben. Ne ragadjunk bele aggodalmainkba, inkább használjuk a bábszínházat annak különféle formáiban, hogy ismét megidézzük az alkotás örömét és élvezetét.

***

A magyar köszöntőt Horváth Mária (Horimari) animációs rendező írta a Magyar Bábművészek Szövetségének felkérésére. Horváth Mária, illetve ahogy Kecskeméten mindenki szólítja: Horimari, a Kecskeméti Animációs Filmstúdió egyik alapító tagja, ahol 1971 óta dolgozik animátorként, rajzolóként, animációs rendezőként. Az animációs filmkészítés szinte minden fázisában dolgozott, valamint foglalkozik könyvillusztrációval, plakáttervezéssel, látvány- és bábszínházi tervezéssel is. Generációk nőttek fel a legendás Magyar népmesék sorozaton, amelynek több, mint 40 epizódja köszönhető neki. 1990-ben Balázs Béla-díjban részesült. 2023. március 15-én a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén végzett kiemelkedő művészeti értékteremtő munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült.

Horváth Mária üzenete a 2023-as Bábszínházi Világnapon:

KÖSZÖNTŐ

Szeretem az ünnepeket.

Szeretem a bábszínházat.

Szeretem a bábosokat és „akit az Istenek szeretnek, megtartják gyereknek”.

Animációs filmrendező vagyok, volt alkalmam megtapasztalni, hogy az animáció és a bábszínház édestestvérek.

Mindkettőhöz gyermeki nyitottság kell, a szabadság és a teremtés vágya, a JÁTÉK.

Így lesz a bábszínház varázslat, az életrekeltés csodája. Egy jó előadás abban is bízhat, hogy gyógyítani és vigasztalni is képes.

Kívánhatunk-e ennél többet?

Elképzelek egy különös kis emberbábut, a GYERMEKET,  aki hengerbucskát vet és vele a világ is…. és potyognak a mélybe a fegyverek, tankok, harci repülők.

Csoda történik. Az állatok, a fák,  a kövek beszélni tudnak, a csillagok énekelnek, a nagy dolgok összezsugorodnak,  az apróságok fontosak lesznek.

Az emberek virágnézésre gyűlnek össze, sokan bábszínházba járnak és ünnepelnek..

Szeretettel köszöntöm a BÁBOSOK NAGY CSALÁDJÁT.

***

A Kolibri Színház az idei Bábszínházi Világnap alkalmából a Bogyó és Babóca című közönségkedvenc előadását  játssza a Kolibri Fészekben.

Az ASSITEJ, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezete azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a világ gyermekszínházait, művészeit. A szövetség művészi, kulturális és pedagógiai céljai között szerepel a nemzeti határokon átívelő együttműködések, információ- és tapasztalatcsere, valamint a kölcsönös megértés és fejlődés megvalósítása az egyenlőség és a gyermekek művészethez való joga jegyében. 

Az ASSITEJ  március 20-át hirdette meg Gyermekszínházi Világnapnak. Ezen a napon jeles színházi alkotók világnapi üzenetét teszik közzé, amelyet az öt földrész minden gyerekelőadása előtt felolvasnak a nézőknek. Az üzenet így pár percre összekapcsolja a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket. 2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!” – a világnapon nyomatékosítjuk az elkötelezettségünket, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez.

Sue Giles, az ASSITEJ elnökének üzenete a 2023-as Gyermekszínházi Világnap alkalmából:

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház az ASSITEJ Magyar Központ szakmai támogatásával három fesztivált is szervez a 10. Színházi Olimpia keretében. Ezek közül az elsőt, a Patchwork Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivált április 17-23. között rendezik a Győri Nemzeti Színházban. A neves külföldi előadók legtöbbje először jár Magyarországon, a meghívottak között vannak társulatok, amelyek Ausztráliából vagy Dél-Koreából érkeznek az érdeklődő gyermekközönség szórakoztatására. A rendezvények megszervezésére külön csapat alakult a Kolibrin belül, őket kérdezzük az előkészületekről.

White Lullaby / Fehér altató – Šeiko Šokio Teatras (Litvánia)

A Kolibri Színház színházi nevelési koordinátoraként mi vonzott ebben a plusz feladatban, hogy részt vegyél a fesztiválok megszervezésében?

Gyevi-Bíró Eszter: Amikor lehetőséget kaptunk arra, hogy nemzetközi gyermekszínházi fesztivált szervezzünk, tehát a világ minden tájáról hívhassunk előadásokat, az volt a célunk, hogy amennyire lehet, a Patchwork Fesztivál egyfajta keresztmetszetet adjon a világ gyermek- és ifjúsági színházi kínálatáról. Vagyis megmutassuk néhány kiemelkedő előadáson keresztül, hogy mi történik a világban ezen a területen.

Hogy válogattátok ki a meghívandó előadásokat?

Cziráki Judit: Nagyon nagy lelkesedéssel vágtunk bele a fesztivál szervezésébe és a nemzetközi kapcsolatainkat felhasználva külföldi partnereket szólítottunk meg. Bár a koronavírus miatt az elmúlt pár évben nem volt lehetőségünk külföldre utazni és fesztiválokon előadásokat válogatni, de a régről létező kapcsolatainkat felhasználva sikerült begyűjteni egy kifejezetten friss szellemű, gazdag gondolati világgal rendelkező ajánlatcsokrot, amiből kiválogattuk azt nyolc előadást, ami végül a fesztivál műsorában szerepel. Szlovéniából, Litvániából, Ausztriából, Dél-Koreából, Franciaországból, Norvégiából valamint Auszráliából, Horvátországból és Olaszországból érkeznek a társulatok, amelyek nagyon sokféle művészi ábrázolásmóddal, stílusban dolgoznak. A bábszínház, az árnyjáték, a táncszínház ugyanúgy megtalálható a kínálatban, mint az interaktív játékok, egyszemélyes előadások és nagy technikát felvonultató óriás produkciók.

De mégis, mik voltak a válogatás és a meghívás szempontjai?

Vidovszky György: A sokszínűség, ahogy Judit említette. A Kolibri Színház és az ASSITEJ Magyar Központnak köszönhetően nagyon sok külföldi fesztiválon jártunk az elmúlt bő évtizedben, Novák Jánossal rendszeresen látogattuk az ASSITEJ világszervezet kongresszusait, szakmai rendezvényeit, valamint a Kolibri régóta tartó, hosszútávú nemzetközi együttműködéseinek köszönhetően nagyon széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezünk. A meghívott előadók legtöbbje személyes jó ismerősünk, akiknek a munkáit régóta nyomon követjük, ezért remélem, ha nem tévedünk, akkor garantált a színvonal.

Moby Dick – Plexus Polaire (Franciaország-Norvégia)

Kiknek, milyen korú gyermekeknek szól a fesztivál?

V. Gy.: Akik jártasok ezen a területen, azok tudják, hogy nagyon fontos a pontos korosztályi megjelölés, ugyanis ezek az előadások a célközönség lelki, szellemi fejlődését figyelembe véve készültek. Ezért minden előadásnál pontosan megjelöltük, hogy milyen korosztályra számítunk, és remélhetőleg a szülők majd eszerint válogatnak a kínálatból. A Patchwork Fesztivál elsősorban gyermekszínházi fesztivál, vagyis nem a legkisebbekre, csecsemőkre és nem is tinédzserekre számítunk leginkább, hanem az 5-12 év közötti gyermekekre.

Egy fesztivál szervezése a válogatás után rengeteg gyakorlati egyeztetést jelent. Hogy osztottátok el a feladatokat egymás között?

Ádám Gréta: Mivel a csapatban én rendelkezem talán a legtöbb fesztiválszerevezési tapasztalattal, ezért örömmel vállaltam a kevésbé látványos részét a munkának. A logisztika az én területem: a szállásfoglalás, reptéri transzfer, technikai egyeztetések, technikai eszközök beszerzése és a szerződések kiküldése, egyeztetése, aláíratása.

Milyen fesztiválok szervezésében vettél részt korábban?

Á. G.: Mivel a Kolibriben dolgoztam majdnem tíz évig, a Kolibri és az ASSITEJ Magyar Központ közös rendezvényét, a kaposvári gyermek- és ifjúsági színházi biennálékat szerveztem. Részt vettem a Kolibri nemzetközi együttműködéseinek koordinálásban. Valamint utána még tíz évig szabadtéri színházak programját szerveztem különböző helyszíneken.

Fantasy / Fantázia – OH! My Life Movement Theatre (Dél- Korea)

Hogyan oldjátok meg a fesztivál nyelvi sokszínűségét? Hogy a sok külföldről érkező előadást a magyar gyerekek is értsék?

V. Gy.: Minden előadásnál másként. Mivel a gyerekek ilyen korban még nem tudnak jól olvasni, a felnőtt színházban bevált feliratokat nem tudnák követni, ezért van, hogy a külföldi színészek megtanulják a kulcsmondatokat magyarul. De a válogatás egyik szempontja volt, hogy a nonverbális előadásokat, táncelőadásokat előnyben részesítettük, ahol nem annyira a nyelv, hanem a tiszta színházi kifejezés közvetíti a tartalmat. De van olyan előadás is, aminek a szövegét egy az egyben felvettük magyarul, hogy a magyar gyerekek pontosan értsék.

Melyik előadást várod a legjobban a fesztiválon?

Gyevi-Bíró Eszter: Nem azért, hogy kikerüljem a választ, de én tényleg mindegyiket nagyon várom, nagyon nehéz választani. Talán a francia-norvég Plexus Polaire társulat Moby Dick című szuperprodukcióját, és az ausztrál Polyglot Színház Hangyák című interaktív játékát.

Cziráki Judit: Én a szlovén litván koprodukcióban készült Alagút című előadást várom, mert ebben az előadásban nem egy történetet mesélnek el, hanem egy fizikai jelenség, a fény és a sötétség kontrasztjának szembe állításáról készítettek rendkívül izgalmas előadást.

Vidovszky György: Az én egyik kedvencem a litván Seiko Dance Company Fehér altató című előadása, ami nemcsak kifogástalan ízléssel készült el, hanem az is lenyűgöző benne, hogy egyszerre akrobatikus, mégis rendkívül emberi történet, noha egy kis nyúl családról szól szavak nélkül.

Kevin Chester

Ants /Hangyák – Polyglot Theatre (Ausztrália) 

 További információ: https://www.gyoriszinhaz.hu ; https://szinhaz.org/fesztivalok/patchwork-fesztival