Háromnegyed – Apa Anya Fiú Lány címmel két egyfelvonásost mutatunk be március 21-én, Tóth József rendezésében, Megyes Melinda, Krausz Gábor, Molnár Zsófia Boróka és Mészáros Tamás szereplésével a Kolibri Pincében.

 

A produkció Oláh-Horváth Sára Háromnegyed és Holger Schober Apa Anya Fiú Lány című művéből készül Kovács Kristóf fordításában. A dramaturg Horváth Péter, irodalmi munkatárs Németh Ákos, zeneszerző Novák János. A jelmezekért Megyes Melinda, a díszletért pedig a rendező, Tóth József felel.

 

A Háromnegyed a Kolibri Színház ifjúsági drámapályázatának díjnyertes alkotása. A történet egy kamasz testvérpárról, egy lányról és egy fiúról szól, akik édesanyjukkal maradnak szüleik válása után, így lesz az addig biztonságérzetet adó „négynegyedes” családból „háromnegyedes”, csonka család. Miért és hogyan történt a szakadás? Ki a „felelős”? – többek között erre is keres választ a darab.

 

Míg az Apa Anya Fiú Lány azt kutatja, miként szerezhet egy elárvult fiú új családot magának. Ha jó fiú, és szerencséje van, örökbe fogadják. Ha nincs szerencséje, és nem is jó fiú, ő fogad örökbe apát, anyát, lánytestvért. És vajon lehetünk-e olyan nyomorultak, hogy a szeretet látszatával is beérjük?

 

Az egyfelvonásosokat 14 éves kor fölött ajánljuk.

 

Jegyeket a VI. kerület, Jókai tér 10. szám alatt, a Kolibri Színház szervezésén válthattok,  a +36 1 311-0870 illetve a +36 1 312-0622 telefonszámokon pedig foglalásra nyílik lehetőség.

 

Az olvasópróbáról képekben:

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Fotók: Kolibri Színház / T.B., C.D.

Bemutató márciusban!!!!

 

Csütörtökön rendkívüli társulati ülést tartott Novák János, a Kolibri Színház újjáválasztott igazgatója, aki immár 23 éve áll a teátrum élén és a fővárosi önkormányzat döntése értelmében további 5 évig marad posztján.

 

 

A direktor elsőként köszönetet mondott a társulatnak a támogatásért. “Köszönetet szeretnék mondani nektek és mindazoknak, akik valaha itt dolgoztak, és akik sok éven keresztül kitartottak mellettünk, illetve az új csapattagoknak, akik hitüket, lendületüket, szívüket adják a színházért” – kezdte szavait Novák János.

 

“A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház Budapest főváros és az ország egyetlen főhivatású gyermek- és ifjúsági repertoárszínháza. Művészi és gazdasági szempontból egyaránt sikeres teátrum. Célom, hogy az eddigi működés színvonalát megőrizzük és – lehetőség szerint – növeljük, hogy a jövőben is érzékenyen reagáljunk a világban végbemenő változásokra, hogy keressük az új kihívásokat, miközben felelősséget vállalunk a fiatalok lelki és szellemi fejlődéséért. A következő periódusban ezeket a törekvéseket szeretném szolgálni” – fejtette ki az igazgató.

 

Elmondta, hogy évente átlagosan 50-60 ezer 0-18 éves korú néző látogatja a Kolibri Színházat 3 játszóhelyen, amelyek egymást kiegészítő sajátos arculattal rendelkeznek. A Kolibri Színház családi előadásokkal, mesejátékokkal, zenésszínházi produkciókkal, csecsemő- és ifjúsági színházi előadásokkal, a Kolibri Fészek a legkisebbeknek szóló szobaszínházzal illetve a 8-9 éveseknek szóló darabokkal, a Kolibri Pince ifjúsági előadásokkal, irodalmi estekkel várja a nézőket, és mindhárom játszóhelyen tartanak feldolgozó drámafoglalkozásokat. “Fontos, hogy megőrizzük a színházunkra jellemző műfaji változatosságot, hogy közönségünk a jövőben is több színházi műfajjal találkozhasson nálunk a bábszínháztól az élőszínházig, a prózától a verses meséig, a zenés játéktól az operáig, magyar és nemzetközi klasszikusoktól a mai élet konfliktusait témául választó kortárs darabokig” – tette hozzá Novák János.

 

 

“Egy dolgon nem sértődhet meg az ember, a változáson. Nekünk is alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Mostanában egyre kevesebb állandó társulat tud működni, a színházak úgy próbálnak anyagi szempontból rugalmasságot teremteni, hogy különböző szerződésekkel kötik magukhoz munkatársaikat. Annak érdekében, hogy megőrizzük társulatunkat, növelnünk kell bevételeinket. Valódi előrelépés ezen a téren csak új játszóhelyek kialakításával, nézőtérbővítéssel elképzelhető” – fogalmazott Novák János, aki kitért arra is, hogy a jelenlegi játszóhelyek nézőszámát száz-száz fővel lenne érdemes bővíteni, és időszerűvé vált a leromlott műszaki állapotú Kolibri Pince felújítása.

 

Arról is szót ejtett, hogy a színház két 2014-ben befejezett európai uniós együttműködése, a Platform 11+ és a Small Size Big Citizens Platform Shift és Small Size néven újabb négy évre lehetőséget kapott a folytatásra. Ez lehetővé teszi, hogy újabb ifjúsági és csecsemőszínházi előadások szülessenek a teátrumban.

 

Novák János bejelentette, a Kolibri Színház állandó rendezőt szerződtetett Vidovszky György személyében. “Régóta kötődöm a Kolibrihez, sokféle projektben, a színház nemzetközi együttműködéseiben is részt vettem az utóbbi években, ezért nagy örömmel fogadtam el János felkérését, hogy állandó munkatársként tartozzak a színházhoz. Évente egy előadást fogok rendezni a Kolibriben, nyomon követem, menedzselem a Platform Shift projektet és tanácsadóként dolgozom majd a színház ifjúsági kezdeményezéseiben” – árulta el Vidovszky György.

 

Ljudmila Ulickaja hősei – a testvéreitől meggyötört, beteges szürkeveréb, az édesanyja miatt kóbor macskává lett kandúr és a magára hagyott, bölcs gyógynövény –, nem klasszikus mesefigurák, ahogyan történetük sem hagyományos állat-, illetve növénymese. Felnőtteket és gyerekeket egyaránt érintő problémákról szól a humorban bővelkedő, édesbús történet: csalódásról és bizalomról, magányról és közösségről, családról és barátságról, hasonlóságokról és különbözőségekről, halálról és újjászületésről, és – nem utolsósorban – a szeretetről.

 

Az előadás a magyarul 2009-ben, a Történetek állatokról és emberekről című kötetben – Történet Antverpen verébről, Mihéjev macskáról, Vászjáról, az ezerjófűről és Maria Szemjonovna százlábúról meg az ő családjáról címmel – megjelent írás alapján készült. A 7-10 éveseknek ajánlott darabot Kolozsi Angéla alkalmazta színpadra és Tisza Bea rendezte. A produkcióban Török Ágnes, Ruszina Szabolcs, Szívós Károly és Bodnár Zoltán szerepel, a zeneszerző Novák János.

 

 

Interjúrészlet Tisza Beával a Fidelio-ból:

 

– A kisiskolásoknak szóló Százlábúak láb alatt című előadás nem mentes a társadalmi problémáktól.

 

– Nem. Engem régóta érdekel, hogyan lehet gyerekeknek mesélni úgymond felnőtt történeteket befogadható módon.

 

– A Kolibri Színházban már felnőtt egy nemzedék sok ehhez hasonló előadáson. Mondhatjuk, hogy ezt a színházat éppen valami ilyesmiért alapítottátok?

 

– Akkor, húsz évvel ezelőtt, amikor fiatalon mást szerettünk volna csinálni, mint ami akkoriban a hagyományos eszközökkel dolgozó Bábszínházban volt – ahol persze nagyon szép előadások is születtek -, Novák János koncepciójában éreztük azt a mást. Komplexebb színházat akartunk, és izgalmas volt a paraván mögül kiszabadulni, hiszen az animációnak annyi formája van – többek közt a báb mellett a színészi létezésben is.

 

– És most már nem is olyan különleges helyzet, ha a bábszínész kijön a paraván mögül.

– Amióta megindult az egyetemi képzés, valóban fellendült a műfaj. Bár annak idején a bábos képzés mellett mi is tanultunk színészmesterséget Simon Zsuzsától, beszédet Montágh Imrétől, illetve a tanáraink többsége az egyetemről – akkoriban főiskoláról – járt át. Más kérdés azonban, hol tanulja meg az ember a szakmát, illetve mit gyakorol mindabból, amit megtanult. Amint egy színész jó rendezőktől jó feladatokat kap, idővel kibontakozhat a tehetsége.

 

 

(…) – Milyen a közönségetek? Változtak a gyerekek, amióta gyerekszínházat csinálsz?

 

– Egyrészt érettebbek, értelmesebbek, hiszen – akikkel mi találkozunk – olyan ingergazdag környezetben vannak, mint korábban talán soha. Másrészt a gyerekek mindig őszintébbek, mint a felnőttek. Húsz évvel ezelőtt sem volt másként. Ha úgy alakul, előadás közben is megbeszélik, amit muszáj, adott esetben felszólnak a színpadra is – ezt sem a pedagógusnak, sem a szülőnek nem kell gátolni. Rendszeresen meg is történik, hogy a gyerekek kórusban kiabálnak, hogy például „nem ő volt” – ami nekünk rendkívül inspiráló.

 

(…) – Nyilván mindenkire visszahat, amit csinál. Gyerekszínházzal foglalkozva, hogy látod, merre tartasz?

– Kacsintgattam én is az „élő” színházművészet felé, de lehet, hogyha az sikerül, egy megkeseredett színésznő lennék valami periférikus helyzetben – ezzel szemben itt számos szép élményt kaptam, rengeteg olyan dologgal, helyzettel találkoztam így, ami máshol közel sem biztos, hogy megadatott volna. Az pedig személyes dolog, hogy a saját – immár felnőtt – gyerekemmel a munkámból kifolyólag másképp is kapcsolatba kerültem: minden életkorában inspirált engem, s én a munkáim által is foglalkozhattam vele, gondolkodhattam rajta. Nyilván ilyesmit más szakma is kínál, másként, de nekem ez ideális. (…)

 

Folytatást itt olvashattok.

 

 

Ljudmila Ulickaja a premier alkalmából így írt a nézőknek:

 

A gyerekszínház meglehetősen kései jelenség a kultúrában, ugyanúgy, mint a gyermekruházat vagy a kimondottan gyerekek számára készülő élelmiszer. Régen a vásári komédia dívott, amely egyformán érthető volt mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Az itáliai commedia dell’arte is olyan népi látványosság volt, amelyhez bármilyen életkorú néző hozzáférhetett. Csodálatos dolog, hogy napjainkban már létezik külön gyermekszínház, bár én egyébként nem látok semmi olyan speciális határt, amely a felnőttek és a gyermekek színházát elválasztaná egymástól. Hacsak az nem, hogy a gyermekszínháztól mulatságosabb és vidámabb cselekményt várunk el. Amiképpen a felnőttek számára készült színdarab, ugyanúgy a gyermekek számára készült előadás is elsősorban szórakoztató kell legyen, és lennie kell benne valami fontos közlendőnek.

 

Én a gyermekkoromat a háború utáni Moszkvában töltöttem. Erről egészen korai emlékeim maradtak, emlékszem arra, ahogy járni kezdtem, ahogy első alkalommal nekiszaladtam a cserépkályhának, hozzányomtam a tenyeremet, és megégettem magam. Emlékszem a dédmamámra, aki ’45-ben halt meg, amikor én két éves voltam, és egyáltalán, nagyon sok éles emlékem maradt meg egészen kicsi gyerekkoromból. És emlékszem, milyen óriási hatást tett rám annak idején Maeterlinck Kék madara, amelyikre a nagyanyám vitt el ötéves koromban. Az akkori ateista közegben váratlanul olyan közlés hangzott el, amely szerint lehetséges a halál utáni élet, hogy a holtak nem tűnnek el a térben, hanem haláluk után folytatják valamely titokzatos létezésüket!

 

 

Az én kedves kis Antverpen verebemet még sosem állították színpadra. És nagyon sajnálom, hogy nem tudok elmenni a premierjére! Éppen úton leszek egyik országból a másikba, és az sajnos nem Magyarország lesz. Én ezt a kisverebet különben inkább egy animációs film hőseként képzeltem el. Egy kritikus, az egyik barátom azt írta, hogy ennek a történetnek adhatnánk azt a címet is, hogy a Veréb evangéliuma. Sokáig nevettem rajta, aztán mégis egyetértettem vele: valóban, én és a Verebem egyszerű, de nagy igazságokat tárunk fel.
A mesém szereplői állatok és növények. Nagyon szeretem a fákat, a világ legjóságosabb teremtményeinek tartom őket. Viszont a szobanövények nem érzik túl jól magukat nálam, de azért igyekszem velük jóban lenni. A csokorba kötött vágott virágot nem túlságosan szeretem, legfeljebb csak egy-két szálat belőle. Az állatok közt vannak jó barátaim: például Nóra, a házőrző kutya, akit a barátnőm fogadott be. Ez a kutyus szeret engem, időnként beszélgetni is szoktunk. Az elődjét, Topát pedig igazán közeli barátomnak mondhattam, ő borzasztóan eszes kutya volt…

 

Nagyon örülök annak, hogy vannak még a világon olyan gyerekek, akik szeretnek olvasni. Annak pedig még inkább örülök, ha az ÉN könyveimet szeretik olvasni!
Üdvözlet mindannyiuknak!

 

A Százlábúak láb alatt c. darabot a jubileumi előadás után legközelebb március 24-én és 25-én 10:30-kor láthatjátok a Kolibri Fészekben.

 

 

 

A 2015-ös évben is rendelkezhettek adóbevallásával együtt, illetve külön is az adótok 1+1%-áról.

 

 

Idén is azzal a kéréssel fordulunk hozzátok, hogy támogassátok színházunkat! A lehetőségre dallal szoktuk felhívni a figyelmet, idén azonban  videoklipet forgattunk, amelyet nemsokára közzéteszünk. Addig is részleteket láthattok belőle.

 

 

Az 1%-os nyilatkozatot az adó1százalék.hu oldalon keresztül is kitölthetitek. Az Adó1százalék.com keresőjével pedig kiválaszthatjátok, hogy kinek ajánljátok fel 1+1%-ot.

 

 

Amennyiben adóbevallásotokkal együtt adjátok le rendelkezéseteket, – a bevallás részét képező – EGYSZA elnevezésű lapot töltsétek ki. A NAV oldalán található 14EGYSZA jelű formanyomtatvány kötöltésével pedig adóbevallásától függetlenül adhatjátok le rendelkezéseteket.

 

Az idei újdonság, hogy neveteket postai/elektronikus levelezési címeteke eljutatthatjátok a kedvezményezetthez.

 

 

 

A Kolibri Színház Magyarországon elsőként szervezett előadáshoz kapcsolódó drámapedagógiai foglalkozásokat és készített tantermi színházi produkciót. Mára a diákoknak színházolvasó programokat, iskolai feldolgozó órákat is kínálunk, míg a tanárok nyílt próbák és tanárműhelyek alkalmával ismerkedhetnek meg repertoárunkkal és drámapedagógiai eszközeinkkel képzett színházpedagógusok vezetésével, művészeink közreműködésével.

 

 

Munkásságunkat szeretnénk azoknak is bemutatni, akiknek még nem volt módja ellátogatni hozzánk, ezért februárban színházpedagógiai műsorfüzetet adtunk ki, amely mostantól honlapunkról is letölthető. A kiadvány tartalmazza teljes programunkat és előadásaink iskolai feldolgozásához is szolgál segédanyaggal.

 

2014/15-ös évadban a következő előadásokhoz kapcsolódik drámafoglalkozás: Boni és Klájd kereket old, Helló,náci!, Klamm háborúja, Cyber Cyrano, Bunyósszív, Mario és a varázsló, Delete, Emlékezz rám!, Csöngő, Kampókemp, A trollgyerek, Háromnegyed, A mackó, akit Vasárnapnak hívtak
Foglalkozásvezetők: Egervári György, Gyevi-Bíró Eszter, Kálócz László, Pomlényi Attila, Végvári Viktória, Vidovszky György

 

 

Tovább a letölthető műsorfüzethez.

 

 

 

Január 15 és 18 között Budweisban tartották egyeztető találkozójukat az Európai Unió támogatásából született Platform shift+ projekt résztvevő színházai, köztük a Kolibri.

 

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Platform shift+ projekt módot ad arra, hogy továbbra is olyan előadásokat hozzunk létre, amelyek a kiskamaszokat érintő problémákról szólnak és megfelelnek a digitális kor új színházi kihívásainak. A program – amelyhez 9 országból 11 résztvevő csatlakozott: 10 színház és egy egyetem – az együttműködés 4 éve alatt 40 színházi produkciót hoz majd létre, újonnan kidolgozott koncepciók alapján.

 

 

A találkozón megjelentek megvitatták, hogy milyen általános koncepció szerint fognak előadásokat készíteni az ifjúsági korosztály számára, milyen digitális technológiákkal találkozhat a fiatal közönség a színházban, és megismerkedtek egy prágai szociográfiai kutatással, melynek során 13-20 éves diákok arra válaszoltak, milyen kapcsolatban állnak a színházzal, mennyiben érdekli őket a színház és milyen egy tökéletes előadás.

 

Arról, hogyan alkalmazza a Kolibri a digitális illetve közösségi médiát az esztétikai illetve a művészeti megvalósítás részeként, Vidovszky György, a Cyber Cyrano illetve a Delete című előadásunk rendezője beszélt. A találkozón színházunkat Győry Katalin angol tanár, a Delete szerzője és Novák János igazgató is képviselte. “Négy évvel ezelőtt indult a Platform 11+ projekt, amelynek a Platform shift + a folytatása. Ismét arra került a sor, hogy az érdekelt országok alkotói kitalálják azokat a szinopszisokat, amelyek az alapját képezik a következő időszakban készülő előadásoknak. Mi Győri Katalinnal, Horváth Péter dramaturggal, Németh Ákos, Tasnádi István írókkal, Kiss Márton író-rendezővel, Vidovszky György rendezővel, tehát azokkal ültünk össze ötletelni, akik eddig lehetőséget kaptak arra, hogy a pályázat keretében bemutassák darabjaikat a Kolibriben. Arról adtunk számot Budweis-ban, amit közösen kigondoltunk” – mesélte Novák János.

 

 

“A legfelkészültebb természetesen Győri Kati volt, aki pedagógus lévén kutatást végzett a saját osztályaiban arról, mennyiben érdekli őket a színház és miféle kapcsolódási pontokat tudnak elképzelni a színház illetve a 21. századi technikák, médiák között. Hasonló eredményre jutott, mint a prágai kutatás, miszerint a 13-14 évesek éreznek a legkevésbé affinitást a színház iránt, de 15-16 éves korukra nő az érdeklődésük. A fiúk megfogalmazták, igényük volna arra, hogy olyan izgalmakkal találkozzanak a színházban, mint a videójátékokban. De végül arra jutottak, a színháztól azért mégsem ugyanazt várják, inkább a vidámság és a kalandos történet a fontos” – számolt be az igazgató.

 

“Érdekes volt átgondolni, miféle kifejezési formák terjednek, miként kommunikálnak a fiatalok a különféle hálózatokon, mint a Facebook vagy a Twitter. Arról is szó esett, hogy bizonyos kémprogramok segítségével a szülők már tudják követni gyerekeik tevékenységét ezeken a hálózatokon, akár bele is tudnak szólni az ott zajló kommunikációba és ez tulajdonképpen veszélyes, etikai szempontból kérdéses játékokhoz vezethet. Felmerült, hogy akár ez is lehet egy darab témája. Rengeteg hasonló ötletet ismertettünk meg egymással. Mi többek között egy olyan előadást vázoltunk fel, melynek során a gyerekek is alakíthatnák a történetet alternatívákat adva a színészeknek. Az, hogy az ötletek közül mi valósul meg, és hogy ezek az ötletek miként tudnak összekapcsolódni nyár elejére derül ki” – fejtette ki Novák János.