KAI HENSEL: KLAMM HÁBORÚJA

- első magyar, osztályterem-színházi bemutató –

 

 

 

Fordította: Kovács Kristóf

 

 

14 éves kortól

 

 

Az előadás időtartama: 70 perc

 

 

Fotógaléria

 

 


 

„Az iskola kényszer. Mindig is az volt, és mindörökre az is marad, és tanár és diák egyaránt éppen ennek a kényszernek köszönheti, hogy egyáltalán létezik. Mindig reméltem, hogy valaki belátja egyszer ezt, hogy egy szép napon levelet kapok egy volt diákomtól, hogy Klamm tanár úr, önnek igaza volt. És tudják mi a vicc? Hogy sose kaptam ilyen levelet, egyet se. Mindegy, spongyát rá."



"Az előadásban leomlik az a bizonyos negyedik fal színész és néző között, és nem pusztán amiatt, mert a színész folyamatos szemkontaktusban van velünk, néhányunkat fiktív neveken szólít, kezet ráz valakivel, végigsétál a padsorok közt, hanem mert ezt a mindennapi háborút úgy mutatja be egykori, jelenlegi és jövendő tanárnak, diáknak, szülőnek, hogy rájöjjünk: elkerülhetetlen a szembenézés."

(Papp Tímea – revizoronline.hu)




Klamm tanár úr: Scherer Péter m.v.

Dramaturg: Kovács Kristóf
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendező: Novák János


 

 

Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története. Egy osztály levélben tudatja némettanárával, Klamm tanár úrral, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges. Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Abban reménykedik, hogy a diákokat ebben a furcsa háborúban, maga mellé tudja majd állítani. Ők azonban továbbra is hallgatással válaszolnak Klamm egyre őrültebb megnyilatkozásaira. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól, olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg. Scherer Péter egy tanóra hosszúságú, kicsengetésekkel tagolt játéka a Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínház első magyarországi adaptációja. A kamaszoknak szóló új, színházi műfaj iskolákban, osztálytermekben szembesíti a diákokat azokkal a sajátos problémákkal, melyekkel a mindennapi iskolai élet során találkoznak. Szórakoztatva, elgondolkoztatva segít fejleszteni a tizenévesek kommunikációs-, konfliktuskezelő- és empatikus készségét. A darab sajátos dialógusa, melyben Klamm mondataira, minden alkalommal a diákok némasága a felel, akár a görög sorstragédiák, a főhős bukásával végződik. Hogy érzünk-e katarzist, vagy bármilyen elégtételt Klamm furcsa bocsánatkérését hallva, vagy elnyeri, akár a legcsekélyebb mértékben is csodálatunkat a főhős riasztó őszintesége, ezekre a kérdésekre, az előadásokat követő beszélgetések során egymásnak kell megfelelniük az osztályteremben maradt diákoknak és tanároknak. A válaszok – reményeink szerint – segítséget adhatnak mindnyájuknak, a másik oldal, és saját helyzetük jobb megértéséhez.

Első olvasat


„Szeptemberben, a kolibri színházi Német Ifjúsági Színházi Napokra meghívott német szakembereknek szánt vendéglátói gesztusnak szántuk - elméleti beszámolójukhoz kapcsolódva - frissen lefordított sikerdarabjuk magyar nyelvű felolvasását – mondja Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, a darab rendezője. – A szcenikai jelzésekkel is gazdagított felolvasás minden várakozásukat, várakozásunkat is felülmúlta – többük a Klamm háborúja valaha látott legjobb előadásának értékelte Scherer Péter varázslatos produkcióját."
Novákék e nem várt siker hatására határozták el a darab műsorra tűzését. A felolvasást igazi próbafolyamat követte, melynek során a Kolibri Pincében tervezett bemutatót már úgy készítették el, hogy a játék, a kellékek és díszletelemek természetesen illeszkedjenek bármelyik iskola belső teréhez, lehetővé téve ezzel, hogy Magyarországon is találkozhassanak a fiatalok olyan előadással, melynek igazi színtere saját mindennapi környezetük, az osztályterem.
„Életem első színpadra lépésekor, az ajkai Ki mit tud-on szavaltam monológot – emlékszik vissza Scherer Péter. – A Klamm háborúja azonban nem hasonlítható a Karinthy-humoreszkek meséléséhez: itt valójában párbeszéd folyik. Olyan párbeszéd, melyben az osztály, vagyis a közönség beszédes hallgatással felel a tanár kérdéseire, kijelentéseire, fenyegetéseire – Klamm éppen ettől a tüntetéstől csavarodik be." Scherer a szövegben találta meg azokat a fordulatokat, amelyekkel tragikomikussá teheti az osztályfőnök leépülését, ahogy fogalmaz „hatalmának görcsös megőrzésére tett ostoba és pitiáner machinációit".


Osztályterem-színház


„Magyarországon még szinte ismeretlen fogalom a színház-pedagógia. Németországban már rengeteg színház és iskola foglalkoztat olyan szakembereket, akik a kamaszok problémáira reflektáló előadások bemutatására tesznek javaslatokat a színházaknak. A színházlátogatásra előkészítik, és az előadásokat követően is segítik a fiatalokat a színházi élmény jobb megértésében, feldolgozásában. Az évente húszezer ifjúsági előadást játszó német színházak így majdhogynem direkt megrendelésre dolgoznak" – magyarázza Novák. A nyugat-európai ifjúsági színházi szemlélet magyarországi követőjeként a Kolibri több olyan darabot szerepeltet repertoárján, melyek alkalmasak arra, hogy vidéki iskolák közösségi helyiségeiben, művelődési házakban is igazi színházi élményt nyújtsanak az ifjúságnak. A speciálisan tantermi bemutatásra szánt Klamm háborújával azonban a Nyugat-Európában is fiatal műfaj, az úgynevezett osztályterem-színház meghonosítását tűzi ki célul a színház. Ebben az előadásban a helyszín nem díszlet, hanem a környező valóság. Itt, a valóságos környezetben kell megteremteni az előadóknak a színházi előadások szakralitását, a valóság sűrítésének, tükrözésének művészi világát.
„Jófajta izgalommal készülök a darab első iskolai bemutatkozására. Biztosra veszem, hogy kap majd valami gellert a diákoktól" – mondja Scherer. A klasszikus színész-közönség viszony eleve megbomlik a játék- és a nézőtér összeolvadásával. A tantermi közeg azonban, amelyben – ellentétben a színházzal - a nézők érezhetik otthon magukat, még inkább olyan megnyilvánulásokat válthat ki a tanulókból, melyek a „vendégül látott" színész spontaneitását, improvizációs képességeit teszik próbára. Scherer a felnőttek reakcióit is kíváncsian várja: elég bátrak lesznek-e egy tanár összeroppanásáról szóló előadást beengedni az iskolába.


Nem csak színház

Novák szerint viszont Magyarországon is egyre több pedagógus és színházi szakember ismeri fel, hogy a színművészet segítségével eleddig tabunak számító témák is sikeresen feldolgozhatóvá válnak a tizenévesek számára. „Azért fontos ez a tendencia, mert kizárólag a felnőttek, a pedagógusok és a szülők közreműködésével terjedhet el nálunk is az a Nyugat-Európában ma már általánosan elfogadott felfogás, mely szerint a jól működő társadalmi kommunikáció előfeltétele, hogy kényes témákról a fiatalabbak és az idősebbek is megtanuljanak emberi módon véleményt cserélni. Olyan nehéz, konfliktust gerjesztő szociális jelenségek megoldásához, mint a rasszizmus, az alkoholizmus, a drogok, a szegénység, a hajléktalanság, vagy akár a mentális problémákkal küszködő emberek jobb megértése, hozzásegítheti társadalmunkat a jobb kommunikáció. Az ehhez szükséges készségek elsajátításához hatásosan járulhat hozzá a problémákkal bátran szembe néző ifjúsági színházi előadás." Az igazgató ezzel magyarázza a Kolibri azon kezdeményezésének sikerét, melynek keretében a budapesti kerületek közül elsőként Terézváros és a Budapest Főváros Közgyűlésének Oktatási és Ifjúságpolitikai Bizottsága segíti az iskolákat és gimnáziumokat a Jókai téri színház pedagógus-továbbképző programjával való együttműködésben. A „Mindenről lehet beszélni" című harminc órás akkreditált kurzust kerületi ill. fővárosi támogatással elvégző tanárok az ifjúsági előadásokhoz kapcsolódó drámajátékok alkalmazásával erősíthetik tanulóik önismeretét, kommunikációs-, és empatikus képességeit. De talán még lényegesebb, hogy a képzés egyúttal saját pedagógiai készségük fejlesztésére is szolgál: azokra a kulcskompetenciákra helyezi a hangsúlyt, amelyek lehetővé teszik felismerni és hatékonyan kezelni a diákok életvezetési problémáit, krízishelyzeteit, így segítve megelőzni deviánssá, bűnelkövetővé vagy áldozattá válásukat.
És segítve megelőzni a Klamméhoz hasonló háborús viszony kialakulását az osztályteremben, tanárok és tanulók között…