12 éves kortól

Kirsten Fuchs

Már megint kezdik!

 

A darab tizenkét év körüli “hőse” Hicks, kettesben él az anyjával, amióta szülei elváltak. Most azonban úgy tűnik, az apja estleg visszaköltözik hozzájuk. Jó lesz ez így? – Az elvált szülők gyermekének problémáját rendhagyó módon felvető mű kiskamasz szereplői maguk is most kezdik megtapasztalni a barátság, együttlét, különlét, őszinteség, empátia különféle formáit, hogy a történet végére nyitottabbá, befogadóbbá váljanak. Hogy a papa végül hazaköltözik-e az egyelőre maradjon titok…

Az előadás időtartama szünet nélkül kb. 60 perc.

Szereplők:

Janis – Nizsai Dániel
Hicks – Lendváczky Zoltán
Wolf – Mult István
Repülős Rike – Kőszegi Mária
Valerie – Alexics Rita
Anya – Tisza Bea

Dramaturg – Faragó Zsuzsa
Díszlet – Juhász Nóra
Jelmez – Szűcs Petra
Zeneszerző – Preiszner Miklós
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendező: Laboda Kornél

Március 10. péntek 18:00
Március 14. kedd 17:00
Április 11. kedd 17:00
Április 12. szerda 15:00

A válást, de még inkább az azt elszenvedő gyermek helyzetét boncolgatja Kirsten Fuchs Már megint kezdik! című darabja, amely sajátos módon dolgozza fel a sokakat érintő családi drámát. – Kamaszdilemmák, szétesett családok – Magyar Idők.hu, Szilléry Éva írása

A Kultúrpart rádióműsorában Laboda Kornél rendező mesélt a darab titkairól. – A fiúk és a lányok elkezdenek máshogy nézni egymásra – Kultúrpart.hu, Kalmár András írása

A színház társulatának új előadása több szempontból is figyelemre méltó. A Kirsten Fuchs kortárs német szerző 2015-ben megjelent drámája alapján született előadást, a berlini ősbemutatót követően a Kolibri Színház vitte először színpadra. (…) Az előadás témája (…) a [kiskamasz] korosztályt érintő és foglalkoztató társadalmi-, emberi- és létkérdésekkel, problémákkal foglalkozik úgy, hogy azt a célközönség számára érthető, a mindennapjaikra jellemző humoros helyzetekbe, szójátékokba és zenei dalbetétekbe szövi bele. – „Egy darabka égbolt a kártyafelhőkarcolónk fölött” – Már megint kezdik! a Kolibri Pincében – ArtNews.hu, Tóth Judit Nikoletta írása

Próbára tett és újonnan keletkező barátságok, éledező szerelmek, habókosan emberséges tanárok, anyákkal megélt gondoskodó szeretet, apákkal vívott szelíd küzdelmek és persze Viber és Facebook orrvérzésig. A Már megint kezdik! szövegkönyve a problémák között ügyesen szlalomozó előadást ígér, és Laboda Kornél ezt a jól emészthető könnyedséget rendezőként meg is komponálja. – Problémák felett táncoló – Színház.net, Török Ákos írása

A produkció a kiskamasz közönséget célozza meg, s ez valószínűleg a lehető legnehezebb vállalkozás. Egy mai 12 éves gyerek Misi mókust, Kippkoppot, Mohát Páfrányostul már talán kikérné magának, viszont az ifjúsági előadásokhoz esetleg nem elég érett még. Ilyen értelemben a Már megint kezdik! – van bizonyos durcás vagy nyűgös felhangja a címnek – megfelelő pillanatot, adekvát élethelyzetet ragad meg: azt, amikor az elbizonytalanodott családi viszonyok közepette a gyerek számára a baráti társaság válik elsőszámú referenciacsoporttá. Hicks és barátja épp nyitnak mások; szintén nem problémamentes lányok felé, miközben a fiú egy koraérett kis lovag empátiájával kezd viszonyulni az édesanyjához. – Folytatják – SpirituszOnline, Stuber Andrea írása

Alig 60 perc, mégis erős élmény a 10-14 éves korosztálynak és az őket napi szinten túlélni próbáló felnőtteknek. Egy olyan nehéz és képlékeny életkort ragad meg, amelyről kevés szó esik a színházban, kivált fiús szemszögből. Az igazi, nagy kamaszkor és a hivatalos gyerekkor közötti senkiföldjén járunk, ami eleve gáz, mert normális neve sincs – már az olyan szavaktól is, mint “kiskamasz”, pláne “pubi”, kiveri az embert a ragya. A 12 év körüli Hicks az anyjával él, de most mintha mégis vissza akarna költözni hozzájuk az apja. Jó ez? Fene sem tudja. De a szokásos kérdés, hogy fiatal felnőttek játszhatnak-e hitelesen gyerekeket, ezúttal fel sem merül. Úgy tűnik, csupán rendezés és színészi játék (meg persze fizimiska) kérdése, hogy igen. Pedig most még a fizikai távolság sem segíti az illúziókeltést, hiszen mint holmi idegesítő szülő mélyen betolakodunk hőseink intim szférájába: a játéktér a pincehelyiség teljes hosszát kitölti, és körben, a falak mentén alig negyven néző foglalhat helyet. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a német Kirsten Fuchs darabja, meglepően sok dráma és humor fért bele. Zsizsegnek a hormonok, matekórán jönnek-mennek a message-ek, a tesitanár igazi marha, a zenetanár jó szándékú balek, és kisül, hogy a hármas számrendszer nem is olyan bonyolult. A két barátot alakító Lendváczky Zoltán és Nizsai Dániel jól hozzák a kényszeres kúlság, a kapcsolódni vágyás, az önfeledt hülyülés és a koravén bölcsesség gyorsan váltakozó pillanatait; és a lányok, Alexics Rita és Kőszegi Mária is kellően bonyolultak. Ebben a társulatban nem újdonság, de meg kell jegyezni, hogy a színészek bírják torokkal a dalokat, a dalok pedig menők. (Kolibri Pince, rendezte: Laboda Kornél, bemutató: december 3.) ***** Orosz Ildikó írása – Mi vagyunk a grund – Magyar Narancs 2017/3