14 éves kortól

Győri Katalin

Delete

(I. félév)

Lakos Gyuri állapotánál az áll a Facebookon, hogy Delete. December 25-én posztolta. És még van két olyan hülye, aki lájkolta is… Asszem, az egész Lakos Gyurival végződött. A gyerekkorunk.

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház és a Platform 11+ közös drámapályázatának díjnyertes darabja.

Az előadás időtartama 60 perc.

 

Szereplők:
Lakos: Bárdi Gergő
Dóri: Császár Réka
Ancsa: Kőszegi Mária
Boti: Ágoston Péter
Csabesz: Nizsai Dániel 

Dramaturg: Tasnádi István
Zene: Monori András
Jelmez, mozgás: Gyevi-Bíró Eszter
Díszlet: Patrick Bullock
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendező: Vidovszky György

 

A Delete a Kolibri és a Platform 11+ közös drámapályázatának díjnyertes darabja. Komoly dolgokat feszeget egy olyan korban, amely a kamaszok és szüleik számára is felkavaró: átmenet a gyerekkorból a fiatal felnőttkorba. {…}A Delete igazi dráma, de nemcsak letaglóz, hanem elgondolkodtat, majd felsegít, és továbbvisz. Ebben az előadás utáni beszélgetések is segítenek, mert a történetet tovább lehet és tovább kell gondolni. A tehetséges fiatal színészek által megformált karakterek olyan pontosan el vannak találva, hogy mindenki rálel köztük a saját jelenlegi vagy egykori osztálytársának a klónjára: a vezérére, a stréberére, a különcére, a hátrányos és előnyös helyzetűére egyaránt. És a problémákra, amikről beszélni kell, vagyis muszáj, mert nem lehet mindent törölni. – Népszabadság, 2013. febr. 15., Sándor Tünde írása 
 

Győri Katalin életszagú, hiteles nyelven és jó érzékkel jeleníti meg e közösség kapcsolatait, interakcióit, a kamaszok magukról közvetíteni akart és valós képét, osztályon vagy egy-egy barátságon belüli helyezkedéseiket. (Igaz, néha kicsit „túl jól” beszéli a kamasznyelvet: egy-egy, a szövegtestből némiképp kilógó popkulturális utalás mintha csak azt akarná bizonyítani, hogy tényleg jól ismeri ezt a közeget.) Vidovszky György rendező pedig ki tudja már, hányadik alkalommal bizonyítja, hogy egészen pontosan látja, és képes láttatni az osztályok belső dinamikáját: apró, de félreérthetetlen gesztusokból építkezik, s színészei – az önmagát kemény, de áthatolható fallal védő Bárdi Gergő, a szövegüket rendkívüli természetességgel mondani képes Császár Réka és Kőszegi Mária, meg a két egyetemi hallgató, a többieknél valamivel „tanultabb”, és így művibb hanghordozással beszélő, de érzelmeiket mindig pontosan mutatni tudó Ágoston Péter és Czupi Dániel – egy-egy mozdulattal, arckifejezéssel, hangsúllyal adnak a szöveghez kis sértődéseket, titkolt érdeklődéseket, akaratlan önleleplezéseket, tettetéseket. – Ha tudtam volna – Színház.net, Kovács Bálint írása

„LAKOS GYURI ÁLLAPOTÁNÁL AZ ÁLL A FACEBOOKON, HOGY DELETE. DECEMBER 25-ÉN POSZTOLTA. ÉS MÉG VAN KÉT OLYAN HÜLYE, AKI LÁJKOLTA IS… ASSZEM, AZ EGÉSZ LAKOS GYURIVAL VÉGZŐDÖTT. A GYEREKKORUNK.”
Mit tudunk valójában egymásról? Mennyire figyelünk oda a másikra? Kik azok, akik iránt felelősséget kéne éreznünk? Mit tudunk igazából a kamaszok belső, mély lelkivilágáról?
A feltett kérdések önmagukban semmit nem érnek, akkor meg végképp nem, ha meg se próbáljuk értelmezni, aztán pedig megválaszolni őket. A Kolibri Színház viszont keresi a válaszokat, újabb és újabb kérdéseket tesz fel a fiatalokkal kapcsolatban, hogy soha ne csak a felszínen mozogjunk és próbáljunk a dolgok mögé látni, értelmezzük tisztábban a jeleket, és nyissuk tágabbra a szemünket. A színház repertoárján számos 14 év feletti fiataloknak szóló darab szerepel, amelyek olyan témákat boncolgatnak, mint a bandába való tartozás és a kirekesztés (Helló, náci!), zűrös családi hátterek (KiRúgBerúg), vagy a kamaszlélek hétköznapinak tűnő feldolgozhatatlan fájdalmai ( A webáruház).
A Delete talán az egyik legdurvább és legkényesebb problémát, a fiatalkori öngyilkosságot tematizálja. A színház drámapályázatának díjnyertes darabját Győri Katalin írta, aki meglepően őszinte érdeklődéssel, és megértéssel viszonyul a kamaszokhoz, és tökéletes pontossággal állította fel művében az iskolák legtipikusabb karaktereit. A drámát Vidovszky György rendezte, mellette pedig Tasnádi István volt a dramaturg. Megmagyarázhatatlan módon érződik a három alkotó közötti összhang az előadásban, de a színészek játékában is. A színpadkép lenyűgöző, a Kolibri pincéjében vagyunk, ahol a közönséget és a színpadon lévő színészeket egy apró kövekkel teleszórt sínpár választja el. A hangulat nyomasztó, titokzatos, ugyanakkor magával ragadó is. A történet főszereplője és mozgatórugója Lakos Gyuri, aki az osztály legcsodáltabb és legtitokzatosabb tagja volt. Felsőbb évfolyamból bukott le, érettebb, idősebb volt társainál, a lányok imádták, a fiúk vagy rajongtak érte vagy borzasztóan féltékenyek voltak rá. Lakos Gyuri öngyilkos lett, ez az, ami a történet kiindulópontja és a vége is egyben. A tragikus véget ért fiatal végig jelen van a színpadon, a hallgatásával árul el mindent magáról, a történtekről és a legbelsőbb érzéseiről. Társai a gimnáziumi osztályok jellemző karakterei: az éltanuló és élsportoló srác, a népszerű, feltűnő lány, a fiú, aki a legnépszerűbbek közé akar tartozni és a számítógépzseni.
A fiatalok együtt próbálják megérteni a fojtogató légkörben Lakos Gyuri öngyilkosságának indítékait, az elhunyt osztálytársuk valódi énjét, meg akarják keresni a tragédiáért felelősöket. Ebben a furcsa nyomozásban tulajdonképpen nem csak Lakos Gyuri, hanem saját valódi énjük után is nyomoznak, felfedve ezáltal a közönség előtt igazi arcukat. Életszagúak a köztük lezajló párbeszédek és nagyon élesen, aprólékosan vannak kidolgozva a karakterek. Az előadás azt akarja, hogy elgondolkodjunk a kamaszkori öngyilkosságon, hogy ne legyünk közömbösek és felszínesek, hogy legyünk képesek arra, hogy átérezzük mások fájdalmát. Ugyanakkor Lakos Gyuri történetén keresztül saját sorsunkon, élettörténetünkön is elgondolkodhatunk. A Delete nem szájbarágós és nem is feltétlenül egy szomorú játék. Benne van ugyanis a teljesség, a tragédia és a kamaszok lelkének minden sötétsége és szépsége.
Tilos sokat olvasni az előadásról, mielőtt az ember beülne rá. Hagyni kell, hogy magával ragadjanak az egyedi rendezői és dramaturgiai megoldások, az ütős és elgondolkodtató párbeszédek és a fiatal színészek meglepően makulátlan színjátéka. Azoknak szól, akik ugyanezt a korosztályt képviselik, azoknak, akik a fő karakterek tökéletes másai, azoknak, akik teljesen másképpen élték, élik meg a tizenéves korukat és sose értették ezeket a fiatalokat, azoknak, akik már régen túl vannak ezeken az éveken és azoknak is, akik szülőként élik át újra gyermekükön keresztül a fiatal évek talán legszélsőségesebb és legviharosabb időszakát. – Zsiráf  Magazin, 2014/3.