14 éven felülieknek

Vajda Gergely

Az óriáscsecsemő

Opera énekesekre és bábokra
14 éven felüli fiataloknak és felnőtteknek
Déry Tibor avantgarde színműve alapján született kortárs ősbemutató.


Az opera kezdetén egy szülőszobában vagyunk. Egy asszony vajúdik. Megszületik az
Óriáscsecsemő. Az anya belehal a szülésbe. A gyermek átlagon felül erős, okos és hatalmas.
Vajda Gergely operájában egy férfi élet állomásait kísérjük végig a csecsemőkortól a felnőtté érésig. A történetben kitüntetett szerepet játszanak az elvek, az érzelmek és a nők.
Mi az élet értelme? Kire bízzuk a sorsunkat, kinek a tanácsait kövessük? A Nő megfejthetetlen rejtelem? Mi a szeretet, a szerelem, a pénz, a társadalom és a kötelesség?

Az előadás időtartma kb. 105 perc egy szünettel.

 

 

                                    


 

 

 

ÚJSZÜLÖTT / 2. ÚJSZÜLÖTT: Philipp György
ANYA / SZŰZ / STEFÁNIA: Molnár Anna
APA: Ambrus Ákos
NIKODÉMOSZ: Csapó József


Énekes-bábos szerepek:
Alexics Rita, Fehér Dániel, Rácz Kármen, Rácz Kriszta,
Ruszina Szabolcs, Szívós Károly,Tisza Bea, Török Ági

Fuvola: Ittzés Gergely, Szaxofon: Seleljo Erzsébet,Trombita: Szalóky Balázs,
Keyboard: Baja Mónika, Ütőhangszerek: Kiss Helga, Harmonika: Deli Zsolt,
Hegedű: Kruppa Bálint, Brácsa: Fejérvári János, Bőgő: Antonio Casagrande

Vezényel: Vajda Gergely, Rajna Martin
Szövegkönyv (Déry Tibor művének felhasználásával): Vajda Gergely és Horváth Péter
Díszlet-jelmez-báb: Orosz Klaudia
Koreográfus: Lakatos János
A rendező munkatársa: Vajdai Veronika
Rendező: Novák János

 

“Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat. (…)

A rendezés alkalmas arra, hogy a kevésbé gyakorlott színház- és operajárók számára is élményt nyújtson. Novák János színrevitele ugyanis egyfelől roppant színes és szórakoztató, jól képezi le az opera sodrását, ugyanakkor a zenéhez hasonlóan a darab könnyebb megértését szolgálja, a vizualitás, a cselekvések szélsőségességükben egyszerre hangsúlyozzák a cselekmény fontos pontjait, ugyanakkor kiemelik annak túlzásait. Már Déry Tibor drámájában is fontos szerep jut a báboknak, itt Orosz Klaudia munkái egyszerre antropomorfok, mégis az embernél elvontabb, általánosabb képződményeket jelenítenek meg, az egyéni vonások helyett karikatúraszerű típusokat felmutatva. (…) 

Az óriáscsecsemő iránti érdeklődés jó előjelnek tekinthető, reméljük, látjuk még ezt a kiváló produkciót, és akkor talán a célközönségének számító tizenéves korosztályból többen is eljutnak rá” – Dadaista baba – Fidelio.hu – Kondor Kata kritikája

 

“Izgalmas képződmény Az óriáscsecsemő, hatalmas, gömb alakú, kopasz fej, jókora szemekkel, nagy orral, piros szájjal, törzs nélkül, lapát kezekkel, termetes, meztelen lábakkal. Egyszerre bébi, de már felnőtt is, szörnyszülött is, de sármos is, rémésztő is, de kedves is. És mindenképpen infantilis. Felnövésre való képtelenségünk megtestesülése, ahogy Orosz Klaudia, díszlet-jelmez- és bábtervező pazarul megálmodta. (…) Déry maga is írt a darabjába bábokat, úgy gondolta a tömegemberré válás, az elhidegülés, inkább kifejezhető a holt anyag megelevenítésével, mint élő szereplőkkel. Novák János, az Armel keretében, a Kolibri Színház társulatával, kiváló operaénekesek, muzsikusok közreműködésével, Vajda Gergely, a szerző vezényletével, vitte színre az operát. (…) Vajda zenéje komikus és démoni egyszerre. Kiröhögi a rút világot, de a borzalmát is érzékelteti. Viccel vele, ugyanakkor lúdbőröztető dallamok is elhangzanak (…) Zene, szöveg, ének, „élő” színész és báb, jótékonyan összeolvad. Élvezetes produkció kerekedik belőle az elviselhetetlen világról” – A sír fölött szülnek – Fühü – Bóta Gábor írása

 

“Déry avantgarde-dadaista szövege azt fejtegeti, van-e bármi értelme az életünknek, ha a sorsunkat már a születésük pillanatában meghatározzák társadalmi elvárásokkal, hitelekkel és egyéb kötelező kűrökkel. Hol könnyezve nevetünk, hogy meghűl bennünk a vér, mert magunkra, az életünkre ismerünk. „Bábokkal dolgozni mindig öröm – nevet kérdésünkre Vajda Gergely zeneszerző-karmester. – De a viccet félretéve: „Le a kalappal!” (idézet a darabból) a Kolibrisek előtt, akik énekelnek, játszanak és báboznak is. Remek volt a közös munka. Az eredeti Déry darabban is vannak bábok, hasonló funkcióban: tömeg, rokonok, sőt, ott a főbb szereplőknek is vannak különböző megjelenési formái. Már a 2002-es operaverziónál úgy gondoltam, hogy ezt mindenképpen megtartom, így aztán a kórus funkciója is világos, de főleg dramaturgiailag pontos és hihető.” Orosz Klaudia elképesztően ötletes jelmezei-bábjai elemelik a sztorit a valóságtól, és valószínűleg épp ez kell ahhoz, hogy ne nyomjon bennünket agyon a darab súlya” – Nem kínai lábujj – Népszava.hu – Csepelyi Adrienn írása

 
“Az óriáscsecsemő épp ezt adja: az emberi lét groteszk és tragikomikus ábrázolását, mondhatni Az ember tragédiája dadaista átiratát. (…) Ráadásul Déry mindezt a burzsoá társadalom gyilkosan gúnyos paródiájával elegyítette, amely ugyan eredeti kontextusát mára elveszítette, de a mai konzumkultúrával jól játékba hozható. No és az sem állítható nyugodt szívvel, hogy az Etika Faj- és Léleknemesítő Részvénytársaság vezérigazgatójának célkitűzése teljességgel történeti jellegűnek tűnne 2018-ban: „Szükségünk van tekintélytisztelő, istenhívő, hazafias lelkületű állampolgárokra.” (…) 
Vajda zenéje és operadramaturgiája ebben az új változatban jól kihasználja mindeme lehetőségeket. A társadalom időhöz kötött, ám mégis öröknek tetsző működési mechanizmusának szövegparódiájához, az innen-onnan összevágott közhelyek és töltelékfordulatok szőtteséhez szuggesztív erejű, változatosan hangszerelt, de nem nézőriasztó zene is társult, Bartók- és Kálmán Imre-idézeteket is felhasználva. (…)
A Novák Jánosáltal rendezett előadás főnyereménye, a közönség és az alkotók számára egyaránt: Philipp György a címszerepben. (…) Novák János rendezése, szoros együttműködésben Orosz Klaudiával (díszlet-jelmez-báb) és Lakatos Jánossal (koreográfia), különösen erős a társadalom- és nemzetkritikai gesztusokban, s a néptáncos bokázással szinte már a túlzásig meríti ki az abban rejlő lehetőségeket. (…) Igen jók, sőt megragadóak a bábosok testére csatolt figurák, az újszülőtt bábfigurájának hatalmas holdvilágképe pedig valóságos műalkotásnak hat” – Az emberke tragédiája – RevizorOnline – László Ferenc írása
 
Az óriáscsecsemőnek az kellene, hogy tizenévesek és egyetemisták nézzék minél többen, de az idősebb korosztálynak is nyújthat valami szórakoztatót, hiszen végigjárja az egész életet a történet. (…) Az előadás a férfiélet stációiról szól: megszületik a csecsemő, túl erős lesz, világuralomra tör, megesz mindenkit, aztán találkozik a női nemmel (az anyák és szerelmek viszonylatának fontos szerepe van a darabban). A végén, mikor meghal az apa, újjászületik a csecsemő – az élet rendjéről szól, férfi nézőpontból.(…) Magát a drámát úgy írta meg Déry Tibor, hogy bábfigurák szerepeljenek benne. Szürreális a világa, a karakterek mind picit eltúlzottak. Van egy különös átfolyás benne a való élet és a színház igazságai között. Ráadásul bábokkal meg lehet csinálni egy csomó dolgot, amit amúgy nem. (…) Azért is érzem ezt a produkciót sikeres vállalkozásnak, mert Novák János viszi színre, aki maga is zenész, a rendező és a karmester pedig rendkívül jól megértik egymást” – „Tizenévesek és egyetemisták nézzék meg minél többen” – Kondor Kata interjúja Philipp Györggyel – Opera-világ