e-motikon a Pincében – hangulatjelentés a hangulat-performanszról
A budapesti Baár-Madas Református Gimnázium tanulói április 12-én mutatták be e-motikon című kísérleti performanszukat a Kolibri Pincében.
„Szakítani szeretnék veled. felkiáltójel-felkiáltójel-felkiáltójel
Ha nem veszed fel a telefont, akkor így. búsulós fej
És ennyi. feltartott hüvelykujj-integetés”
A budapesti Baár-Madas Református Gimnázium 11/C osztályából 20 diák – mintegy négy próba és a helyszínen tartott összejátszás után – tapintható izgalommal várta a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola 9/B osztályosait április 12-én a Kolibri Pincében.
Nagy volt az izgalom, sok volt a kérdés: érteni fogják, mit is akartunk a párbeszédeinkkel jelezni? Veszik az adást, hogy mit-miért mondunk fahangon vagy éppen túlozva?
Osztályfőnökük, Győri Katalin két hónapja azzal az elképzeléssel állt eléjük, hogy készítsenek közösen egy olyan kísérleti előadást, amelyben lányok és fiúk chatelnek egymással, és érzéseiket, gondolataikat elsősorban hangulatjelek formájában közlik a másikkal. A viselkedési attitűd és így a téma nem kizárólag magyarországi érdeklődésre tarthat számot, annál is inkább, mivel a kezdeményezés a drezdai Theater Junge Generation szövegkönyvére épül, amelyet a Platform Shift+ nemzetközi együttműködés keretében tavaly júniusban Palmelában megrendezett színházi találkozó és kreatív fórum alkalmával mutattak be, s a forgatókönyvből egy magyar-angol kétnyelvű előadás készült.
Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri Színház színházi nevelési koordinátora, aki a diákok által előadott két jelenetet megrendezte, valamint Kámán Orsolya színházpedagógus a fiatalokkal együtt várta a több mint 30 fős „Nemeses” osztályt, akik drámás csapathoz méltó módon hatalmas energiával és kirobbanó kreativitással vetették bele magukat a nézői, majd alkotói szerepkörbe, hiszen nem csak végignézték a felkínált két élethelyzetet, hanem újabbakat is generáltak. A mini színházi előadások fókuszában az a kérdéskör állt, hogy mennyiben felel meg valós érzelmi állapotunknak az általunk leírt szöveg, valamint hogy a szöveg érzelemmentessége mennyi félreértésre adhat okot.
Két órán át tartott a közös játék, amely minden résztvevőben jó érzéseket keltett. Gyevi-Bíró Eszter színházpedagógus szerint csodálatos volt a mámorban úszó, vagy éppen elgondolkodó, sokszor túlhevült és könnyekkel kacagó arcokat látni. „Amikor elmentek, üresen kongott a színházi tér, de tele volt energiával, az új nemzedékek tavaszi frissességét éreztük mindnyájan.”
A performanszról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
Fotó: Bottyán Marcell