“Megdöbbentett a darabok mélysége” – Velki Júlia hittantanár írt

Tisztelt Igazgató, kedves kolibris szervezők!

Ebben az évben két alkalommal vehettem részt tanárműhelyen az önök szervezésében. Az első a „Semmiség” című darabhoz, a második a nemrég induló „Emlékezz rám!” előadás feldolgozásához nyújtott segítséget.

Megdöbbentet a látott darabok mélysége, a témaválasztás bátorsága, és az a mód, az a nyelv, amivel a kisebb-nagyobb gyerekeket és felnőtteket megszólítják. Sokkal többről volt szó, mint egy színházi élményről. Örültem, hogy a történetek nem a darab végével értek véget, és a drámafoglalkozások lehetőséget adtak a közös továbbgondolásra, értelmezésre.

A tanárműhely feldolgozó beszélgetései és játékai nem csak tanítványaink számára szolgáltak ötletekkel, hanem a szakmai anyag mellett, saját magunk pedagógiai és emberi küszködéseikhez is kapaszkodót adtak.

Köszönöm Végvári Viktória és Egervári György felkészültségét, figyelmét, türelmét, kedvességét, a rendezők, és színészek munkáját!

Nagyszékely, 2013-11-18

Velki Júlia, hittantanár

“Nagyon erős és izgalmas volt az élmény” – Tarkó Ilona szaktanár levele

Kedves Novák János!

Évek óta viszek diákokat a Kolibri ifjúsági előadásaira, az első darab, ami nagy hatással volt a tanulóimra Kövek volt, azóta is rendszeres látogatói vagyunk a színháznak (Völgyhíd, A gyáva, Lila története, Cyber Cyrano stb.), és mindig nagy élmény az ezt követő drámaóra, főleg ha a diákok átírhatják, újrarendezhetik a történetet. Az utóbbi években iskolánk is vendégül láthatott néhány produkciót (Klamm háborúja, Helló, náci!: Osztályterem-színházi pályázat a Polgár Krisztina Emlékalap támogatásával), ez aztán még felejthetetlenebbé tette az élményt.

Legutóbb nagy szerencsénkre bejuthattunk az Emlékezz rám főpróbájára. Diákjaim többsége (9. c: 14-15 évesek) még nem járt olyan színházban, ahol karnyújtásnyira, vagy még közelebb voltak a színészektől, ahol közvetlen közelről figyelhetik a színészek mimikáját, gesztusait. Nagyon erős és izgalmas volt számukra az élmény, ráadásul utána beszélgethettek a színészekkel, sőt a rendezővel is, kivételes tapasztalat volt ez a számukra. A színház nyitottságának, a színészek játékának, a drámapedagógusoknak köszönhetően várják, hogy menjünk színházba.

Szerencsémre az előadáshoz kapcsolódóan november 8-án és 9-én drámatréninget tartott Végvári Viktória és Egervári György, és ezen részt vehettem. Tudtam, hogy érdemes lesz elmenni, mert tavaly már voltam egy hasonlón, akkor a Kövek feldolgozásában segítettek a pedagógusoknak. A legutóbbi tréning nem egyszerűen a feldolgozásban segített, hanem új dolgokkal, fogalmakkal is megismertetett. Természetesen a csoportból való kirekesztés eddig is köztudomású volt, de a bullying számomra új fogalom, és Aronson erre vonatkozó könyvét sem olvastam még (Columbine után).

Természetesen az előadás után én is mindig megbeszélem a diákjaimmal a darabot, nyilván az a legjobb, ha drámajátékkal dolgozzák fel, és erre mindig kaptunk, kapunk lehetőséget a színháztól. Gyakran ezután is maradnak kérdéseik, amely azt mutatja, mennyire izgalmas, érdekes rendezést, színészi játékot láthattak. Azért is tartom fontosnak, amit a Kolibri nyújt, mert nagyon sok valós problémát felvet, őszintén rákérdez a lehetséges okokra, ami tényleg érdekli a mai tizenéveseket, mindezért köszönet illeti az egész társulatot. Én személyesen Végvári Viktórián kívül a szervezéstől is többször kaptam komoly segítséget (Kossina Ágnes, Nagy Regina, Pánti Éva), és csupa jó tapasztalatom van a színházról.

Köszönettel:
Cegléd, 2013. november 13.
Tarkó Ilona
szaktanár