A Jubileumi Mustra visszhangja

2018. 02. 13.

A Kolibri Színház fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású programsorozat élénk sajtóérdeklődés mellett zajlott, emellett egy sor elismerő visszajelzés érkezett a résztvevők és a szakma részéről is.

A 2018. január 21-29. között megrendezett Találkozások: Kolibri 25 – Jubileumi Mustrán  társulatunk háromszor három napban, korcsoportokra bontva mutatta be széles repertoárjából a színház művészi törekvéseit reprezentáló előadásait. Ezen felül minden korcsoportban szerepelt egy vagy több külföldi produkció is, amelyeket a nemzetközi együttműködésekben résztvevő partnerszínházaink hoztak erre a különleges alkalomra.  A közönség, a művészek és a szakma számára ritka találkozási lehetőség volt, hogy az előadások után beszélgetéseket szerveztünk  az alkotók és közreműködők részvételével. A programot személyes és szakmai találkozók és kerekasztal-beszélgetések tették teljessé.

A kilenc napos, előadásokban és egyéb eseményekben bővelkedő rendezvényt a sajtó is nagy érdeklődéssel kísérte.

A Kolibrire kezdetektől jellemző a nyitottság, a belföldi és a külföldi kapcsolatok széles skálája, és az erőteljesen problémafelvető előadások, akár a legkisebb korosztály számára is. Nagyon hamar elkezdtek nebulóknak játszani válásról, drogról, alkoholizmusról, gyilkosságról, agresszióról, gyűlöletről, háborúról, az internet hátulütőiről és előnyeiről, kiközösítésről, és van már a bevándorlás problémakörét tárgyaló ütős produkciójuk is. Ők kezdtek először az országban a legkisebbeknek, csecsemőknek is játszani, ők úgy mondják, hogy 0-18 évesekig minden korosztálynak van kínálatuk” – írja Bóta Gábor születésnapi méltatásában (Népszava – Bóta Gábor: Kolibri Színház 25)

Novák János (Fotó: Magyar Idők)

A szemle egésze a találkozásra épül: régi társulati tagokkal, akár Molnár Piroskával, aki Bors néni varázslatával nyűgözi le a kezdetektől a gyermekeket, vagy Bán Jánossal, aki a Kukacmatyit hozza el nekik negyedszázada. Vendégművészekkel lehetünk együtt, a színház saját fúvószenekara is bemutatkozik, és a Bereményi Géza által írt vadonatúj szövegekkel, dalokkal is megismerkedhetünk. – A magyar kultúra napján a Cseh Tamás Archívummal közösen, Szevasz, Tamás! címmel Cseh Tamás-emlékestet rendezünk (…) Kivételes alkalom a mustrán, hogy a csecsemőszínházban nemcsak horvát és dél-afrikai előadás szerepel, de ritkaságszámba menő bemutató lesz az afrikai népi hangszerekről” – adott ízelítőt a Jubileumi Mustra programjából Novák János igazgató a Magyar Idők számára adott interjúban (Magyar Idők – Realista játék fiataloknak, Szilléry Éva írása).

A Kultúrpart több ízben hírt adott a Kolibri jubileumi eseményéről, Trend FM-es rádióműsorukban pedig “a rendezvényről, no meg a múltról és a jövőről beszélgetett Novák János igazgatóval Kalmár András” – Kultúrpart.hu – Negyedszázada szárnyal a Kolibri

Novák Jánossal készített interjút a Budapestvideó.hu is – Összeállításuk “Boldog legyen a gyerek a színházban” címmel jelent meg:

 

Novák JánosBonum TV Délelőtt című kulturális magazinjának vendégeként is nyilatkozott az ünnepi programsorozatról, később a hatoscsatorna Terézvárosi Magazin című műsorában Gyevi-Bíró Eszterrel és Vidovszky Györggyel együtt meséltek a 25 éves Kolibri Színházról.

Bán Jánossal a Kolibri Színház jubileuma kapcsán készített címlapinterjút a Szimpatika Magazin:

A Kukacmatyi című darabról, amely 25 éve van műsoron a Kolibri Fészekben, így vall a Jászai Mari-díjas színművész:

Igazi élmény, amikor egy ötéves gyerek az előadás után odajön hozzám, és azt mondja, hogy Emil – mert a rendes nevemet nem tudja –, én még életemben ilyen jót nem láttam! Nekem akkor fülig ér a szám. Gondolj bele, hogy egy ötéves gyerek életében hány előadást láthatott? De ezzel együttvéve ez egy komoly, igazi, nagy élmény. Nyolc mozgástechnikát használok az előadásban, síkbábokat, klasszikus paravántechnikát, kungfu-technikát, pantomimet, szóval sok minden van benne. Ha pontosan csinálom, akkor a gyerek tudja követni, a felnőttek pedig egész máson nevetnek, mert itt is vannak azért olyan asszociációk, ami őket is megnevetteti. Mindent egyedül alakítok benne, a kukacot, az ajtónyitást, a szarkát, a levél leesést, a virágot – mindent

A teljes interjút itt olvashatjátok: Bán János – Szimpatika Magazin-2018.január

 

A MUSTRÁN SZEREPLŐ ELŐADÁSOK SAJTÓVISSZAHANGJA:

Először két csecsemőszínházi vendégelőadásunkról, a Rijekai Bábszínház Wanda Lavanda című játékáról és a Dél-afrikai Köztársaságból érkezett Pillowfort Theatre Patchwork című produkciójáról írt kritikát Turbuly Lilla, aki egyúttal a jubileumi mustra gyerekeknek szóló “Mesejátékok és opera” szekciójának a házigazdája volt Horváth Péter dramaturggal.

Wanda Lavanda

A két előadásnak a célközönség életkorán kívül is több közös vonása van, de a legfontosabb talán az életöröm és a gyerekre-felnőttre egyaránt ható humor, ami sugárzik belőlük. Rég láttam-hallottam például kritikusokat olyan lelkesen „babzsákozni”, mint a Patchworkön, és olyan hangosan nevetni, mint a Wanda Lavandán. (…) Ez a törhetetlen optimizmus sugárzott a Pillowfort Theatre színészeiből és előadásából is. Pedig – ahogy az előadás után beszélgetésen elmondták – náluk máig kísért az apartheid emléke, jelen van az egyenlőtlenség és az erőszak. (…) Egy macival és egy éjjeli lámpával, nagypárnával és sok kicsi párnácskával játszik a két színésznő (Asanda Rilityana és Roshina Ratman), utóbbiakból mindannyian kapunk még az előadás kezdete előtt egy babzsáknyit. A társulat harmadik tagja Pedro Espi-Sanchis, akit „Pedro the Music Man”-ként ismernek hazájában, és olyan ő a saját bábszínházában, mint Danny Bain a Kabócában. A legkülönbözőbb afrikai hangszereken, fémkannán vagy akár egy gumicsövön zenél, időnként a játékba is bekapcsolódik” – Spirituszonline.hu – Kicsiknek színesen, Turbuly Lilla írása

Patchwork

Pár nappal később a Ljubljanai Bábszínház Valahol máshol című csodálatos, megrendítő előadása ihlette meg a kritikust:

A Valahol máshol egy kislány története, akinek a megszokott, mindennapi életébe egyszer csak belesüvöltenek a repülők. Az apját elviszik katonának, a városát szétrombolják, és neki az édesanyjával menekülnie kell egy másik országba, ahol a nevét sem tudják kiejteni. (…) A kislányt Ajda Toman játssza, varázslatosan. (…) A varázslat másik eleme a bravúrosan használt technika, a rajzot imitáló animáció. Egy széltében és hosszában is forgatható, hol asztalként, hol táblaként funkcionáló lapra rajzol krétával. A krétarajz azonban egyszer csak életre kel, a kutya mozogni kezd, a kislány szalad, az ablakokat beszögezik. Ritka tünemény, hogy animáció és színészi játék ilyen tökéletes egységet alkosson, mint itt. (…) A Kolibri Pince feketére festett, boltíves terénél nehezen lehetne az előadáshoz jobban illőt találni, hiszen a pince, az óvóhely, a meredek lépcsőn lefelé menekülés a cselekmény fontos része, és az előadás fekete-fehér színvilágát is mintha oda tervezték volna” – Spirituszonline.hu – Krétarajzolt félelem, Turbuly Lilla írása

Valahol máshol

Az iskola a földdel lett egyenlővé. A parkot nem akarta hagyni a kislány, szaladt oda védelmezőn a kutyájával, hiába. Krétaporbombák végezték el a dolgot. A kiskutya izgő-mozgó, satírozott bundája testrészről testrészre vált mozdulatlanná. Szivacsból csorgó vér/könny/vízeső mosta el a képet. Fogta aztán a kislányt az anyukája, elmenekültek. Kíváncsi volt a gyerek, milyenek lesznek a határok, van-e a földön vonal, van-e fal, szögesdrót. Az iskolapad, ahol most ül, már máshol van. Ott, ahol az ő keresztnevét ki sem tudják ejteni az osztálytársai. De rögtön lett közülük egy barátja, aki meg akarja tanulni a nevét akkor is, ha közben ötször beletörik a nyelve. Megrendülten ültünk a nézőtéren, kicsit szégyelltük magunkat, asziszem. Küldte nekünk ezt a roppant egyszerű, technikailag briliáns, katartikus előadást egy voltszomszédi nép, amelyik tudja, mi a háború” – olvassuk Stuber Andrea blogjában a szlovén Valahol máshol előadásról szóló naplóbejegyzést.

Bóta Gábor a fent említett cikkben a portugál-francia koprodukcióban készült This Is (Not) Europe című ifjúsági előadásról ír.

This Is (Not) Europe

Egy vén tragacson zötykölődik hat fiatal. Próbálnak előre araszolni, igyekeznek megbuherálni a matuzsálemet, de nem és nem megy. A deszkákra helyezett kivénhedt járgány Európa jelképe (…) A címben zárójelbe tett tagadószó is jelzi, komoly kérdőjelek vannak manapság a kontinens körül” – Népszava – Bóta Gábor: Kolibri Színház 25

A Kultúra.hu munkatársai a január 22-én megrendezett Szevasz Tamás! – Cseh Tamás emlékest a Kolibriben eseményünkön jártak, amelyet fotósorozatban örökítettek meg.

Szevasz, Tamás! (Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu)

VISSZAJELZÉSEK A RÉSZTVEVŐKTŐL:

“Óriási öröm volt számunkra a Kolibri Színházban játszani, és megtiszteltetésnek érezzük, hogy 25. születésnapi mustra zárónapján léphettünk fel” – Philippe Domengie (Marseille, Franciaország – This Is (Not) Europe)

“Fantasztikusak voltatok! A társulat, a közönség, mindenki! Csodálatos élmény volt!” – Miguel Jesus (Palmela, Portugália – This Is (Not) Europe)

“Köszönjük a Kolibri Színház társulatának a vendégszeretetét és kedvességét! Csodásan éreztük magunkat, és ez a kivételes élmény mindig velünk marad” – Roshina Ratnam (Dél-Afrikai Köztársaság – Patchwork)

“Köszönjük a meghívást! Páratlan élmény volt egy ilyen különleges, a történet atmoszféráját ilyen tökéletesen tükröző  helyszínen játszani, mint a Kolibri Pince” – Tin Grabnar rendező (Ljubljana, Szlovénia – Valahol máshol)

“Nagyon élveztük a budapesti fellépést és az előadások utáni tartalmas beszélgetéseket! Köszönjük a Kolibri Színház egész társulatának, hogy ott lehettünk ezen a neves évfordulón!” – Rijekai Bábszínház (Horvátország – Wanda Lavanda

“A gyerekek két éves kora óta – tehát több mint tíz éve – rendszeresen látogatjuk a Kolibri előadásait. Valószínűleg az összes csecsemő- és gyerekelőadást láttuk, de ma már főként az ifjúsági darabokért járunk ide” – mesélte egy kedves család, akik a jubileumi mustra több programján is részt vettek velünk – mint “kolibris családtagok”.

KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ ÉRDEKLŐDÉST ÉS A RÉSZVÉTELT!