Az óvodás korosztálynak szóló bábelőadás egy kalandos éven át követi Bogyó, a csigafiú és Babóca, a katicalány barátságának fordulatos állomásait. Bogyó és Babóca mellett megelevenedik Bartos Erika kis állatok által benépesített mini-univerzumának többi szereplője is: Vendel, a minden lében kanál szarvasbogárfiú, Ugri, a hiperaktív szöcskelány, Gömbi, a kis krumplibogár, Szellő, a királylányos szitakötőkislány, és még sokan mások.

Bartos Erika meséiből Nagy Orsolya készített a Kolibri Színház számára színpadi adaptációt. A látványtervező Wunder Judit, a zeneszerző és zenei közreműködő Bata István, a kellékes Reymeyer Dóra, a rendező munkatársa Vajdai Veronika, a rendező Andrusko Marcella. 

Az összes bábfigurát két színész, Rácz Kármen és Ruszina Szabolcs mozgatja és szólaltatja meg, bravúros technikai felkészültséggel.

Novák János premier utáni köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a Kolibri Színház kiemelt törekvései közé tartozik a kortárs szerzők műveinek színpadra állítása. „Örömmel tölt el, hogy mostantól a Bartos Erika méltán népszerű mesesorozatából készült Bogyó és Babóca bábelőadás is gazdagítja a repertoárunkat. Köszönöm a szerzőnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a művét és értékes észrevételeivel segítette az előadás megszületését. Köszönöm továbbá a rendezőnek, a Kolibri Színház művészeinek és munkatársainak valamint az összes alkotónak az odaadó, magas színvonalú munkát, és még sok sikeres előadást kívánok!” – fejezte ki elismerését a színigazgató.

Andrusko Marcella számára, mint azt a bemutató közönségének elárulta, különösen nagy kihívást jelentett a Bogyó és Babóca színre vitele, hiszen ez az első rendezése. „Úgy érzem, nagyon jó csapat állt össze ehhez az előadáshoz, mindvégig értettük és ösztönöztük egymást, és rengeteg segítséget kaptam mindenkitől. Szeretném megköszönni Novák Jánosnak a belém vetett bizalmat, Rácz Kármennek és Ruszina Szabolcsnak a lenyűgöző bábszínészi munkájukat, Nagy Orsinak a folyamatosan alakuló forgatókönyvet, Wunder Juditnak a fantasztikus látványt és díszleteket, Bata Istvánnak a fülbemászó zenét, és a Kolibri valamennyi munkatársának a támogató közreműködését” – mondta a rendező.

Bartos Erika, aki személyesen is részt vett a bemutatón, saját oldalán adott hírt a Kolibri Fészekben látható bábelőadásról, elismerő szavakkal illetve a művészeket és az alkotókat: „Bogyó és Babóca sorozatomból a Kolibri Színház készített bábelőadást, Andrusko Marcella rendezésében. Köszönöm Novák Jánosnak a bizalmat, Rácz Kármennek és Ruszina Szabolcsnak a kiváló színészi jelentétet. Köszönöm a bábelőadás minden résztvevőjének a szeretetteljes darabot, a vicces és szívmelengető feldolgozást. A nagyszerű látványt, kedves bábokat, ötletes díszletmegoldásokat, a lendületes szövegkönyvet, és még számtalan fontos részletet, az ügyes megvilágítást, a ragyogó zenét, a barátságos és otthonos hangulatot.”

További képek az előadásból:

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

 

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

Fotó: H.S.C. Stábiskola

Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben a bábművészeti világszervezet, az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) indítványozta, hogy március 21. legyen a bábosok ünnepe, így 2003 óta szerte a világon különleges programokkal ünneplik a Bábszínházi Világnapot. 2014 óta, a a Budapest Bábszínház kezdeményezésére ezen a napon a magyar nyelvű bábművészek határon innen és túl különleges produkciókkal, rendhagyó helyszíneken mutatják be a műfaj sokszínűségét. 

A magyar gyermek- és bábszínházak közreműködésével létrehozott installációban a H betűt a Kolibri Színház képzőművészeti vezetője, Orosz Klaudia és Szabó Lívia készítette

A Kolibri Színház az idei világnap alkalmából a Kodály Zoltán halhatatlan daljátékából született Játsszunk Háry Jánost! című előadást tűzi műsorára, Novák János rendezésében, Török Ágnes és Szívós Károly bábművészek közreműködésével.

Játsszunk Háry Jánost!

A további programokról a Bábszínházi Világnap – A magyar bábosok határtalan ünnepe hivatalos oldalán tájékozódhattok.

A 2018-as Bábszínházi Világnapi üzenetet egy sokoldalú kameruni-elefántcsontparti művész, Werewere-Liking Gnepo írta.

Werewere-Liking Gnepo 1950. május 1-jén született, Eddy-Njock néven, a kameruni Bondéban. 1975 óta Elefántcsontparton él. Mintegy harminc kötete jelent meg, sokféle műfajban, köztük regények, novellák, esszék, versek, művészeti könyvek. 1968 óta festőművészként is aktív, számos kiállítása volt világszerte. Dramaturgként is dolgozik, innovatív bábos, rendezőként több összművészeti produkciót vitt színre, amelyeket afrikai operának neveznek, és ezek közül jó néhány turnézott több kontinensen. Mindezek mellett színésznőként és rapperként is ismert.

Werewere-Liking Gnepo

1979 és 1985 között tradicionális pedagógiai kutatásokat végzett az Abidjani Egyetemen, részt vett a rituális színházi forradalomban, és a KiYiMbock művészeti csoport egyik alapítója. Egy afrikai beavatási rítusokon alapuló tréningmódszer kidolgozója, a metodikán belül ő a „csillagébresztő”. Ez a szerep lehetővé tette, hogy nehéz, problémás körülmények közül származó fiatalok százait támogassa, hogy a társadalomba sikeresen reintegrálódjanak, és vezetőkké váljanak. Ezért a programért 2000-ben Claus holland herceg City Heroes (Városi hősök) díjjal tüntette ki. 2001-ben alapította meg a Ki-Yi Pán-afrikai Alapítványt, amely fiatalok képzésére szolgál a kulturális területen.

Számos elismerést kapott az Egyesült Államokban, Franciaországban, Elefántcsontparton és Belgiumban is, díjazták könyveit. Az Elefántcsontparti Afrikai és az Afrikai Diaszpóra Művészeti, Kulturális és Tudományos Akadémia tagja.

Világnapi üzenete egy vers, amelyben hivatkozik a báb szakrális tradícióira, hiszen a báb akár ősöket, segítő szellemeket is reprezentálhat, és arra, hogy bármiből, akár gyökerekből, levelekből, kövekből is lehet báb. De ami életre kelt, az az animáció, az átlelkesítés, és amíg animáljuk, mozgatjuk a tárgyat, addig annak önálló élete, személyisége van. Ha pedig a bábról beszélünk, épp az előzőek miatt, a teremtésről is beszélnünk kell, és nem feledkezhetünk el arról sem, hogy gyermeki szemmel csodálkozzunk rá ezekre.

A vers angolul itt olvasható el.

Készült egy videó is, amit itt lehet megnézni.

A 2018-as Bábszínházi Világnap magyar nyelvű üzenetét Fodor Tamás színész, rendező írta.

A bábszínház alkotóihoz (és egy kicsit a közönségéhez is) a Bábszínház Világnapján

Nem kell hinned a lélekvándorlásban, hogy elhidd, tovább élsz abban a kis figurában, ami megmozdul a kezedben, a kezed által. Ha csak gondolsz rá, megrezdülnek az idegek, kattog az agyad, lüktet a szíved, zsonganak a zsigerek. És ha képes vagy rá, hogy érzékennyé munkáld a tested, egyszerre lehetsz magad is, ő is: a kicsi vagy óriási figura. Amíg az maradsz, aki vagy, meglátod, azzá válik ő is, aki vagy. Egy percre megérzitek a teremtés csodás ízét, zenélni kezd a tér, tótágast áll az idő. Nem kell grimaszokat vágni, mint a rossz ripacsnak, nem kell műszárnyakat magadra csatolnod, mert a lélegzeteddel emelkedik a báb, elsodródtok a földtől, sebesebben száguldhatsz, mint a rakéta, meghódíthatod a világot… s mindeközben, ha akarod, egyre szilárdabban állsz a valóság talaján.

Fodor Tamás

Ne rettenj meg a kudarcoktól, kínlódd ki a könnyedséget! Csak örökös kíváncsisággal, kutatással és kereséssel kerülhetsz az alkotás áldott állapotába. Nem könnyű! Ég majd a szemed, zsibbad a kezed, elvész olykor a türelmed, de ne csüggedj! Csak így szülheted újjá be nem vallott álmaidat, és ha sikerül, a tátott szájú gyerekek és az előadás idejére gyerekké lett felnőttek álmait.

Az igazi művészet nem húz szekeret, nem lehet megenni, nem hízott liba, nem szánhúzó kutya, nem tudod megnyírni, mint a birkát, nem tudod betanítani, mint a papagájt. A bábszínház nem haszonállat, talán épp annyira felesleges, mint favágónak egy szál színes, illatozó virág. Ti, akik nézitek, szippantsatok jó mélyet, titokban morzsoljátok el a szemetekben azt a pici könnycseppet, aztán jót nevessetek magatokon és az ostobákon.

És most kezdődjön az előadás, ahogy annak idején Federico García Lorca bábszínházát kezdte a félig kobold, félig manó Moszkító:

„Férfiak és asszonyok! Figyelem. Kisfiú, csukd be a szádat, te meg kislány, ülj le gyorsan, a szél se érjen a nyomodba! Hallgassatok, hogy a csend tisztább legyen, mint ha saját forrásából bugyogna elő. Hallgassatok, az utolsó szavak visszhangja is elüljön.”

Az ASSITEJ, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszervezete március 20-át hirdette meg Gyermekszínházi Világnapnak. Ezen a napon az öt földrész minden gyerekelőadása előtt ismert emberek, művészek üzenetét olvassák fel a nézőknek. Az üzenet pár percre összekapcsolja a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket.

Yvette Hardie, az ASSITEJ elnökének idei üzenete: 

Vigyünk el egy gyereket színházba! Vagy vigyük a színházat a gyerekekhez? A kettő egyformán érvényes? Idén két világnapi üzenetünk van: egy az Amerikai Egyesült Államokból és egy Szíriából, amelyek két egészen más világot, két különböző nézőpontot képviselnek.

2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!”, és minden március 20-án megünnepeljük a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Világnapot, amelyen nyomatékosítjuk az elkötelezettségünket, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez. Ebben az évben arra szeretnék rámutatni, hogy nem csak a gyerekeket kell a színházba vinni, hanem ennek a fordítottja is ugyanolyan fontos, sőt bizonyos helyzetekben még indokoltabb: tudniillik, hogy a színházat vigyük a gyerekekhez.

Arra a több millió gyermekre gondolva, akik számára színházépület (főképp a kifejezetten az ő számukra, az ő igényeikre tervezett színházépület) nem elérhető, művészként ki kell tágítanunk a színházról alkotott elképzelésünket, ha valóban fontosnak tartjuk, hogy a művészethez való hozzáférés alapvető emberi jog. Természetesen ez a gondolat nem új a színházak történetében, de valahogy a formális és informális megkülönböztetése még mindig meghatározza az értékrendünket és a minőségről alkotott elképzelésünket, amikor a gyerekeknek szóló színházról beszélünk.

A színház hatására egy piszkos játszótér, egy terem a községházán, egy iskolai osztályterem vagy egy menekülttábor varázslatos hellyé változhat át, ami nem csak ezért fontos, mert praktikusabb és olcsóbb a gyerekekkel a saját, mindennapi körülményeik között találkozni, hanem azért is, mert így megtapasztalhatják a varázslatot.

A színház mindig az átváltozásról, a varázslatról szól. Megvan az a képessége, hogy általa az átlagos vagy épp válságos helyek és helyzetek átalakuljanak valami különlegessé, ahol a képzelet működik, és ahol váratlan lehetőségek tárulnak fel. Egy pillanatot jelent, amikor a gyerekek folyamatában tapasztalhatják meg a társadalmi változást. Amikor látják, hogy a változás lehetséges. Hogy a hétköznapi dolgokból is születhet varázslat. Hogy lehetséges örömöt találni a hátrányos helyzetű területeken is. A színházi élmény minősége, amely révén létrejön ez a csoda, nem kevesebb, mint az, amely lehetővé teszi, hogy egy különlegesen tervezett selyemgubóban repüljünk, ahol a technika és a dizájn teljes mértékben a rendelkezésünkre áll.

Természetesen ezzel nem vonjuk kétségbe azt a különleges élményt, amelyet a valódi színházi térbe belépés jelent, de azoknak a gyerekek, akik kénytelenek megtapasztalni a mindennapos erőszakot egy háborús övezetben, vagy akik isten háta mögötti helyeken, esetleg nagyvárosi mélyszegénységben élnek, ez az élmény nem elérhető – ugyanakkor az átváltozás, amit a színház jelent meghatározza, hogyan tapasztalják meg a világot.

Nekünk, színházi emberek új színházi megoldásokban kell gondolkozunk, és meg kell kérdeznünk, hogyan lehet képes a színház a valódi átalakulás és varázslat élményét nyújtani mindenhol, ahol van közönség.

Dolgozzunk együtt azon, hogy minden gyerek eljusson a színházba, és minden gyerekhez eljusson a színház 2018-ban is!

Mohamad Al Jounde (Szíria), a Nemzetközi Gyermek Békedíj 2017-es nyertese:

A színház a legjobb módja annak, hogy kifejezd önmagad, és egyben egy tükör, amely megmutatja az embereknek, mi jó és mi rossz a világban. A színpad az a tér, ahol felépítheted a saját világod, ahol az álmaid valóra válhatnak. A gyerekek, akikkel együtt dolgozom, képesek megmutatni az általuk írt és eljátszott előadáson keresztül a múltjukat és a jövőt, amire vágynak. Képesek befolyásolni az emberek érzéseit, és lehetővé tenni, hogy mások is átéljék, ami számukra a valóság – hiszen ők nem színészkednek, hanem a saját érzéseiket és világukat fejezik ki a művészeten keresztül.

Mo Willems, író (USA):

Miért vinnénk a gyereket gyerekszínházba?
Tán nincs jobb dolga, mint egy csomó felnőttet nézni, aki általában komolyak és unalmasak, most viszont butáskodnak, hangoskodnak, szomorúak vagy épp nevetségesek, csak hogy lenyűgözzék a gyerekeket? Úgy értem, ki akar bekerülni a képzelet világába, egy történetbe? Ki akar megismerni más személyiségeket, érzéseket, amelyek egyszerre másvilágiak és mégis teljesen érthetőek? Tényleg kell a varázslat, amit egy élő előadás jelent? Jó neked, ha látod a csodát a gyerek szemén keresztül? Szeretnél olyan élményt adni a gyereknek, akit szeretsz, ami segíti a jövőjét?

Álljunk csak meg! Hisz’ ez csodálatosan hangzik.

Amikor kényelmesen hátradőlsz a széken, és felgördül a függöny, tudod, hogy amit látsz, több mint egy előadás: új, különleges kapcsolat jön létre közted és a gyerek között.
Ráadásul a gyerek is élvezni fogja.

Márciustól az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak című előadásunk női címszerepét Andrusko Marcellától Alexics Rita veszi át. Emília barátnőjének szerepében Nagy Zita Mária áll be.

 

A Macska voltam Londonban című előadásban Andrusko Marcella helyett Lulut, a sziámi lánymacskát Alexics Rita játssza, Buffot, a kislányt pedig Németh Viki. A pletykáló macska szerepét Abdulrachimzai Amina veszi át.

Andrusko Marcella jelenleg a Bogyó és Babóca című előadást rendezi a Kolibri Fészekben, a bemutató március 24-én lesz.

Legfiatalabb (0-3 éves) nézőink – és szüleik – meghitt, otthonos környezetben, puha szőnyegen, színes párnákon ülve nézhetik végig a Hengergő című előadást a Kolibri Színház új játszóhellyé avatott előcsarnokában. A „hengergők” – ezek a kedves, kisebb-nagyobb kukacforma lények – a barátságról, az együttlét szépségéről, a közös játék izgalmáról mesélnek  a piciknek – beszéd nélkül, a gyerekek halandzsa nyelvén. A játékot zenei alaphangok és egyszerű énekelt ritmusok egészítik ki.

A kézzel, lábbal, bábbal zajló játékot Török Ági – aki egyúttal az előadás báb- díszlet- és jelmeztervezője – és a produkciót rendezőként is jegyző Szívós Károly adja elő, a zenei kíséretet Bornai Szilveszter nyújtja. A  szcenikus Farkas István, a rendező munkatársa Horváth Csilla.

A Hengergő bemutatóját március 3-án, 11 órakor tartottuk.

Az előadás legközelebb április 7-én, 9:30 és 11 órakor látható a Kolibri Színház előcsarnokában. A mintegy harminc perces előadás után közös játékra invitálják a gyerekeket az alkotók.

A Hengergőről bővebb információt ide kattintva találtok.

AZ ELŐADÁSRÓL KÉPEKBEN:

1.

 

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Fotó: H.S.C. Stábiskola