Közönségszervezőt keresünk!

A Kolibri Színház megbízható, precíz munkatársat keres közönségszervező pozícióba decemberi kezdéssel. Ha megfelel az elvárásoknak, és kedvet érez ahhoz, hogy egy fiatalos, lendületes csapatban dolgozzon, akkor jelentkezzen hozzánk!

Feladatok (teljesség igénye nélkül):
– Jegyértékesítés
– Csoportok szervezése, egyeztetése
– Nézők tájékoztatása
– Pénztárkezelés
– Adminisztratív feladatok elvégzése
– Új ügyfélkapcsolat felkutatása, stb.

Elvárások:
– Társalgási szintű angol nyelvtudás
– Microsoft Office programok (Word, Excel)
– Pontos, precíz munkavégzés, határozott, kedves fellépés, kiváló kommunikációs- és szervezőkészség, rugalmasság, terhelhetőség.
– Önálló és csapatban való munkavégzés

Amit kínálunk:
– fiatalos, lendületes csapat
– foglalkoztatás: teljes munkaidő (heti 5 nap, hétvégén is)
– munkavégzés helye: VI. kerület

Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését, kérjük, 2017. december 10-ig küldje el önéletrajzát – fizetési igényének megjelölésével – és motivációs levelét a kolibri.allas@gmail.com e-mail címre, a levél tárgyaként pedig jelölje meg: közönségszervező.

50. előadásához ért a Mario és a varázsló a Kolibri Színházban!

A szinte teljes társulatot felvonultató, és a nézők aktív részvételére is  számító, különleges előadást hozott létre Bagossy László, aki nem csak rendezője, hanem forgatókönyvírója is a Kolibri  Színházban több mint öt éve nagy sikerrel futó darabnak. A korábbi színpadi feldolgozásokkal ellentétben a Kolibri produkciója nem kizárólag az olaszországi üdülővároskában felbukkanó bűvész, Cipolla démonikus alakjára és manipulatív mutatványaira fektet hangsúlyt, hanem a városlakók, a neki később behódoló nép bemutatására is.

A varázslót Scherer Péter, Mariót Bárdi Gergő alakítja

„A mi előadásunkban nagyobb hangsúlyt kap a kisvárosi közösség, amely engedelmes médiumává válik a hipnotizőrnek. A Kolibri Színház szinte teljes társulatával, a valódi nézőkkel elvegyülve kíséreljük meg létrehozni ennek a végzetes történetbéli estének az atmoszféráját, megpróbálván belesűríteni mindazon tapasztalatokat, amelyeket hosszú expozíciójában az eredeti novella feltár. Abban bízom, hogy az olyan témák, mint az idegengyűlölet, a munkanélküliség, a rasszizmus, a tekintélyelvűség, a babonás hit vagy a provincializmus a fiatal közönség számára is jól felismerhetővé válnak. Ismerős lehet a társadalmi atmoszféra, amely gazdasági válság idején szokott megjelenni, tele indulatokkal, frusztráltsággal, kirekesztéssel, háborús metaforákkal. A vezér és az öldöklés iránti vággyal. Thomas Mann története feltűnően nagy gondot fordít ennek az atmoszférának a megrajzolására” – mondta Bagossy László.

Másképp készül-e egy valószínűsíthetően középiskolás nézők számára készülő előadás, mint a felnőtteknek készülő?

B.L.: A pedagógiai szempontok nálam akkor sem előzhetik meg a színházi szempontokat, ha gyerekközönségnek dolgozom. Azt, hogy ilyenkor gyerekekkel beszélgetek, olyan természetességgel veszem figyelembe, mintha az utcán találkoznánk. Ha valódi párbeszédet szeretnénk folytatni a gyerekekkel, akkor nincs helye az atyáskodásnak vagy a selypegésnek.

Irodalmi adaptációknál sokszor kérdés, mennyiben tükrözi majd az előadás nyelvezete, vagy egyáltalán a szövege az eredeti kisregényét, az ismert fordításokét?

B. L.: Az előadás szövege nagyrészt a színpadon íródott, improvizációk során jött létre, de felidézi Sárközi György fordításának néhány jellegzetes mondatát, fordulatát, éppen azért, hogy a nézőink ráismerjenek az eredeti műre, amely az iskolában kötelező olvasmány. Ugyanakkor Thomas Mann a történetben csak utalásszerűen tárgyal bizonyos részleteket, és így inspiráló szabadságot biztosít a számunkra, hogy ezeket a részleteket erőteljesebben kidolgozzuk.

A hipnózis egy metafora?

B. L.: Az irodalmi elemzések rendszerint annak tekintik, nem minden alap nélkül, és nekem sincs ellenemre, hogy így gondoljak rá. De azt szeretném, ha a közönségünk, amíg bennünket figyel, megfeledkezne a tankönyvek fordulatairól, és átadná magát a színház érzékiségének és gazdagságának. (Forrás: 7óra7)

A címszerepekben Scherer Péter és Bárdi Gergő látható.  A jelmez Béres Mónika, a látvány Bagossy Levente munkája; a zenei vezető Bornai Szilveszter, a rendező munkatársa Hajsz Andrea, az előadás rendezője Bagossy László.

A kritika így látta a Mario és a varázslót:

„A Mariót adó Bárdi Gergő tehetséges fiatalember. A címszerepet vendégként játszó Scherer Péter kedvetlen, eleinte önmagától is viszolygó Cipollája – megkockáztatom – országos jelentőségű telitalálat. (…) Az előadás forgatókönyvét is jegyző Bagossy László munkája osztályon felüli. Biztos gesztussal teszi előadásának egyenrangú főszereplőivé – a kamasz nézőket. És (szerintem) ez a legtöbb, amit egy rendező elérhet. Nem csak a színészeit rendezi, de minket. Pontosan, higgadtan, mondhatni hűvös élvezettel hagy katarzis nélkül minket.” (TiszatájOnline)

„A Kolibri jelentős apparátust mozgató előadása tökéletes stílusegységet képvisel, a társulat remek összjátékkal hozza létre Torre di Venere mediterrán fürdőhelyi hangulatát, a jellegzetes „olaszos” (és mégis annyira ismerősen közeli) közeget. Remek választásnak mutatkozik Cipolla szerepére Scherer Péter, akinek figurája érzékelhetően idegen, mégis a biztos tudás birtokában, a színpadi alázat és szolgálat helyett az önmaga iránti feltétlen csodálat kiváltásának vágyával áll a deszkákon.” (7óra7)

Az előadásról bővebben ide kattintva tájékozódhattok.

A Mario és a varázslót legközelebb 2018. január 28-án 15 órakor játsszuk a Kolibri Színház 25 éves jubileuma alkalmából megrendezett showcase program keretében. 

Isten éltessen, Kukacmatyi! – 25 éves jubileumot ünnepeltünk

„Csak egy kis kukac, de akkor is a barátom!” – a felismerés boldogságot – és sok kalamajkát – hoz az addig magányosan élő Kovász Emil életébe. 

Bán János zseniális alakításában Kukacmatyi huszonöt éve töretlen sikerrel hódítja meg a nézők szívét – a gyerekekét éppúgy, mint az egykorvolt gyerekekét, akik ma saját csemetéiket hozzák el az előadásra.

Pillanatképek a Kukacmatyi 25. születésnapjáról:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

Szeretettel gratulálunk és még sok jó előadást kívánunk!

 

25. születésnapját ünnepli a Kukacmatyi!

Ha Kovász Emil rálép magányos esti sétáján egy kukacra, abból csak baj lehet. Főleg, ha a kukac ebből az alkalomból meg is szólítja. Az meg már végképp talányos helyzet, ha a kukacot hazaviszi, ruhát ad rá, névvel ruházza fel, sőt, zongorázni is megtanítja. Valahogy így kezdődnek a barátságok…

Kovász Emil és Kukacmatyi immár 25 éve – színházunk megalakulása óta – várja nézőinket a Kolibri Fészekben. A „szerepeket” – a két főszereplőn kívül a szabót, a szomszéd Szarkáné asszonyságot, az elegáns cukrászda pincérét, valamint a rendőrt, egy dühös autóst, egy járókelő hölgyet, két urat és egy kisgyereket – színházunkban és a nagyvilágban Bán János játssza, huszonöt éve töretlen sikerrel.

Bán János

“Az első rendezésem [a Színészautomata, a szerk.] is a Kolibrihez köthető, akárcsak a Kukacmatyi, ami egy rendkívül fontos előadás az életemben. (…) Az előkészítés első pillanata az volt, amikor Novák Jánossal találkoztam az OTP-ben. Mire az ügyintézőhöz jutottunk, meg is beszéltük a darab főbb paramétereit. Utána életem egyik legnehezebb próbaidőszaka következett egy pincében, lehetetlen körülmények között. (…) A Kukacmatyi, illetve Bodnár Zoliék egyik izgalmas előadása révén az induló Kolibri színház azonnal kikerült Angliába és ezzel megnyílt a külföldi vendégjátékok sorozata. Arizonában, a “Színház a bőröndben Fesztiválon” is játszottunk, ráadásul olyan nagy sikerrel, hogy a fesztivál nyerteseinek mondhattuk magunkat. (…) A Kolibribe én mindig hazajövök és ez nagy örömmel tölt el” – vallotta Bán János.

A svéd Barbro Lindgren Algot Storm című művéből készült mesejátékot Novák János rendezésében mutatta be a Kolibri Színház 1992-ben.

„Ez a bemutatónk jó példa arra, hogy egy gyerekelőadás – ahova általában olyan közönség érkezik, amely még nem rendelkezik színházi tradícióval – hogyan alkotja meg saját színpadi nyelvét, a megértéshez, az előadás „olvasásához” elengedhetetlenül szükséges közmegegyezést színpad és nézőtér között. Az előadás elején egyfajta színházi ábécé – tanulásként a főszereplő bemutatja azokat a „szakrális” tárgyakat, melyek késôbb az előadás helyszínei lesznek. Mivel a „másik szereplőt”, a Kukacot a színész ujja személyesíti meg, ezek a helyszínek, egy cserép, babazongora, saláta, a király képe a falon stb. egyben paravánul is szolgálnak majd. (…) A valódi és elképzelt tárgyak világában a színész az összes többi szereplőt is megjeleníti mozgásával, a nézés-irányok pontos koreográfiájával, hangváltoztatással. Pszichológiai hatásvizsgálat igazolta, ettől a ponttól kezdve a gyereknézők valóságosnak fogadják el a felidézett figurákat, 13 különbözô szereplőt tudnak felsorolni, s ha kell, le is tudják rajzolni őket, egyénítve az alakokat. Az előadás elején lefektetett játékszabályok lehetővé teszik, hogy nézőink értsék a stilizált játékot, hogy átéljék, átérezzék a mesét, ami a magányról, a barátságról, egymás másmilyenségének elfogadásáról szól. Világszerte sikerrel játszottuk Arizonától Canterbury-ig, Marosvásárhelytôl Lisszabonig” – mondta Novák János. (Forrás: IV. Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléja – Tanulmányok)

Novák János

A kritika így látta a Kukacmatyit:

“Csak egy kis kukac, de akkor is a barátom! – ez a felismerés boldogságot hoz a magányos Kovász Emil életébe. Rendmániája alábbhagy, felbomlik a hétköznapok monotonitása, s mindez egy egyszerű kukacnak köszönhető. Legálábbis Barbro Lindgren Kukacmatyijában, amelyet a Kolibri vitt színre, és játszik hosszú ideje az 5-6 éves korosztály számára.

A gyerekek színes párnákon ülve, cipő nélkül, a lehető legkényelmesebb pózban nézik végig az előadást, bátran közbeszólnak, segítenek a főhősnek, ha esetleg valami elkerülné a figyelmét. Bán János egy személyben testesíti meg Kovász Emilt, Kukacmatyit, a szabót, Szarkáné asszonyságot és az előkelő cukrászda pincérét. Segítőtársai a hangja, az ujja, zakója és a színpadon lévő fogas. (…)

A pantomim alapvető eleme az előadásnak, így nyílik az ajtó, így készül a ruha, így varr a tű, s az állandó hangeffektekkel ez tökéletes ’mintha-szituációt’ teremt a gyerekek számára”. (Forrás: PRAE.hu)

 

A Kukacmatyit legközelebb december 19-én 15 órakor játsszuk a Kolibri Fészekben.

A Helló, náci! 100. előadását ünnepli!

A kamaszokat leginkább foglalkoztató témákat, a mindennapok tabuit feszegető kolibris ifjúsági darabok sorát gazdagítja a Tóth József rendezésében látható Helló, náci! című osztályterem-színházi előadás, amely a rasszizmusról szól, és az idegenekkel szembeni előítéletek és szeterotípiák átgondolására, megvitatására ösztönöz.

A történet egy NDK kisváros rendőrőrsén játszódik, ahol egy előző esti verekedés miatt egy közös cellában várja a kihallgatást a német neonáci Rudi és a lengyel, illegálisan dolgozó Jan. Bunyóznak, de a verekedés értelmetlen, nincs esélyük a menekülésre, kénytelenek meghallgatni egymást. A harmadik szereplő a rend zord, ám pártatlanságra szocializált őre, aki újabb és újabb információkkal katalizálja a cselekményt és próbálja feloldani a két fél közti ellentétet.

Ruszina Szabolcs, Mészáros Tamás, Szanitter Dávid

Az előadást 2010 januárjában mutattuk be Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs és Szanitter Dávid szereplésével. 2014 októberében új szereposztással mutatkozott be a darab, azóta Nizsai Dániel a Náci, Fehér Dániel a lengyel fiú, Krausz Gábor pedig a rendőr szerepében látható. 

Krausz Gábor, Fehér Dániel, Nizsai Dániel

A Hello, náci! szerzője ismeretlen. Írója nem vállalta nevét, félt a botránytól – tudjtuk meg Novák János színházigazgatótól, aki egy fesztiválon találta a színművet, amely mindenhol felkavaró élményt szerzett.

“A darabra Halléban, a német gyerekszínházi műhelyek évente esedékes fesztiválján figyeltem fel, ahol ifjúsági darabok voltak a programban. A bemutatókhoz olyan beszélgetéseket szerveztek, melyekre a fiatal nézők mellett szociológusokat, szociális munkásokat, politikusokat, közéleti személyiségeket is meghívtak – ez sokféle aspektussal színesítette a látottak megközelítését. A Helló, náci! ebben az erős mezőnyben is az egyik legjobb előadás volt: nem csak engem fogott meg, a diskurzusba belehallgatva tapasztaltam, a diákokat is felkavarta” – nyilatkozta az igazgató

Novák János a Kolibri színésze, Tóth József figyelmébe ajánlotta a darabot, aki úgy döntött, megrendezi a két teljesen eltérő felfogású fiatal történetét.

“A Helló, náci!-ban a fogva tartó Erich a katalizátor, aki először összeereszti Rudit és Jant, később pedig fokozatosan gerjeszti a feszültséget. Ettől olyan lesz a történet, mint az a videojáték, amiben ha elérsz egy szintet, jön egy nehezebb pálya, új feltételekkel. Minden alkalommal, amikor Erich megjelenik, hoz valami információt, ami átrendezi a szerepeket, viszonyokat. Rudit és Jant az egymás elleni parttalan vádaskodásból egy ilyen bejelentés mozdítja ki. A rendőr közli a hírt: a verekedés egyik lengyel résztvevője a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, Rudi ellen így már nem csoportosan elkövetett testi sértés, hanem gyilkosság lesz a vád” – mondta Tóth József rendező.

Az előadást nyolc éve nem csak a Kolibri Pincében játsszuk, hanem a tizenévesekhez még közelebb, az osztálytermekbe is bevisszük. A produkcióhoz ezenfelül drámafoglalkozás is kapcsolódik, ami lehetőséget nyújt a különböző álláspontok játékos formában történő megvitatására, továbbgondolására, az előítéletek átértékelésére.

A kritika így látta a Helló, náci!-t:

„A darab erénye, hogy elénk tárja mindennek a színét és fonákját. Nem ítél és nem ítélkezik, hanem azt a rést feszegeti, amelyen a szélsőséges érzelmektől mentes emberek ritkán bújnak át. Mi motiválhat egy fiatalt arra, hogy egy náci csoporthoz tartozzon? Mit tart értéknek és követendőnek, milyen minták hiányában keresi a társaságot, ahol elfogadják és szerepet adnak neki? Milyen közös téma kell ahhoz, hogy az eszme háttérbe kerüljön egy jó beszélgetésben? És hogyan válik a csapatára és vezérére építő Rudiból eldobható papírember?”  (Szemere Katalin, Népszabadság)

„A Kolibri Pince előadása jó írói munkán alapuló, erős színház, tiszta rendezői vonalvezetéssel, kiemelkedő színészi alakításokkal. Mindannyiunk érdeke, hogy minél több emberhez jusson el.” (Gabnai Katalin, gyerekszínház.hu)

 

Az előadást legközelebb december 11-én 15 és 18 órakor játsszuk a Kolibri Pincében.

 

Tudtátok?

A magyar középiskolások több mint felét zavarná, ha roma, harmadát ha román, 31 százalékát pedig ha zsidó lenne a padtársa. Kínaiakkal 24, szlovákokkal 22 százalékuk nem közösködne – derül ki egy, közel hatezer tanuló megkérdezésével 2005-ben készült felmérés adataiból. Az ELTE, a Pécsi, a Szegedi, a Debreceni Egyetem szociológia tanszéke valamint az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet összefogásával végzett vizsgálat arra is rámutat, hogy a kilencedik és tizedik osztályos diákok jelentős része hajlik a társadalmi konfliktusok erőszakos megoldására, a szabadság fogalmába pedig sokan az erőszak szabadságát is beleértik. A 2008-ban az eredeti kutatás legtöbb helyszínén, Budapesten, valamint Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megismételt felmérés szerint három év alatt alapvető változás nem történt: a diákok nagyobb része a kisebbségek jogainak megóvását nem sorolja a demokrácia értékei közé. (Tanulmány-részlet a Helló, náci! bemutatójának sajtóanyagából)

Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak 50!

2015. október 31-én mutattuk be és azóta is nagy sikerrel játsszuk Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak című meséjét Novák János rendezésében.

A történet a tízéves Emíliáról szól, aki a kórházi betegágyánál megismerkedik az őrangyalával. Körmöczi György cseppet sem átlagos őrangyal: borostás, öregecske, ügyetlen és némiképp önző. Néha nem is figyel kellően a védencére, és olyankor mindketten bajba keverednek. Szeret embertestet ölteni, mert rajong a színekért, a szagokért, az ízekért – és legfőképpen a puncstortáért! Ebben, és még sok minden másban, nagyon hasonlít Emíliára, aki maga is szeret ábrándozni, bámészkodni és szintén gyakran bajba kerül… Kettejük különös barátságáról szól a Kolibri Színház kisiskolásoknak szóló produkciója.

A mese szerzője Kolozsi Angéla bábművész, író-dramaturg, aki többek között a Kolibri Színházban sikerrel futott Százlábúak láb alatt című előadást írta színpadra. Az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak címszerepeiben Molnár Zsófia Borókát mv. és Andrusko Marcellát mv., valamint Tóth Józsefet láthatja a közönség, az előadás zenéjét Novák János szerezte.

További szereplők: Török Ági, Szívós Károly, Erdei Juli, Tisza Bea, Megyes Melinda, Bárdi Gergő, Fehér Dániel, Ruszina Szabolcs, Rácz Kriszta, Rácz Kármen, Nizsai Dániel, Alexics Rita, Nyakas Edit mv. és Kőszegi Mária mv.

Az előadás dramaturgja Horváth Péter, a jelmezt és a bábokat Matyi Ágota, a díszletet Pintér Réka tervezte. A mozgás Lakatos János, a kreatív technológia Samu Bence munkája, a produkció zenei vezetője Bornai Szilveszter.

 

A kritika így látta az előadást:

„A szabálytalan hősökről szóló mesék tágítják a szerepjátékaikban jobbára konzervatív kisgyerekek látószögét. Aki minden farsangon makulátlan hercegnőnek vagy szuperhősnek öltözik – az év fennmaradó napjaiban pedig annak képzeli magát –, őszinte érdeklődéssel fogadja majd a kopott viharkabátot viselő, borostás és szétszórt angyal figuráját (Tóth József remek alakításában), aki röhejesen profán nevét is annak köszönheti, hogy egykor nem figyelt oda a mennybéli névadási ceremónián. A tízéves Emília (Molnár Zsófia Boróka e. h.) szakadt őrangyala állandó szabályszegései miatt a lefokozás szélén áll, de kap még egy esélyt, hogy helyrehozza a galibát, amit védence körül kavart. A Kolozsi Angéla regényéből adaptált darabban fontos szerep jut egy összeesküvésnek a lányvécében, egy levakarhatatlan, idegesítő kisöcsnek és a legvidámabb égi barakknak: az angyaltanonc kis puttóknak, akik közt ugyanúgy van eminens és renitens, mint minden evilági iskolában.

Fordulatos mese, ötletes látvány, nem tolakodó tanulság és a rendező-színigazgató Novák János élőzenével kísért betétdalai – ez az, amiért a legtöbben a Kolibribe járunk. Ráadásul mindez most még egy csábító hókuszpókusszal kiegészül: előadás előtt a gyerekek angyalokat rajzolhatnak az előtérben a színészekkel közösen, és műveiket kivetítve, animálva láthatják viszont a darabban.”

(Magyar Narancs, Orosz Ildikó írása)

 

„Tulajdonképpen minden darab – célozza meg akár a gyerek-, akár a felnőttszíveket – szólhatna arról, amiről az Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak. Arról, hogy nem a nagy vágyaink, álmaink beteljesülése tesz minket boldoggá, hanem az apró, csöndesebb örömök. (…)

Az Emília nevű főhőslány angyala, ez a bizonyos Körmöczi György kissé esetlen, suta, és (…) túl közel lép az emberekhez. És a védencéhez. Akivel eszmecserét folytat a gondjairól és az Ég beosztásáról (a hármas rend ábrázolása azt sejteti, hogy a szerző Swedenborgot sem hagyta ki, amikor az angyalokat tanulmányozta). Hogy a gyerekek jobban értik és látják az angyalokat, az természetes. Ahogy az is, hogy a majdnem pubertás főhősnek problémái adódnak – ha nem is az angyal megjelenéséből, hanem abból, hogy őszintén mer beszélni arról, mit látott. Molnár Zsófia Boróka hitelesen testesíti meg a naivságig nyitott, önzetlen és tiszta tízévest. A barátnői (Nyakas Edit, Kőszegi Mária, Alexics Rita), akik az Ég rejtelmeibe, Körmöczi György (Tóth József) küzdelmeibe és a Puttók világába is bekukkantanak a szépen – bár néha túl- – gabalyodó történetben, maguk is rátalálnak őrangyalaikra, és képesek lesznek felismerni a rájuk vigyázó szellemlényt. Ami, ha akarom, tulajdonképpen annyit jelent, hogy ezek a pre-tini gráciák a hétköznapi csodákra válnak érzékenyebbé.”

(Színház.net, Kolozsi László írása)

 

„A színdarab a klasszikus, évszázados emberi értékek: a barátság, a lelkiismeret, az elfogadás, az építő kritika és a család, mint biztos háttér hangsúlyozása mellett figyel arra is, hogy a nézőközönségük mindennapjait meghatározó környezetet is visszaadja a történet. Így kerülnek a színpadon is alkalmazásra a kamaszok által jól ismert gesztusok, nyelvi elemek és a használt technikai eszközök egyaránt. A szerző, a darabot színpadra álmodók és a szereplőket alakító színészek által kikerekedett világ így lesz teljesen komfortos a befogadói oldalnak. És ez független attól, hogy a nézőtéren ülők hisznek-e az őrangyalokban vagy sem.”

(ArtNews.hu, Tóth Judit Nikoletta írása)

A darabról bővebben ide kattintva olvashattok.

Az előadást legközelebb december 14-én, 15-én és 16-án láthatjátok a Kolibri Színházban.