Újra a Kolibriben szól Ady Endre és Szép Ernő

Május 30-án ismét különleges zenei produkció kerül színre a Kolibri Pincében: Új dalok címmel Ady Endre és Szép Ernő verseit hallhatja a közönség Novák János megzenésítésében.

IMG_2689

“A három éve használt mobiltelefonomban nagyszerű hangfelvevő van. Visszakereshetők rajta az elmúlt években a kolibris gyerekdarabokhoz írt dalok első felvételei, színházzenei előadásaimon rögzített lengyel és magyar zajkórusok, és a nyáron készült filmzeném témáinak különféle változatai is. A megrendelésre írt zenék között szép számmal hallhatók azok a versmegzenésítések, amelyeket különösebb ok nélkül, a magam örömére-bánatára írtam. Összeszámlálva őket meglepve láttam, hogy ezekben az években az Ady-dalokhoz hasonló számban születtek Szép Ernő verseire írt új dalok. Ennek a két költőnek a műveiből kerekedik ki ez a zenés műsor” – mondta Novák János, a Kolibri Színház igazatója.

novakjanos

A produkcióban harmonikàval és énekkel közreműködik a Kolibri Színház zenei vezetője, Bornai Szilveszter, a népszerű zongorista és énekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Sárközy Fanni, a hazai jazz és újzenei élet ismert alakja, Tóth Tamás basszusgitáros.

A dalok között Szép Ernő prózáiból hangzanak el részletek, melyeket Horváth Péter rendező-dramaturg, az est szövegeinek szerkesztője és Tóth József a Kolibri Színház művésze adnak elő.

est2

„Nagyon régen, amikor még zenei vezetőként dolgoztam a Radnóti Színházban, az igazgató, Bálint András készített egy műsort Szép Ernő és a lányok címmel, amelyben verseket, prózaverseket, darab- és regényrészleteket adott elő. Ez a különleges montázs, amelyben megidézte a író alakját és korát nemcsak a kritika elismerését vívta ki, hanem engem is megérintett. Olyannyira, hogy a saját estemre készülve meg kellett kérnem Andrást, kutasson fel nekem bizonyos írásokat, amelyeket nem leltem, csak az ő előadása vésett az emlékezetembe. Mivel látta, hogy mennyire elszánt vagyok, átadta féltve őrzött, muzeális köteteit. Sokat merítettem Tandori Dezső Szép Ernő verseiből, esszéiből készült gyűjteményes művéből is, amely A titkos világtipp címet viseli. Így nevezi ugyanis Tandori az írót, akinek nagy ismerője és rajongója. Ahogy Tandori fogalmazott, Szép Ernő megunhatatlan, mert megfejthetetlen. Én is ezt igyekszem bebizonyatani barátaimmal és kollégáimmal az Új dalok című zenei összeállítással, amelyben egészen elképesztően gyönyörű, emberközeli versekkel és humoros szövegekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők”. A műsorban jól érvényesülnek a Szép Ernő verseket ellenpontozó és kiegészítő új Ady-dalok is” – nyilatkozta Novák János.

 

 

 

 

 

ASSITEJ 50! – Így ünnepeltünk

Az ASSITEJ azaz a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete idén 50 éves. Ez alkalomból május 15-én az ASSITEJ Magyar Központ vezetője, színházunk igazgatójam Novák János ünnepséget szervezett, melynek keretében bejelentette a VIII. Kaposvári ASSITEJ Biennáléra való válogatás megkezdését, illetve azt, hogy a válogató Szűcs Mónika lesz. Jól éreztük magunkat!

Bizonyíték az alábbi képekben.

„Új világot teremteni” – Novák János írása a csecsemőszínházról

Az ASSITEJ azaz a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete idén 50 éves. Ez alkalomból Novák János, a Magyar Központ elnöke ünnepi kiadványban írt értekezést a csecsemőszínházról. Alább ezt olvashatjátok.

2012.04.05. Novák János rendező Kolibri Színház igazgatója. Fotó: Kovács Bence
Novák János rendező, a Kolibri Színház igazgatója. Fotó: Kovács Bence

Novák János – CSECSEMŐSZÍNHÁZ

Az elnevezés pontosabb lenne így: színház a legkisebbeknek. De ezt a meghatározást a kétezres évek elején még félreérthették Magyarországon. Akkoriban a művészek és a pszichológusok úgy gondolták, hogy a legkisebbek, akiket érdemes már színházba vinni, az ötévesek, a fiatalabbak számára ártalmas lehet a túl korai élmény. Az első saját tapasztalatok megváltoztatták a véleményünket. Szerencsénkre részesei lehettünk annak az első hullámnak, amikor formálódott, divatba jött Európa szerte a legkisebbeknek szóló színház.

A csecsemőszínház kifejezés abban segített, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tette: igen, mi a legkisebbekre gondolunk, és igen, ez egy új színházi műfaj.

Ám, ha a legkisebbek még nem énekelnek, nem táncolnak közösen, nem mesélnek, nem dobják vissza a labdát, nem válaszolnak a kérdésekre, mégis, mivel töltik az idejüket a színházban? Figyelnek!

Roberto Frabetti, a bolognai La Baracca színház vezetője – ahol, már a 80-as évek óta rendszeresen játszanak ennek a korosztálynak  – nyilatkozta egyszer: „A sűrű figyelem csendje az a csoda, amivel csak csecsemőszínházi előadáson találkozhat a művész.”

A kicsik odaadása a felnőtteket is magával ragadja. Társaságukban ők is újra átélhetik a világ felfedezésének örömét. (Soha annyi boldog felnőttet nem látni színházban, mint ezeken az előadásokon!)

De mivel találkozik a gyerek?

A jó csecsemőszínházi előadás nem mesejáték. A színpadi cselekvés nem történetet illusztrál, minden művész az általa választott színházi eszközökből teremt új világot. Az előadások témája: maga a világ.

A legkisebbek még nem tudnak követni nagy ívű történetet, az ő figyelmük a cselekvésekhez kötődik. Számukra nem a mese, hanem a jól megfigyelhető elemekből álló cselekvések füzére jelenti a színházi előadást.

Ha fél óránál nem sokkal hosszabb a játék, ha nincs teljes sötétség, és az eltotyogó kicsik is visszatalálhatnak szüleikhez, ha nincsenek váratlan erős hang és fény effektusok, ha az előadás után a kicsik maguk is kipróbálhatják a látott játékokat, tárgyakat – csecsemőszínházi előadást láttunk.

2005-ben a Kolibri Színházban, a Glitterbird-művészet a legkisebbeknek projekt keretében országban elsőként bemutatott előadásaink között bábszínház (a Kolibri Színház művészei: TODA), mozgásszínház (Bozsik Yvette: Négy évszak), és népi gyerekjátékokból építkező előadás (Rácz Attila: Erdőn, mezőn, udvaron) is volt. Két éves próbafolyamat során, egymás munkáját segítve, kísérletezve, ki-ki a saját művészi világának eszközeiből építette föl első csecsemőszínházi előadását. A nézőkkel való első találkozások után volt még lehetőségünk a változtatásokra. Az átlagosnál hosszabb, kísérletező próbafolyamat alapozta meg előadásaink máig ható érvényességét.

Egy ilyen csecsemőszínházi előadás felér egy színházi alapkutatással, melyben a színházi hatásokra kérdezünk.

Mi az a velünk született képesség, ami lehetővé teszi számunkra a színházi élmény befogadását, és mi az, amit csak később, felnőtté válásunk során sajátítunk el?

Kérdéseinkre 2009 és 2014 között a tizenegy országgal közös Small Size, Big Citizen együttműködés során új bemutatókkal, szakértők bevonásával fesztiválokon és konferenciákon kerestünk válaszokat. Mintha egy minden országban, mindenki számára érvényes színházi ősnyelv és grammatika kidolgozásán fáradoztunk volna a közös munka során.

A mi „hozzáadott értékünk” volt, hogy felhívtuk a többiek figyelmét a nyugati zenekultúrából kiszorult, a gyermeki lélekhez legközelebb álló pentaton hangsorok jelentőségére – melyek bőségesen megtalálhatóak még a magyar népzene ősi rétegében -, és az anyanyelv fontosságára, a mondókák, varázsszövegek világára, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Marék Veronika munkásságára.

A legkisebbek – hasonlóan a felnőttekhez – két dolgot keresnek a színházban: fontos, hogy találkozzanak ismerős, megnyugtató elemekkel, de elvárják, hogy meglepetésekkel is szolgáljon a játék. Ha csak ismerős dolgokat látnak, unalmas, ha csak ismeretlen elemekből áll a cselekmény, riasztó az előadás. Az egyensúly csak intuícióval teremthető meg. Ez az a terület, ahol színházi emberként fontossá válhatnak a megérzéseink.

A barátságos környezet megteremtéséhez hozzájárulnak a harmonikus képzőművészeti elemek: a fények, színek és anyagok, a variálható nézőtér, a gyerek léptékű ülések, párnák, kispadok. A színpadi rituális tér kialakítása, a mozgás, a zene, és a „varázsszövegek” összekapcsolása, a figyelem fókuszálását segítik.

Mindezek együtt olyan sűrített valóságot teremtenek, melyek bizonyos pontokon fölülírják az eddig axiómának tekintett tapasztalatokat. Egyetértés van abban, hogy hároméves kor előtti élményeket idősebb korunkban nem tudunk felidézni. Kivételt jelenthet a csecsemőszínház. Több előadásunk nézői is jelezték, hogy az egy éves korban látottakról kétévesen, vagy még később, kezdtek el otthon beszélgetni szüleikkel a gyerekek. A bevonódás is mást jelent számukra, mint később, óvodás korban. A néző és a művész cselekvésekre irányuló közös figyelme teremti meg előadásainkban az interaktivitást. Művészi munkánk során tapasztaltuk, hogy hamarabb tanul meg beszélni, nagyobb szókinccsel rendelkezik az a gyerek, aki csecsemő korában színházi előadást látott, mint „színháztalan” kortársaik. Ez is jelzi, varázserő van a kezünkben!  A felelősségünk is ebből a varázserőből fakad.

Mikor 2005-ben a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban először szerveztünk fesztivált és országos turnét a magyar, francia, finn és norvég csecsemőszínházi előadásoknak a magyar bábszínházak is kedvet kaptak a saját bemutatókhoz. Mára már olyan gazdag és magas színvonalú a hazai választék, hogy a legutóbbi Kaposvári ASSITEJ Biennálén a fiataloknak és a gyerekeknek szóló előadások mellett csecsemőszínházi produkció is fődíjat, Üveghegy-díjat kapott. (Kolibri Színház, Barbara Kölling: Pont, pont, vesszőcske). Toda című előadásunkat Japánban és Törökországiban is értették és szerették a legkisebbek. Tekergő és Pont, pont vesszőcske produkciónkkal Európa számos országában sikerrel szerepeltünk, Kippkopp és Tipptopp előadásunkkal októberben indulunk japán turnéra.

Sikereink és tapasztalataink birtokában szeretnénk elérni, hogy 0-18 éves korig minden gyerek számára megteremtődjön Magyarországon a lehetőség, hogy évente legalább egyszer színházi előadást lásson, legyen bár kamasz, kisiskolás, óvodás vagy éppen – csecsemő.

50 éves az ASSITEJ – Ünnepel a Magyar Központ

50 éves az ASSITEJ!:

Az ASSITEJ ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ez alkalomból – az április 21-27. között Berlinben megrendezett ünnepség után – május 15-én az ASSITEJ Magyar Központban is megünnepli ezt a jeles eseményt.

Az ünnepséget összekötik az esedékes ASSITEJ közgyűléssel és Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, a Magyar Központ elnöke hivatalosan is bejelenti a VIII. Kaposvári ASSITEJ Biennáléra való válogatás megkezdését, illetve a válogató személyét.

logo_assitej-magyar-központ

Az ASSITEJ-ről:

Az ASSITEJ Magyar Központ a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezetének magyar egyesülete 1971-ben jött létre. Alapvető célkitűzése, hogy Európa legjobb gyermekszínházi törekvéseit mutassa be Magyarországon, illetve a legjobb magyar gyerekelőadásoknak és szerzőknek nemzetközi ismeretséget szerezzen. A jelenlegi struktúra, melynek keretében a központ a Kolibri Színházban működik, 2000 óta áll fenn. Tagjaink között egyaránt vannak professzionális és amatőr színházak, társulatok, Magyarország-szerte.

Legfőbb tevékenységünk a kétévente – legutóbb 2014. május 5-10 között – megrendezésre kerülő Kaposvári Gyermek-és Ifjúsági Színházi Biennálé megszervezése, létrehozása.

A biennálé kulturális és művészeti programok, magyar és határon túli színházi előadások széles skáláját kínálja gyermekek, fiatalok, családok számára egyaránt. Az előzetesen kiválogatott előadásokat kerekasztal-beszélgetések, ifjúsági programok, workshopok kísérik.

A következő ASSITEJ biennáléra 2016 májusában kerül sor.

Klip az egy százalékért

egyszazalek

2015-ös évben is rendelkezhettek adóbevallásotokkal együtt, illetve külön is az adótok 1+1%-áról.

Adószámunk: 23395778-2-42

Idén is azzal a kéréssel fordulunk hozzátok, hogy támogassátok színházunkat! A lehetőségre dallal szoktuk felhívni a figyelmet, idén azonban  videoklipet is forgattunk, amelyet most közzéteszünk!

 

Egy százalékért cserébe klippel készültünk – nektek dalolunk!:

KÖSZÖNJÜK, HA MINKET TÁMOGATTOK!

Agyi és más kapcsolódások – Stepanovic Tijana és Novák János válaszolt

Egyikük azt szeretné, hogy a művész örömet szerezzen a nézőnek, másikukat az izgatja, ha a művészet reflektál a társadalmi folyamatokra. Igazgatónk, Novák János a gyermek- és ifjúsági színház ismert alakja és Stepanovic Tijana a kortárs képzőművészet „zsezsegős” motorja közös interjút adott. Alább olvashatjátok.

Magazin: Kezdjük egy névvel. Legyen Irén.

 Novák János: Cseh Tamással kezdtem a zenei pályámat. Első lemezének címe: Levél nővéremnek. Azt a nővért hívják Irénnek. Igazi barátság alakult ki közöttünk. Közben egy évre csellista-ösztöndíjasként áttettem a székhelyem Münchenbe. De hangszeres sikereim ellenére addigra már inkább a színház felé orientálódtam.Mikor hazatértem, Tamás újra hívott. Szabadon játszhattam mellette. Az emlékére nemrég koncertet adtunk Kolozsváron. Az 1989-es romániai forradalom után ő volt az első hazai művész, aki egész Erdélyt bejárta.

Magazin: Mit szól a szobrához?

Novák János: Tulajdonképpen nem számít, hogy fölismerhető-e, a gesztus a lényeg. Ott egy gitáros fiú, néha randevúznak előtte a fiatalok. Ez Tamás emlékét nem befolyásolja.
Stepanovic Tijana: Ellentétes utat jártam be, mint János, én gyerekekkel kezdtem. Húszéves koromban esztétaként művészettörténész-hallgató barátaimmal azon kezdtük törni a fejünket, hogy miért annyira üresek a múzeumok, hogyan tudnánk ezen változtatni. 2001-ben megalapítottuk az első hazai művészetpedagógiai alapítványt, a Vivót (Vízválasztó Vizuális Oktatási Alapítvány).

kettenn

Magazin: Mit jelent, hogy üres volt a múzeum?

Stepanovic Tijana: Hiányzott az élet. Lézengtek a látogatók, vagy mereven sétálgattak, mintha szentélyben lennének. Ha elmentem Párizsba, Londonba vagy Bécsbe, pezsgést láttam, és azt, hogy élő kapcsolat van a látogatók meg a kiállítások,művek között – ezt szerettük volna elhozni Magyarországra is. Nekem jutottak a kortárs kiállítások. Így kerültem kapcsolatba a kortárs képzőművészeti élettel, egyre több művésszel találkoztam, és mindennél jobban kezdett érdekelni, mit mond vagy kérdez a világról a kortárs művész vagy kiállítás. A Vivóban is arra törekedtünk, hogy a résztvevőket arra buzdítsuk, egy műalkotást látva ne rögtön véleményük legyen, inkább tegyenek fel kérdéseket, és legyenek nyitottak. Számomra ettől válik élővé a kapcsolat.
Novák János: A Kolibri rajtja hasonló. Mi is egy olyan ifjúsági korosztályt próbáltunk megszólítani, amely addig nem kapott elég figyelmet. Ma már nem általában a gyerekeknek készítünk előadásokat, hanem külön a csecsemőknek, a tipegőknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a kiskamaszoknak, az ifjaknak és a sokgyerekes családoknak.

Magazin: Vannak gyerekszínészek meg kamaszszereplők. Kamaszfestők nincsenek?

Stepanovic Tijana: Dehogy nincsenek, csak aztán felnőtt korukra abbahagyják. Aztán szerencsére sokan tárlatlátogatóként mégis visszatérnek a képzőművészethez.

Magazin: Öt hétig tart az Off-biennále budapesten. Gigantikus projekt, maga az egyik kurátor.

Stepanovic Tijana: Április 24-én kezdődött, május végéig tart, százötven hazai és nemzetközi művész részvételével több mint ötven helyszínen mutatkozunk meg: Miskolctól New Yorkig, Sao Paulótól a Kelenföldi Erőműig lesznek Off-projektek magángalériákban, köztereken, elhagyott üzlethelyiségekben, a dunai rakparton, magánlakásokban, pincékben, parkokban és parkolókban, sőt fodrászüzletben is. Háromszáz szereplő fogott össze, hogy a közönségnek megmutassuk azt a potenciált, ami a kortárs művészetben rejlik.

Magazin: Kik lesznek a húzónevek?

Stepanovic Tijana: Világhírű magyar művészek munkáit is bemutatjuk, Csörgő Attilának nemrég a párizsi Pompidou Központ vásárolta meg az Off-on is látható alkotását, ott lesz a fantasztikus Maurer Dóra, a Documentát megjárt Csákány István, a Jeu de Paume-ban önálló kiállítást jegyző Société Réaliste-duó vagy Andreas Fogarasi, aki a velencei biennále Arany Oroszlánját nyerte el 2007-ben. A külföldiek közül a New York-i MOMA-ban önálló kiállítást jegyző Dan Perjovschit, Clemens von Wedemeyert vagy Eva Kotatkovát emelném ki, de ábécében Anca Beneráctól Várnai Gyuláig sorolhatnám a neveket. Sok művész jön a régióból, köztük szerbek is, mint a boszniai Mladen Miljanovic, a 2009-es Henkel Art Award nyertese. A Hollandiában élő Katarina Zdjelar vagy a most már Berlinben élő Katarina Sevic is kiállít.

Magazin: Miért Off?

 Stepanovic Tijana: Mint az Off-Broadway New Yorkban: kilép a fősodorból, megtalálja a maga működésmódját, finanszírozását, de igényes és szabad tud lenni, ha jóval kisebb költségvetéssel dolgozik is.
Novák János: A biennále nálunk sem ismeretlen, Kaposváron tartottuk tavaly a gyerek- és ifjúsági színházak VII. Assitej Biennáléját, öt nap alatt ötven magyar és nemzetközi előadást láthattak a nézők. Az országban egyre több a jó színvonalú gyermekelőadás.

Magazin: Nincsenek botrányok a Kolibriben, nem akarják elmozdítani, kifúrni. Ezt hogy intézte?

Novák János: Nekem a botrány nem hiányzik. Az a fontos, hogy minden gyerek szívéhez megtaláljuk az utat, és a felnőttek, akik elhozzák őket, bízzanak bennünk. Társulatunk sokoldalú, tehetséges művészekből áll, a műfaji sokrétűséget és magas színvonalat, ami előadásainkat jellemzi, más csapattal nem lehetne megvalósítani. Vannak nálunk olyan újdonságok, mint az osztályteremszínház, az előadásainkhoz kapcsolódó drámafoglalkozások vagy a legkisebbek számára felfedezett új színházi forma, a csecsemőszínház.

Magazin: Az meg mi?

Novák János: Olyan, mint a színházi alapkutatás! A legkisebbeknek nem mesét illusztrál a színpadi játék. A mozdulat, a szín, a varázsversek, mondókák, zenei gesztusokkal összekapcsolódva segítik őket a világ megismerésében. Színpadunkon a kicsik számára is megfogható, átélhető, sűrített valósággal találkozhatnak a nézők. Örömük a szülőkre is átsugárzik. Soha annyi boldog felnőttet nem láttam még, mint a csecsemőszínházban!

Magazin: A köztereinken sok a bátortalanság, nincsenek mobil szobraink és olyan meghökkentő alkotásaink, amelyek megfelelnének a kornak.

Novák János: Nálunk nem igazán fontos, hogy a köztéri alkotások örömet szerezzenek. Ehelyett hatalmi tényezőket, történelmet vagy politikai állásfoglalást reprezentálnak.
Stepanovic Tijana: Engem az a művészet foglalkoztat, amelyik kritikai (nem feltétlenül kritikus!) viszonyt alakít ki a környezetével. A kortárs művészetre szeretek úgy tekinteni, mint a társadalom kutatófejlesztő részlegére, ahol a művészek segítik a társadalom változását. A művészek képesek meghaladni a berögzült sémákat, új kérdéseket feltenni.

Stepanovic Tijana
Született: 1980. február 21-én Budapesten.
Foglalkozása: művészettörténész. Az ELTE esztétika, magyar és pszichológia szakán diplomázott. A Vivo alapítvány alapító tagja, majd elnöke. Hat évig vezette a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum nemzetközi osztályát. A Prezi vizuális kurátora, majd az acb Kortárs Galéria művészeti vezetője. Az Off-Biennále Budapest kurátora.

Novák János
Született: 1952. augusztus 16-án Budapesten.
Foglalkozása: csellista, zeneszerző, rendező. A 25. Színházban, a Tháliában és a Madách Színházban volt több darab zeneszerzője (Lumpáciusz Vagabundusz, Kukacmatyi, Macska voltam Londonban, Százegy kiskutya). Cseh Tamás szerző– és zenésztársa, több film zenéjét is jegyzi (Bors néni, Szamárköhögés, Sobri, Kovbojok). Jelenleg a Kolibri Színház igazgatója.

SzerzőRab László/ NÉPSZABADSÁG