Ilyen volt a Színházak Éjszakája a Kolibriben

 

Az idén harmadik alkalommal megrendezett Színházak Éjszakájára érvényes karszalag megvásárlásával a nézők a résztvevő 27 színház bármelyikébe ellátogathattak. A teátrumok erre az alkalomra született produkciókkal, nyílt próbákkal, kulisszajárással, rendhagyó koncertekkel, interaktív programokkal fogadták a látogatókat, akik a most induló évad új előadásaiból is ízelítőt kaphattak.

Komáromi György, a Színházak éjszakája projektigazgatója az MTI-nek elmondta, majdnem mindenhol telt ház volt, sok helyen 110 százalékon mentek a programok. Kiemelte: a Színházak éjszakájának nagy vonzereje a spontaneitás. Elárulta,  hogy összesen 10 ezer karszalag-tulajdonos vett részt a programokon.

Nálunk a program a 370. Kukacmatyi című előadással indult, majd meseolvasás, az Emil és a detektívek búcsúztatása, kézműves programok és színészbújócska várta a gyerekeket, akiknek színházi vetélkedőt is rendeztünk. Este pedig a Kampókemp előadása, vitaszínház és retro diavetítés zárta a programot.

A Színházak Éjszakájáról képekben:

IMG_5036

1.

IMG_1874

2.

IMG_2140

3.

IMG_2264

4.

IMG_2170

5.

IMG_2344

6.

  IMG_2385

7.

IMG_2375

8.

IMG_2314

9.

IMG_2522

10.

IMG_2466

11.

IMG_2691

12.

Fotó: Kolibri Színház

Kukacmatyi 350 – Ünnepeltünk!

Kovász Emil egyedül él a nagyvárosban. Nincs egy barátja sem, nagyon boldogtalan. Magányos sétáján a parkban rálép egy kukacra, aki megszólítja…
Szereplők: Kovász Emil, Kukacmatyi, Szarkáné a szomszéd házból, Szabó úr, a pincér.
Továbbá: rendőr, egy dühös autós, járókelő hölgy, két úr és kisgyerek.
Valamint: kulcs, zár, nyikorgó ajtó, ringli, teherautó, motorbicikli, busz, mentő, csikorgó fék, sziréna, hulló falevél, ajtócsengettyűk, varrógép, kávé, tej, cukor, és még sokan mások.

 

A Színház. c. lap írása a Kukacmatyiról:

 

A Színház című lap anno, a Kolibri Színház ötödik születésnapja alkalmából hatásvizsgálatot készített, melynek során a repertoárból négy produkció utóéletét elemezték. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék, az előadások milyen eszközökkel hatna a közönségre. A fentieket állapították meg a Kukacmatyiról, amelyet immár 20 éve műsoron tart a Kolibri Fészek.

 

kukacm

 

Ünnepeltünk:

 

A Színházak Éjszakáján jubilált a Kolibri Fészekben Bán János monodrámája, a Kukacmatyi, Novák János első rendezése, amelyet immár 1992 óta játszunk. A 350. előadást  a közönséggel együtt ünnepeltük az Andrássy út 77-ben.

 

A 350.-ről képekben:

 IMG_1874

1.

IMG_1846

2.

IMG_1891

3.

IMG_1853

4.

IMG_1921

5.

IMG_1895

6.

IMG_1945

7.

IMG_1968

8.

IMG_1929

9.

IMG_1975

10.

IMG_1977

11.

IMG_1979

12.

Fotó: Kolibri Színház

A Kukacmatyit legközelebb október 9-én játsszuk 10:30-kor!

Nincsenek tabutémák – Beszélgetés Novák Jánossal

VLASICS SAROLTA INTERJÚJA a Revizoron jelent meg, ebből olvashattok részletet.

 

Revizor: Több mint húsz éve működik önállóan a Kolibri Színház. Mára letisztult a profil, hogy milyen korosztályoknak és hogyan játszotok.

 

Novák János: Egyszerű lenne valamiféle tudatosságot feltételezni, hogy mindig így és erre gondoltunk, de azért ez nem egészen így van. Fokról fokra változtunk, a gyerekek iránti megértés és figyelem alakította arculatunkat, műsorunkat. Mielőtt a Kolibrit elkezdtem, rendeztem sikeres gyerekelőadásokat, talán a legismertebb a Bors néni, de nagyon nagy szériát futott be a Radnótin Horváth Péter darabja, A farkas szempillái, a Játékszínben a Maugli, vagy a Tamkó Sirató Károly mesékből készített Mesélő kert című vándorlásos színház is. Gyerekszínházi érdeklődésem már a Kolibri előtt is volt, ami később szerencsésen összetalálkozott a bábszínészek gondolkodásmódjával. Ők is gyerekszínházat akartak csinálni, hiszen maga a műfaj is elsősorban a gyerekközönségé, a báb a gyerekeknek színházi anyanyelve. Szerencsére az indulásunkhoz képest országszerte alapvető szemléletváltozás következett be, olyan előadástípusok is elterjedtek, amiket mi kezdeményeztünk, ilyen például a csecsemőszínház vagy az osztálytermek életéhez kapcsolódó, osztályteremben játszott darabok.

 

IMG_1501

 

R: Milyen szemléletváltásról beszélünk? 

 

NJ: Leginkább arról, hogy embernek tekintjük már a legkisebbeket is és koruknak megfelelő nézőpontot választunk, ha nekik, ha az óvodásoknak, az iskolásoknak, a kiskamaszoknak, vagy az ifjaknak játszunk. 0-18 éves korig mindig célzottan készítünk gyerekelőadásokat, egy-egy korcsoportra koncentrálva, hiszen óriási különbségek vannak az egyes korosztályok között. Ha nem családdal jönnek, és a gyerekeket beömlesztik egy térbe, ott mindig boldogtalan lesz valaki. Halász Judit mondta nemrégen, hogy ugyanazt a műsort játssza különböző korú gyerekeknek, de már régóta, ha csak teheti, nagyjából azonos korú gyerekeknek énekel, hiszen nyilván másképp kell megszólítani a hároméveseket és a tízéveseket. Akkor működik jól az előadás, ha közel egykorú gyerekek ülnek a nézőtéren, mert hasonlóak a reakciók. Ilyenkor felerősödik az együttes élmény, maradandóbb lesz a művészi hatás.

 

R: A csecsemőszínháznál, ami 0-3 évesig definiálható, milyen reakciók vannak?

 

NJ: Ennek a műfajnak az egyik klasszikusa Roberto Frabetti, a La Baracca Színház vezetője azt mondja, hogy a gyerekszínházi sűrű figyelemnek a csöndje semmilyen más színházi csönddel nem hasonlítható össze. És persze vannak válaszok a miértre. A csecsemők figyelme mozgásokhoz kötött. A nagyon kicsi gyerek még nem bírja követni a mesét, nem bír nagy íveket átfogni, viszont a kis cselekvésekre sokkal jobban tud figyelni, mint a felnőttek. Akár meseként is fölfoghatjuk, hogy elindul egy üvegpohár az asztalon, aztán visszamegy a kiindulási pontba. Ez egy felnőttnek semmit nem jelent, legföljebb azt, hogy valaki idegesen babrálja a poharakat. A gyerek számára ez valódi mese. Mint ahogy a zenehallgatás is a felnőtté válás része, hiszen már a magzat is fogékony a zenére. Már akkor is hat rá, amikor még nem tudja megkülönböztetni, visszaénekelni az egyes hangokat. A születése előtt is érzékeli a zenében rejlő mozdulatokat. Ma az agykutatók a tükörneuronokról beszélnek, ami azt jelenti, ha látok valamiféle mozgást mondjuk a televízióban, például evezést, akkor az én izmaim is megfeszülnek a mozgássor láttán, ha már eveztem valaha. Ez a tükörneuronok csodája, ami szinte már az első pillanatoktól képessé tesz bennünket az átélésre, az utánzásra. Egy csecsemő már tíz perccel a születése után utánozza, ha valaki vele szemben kinyújtja a nyelvét. Kezdetben zenei gesztusok tolmácsolják a mozdulatokat. A zenei történésekben benne van a nyitás, zárás, a csúszós hang, az éles hang, a hegyes hang, megnyugtat, vagy feldob a ritmusa, mindig valamiféle mozdulatra emlékeztet, stimulál. Mindez ebben az összefüggésben azért érdekes, mert a csecsemőszínház, ha az említett mozgásokhoz zene is társul, sokkal koncentráltabban hat a nézőre.

 

Éppen nyáron voltunk egy fesztiválon, ahol német koncertpedagógusok meséltek arról, hogyan próbálkoztak hagyományos zenekari környezetben a legkisebbeknek játszani, aminek az lett a vége, hogy a gyerekek a zenészek háta mögött ültek a földön, és bömböltek. Később kevesebb zenész, egy barátságos, fénnyel is szűkített esztétikus térben, személyes kisugárzással, szemben a gyerekekkel játszott, és a zenéhez mozgást, mozdulatsorokat társítottak. Csodák csodája, ebben a körben megszületett a befogadáshoz szükséges koncentrált figyelem, egymást erősítették a hatáselemek, pont úgy, mint a jó csecsemőszínházi előadásokon.

 

R: Nyilván sokat változott a korosztályi befogadás is az elmúlt években, hiszen másképp látja egy kiskamasz a világot ma, mint, mondjuk, harminc évvel ezelőtt.

 

NJ: A kilenc év fölötti kiskamaszok új korosztályt jelentenek, még nem ifjak, de már nem tekintik magukat gyereknek. Az utóbbi tíz évben egyre inkább szembesülünk azzal, hogy ők más nyelven beszélnek, másképp öltöznek, másképp gondolkodnak, mint a gyerekek, nyilván az internet világa fölgyorsított mindent. Ugyanakkor a korosztályi hang mellett legalább annyira fontos a hitelesség. Susanne Osten, aki a gyerekszínjátszás egyik megteremtője volt már a hatvanas években, elvitte osztályokba legendás előadását, a Médea gyermekeit. Négy felnőtt színésszel játszatta a szerepeket, amit aztán cserélgettek egymás között. A közönség nem a színésszel, hanem mindig a játszott figurával azonosult. A kisebb gyerekeknél nem a hang, nem a habitus, hanem a szerep döntött arról, hogy kivel azonosulnak. A kiskamaszok már nem fogadják el, ha rosszul utánozzák őket a felnőttek. A testbeszédben, szófordulatokban, zenében is a saját nyelvükön kell fogalmazni, ha nekik játszunk.

 

R: Pedig közhelyes megoldások szerint kisgyereket szerepeltetni már önmagában is siker…

 

NJ: Persze, de kisgyereket szerepeltetni a színpadon leginkább a felnőttek cukrosság iránti vágyait szolgálja, nem a gyerekét. A gyerekek keresik a kérdéseikre az őszinte válaszokat, fel akarnak nőni, az igazat akarják. Ha egy kétméteres színész játszik hároméves szerepet és nem külsőségekben, de a szereplő gondjait átérezve, sajátjaként fogalmaz, a gyerekek elhiszik, hogy ő hároméves. Egyáltalán nem kérik számon rajta a magasságát, se azt, hogy hány éves, de az igazságot, a hitelességet igen. Sokszor elmondtam, de soha senkire semmilyen hatást nem gyakorolt, hogy erkölcstelennek tartom este héttől kisgyereket színpadra engedni. És nem azért, mert tehetséges vagy tehetségtelen, hanem mert egyszerűen nincs jogunk elvenni egy tehetséges gyerek gyerekkorát. A gyerekkort felnőttként már nem lehet pótolni. Játsszon az osztálytársainak, a szüleinek, de ne játsszon pénzért esténként, ne üljön a színészbüfében, mert az nem az ő világa. Számtalan valaha tehetséges gyerekszínész kallódott el, akinek a szemébe később soha nem nézett bele egyetlen rendező sem, aki színpadon „használta”. A gyerek sorsáért a felnőttek felelősek, de a gyereket a saját jogán kell szeretni, tisztelni kell a vágyait, azon a nyelven kell szólni hozzá, amit éppen a fejlődése diktál. A jó gyerekszínházban egyenrangú fél a gyerek. Nem csupán a jövő színháznézőjét kell benne látni, hanem azt az embert, akit ma tehet boldoggá a színház.

 

Folytatást itt találtok.

 

Nest a legkisebbeknek – Antwerpeni vendégjátékot fogadunk

 

A Fészekről

A NEST (Fészek) az antwerpeni Theater de Spiegel kreatív játékra építő zenés-verses színházi előadása a legkisebbek számára.

 

Az előadás interaktív módon vezeti be a legkisebbeket a fészekbe, ahol a nézők – legyenek fiatalok vagy idősebbek- tovább álmodhatják az előadást. Az előadás ritmusok és dallamok segítségével ismerteti meg a kicsiket a kortárs zene költői világával. A Fészek barátságos, védett, ám egyben nyitott környezetet hoz létre valós és képzeletbeli, absztrakt és elvont művészi képek váltakozásával – egyben elősegíti a szülő-gyermek, nagyszülő-unoka közti varázslatos pillanatok létrejöttét az előadás folyamán a zene, természetes anyagok, hangok, fény és csend segítségével.

 

Az előadás után a gyerekek önállóan fedezhetik fel a fészket, melyben egy hegedűművész és egy énekesnő hívja őket zenés felfedezőútra.

 

caban-nest-h055

 

A zenéről

A Fészek kortárs zenei kompozíció szoprán énekhangra és hegedűre. Hanne Deneire zeneszerző szoros együttműködésben dolgozott a zenészekkel – az előadás során ők is használják a fészket. Hanne Deneire bölcsődékben és óvodákban szerzett zenei tapasztalataiból kiindulva hozta létre az előadás zenei anyagát.

 

Így készült

Az előadás a színház ’Caban’ nevű kreatív műhelyprodukciójából jött létre, melynek során a zenészek, művészek, gyerekek és szüleik előzetesen kipróbálhatták a fészket, mint installációt. Karel Van Ransbeeck művészeti vezető e tapasztalatok segítségével építette fel az előadást. A négy évszak és a madarak vándorlása fontos motívum az előadás során – erre épül a zenei struktúra is.

 

caban-nest-h030

 

 

FÉSZEK (NEST)

a Theater de Spiegel vendégjátéka

Zene: Hanne Deneire

Zenészek/színészek: Ann De Prest, Astrid Bossuyt

Díszlet: Karel Van Ransbeeck, Stef Vetters, Wim Van de Vyver

Technikus: François Caels

Írta és rendezte: Karel Van Ransbeeck

Családi előadás 6 hónapostól 3 éves korig

Az előadás időtartama: 35 perc.

Kezdési időpontok: szeptember 22. (hétfő) 9:30 és 11:00 óra

Helyszín: Kolibri Színház (1061 Budapest, Jókai tér 10.)

Jegyek kaphatók a Kolibri színház szervezésén (Jókai tér 10.).

Telefon: 311 08 70, 312 06 22.

Jegyár: 1250 Ft

A Theater De Spiegel és Karel Van Ransbeeck művészi munkáját 2001 óta a Flamand kormány támogatja.

Megnyílt a jubileumi Bors néni kiállítás!

Szombaton Nánay István köszöntötte a jubileumi ünnepség résztvevőit a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A kritikus úgy fogalmazott, mindegyik Bors néni feldolgozásnak megvan a létjogosultsága, de a legérvényesebbnek azt az előadást tartja, amely Molnár Piroska főszereplésével született meg a Kolibri Színházban.

 

A jelenlévők nagy tapssal és közös énekléssel köszöntötték a Nemzet Színészét, aki arról számolt be, nem volt kérdés, hogy húsz évvel ezelőtt igent mond Novák János rendező felkérésére, és azóta is örömmel játssza Bors néni szerepét. A kérdésre, előfordult-e, hogy megrohamozták a gyerekek elmondta, gyakran előfordul az ilyesmi, megesik, hogy a közönség megszólítva érzi magát és megindul, amint elhangzik a szöveg, hogy “menjünk fel a háztetőre”.

 

Novák János egy rendhagyó előadást is felidézett, amikor ikerlányai a lábába kapaszkodtak és nem akartak lemenni a színpadról. “Ennek az lett a vége, hogy olyan sok gyerek mászott fel hozzánk, hogy megtelt a színpad és a kicsik jelenlétében ment le a Bors néni. Mindenki, aki mikrofont ért, velünk énekelt, nem lehetett díszletet változtatni, a függönyt pedig képtelenség volt leengedni. Azt hittem, hogy eljött a világvége, csúfosan megbuktunk, de olyan sikert arattunk, mint még soha. A szülőknek rettenetesen tetszett a dolog, utána odajöttek gratulálni a fantasztikus interaktív produkcióhoz” – mesélte a rendező, aki a Talla Galla című dallal nyitotta meg a kiállítást.

 

“Köszönöm a Bors néniknek, Lackóknak, Titilláknak, Vízimolnároknak, Játékmestereknek, egykori és mai munkatársaimnak, tervezőknek, koreográfusoknak, zenész barátaimnak, a felcseperedett és a kezdő stúdiósoknak, kicsiknek, nagyoknak, barátoknak, lányaimnak, közeli és távoli ismerősöknek, hogy együtt ünnepelhetjük Molnár Piroskát és a 20 éves Kolibris Bors nénit!” – tette hozzá Novák János.

 

Köszönjük mindenkinek, aki eljött a megnyitóra! Azok, akik távol maradtak, november 7-éig még megtekinthetik a kiállítást!

 

Az ünnepségről:

IMG_1513

1.

IMG_1452

2.

IMG_1501

3.

IMG_1482

4.

IMG_1462

5.

IMG_1407

6.

IMG_1520

7.

IMG_1505

8.

IMG_1426

9.

IMG_1577

10.

IMG_1546

11.

IMG_1725

12.

IMG_1585

13.

IMG_1601

14.

IMG_1586

15.

Fotó: Kolibri Színház

Hogy válthattok jegyet hozzánk?

DSC_0866~2

 

 

Szeptemberi előadásainkra a jegyeket szeptember 1-től árusítjuk, az online jegyvásárlás szeptember 2-tól lehetséges honlapunkon, illetve a jegy.hu oldalon.

 

 

Az októberi előadások jegyekeit szeptember 6-tól árusítjuk, az online árusítást pedig szeptember 10-én kezdjük.

 

 

Színházbérletet már szeptember 1-től válthattok hozzánk! Nézőink vegyesen válogathatnak három játszóhelyünk -a Nagyszínház, a Kolibri Fészek, és a Kolibri Pince- előadásaiból. Egy bérletnek legalább 3 produkciót kell tartalmaznia, de ennél több alkalomra is szólhat. Bérleteseink a jegyek árából 10 százalék kedvezményt kapnak.

 

 

A VI. kerület, Jókai tér 10. szám alatt a Kolibri Színház szervezésén hétköznap reggel 9 és 17 óra között, hétvégén az előadások kezdete előtt 1 órával fogadunk benneteket, és ebben az időben várjuk hívásotokat,  a +36 1 311-0870 illetve a +36 1 312-0622 telefonszámokon.